Javul a magazin, érezhetően. Végre egy olyan szám, amiben nem volt ismétlés. 100%-ig friss tartalom, végre. Az előző számnál úgyis ez volt a legnagyobb problémám, hogy a régi dolgokról írnak újra és újra. Viszont ismét csak túlságosan is belementek egyes animék történetében, ez engem még mindig zavar. Nem jó dolog, ha előre mindent az ember szájába rágnak és az sem ha megakarják magyarázni a mondanivalót, hiszen ez mindenkinek más és más. Ha ez figyelmen kívül hagyjuk, már-már kiváló lesz az újság.Honey and Clover. Olvasmányos, vicces, romantikus cikk, mint ahogy az anime is. Végre bővebben is kifejtenek egy-egy ismertetőt, bár kissé túlzóan belementek az első pár rész tartalmát, szájbarágós lett. Viszont a történethez kedvet kaptam, így a cikk sikeresnek mondható. Több ilyet kellene.
F-Zero, na, ez nem értem minek kellett bele. Írtak róla 5 mondatot, aztán ennyi. Azt hiszem az Animax orientáltság erősen kihat néha a tartalomra.
Blue Gender cikk alapvetően rendben volt, viszont ismét csak túlságosan sokat meséltek el a történetből. A magazin szerintem ismertető céllal készült és nem anime kivesézésekre. Az rendben, hogy írnak róla, milyen élmény, miket várhatunk, de ne lőjék már le a fő poénokat.
Animátrix. Eddig is meg akartam nézni, de ez a rövidke bemutatás után már még inkább rákattantam. Beszerzés alatt.
FF7 – Advent Chilren. Na ez ám a nagy hájp. Kontra, kontra-kontra, fanizmus, minden mennyiségben. Én mindig is úgy voltam vele, hogy a CG-s dolgok egyelőre nem jók. Érzelemmentes arcok, robotszerű mozgások. A látvány gyönyörű ugyan, de ezen kívül semmit sem kapunk az ilyen művektől. A játékot imádóknak kevés, a magában nézőknek pedig semmi.
A cyberpunk 25 éves évfordulójáról írt összefoglaló ügyes cikk lett. Szép összefoglaló a stílusról, korszakairól, viszont sajnos kicsit túlságosan is összetett és érthetetlen lett a kivitelezés.
Nem igazán értem, a Wolf’s Rain-t hogy suvaszthatták a sima anime cikkek közé. Túlságosan is nagy mondanivalóval rendelkezik ez a mű ahhoz, hogy egy oldalon kifejtsék. Annyira nem kedvelem a sorozatot, azonban mégis csak szíven ütött, hogy ennyire lealacsonyították.
A mangakák útja cikk érdekes és tanulságos lett. Minden egyes mozzanatát élveztem, olvasmányos és részletesen tartalmilag. Fura volt ennyire mélyen betekinteni az életükbe, valamint a nagy felismerés is megvolt, nehéz dolog mangakának lenni. Pedig eddig abban a hitben éltem, hogy a sikeresek azért szépen éldegélnek.
A manga look-os 3gatsu no Lion remek kedvcsináló. Kellemes kis manga lehet, hétköznapi és mégsem szokványos történet. Ezzel csak az a baj, hogy Magyarországon természetesen nincs. Így ezek a look-ok inkább csak szívfájdításnak tudhatóak be nálam.
Pom Poko, egy gyerekmese, aminek szerintem túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítottak a cikkben. Lehet, hogy valóban ilyen rejtett tartalmak vannak a dolgok között, azonban nem kell eltúlozni. Egyelőre nem kerül fel a listámra.
Jojoj no Kimyou no Bouken, vér, csaták, egyértelműen felkerül a listára. Szeretjük a rövid és vérengzős dolgokat, és a cikk teljesen ilyennek írja le.
Mo Hayder: Tokió. A cikk annyira nem tetszett, viszont a könyv történetet megfogott. Már be is szereztem, így hamarosan majd részletesebb értékelés várható róla.
