Túl életszagú ez a történet. A reakciók, a beletörődések, az egész gondolkodás mód, túl valóságos. Ez elsőre zavaró, ám ha jobban mögé nézünk..Láthatjuk, hogy Shinkurou feladta. Tudja, nem szállhat szembe a Kuhouinok hatalmas erejével. Beletörődik sorsába és mint egyszerű hibát fogja fel, hogy nem tudta megvédeni Murasakit. Azt hiszem a valóságban mindenki így tenne, hiszen mit érhet egy ember egy befolyásos család ellen.
Ahogy indul az epizód, már maga a szomorúság. Rossz nézni szegény Murasakit, ahogy visszakényszerítik az előző életébe. Kezd élettelenné válni a szeme, ahogy az jellemzi a belsőházban élő lányokra.
Yayoi figyeli Shinkurout, így a bevásárlás után elhívja egy kis beszélgetésre. Kezdés gyanánt verekednek kicsit, persze csak gyakorlás céljából, ám ezután sok dolgot megtudhatunk Yayoi múltjáról. Ő is hibázott, mindenki hibázik, sokat változott ezalatt az 5 perc alatt a róla alkotott véleményem.
Főhősünk mindenkitől megkapja a lelkifröccsöt. Persze nem mondják meg neki nyíltan, de érezhető, hogy mindenki ellenzi ezt a könnyed feladást. Egyedül Benika az, aki elfogadja, hogy így döntött, és már adná neki az új munkát. Azonban ehhez el kellene költözni az apartmanból, így megválva a talán egyedüli barátaitól.
Egyedül a szobában, visszaemlékezve a csodálatos emlékekre, meghozza végre Shinkurou eszét. Felhívja Benikát és közli, ő bizony megmenti Murasakit. Természetesen a főnőkasszony egyből a helyszínre siet és egy veszekedésnek tűnik beszélgetés indul. Természetesen a vége az, hogy Benika enged, bár tudja, hogy nagy valószínűséggel Shinkurou veszíteni fog. Természetesen ebből Yayoi sem maradhat ki, így csatlakozik főhősünkhöz.
Kíváncsi vagyok, hogyan zárják le a történetet a maradék 2 részben. Szerintem sehogy, vagy pedig összesűrítik, vagy egyszerűen lecsapják. Egyik sem lenne igazán méltó ehhez az animéhez. Egy második évaddal azt hiszem mindenki megelégedne.




Az elozo, illetve ez a resz meghozta hatasat, nagyon megkedveltem az animet, Murasakit es Shinkurout. Az emlekek, a ragaszkodas, tetszik a tortenet nagyon, en is csak remelni tudom, hogy nem csapjak ossze.