Véget ért Kotomi kalandja is. Fuuko után Tomoya és Nagisa Kotomit vette a szárnya alá a sorozatban. (Itt kérek elnézést, hogy elmaradtak a részenkénti elemzések, jövő héttől, már Clannadilag is visszatérek a részenkénti írásra). Nem is húzom most a mézes madzagot. Egy szintén érzelmekkel teli rész zárul le.Továbbra is a szezon egyik legjobb animéje, a jó kis grafikával a jobbnál jobb karakterekkel és a megható történetekkel. Kicsit Kotomiról a tovább után.
Ugye Kotomi egyedül él szülei házában és nincsenek barátai, nagyon szomorú, mert elvesztette szüleit. Okazaki rájön, hogy régen egy csomót lógott Kotomival, nagyon jó barátok voltak, de aztán elszakadtak egymástól. Nagyon tetszik, ahogy megrajzolták őket a visszatekintő jelenetekben, aranyosak ott is.
Kotomi végre megismerkedik az idős emberrel, akit eddig gonosznak tartott és ő hozza neki a szüleitől kapott bőröndöt, melyben a régen ígért plüss van és egy levél. A bőrönd az egész világot bejárta, míg eltalált hozzá, ez egy kicsit fura dolog, meg olyan lehetetlennek tűnik, de szerintem beleillik, meg ez is csak ki akarja emelni az érzelmeket, hogy mire képes a szeretet. Gondolom én, bár lehet nem ez a mondanivalója. A lényeg, hogy Kotomi boldog, újra vannak barátai, elkészültek a kerttel is, szóval teljesen jó kis vége lett ennek a résznek.
Jövő héten egy újabb szál veszi kezdetét, már várom. És végre részenkénti elemzés is várható, még egyszer elnézést érte.
