Gyönyörű. Ilyen befejezést még életemben nem láttam. Illetve tök szokványos, de annyira jó volt, annyira hozzánőttek a szívemhez a szereplők, hogy még a könnyeim is kicsordultak, kétszer is a rész alatt.Nagyon rosszul indult Nagisa napja, szomorkodott, csak az járt a fejében, hogy a szülei minden vágyukat feladták miatta. Okazaki mellette volt, de nem tudta meggyőzni. Csak kavargott, csak kavargott szegény és nem tudta elhelyezni magát azon a napon, pedig fontos nap volt. Élete első fellépése, első darabja, ahol mindenki nagyon sokat várt tőle, emiatt is ideges volt szegény. Ráadásul megtalálta a videót, ahol az édesapja egy nagyon komoly díjat nyert színészkedéssel és azt üvöltözte, hogy ő egy nagy színész lesz, imádja az egészet, ez lesz az élete, ez volt még egy lapát szegény lánynak.
Eljött az előadás ideje, Okazaki felhúzta a függönyt, mire a lányban kavarogni kezdtek a gondolatok és elsírta magát, ott állt a színpadon és sírt, én is együtt éreztem vele, főleg mikor megjelent az Old Man és kiabált neki, hogy csinálja meg, erre vágyott, hogy a lányát lássa, stb. Tényleg egy nagyon szép beszéd volt. Erre a lány összeszedte magát és elmondta a darabot, előadták, mindenki örült, tapsoltak.
A végén megjelent Okazaki apja is és megdicsérte a lányt, de még mindig haragszik az apjára. Annyira nem volt nagy jelentősége ennek az eseménynek, de említésre méltó.
És igen, a vége, az ami mindent visz, a második könnyezés időpontja, kimondja, kimondta Nagisának, hogy szereti és azt akarja, hogy mindig is legyen vele, soha többet ne legyenek külön. A táblán Nagisa neve mellé felkerült Okazaki Tomoya is. Gyönyörű befejezés, imádom ezt az animét, erősen toplista gyanús lett nálam.
Jövő héten elvileg még lesz egy extra vagy valami, arról majd bővebben, ha utánanéztem és kérdezősködtem, és persze leírás, ha megtekintettem.
