True Tears, egy nem túl beszédes első rész, de grafikailag gyönyörű alkotás. Tetszett nagyon a környezet kidolgozása, elhanyagoltságot mutat, de ha jobban elmélyedünk benne és nézzük, csodáljuk, akkor rájöhetünk, hogy igenis remek stílus. Ami megfogott engem, az a fák ábrázolása, valamint ahogy a fényekkel játszanak, illetve nem elhanyagolható az égbolt sem.Történetileg egy családhoz érkezünk meg, ahol Shin'ichiro és mostohatestvére Hiromi lakik a szüleivel. Hiromi azért került hozzájuk, mert édesapja Shin-chan apjának legjobb barátja volt. Azonban Hiromi egy darab könnyet nem ejtett és ez nagyon fura a fiúnak. És akkor a többit már szpojlerben...
Hogy ne legyen elég a nem sírós lányokból, találkozik az iskolában Isurugival, aki egy fán ülve, elég furcsa pozícióban élelmet gyűjt a csirkéinek, de nem tud lejönni a fáról, így ráugrik Shin-chanra, hogy könnyebb, puhább legyen az érkezés. Együtt mennek el a csirkékhez, másnap ismét, de akkor a lány kedvenc csirkéje már nincsen ott, mert valami állat elkapta. És ez az a pillanat, ahol ő sem tud sírni, íme a második lány...
A következő részben kiderül, hogy Isurugi azért nem tud sírni, mert elajándékozta könnyeit és egy üvegcsébe össze kell gyűjtenie más könnyeit, ez az ő küldetése... hmm érdekes.
Aztán továbbiakban jön a sablon, mindenki odavan Shinért, a lányok gondolom majd később rivalizálnak, tehát az a tipikus iskolás, háremes sztori.
Azonban a grafika miatt mindenképpen nézni kell, OP sem elhanyagolható, nekem kicsit hasonlít a Clannadéra, de az is tetszik, szóval semmi gond vele. Szerintem érdemes elkezdeni, lassú cselekmény, de majd annál jobb lesz a végére.
Sz.tem megfogom nézni, mert érdekel :]