Az eddigi legmeghatóbb rész tárul elénk a sorozat ezen része alatt. Gyönyörű képi megoldások, remek zenei aláfestések, ami ha jól emlékszem először jelenik meg ilyen formában az animében. Értem ez alatt azt, amikor a rész alatt megy a zene (feliratozva is van). Jó volt ezután a rész után meghallgatni, végignézni az endinget is, remek zárást adott neki és most teljesen más szemmel nézte azt is az ember. A tovább gomb után pedig szpojlerezünk.Először lassan indult be a cselekmény, de aztán eljutott egy fordulóponthoz, amikor Nagisa és Okazaki nem emlékezett először Fukora, itt kezdett nagyon szomorúvá válni a történet. Beszélgettek, ünnepeltek (azt pontosan nem értettem, hogy mit, itt majd számítok segítségre, kommentben), és elaludtak a suliban, hármasban, de reggelre nem volt ott Fuko. Végül aztán ahogy járták az iskolát kis hőseink beugrott nekik, de aztán jött a fájdalmas búcsú az esküvő meg lett tartva Fuko pedig elment. Na itt volt az a rész amikor biztosan sok ember szeméből kicsordult egy könnycsepp vagy elsírta magát. Én személy szerint nem voltam így, annyira nem éltem bele magam így ez most elmaradt, de a véleményem továbbra is az, hogy az eddigi legszebb rész volt és kíváncsian várom a folytatást, hogy mit találnak ki a szerkesztők. Vannak, akik a további személyek megismerésére szavaznak, vannak akik arra, hogy Fuko majd felébred, az én véleményem az volt, hogy ezt kellett volna végkifejletként felhasználni, de ki tudja még mi lesz?! És ez így a jó…
(A képet Andy utólagos engedélyével szereztem a blogjáról)
