Milyen is lehet egy dzsungelben élni? Hát persze, hogy jó. Hiszen messze a civilizációtól, nincs se bűnözés, se környezetszennyezés, se szmog, se állami rendszer, például fix munkahely, vagy akár komoly iskola. Egy ilyen helyen él Hale és édesanyja Weda. Hogy miként kerültek oda, az most lényegtelen, ám egy ittas este után a felelőtlen anya, egy feltűnően fehér bőrű kislánnyal állít haza. Ő lenne Guu, első látásra egy helyes, aranyos, kedves lány, azonban a varázslat csak egy napig tart, hiszen másnap minden megváltozik. Guu átváltozik valami borzalmassá, tekintete mint egy zombié, viselkedése is hasonló és a rémisztő tekintetén kívül a legfélelmetesebb a hatalmas bendője amely mindent elnyel! A továbbiakban az ő ökörködésüket, illetve a faluban élő még idiótább emberek életét ismerhetjük meg, valamint Weda múltjára is fény derül idővel. Ha akartok egy hatalmasat nevetni, vágjatok bele!

Történetileg nem igazán mondhatok el sokat az animéről, hiszen lényegében csak az eleje és a vége összefüggő. A köztes részek leginkább, mint egy filler működik, de azért egy minimális összekötés van. Az egyes epizódok bemutatnak különböző karaktereket, változtatják a főszereplőket, illetve szimplán szórakoztatnak. Mind sok vígjátéknál, itt sem a sztorin van a hangsúly, hanem az egyes jeleneteken. Ezt a szerepét azonban remekül teljesíti, hiszen én sokszor majdnem leborultam a székről egy-egy poén után. Nem az a tipikus humor jellemző az animére, hanem egy kicsit elvontabb, morbid és néha horrorisztikus, de ez felhőtlenül élvezhető.

A rajzolásról felesleges beszélni, hiszen már a képről is látható, hogy nagyon nem törődtek vele. Rendben van, hogy 2001-es anime, de hát akkor is, valamilyen minőséget azért produkálhattak volna. Sem a környezet, sem a karakterek nincsenek kidolgozva, és egyes jeleneteknél nem igazán lehet eldönteni, hogy a karakterek pontosan merre is néznek. Nem szoktam törődni a rajzolással, de itt már sokszor zavart, hogy ennyi hanyag.

Zenéről szintén nem beszélhetünk sokat, főleg a dobok dominálnak. Az opening teljesen beteg, felesleges boncolgatni. Az ending valamivel többet ér már, de azt meg nem igazán passzol az animéhez szerintem. A jelenetek alatt különösebben nem szólal meg semmilyen dallam, kivéve egyes drámai jeleneteket, de ott is inkább csak a poén fokozását szolgálja.

A karakterek nagy hangsúlyt kapnak, mint minden vígjátékban. Vegyük Hale-t, aki a tipikus hiperaktív kisfiú, akire senki sem figyel. Aztán ott van a horrorisztikus Guu, akinek sok oldala van, nagyon kidolgozott személyiség. Emellett feltűnnek teljesen ösztönlények, tipikus bishounen karakterek, fejlődni képesek, és még sokan mások. Nagyjából mindenkiről megtudhatunk valamilyen információt, így bőven válogathatunk a kedvenc szereplők között. Ami egyedül zavart, az Hale néhol már idegesítően sok aggódása, hisztériája, de hát ezt el kellett viselni.

Összességében ez egy nagyon agytompító vígjáték, a jobbik fajtából. Ha sztori nincs is sok és a rajzolása is pocsék, valamint zenék sincsenek, azért a karakterek és az általuk létrehozott poénáradat mindenért kárpótól. Aki fogékonyabb az ilyen stílusra (Excel Saga, Furi Kuri), az bátran vágjon bele, aki pedig nem, az tegyen vele egy próbát, hiszen maximum az agysejtjeinek a fele pusztul el.

Főhősünk egy ismeretlen kunyhóban ébred. Egy ismeretlen, azonban csinos lány tárul a szeme elé, akinek ráadásként állatszerű füle és farka van. Ő Enryuu, a falu gyógyítójának unokája és maga is az orvoslást tanulja. Hamar rádöbbenünk, hogy főhősünk sem éppen mindennapi, hiszen arcán egy furcsa, levehetetlen maszk van. Emellett amnéziás, nem tudja megmondani, hogy került a falu melletti erdőbe, ahol megtalálták. A falusiak azonban hamar befogadják, kezdetben szimplán An-channak szólítják. Azonban a falu sem élhet nyugodtan, hiszen a hegy őrzője, egy hatalmas tigris haragja fellobban és a falura támad. Azonban főhősünk ezt nem hagyhatja, így megszervezi az állat megölését, sikeresen. Ez után kapja meg a Hakuoro nevet, melyet eredetileg Enryuu apja viselt. Itt azonban nem áll meg a történet, sőt, még csak most kezd elindulni. Hiszen a helytartó egyre súlyosabb adókat követel a falutól. Ki is valójában Hakuoro? Miért nem emlékszik a múltjára? Mi lesz a faluval? Nézzétek meg és megtudjátok

A történettel önmagában nem lenne gond, hiszen hosszú, kidolgozott és fordulatos. Azonban túl egyszerűen oldódnak meg a dolgok és ez engem nagyon zavart. Valamint a egyszerűen eltúlzott, hogy hova juthat egy fellázadt falú. Egyszerűen túlzásnak éreztem az egyes motívumokat, cselekményeket, sokszor irreális erővel rendelkeztek a jó oldalon állok. Valamint az, hogy minden ellenség idővel barát lesz, na ez az amit nagyon nem szeretek, túl idealista. Élvezhető volt a cselekmény, de sajna az ilyen dolgok miatt túlságosan kiszámíthatóvá vált. A zárás ugyan meglepő volt, de szerintem egyáltalán nem illett bele a keretbe.

A rajzolásra különösebb panaszunk nem lehet, hiszen mind a környezet, mind a karakterek kidolgozottak. Az egyes tájképek még gyönyörködtettek is. Furcsa fantasy hangulatot ad az emberek állati fülekkel és farkakkal való ábrázolása, de erre különösebben nem lett volna szükség szerintem. Mindenesetre sokszínű és kidolgozott a grafika, így ezzel nem volt gond.

Az openingben elsőre semmi különlegességet nem fedeztem fel, ám mégis sokszor meghallgattam. Valahogy remekül teremtette meg a hangulatot az anime világához. Az ending lassú, nyugtató, viszont jelentősebb hatást nem ért el nálam. A jelenetek alatt megszólaló dallamok passzoltak, fokozták a hangulatot, de annyira nem voltak kiemelkedőek.

A karakterek, mint ahogy a történetnél is említettem, túlságosan idealisták. A főhős, Kankurou egy egyszerű faluból indulva hatalmas pozíciókat ér el, reális ez? Valamint, hogy minden ellenség áttér, így alakítva legyőzhetetlenné a jók táborát, egyszerűen undorító. Néhány karakter eltávozik ugyan, hogy a drámai hatás megmaradjon, de ezek felett is nagyon gyorsan átsuhanunk. Egyedül Kankurounál van múltbeli visszatekintés, valamint egy kis jellemfejlődés, de ez sem valami domináns. Sajnos karakterügyileg elég gyenge az anime.

Összességében ez egy átlagos fantasy kalandtörténet. Semmi extra gondolat, semmi különleges motívum. Idealista történet, szép rajzolás, kellemes zenék és egyszerű karakterek. Sokan nagyon szeretik ezt a művet, hiszen laikusként hozzáállva teljesen élvezhető, azonban ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk láthatjuk, hogy sok munka nem volt vele. Egyszer nézhető kategória.

Az őrült Angel Brigade kalandjai folytatódnak, a már megszokott módon. Igazából teljesen felesleges lenne belemenni a második szezon elemzésébe, hiszen ugyan olyan, mint az első, beteg. Történetről ugye már az első szezonnál sem beszélhettünk, nos ez csak folytatja azt. Lényegében akár egy évad is lehetne. A rajzolás talán kicsit szebb lett, hiszen ez már egy évvel későbbi kiadás, valamint a zenék is nagyobb szereppel bírnak. Talán egy kicsit kevésbé elmebeteg a cselekmény, de azért egy-egy poénnál itt is sírva fogunk nevetni. Akinek az első évad tetszett, ebbe is nyugodtan vágjon bele. A színvonal maradt.

Talán egy távoli, vagy egy alternatív jövőben járunk, Takara Machi városban. Amit tudni kell, hogy ez a hely két részre oszlik, a fényűző utcákra és a sötét, romos sikátorokra, melyekben az alvilág uralkodik. Két főszereplőnk, Kuro (fekete) és Shiro (fehér) az utca gyermekei, mindketten árvák. Azonban ők nem akármilyen gyerekek, hiszen jelentős szereppel bírnak az alvilági életben. Ugyan csak 8 évesek, Neko nevezetű csoportjuk (melynek ők az egyedüli tagjai) felügyelet alatt tartják a város dolgait. Minden utcát, minden tevékenységet figyelnek, nem történhet olyan dolog, amelyről ők nem tudnának. Békés életük azonban megtörni látszik, hiszen a helyi yakuzák nagyobb hatalmat szeretnének kiharcolni. Ezt az egyes kisebb bandák felszámolásával teszik, hiszen fő céljuk a helyi, már alig látogatott sztriptízbár lerombolása és egy vidámpark építése. Ezzel azonban az imádott város megváltozna, és a változás rossz, legalább is így gondolja a Neko banda. De vajon mit tehet két gyerek egy gazdag és befolyásos alvilági csoport ellen? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet elég egyedi, hiszen kevés az olyan anime, ahol két fiatal utcagyerek szemszögéből figyelhetjük meg az eseményeket. Azonban végig olyan érzésem volt, hogy nem igazán volt kidolgozva a sztori. Hiszen sok elkalandozás, felesleges motívum volt, amely rontotta az összképet. Túl sokat akartak talán kifejezni ebben a 1,5 órában és ezáltal pont a lényeg nem érződött annyira. Az alapötlet teljesen jó volt, valamint a kivitelezés is megállta volna a helyét, ha nem akarják ennyire bebonyolítani.

A rajzolás viszont elképesztő. A város ábrázolása, annak részletessége egyszerűen magával ragadó volt. Itt azonban nem csak a nagy dolgokra gondoljunk, hanem az olyan apró részletekre, mint az, ahogyan az eső esik. A környezet egyértelműen öt csillagos, azonban a karakterekkel már voltak gondok. Az ilyen pompás grafikájú animéknél mindig kisebb hangsúlyt kapnak a karakterek, csak nem értem miért. Egyszerűen elnagyoltak lettek és a részletek nem lettek kidolgozva. Kár érte.

A zenék szinték lenyűgözőek voltak. Ugyan itt nem beszélhetünk op/ed párosról, de a jelenetek alatt megszólaló dallamok minden tekintetben kárpótolnak minket. Nem is érdemes komolyabban kitérni rá, hiszen mindegyik a megfelelő helyen és a megfelelő stílusban szólalt meg. Tetszett.

A karakterekre akarták rakni a hangsúlyt, azonban ez nem igazán sikerült. Ahogy a két srác neve is utal, a személyiségük teljesen más. Kuro a harcos, kegyetlen, elviekben ő vigyáz Shirora, azonban a gyámoltalan és elsőre visszamaradottnak tűnő gyermek talán sokkal valóságosabban látja a világot, mint őrzője. A belső vívódás, jellemfejlődés elég erőteljes, azonban itt csúszott be az a hiba, hogy túl sok mindent akartak egyszerre megvalósítani. A sok elkalandozás miatt elveszítette a hangsúlyát a mű. Ismét csak azt tudom mondani, hogy kár érte.

Összességében túl nagy hype-ot kapott ez a mű. Ha átlagos animeként áll hozzá az ember, akkor talán más lesz a véleménye. Jó alapötlet, de elrontott történet, gyönyörű rajzolás, remek zenék, elrontott jellemfejlődéses karakterek. Aki egy kicsit elgondolkodtatóbb műre vágyik, az bátran vágjon bele, hiszen biztosan nem fog rossz élményt megtapasztalni, ám ne is várjuk túl sokat ettől a mozitól. Egyszer nézhető kategória.

Valahol a távoli jövőben, egy ismeretlen galaxis mélyén járunk. Létezik egy Angel Brigade nevezetű elit csapat, melyet a Transbaal Birodalom hozott lére. Feladatuk az elvezett technológiák felkutatása. Hogy mik is ezek? Hát azt ők sem tudják pontosan, hiszen alakjuk, erejük, darabonként változik. A csapat jelenleg 4 főből áll. Azonban nem éppen eredeti feladatukat végzik, hiszen bármilyen munkát elvállalnak. Legyen szó akár kutyakeresésről is. Azonban hamar kapnak maguk közé még egy buggyant lányt. Ja, természetesen az elitalakulat tagjai csupa lányok, különböző korúak és stílusúak. Vezetőjük pedig egy vén szivar, aki a biztonságos nyugdíjkor megélésén kívül mással nem igazán törődik. További bevezető felesleges, hiszen ez nem a sztorira építő anime. Elmebeteg humor, agyfárasztó helyzetek. Olyan tipikus székről leesős mű. Ha érdekel titeket, vágjatok bele!

A történetről, mint ahogy már említetem, nem igazán lehet beszélni. Epizodikus cselekmény, a legkülönfélébb helyzetekkel. Ezt nyomatékosítja az is, hogy egy-egy rész mindössze 13 perces. Azonban ne higgyük, hogy ez nem elegendő egy sztori bemutatására, ugyanis ezt a rövid időt remekül használják ki. Igaz sok helyen nincs megoldás, szimplán minden megoldódik. Azonban ennél az animénél a történetre nincs is szükség, a humor a fő vonal.

A rajzolás elég régies, hiszen az anime 2001-es. A környezet elég sokszínű, hiszen rengeteg különféle helyen járunk, azonban a karakterek nagyon egyhangúak lettek. Itt most nem arra gondolok, hogy mindegyikük ugyan olyan, nem, szimplán annyi, hogy egyetlen ruhájuk van. Azonban kidolgozásra nem lehet panaszunk, hiszen a korának megfelelő grafikával rendelkezik.

A hangok nem bírnak nagy szereppel a mű során. Az opening kellően beteg, elborult, remekül tükröző az anime stílusát. Az ending hasonlóan, azonban ez már kicsit nyugodtabb, akár magába is hallgatható. A jelenetek alatt nem igazán kiemelkedőek a dallamok, csak olyan csendet helyettesítőek, de akkoriban nem volt divat a kidolgozott zene, igaz szükség sincs rájuk különösebben.

A karakterek sokszínűek. Van itt fegyvermániás, folyton mindent felrobbantó. Okoskodó, titokban mégis állatkosztümöket imádó. Vallásos, csendes (tipikus). Bombázó, jó pasikat hajtó és persze a kihagyhatatlan konyhatündér, aki a végletekig naiv. A jellemekre nem lehet panaszunk, hiszen egy ilyen brigáddal tökéletesen lehet hozni az ilyen stílust. Jellemfejlődés, visszatekintés, ugyan mik is ezek? Ezekről nem hallottak a készítők, de hát minek is, ez egy szórakoztató anime.

Összességében az ilyen stílusú animék között megállja a helyét. Ha hasonlítani kellene, az Excel Saga és a Furi Kuri juthatna eszünkbe. Nos, ez is egy elborult humorral rendelkező mű, amely során biztosan megszabadulhatunk agyunk aktív funkciótól. Aki egy kis komolytalan kikapcsolódásra, vagy le kíván esni a székről, az nyugodtan vágjon bele, azonban semmi komolyságot ne várjon. Egyszer mindenképp nézhető kategória.

Élt régen egy lány, kit az istenek áldozatának szántak. Barátja azonban megmentette, de ezzel szörnyű sorsra juttatta mindkettőjüket. Az istenek haragja gerjedtek és borzasztó lényekké változtatták őket, egész életükben emberhúson kell élniük. Leszármazottaik még ma is közöttünk járnak. Őket nevezzük Shokujinkinak, és áldozataik száma egyre növekszik, így létrejött egy őket vadászó szervezet, a Kifuken. Ennek a szervezetnek egyik tagja Toshihiko, aki megszállottja a harcművészeteknek. Oly mértékben, hogy az már az őrültség határait súrolja. Egy nap egy majom után rohanva a tengerpartra érve egy szőke lány zuhan a nyakába. Ő nem más, mint Yuka. Láthatóan szerelem első látásra alakul ki köztük, ám a fiatalok először nem kezdeményeznek. Toshihiko fejében ezután csak Yuka jár, nem tud aludni, semmi másra nem tud koncentrálni. Később a szerencsének köszönhetően újra találkoznak, viharos kapcsolatuk megkezdődik, ám még nem tudják egymásról, hogy Yuka egy Shokujinki, Toshihiko pedig a Kifuken leendő vezére. Hogy hogyan alakul a kapcsolatok, hogy reagálnak a két csoport tagjai románcukra? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet mondhatni elég egyedi, hiszen nem sok hasonlóval találkozhatunk. Érdekes megvilágításba kerül a két fiatal kapcsolata, a szervezetek, és a nagy cégek hatása a régi dolgokra. Első látásra talán egy nagy őrült dologgal állunk szemben, és sok helyen az is, de ha jobban átgondoljuk, ez egy elég mély dolgokat közlő cselekmény. Amikor végeztem vele én is azt gondoltam, hogy ez nem volt valami érdekfeszítő. Azonban, hogy így eltelt pár hét, már kezdem átlátni miről is szólt. Talán azért, mert a rengeteg butítás benne már elfelejtődött.

A rajzolás az viszont elég érdekes dolog. Értem én, hogy egy alternatív hozzáállással másként fejezik ki a készítők a gondolataikat, azonban ez sehogy sem klappol. Mint ha csak vázlatokat látnánk végig, semmiképp sem az a tipikus anime stílus, hiszen inkább realisztikusan vannak ábrázolva az emberek. Azonban sajnos ennek a rajzformának megszokása még nem elég, hiszen a minőség is elég drasztikusan változik egyes részeknél. A mozgások pedig megint egy külön téma lenne. El lehet viselni, de nem tetszett ez a stílus.

A zenék talán az egyetlen olyan része az animének, amik megszokottabbak. Persze itt nem az openingre gondolok, ami magában teljesen elvont és őrült. Nagyon nem jött be. Az ending még normálisabb, de ezt sem teljesen az épelméjűeknek készítették. A jelenetek alatt hallható dallamok viszont már rendben voltak. Hozták a hangulatot, igaz ritkán szólaltak meg, de akkor eltalálták.

A karakterek személyisége jól sikerült, hiszen több főbb karaktert is kapunk és mindegyiküknek kidolgozott jelleme van. Ugye a két főszereplő, Toshihiko és Yuka, őket teljes mértékben kiveséznek a cselekmény során, pluszban ugye a kapcsolatuk alakulását is megfigyelhetjük. Aztán ott van még a Kifuken új vezére, aki lényegében csak jót akar, ám a nagycégek tönkreteszik a hagyományait őrző személetet. Erős jellemfejlődések, érzelmek, indulatok. A karakterek teljesen rendben voltak.

Összességében ez a mű nézőpontok szerint változhat. Ha az élvezhetőségét nézzük, akkor elég gyenge. Ha azonban a dolgok mögé nézünk, akkor egy elég egyedi és elvont történettel találjuk szemben magunkat. Érdekes cselekmény, fura rajzolás, elvont zenék és kidolgozott karakterek. Különösebben ajánlani nem tudnám senkinek, hiszen ez nem egy kategóriák közé besorolható anime. Aki kíváncsi, hogy milyen egy morbid és kicsavart világ, ahol a rosszak nem rosszak és a jók nem jók, az bátran vágjon bele, azonban nem garantálom, hogy tetszeni fog, ehhez kell egy másfajta gondolkodásmód.

A világban teljesen megszokott dolog, hogy vannak varázslók, és vannak olyan szervezetek, akik pénzért végeznek el munkákat ennek segítségével. Az Astral is egy ilyen cég, melynek újdonsült vezetője Iba Itsuki. Általában hatalmas varázslók vezetik az ilyen szervezeteket, azonban az előző elnök hirtelen halála miatt tehetségtelen fia kapja meg a vezetés jogát. Szerencséjére több komoly varázsló, illetve egyéb nagy erővel rendelkező alkalmazott dolgozik az Astrálnál, köztük Itsuki gyerekkori barátja, Honami Takase Ambler is, így a cég nem kerül veszélybe. Azonban ifjú vezetőnk is rendelkezik egy titkos erővel, hiszen jobb szeme folyamatosan le van takarva. Ha a szemkötő lekerül, félelmetes démonszeme egy új személyiséggel látja el őt. Született vezetővé válik, aki könnyűszerrel irányítja alkalmazottait a bevetések során. A szemmel kapcsolatban viszont sok a homályos folt, nem véletlenül van alapvetően elrejtve. Milyen kalandokba keverednek az Astrálosok? Honnan van Itsuki titokzatos szeme? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet alapjában véve semmi újdonsággal nem szolgál. Varázslók, természetfeletti erőket irányítók, szervezetek és különböző feladatok. A megszokott főhőssel, aki alapjában véve idióta, de mégis hatalmas erővel bír, ami használat esetén súlyos következményekkel jár, melyek sosem jönnek el. Elég epizodikus a cselekmény, igaz, hogy végig jelen van a fő bonyodalom, de kifejteni csak az utolsó pár epizódban sikerül. Szerencsére az egyes feladatok érdekesre és sokszínűre sikeredtek, így nem érezhető annyira a folyamtalanság. Persze, a karakterek szépen beépülnek pár rész segítségével, de ennél nagyobb kapcsolatot nem nagyon találhatunk köztük.

A rajzolásra nem lehet panaszunk. A környezet szépen kidolgozott, részletes és szerencsére ez a színvonal végig megmarad. A karakterek aranyosak és változatosak, főleg a lányok sikerültek kiemelkedőbbre, de ezt már megszokhattuk. A varázslatok látványosak, dinamikusak, kellően éreztetik, hogy egy másik világban járunk. Valamint még a harcokat kell kiemelni, hiszen a mozgások, effektek is nagyon jóra sikeredtek.

Zeneügyileg is megállja a helyét az anime. Az opening kellően gyors, hangulatos, így remek bevezetőként működik az epizódok előtt. Az ending lassú, az a tipikus záródal, melyet előszeretettel alkalmaznak sok alkotásnál. Különösebb szerepe nincs, a szereplők békében pihennek alatta. A jelenetek alatt megszólaló dallamok általában gyorsak, hiszen főleg az akciónál szólalnak meg, viszont teljes mértékben eltalálták a stílust. Valamint az egyes varázslatok igéjének hanglejtései tetszettek különösen.

A karakterek, ahogy a történet is, elég sablonosak. A tipikus főhős, aki gyenge, ám rejtélyes démonereje legyőz bárkit, persze emellett saját magát is pusztítja vele. Minden esetnél elmondják, hogy ne használja, mert megöli, persze baja sosem lesz belőle. A gyerekkori barát, aki persze szerelmes a főhősbe, valamint az ő barátnője, aki ellenséges, ám mégis szerelembe esik. Egy idősebb, bölcs mókamester és egy loli. Lényegében olyanok, amiket megszoktuk ilyen történetektől. Szerencsére szinte mindenkinek megtekinthetjük múltját és azt, miért is dolgoznak az Astrálnál. Ha sablonosak is, de legalább felépített jellemük van.

Összességében ez egy picit átlag felett lévő anime. A történet, még ha sablonos is, mégis a kidolgozott varázslatok és világ által kellemes élményt nyújt. Szép rajzolás, kellemes zenék és átlagos karakterek, akik azért szerethető személyiséggel bírnak. Habár láttuk már sok hasonlót, mégis élvezhető ez a sorozat, mivel ad egy kis pluszt. Azt hiszem mindenkinek ajánlható, de főleg a mágiát kedvelőknek lehetne különösen. Egyszer bőven nézhető kategória.

Aono Tsukune átlagos, középiskolába felvételiző diák. Sajnos nem éppen egy géniusz a tanulás terén, így egyetlen elyre sem veszik fel. Édesapja azonban erősen ittas állapotban, egy papnak nevezett – inkább egy iszonyúan gyanús – egyéntől szerez egy felvételit a Youkai-ba. Ez az iskola azonban nem átlagos, sőt. Tsukune már a buszon ülve is szembesül vele, hogy egy olyan világba tart, ami nem éppen emberi. Ez az iskola ugyanis a démonoknak van fenntartva, hogy itt tanulva később be tudjanak épülni az emberi világba. Szabály azonban, hogy ha ember erre a területre téved, könyörtelenül megölik. Tsukune az iskolába tartva elég hamar beleütközik egy lányba, pontosabban Mokába, aki egy vámpír. Egy kis gyors vérszívás általi ismerkedés után egy bontakozó szerelemet láthatunk. Azonban sok kaland vár egy emberre a szörnyek hátborzongató világában. Hogyan fog alakulni egy ember és egy vámpír kapcsolata? Sikerül majd eltitkolnia Tsukunének, hogy ember? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet alapjában véve akár elég érdekes is lehetne. Azonban ez csak egy átlagos ecchi, hárem, bugyimutogatós anime. Lényegében nem történik semmi különleges, csak pár epizódonként kapunk egy-egy új női karaktert, aki természetesen a főhősbe lesz szerelmes. Egyetlen dolog, ami nagyon megfogott, az Moka átalakulása, illetve a titkos személyisége. Fehér haj, vörös szem, nálam ez már egyből befutó. Az utolsó pár epizódban kapunk valami folyamatosságot, egy kis drámát, de ez meg sajnos nem illik bele a keretbe és még sablonosra is sikerült. Sajna ez is csak egy tucat történet, amelyből hetente jön ki egy új.

A rajzolással különösebb problémánk nem lehet. A környezet szépen kidolgozott, színes, a karakterek aranyosak és sokfélék. Mivel ez egy erősen ecchi történet, a folytonos bugyikivillanásokra fel kell készülni. Különösebb extrém hatásról azonban nem beszélhetünk, mondhatni egy átlagos 2008-as műről beszélünk, bár sokkal szebbeket is láttunk már ebben az idényben. Ami egyedül nagyon tetszett, az Moka átalakulása, ahogy vörössé válik minden, jönnek a denevérek, jól eltalálták.

A zenék rendben vannak. Az opening gyors, vidám, illik az animéhez, a zene ugyan nem változik, de a képi anyag rendszeresen megújul alatta. Az ending hasonló stílusú, mint az opening, azonban talán még egy kicsit gyorsabb is, pergősebb, viszont az alatta látható képek szinte nem is kapcsolódnak a történethez (ez főleg a második verzióra igaz), de ettől függetlenül nekem jobban tetszett, mint az OP. A jelenetek alatt megszólaló dallamok különösebb szereppel nem bírnak, főleg az akciójelenetek alatt erősebbek, viszont azok meg elég rövidek.

A karaktereket mondhatni a már sablonformával hozták létre. Lúzer főhős, akit mindenki imád. Kedves, szégyenlős, szerelmes főlány. Perverz melléklány. Egy loli. Egy fagyos, ám mégis aranyosa karakter (kedvencem). Meg persze a főgonoszok, akiket végül természetesen együttes erővel legyőznek. Egyikük sem mondható egyedinek, sem jellemfejlődés, sem múltbéli visszatekintések nincsenek (vagy csak minimálisan). Nem is érdemes tovább részletezni, sokszor, sok helyen láthattunk már ilyeneket.

Összességében ez egy tucatanime. Gyenge történettel, elfogadható rajzolással, hallgatható zenékkel és sablonos karakterekkel. Nem mondom, hogy olyan rossz volt, mert voltak benne élvezhető pillanatok, de így visszatekintve nem érdemes belevágni. Igazából csak azoknak tudnám ajánlani, akik bugyifanatikusok, valamint szeretik a nagyon gyenge történettel ellátott háremsztorikat. Egyszer talán nézhető kategória.

A II. világháború után 10 évvel, egy alternatív Japánban járunk. A háború miatt éhezés, munkanélküliség uralkodik az országba, ezáltal a nép lázadni kezd a kormány ellen. Mivel a rendőrség már nem bír el velük és az általuk alapított Szekta nevezetű szervezettel, így létrehozzák a Fővárosi Rendvédelmi Erő alakulatot. Természetesen a rendőrséggel nem nézi jó szemmel az újonnan jött segítséget, hiszen ezzel azt bizonyítják, hogy ők alkalmatlanok erre a feladatra. Az FRE-nél szolgáló Fuse Kazuki (főszereplőnk) egy nap a szokásos bevetését teljesíti, ki kell pucolniuk egy csatornát a lázadóktól. Azonban amikor szembetalálja magát egy kislánnyal, aki mellesleg pirosak – olyan merénylő, aki táskába előkészített robbanószert szállít – valamiért nem tudja meghúzni a ravaszt, így veszélybe sodorva társai életét. Hadbíróság elé kerül és a kiképzés megismétlésére ítélik. Fuse azonban azon gondolkodik, hogy nem tartozik a szervezet tagjai közé, hiszen nem volt képes lőni, amikor kellett volna. Később meglátogatja a felrobbant lány sírját, ahol találkozik a nővérével, Keiel. Elmondja ki is ő és meglepetésére a nővér nem gyűlöli, sőt, inkább ad neki egy példányt a Piroska és a Farkas eredeti példányából. A történet azonban csak itt kezd beindulni, a rendőrség megpróbálja felszámolni az FRE-t Fuse incidensével, főhősünk nincs tisztában érzéseivel, valamint egy titokzatos „farkasok” alakulatról is beszélnek az FRE-n belűl, amely a rendőrség ellen készül. Mi fog történni Fusével? Kik is a „farkasok”? Nézd meg és megtudod!

A történet már önmagában is elég érdekes és pár pontot leszámítva teljes mértékben realisztikus. A válság motívuma hasonlóan zajlódhatott le a valóságban is és ezt az érzést sötét, komor ábrázolás még erőteljesebbé teszi. Remek fordulatokkal van ellátva ez a mű és a cselekmény levezetése is első osztályú. Nem válik unalmassá, nem tartalmaz klisés jeleneteket, izgalmas és élvezhető a történet. A kidolgozott világgal, melybe csöppenünk, remek párhuzamos húzhatunk a jelenkori helyezettel is akár. Hiszen kinek, ki a farkasa. Melyik szervezet, melyiket falja fel. Amit még kiemelnék, az az eredeti Piroska és a Farkas c. művel egybeeső cselekmény és ezt még erőteljesen is hangsúlyozzák, elképesztően drámaivá válik így a történet. Csillagos ötös.

A rajzolásra sokán mondják, hogy elég csúnya. Én ezzel nem értek egyet, hiszen fantasztikusan realisztikus az egész világ. Nem csak a környezet kidolgozottsága, de a fegyverek, a mozgások, az effektek is mind-mind olyan részletességet kaptak, melyet ritkán láthatunk. Az, hogy a karakterek nem a megszokott animés grafikát kapták teljesen érthető egy ilyen műnél, ha valóságos történetet akarunk közölni, alkalmazzunk ahhoz való karaktereket. Mivel a legtöbb jelenet sötét helyen, vagy éjszaka látszódik, így színek folyamatosan komorak, kopárok maradnak, de ez ne ijesszen el senkit, ez által lesz ennyire magával ragadó ez az anime.

A zenékről nem lehet elmondani semmit, egyszerűen remekek. Az egyes jelenetek alatt hallható, ugyan halk, de annál erőteljesebb hatással bíró dallamok mindig a megfelelő pillanatban, a megfelelő érzést keltik az emberben. Közben talán nem is annyira feltűnő, csak ha utólag visszanézi az ember. A záródalról pedig nem érdemes beszélni, így ilyen mű után, egy ilyen zene olyan dolgokat hoz ki az emberből, amin még maga is meglepődik. A szinkronhangok is elképesztőek, hiszen ilyen átéléssel adni a karakterek jellemét igazán nehéz feladat, megérdemlik a dicséretet. Azt kell mondanom, hogy a hangügyileg is öt csillagos ennél az animnél.

A karakterek, mint ahogy az egész mű, realisztikusak. Mindegyiküknél megvan a saját problémája, vágya, célja az életben, azonban sokuknak nem adattatik lehetőség azoknak megvalósítására. Fuse karaktere lett eszméletlen, de az elemzésbe nem mennék bele, hiszen lelőném a poént. A második fontosabb személyiség, akiről sokat megtudunk az Kei. Neki is elég kidolgozott jelleme van egy moviehoz képest. Szerencsére mindkét karakternél megtudhatunk múltbéli információkat is és elég erőteljes a szellemi bemutatás. Annyit kell mondanom, hogy moviehez képest elképesztő karaktereket sikerült készíteniük az alkotóknak.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Egy olyan realisztikus, ám mégis alternatív világgal, amely akár a miénk is lehetne. Olyan rajzolással, amely roppantmód passzol ehhez a világhoz. Olyan zenékkel, amelyek a végletekig fokozzák ezt a hangulatot. Nem utolsó sorban pedig olyan karakterekkel, akik nélkül a történet nem lenne az, ami. Kicsit elvontabb mű, mélyen mondanivalókat akar közölni és megértése nem mindenki számára lehet egyszerű. Azonban biztos vagyok benne, hogy bárkinek ajánlhatom, hiszen olyan élményt fog nyújtani, melyre kevés más anime képes. Többször nézhető kategória.

Wataru Minakami, átlagos fiú, aki épp felvételezik középiskolába. Barátaival ellentétben sajnos őt nem veszik fel, így világa összeomlani látszik. Azonban hírtelen feltűnik két fura alak, akik magukkal viszik elkeseredett főhősünket egy titokzatos szigetre. Ezen a rejtélyes szigeten – melyet az Ígéret Szigetének neveznek – nyert felvételt, egy még rejtélyesebb középiskolába. Ez még mind semmi, az egész hely valahogy furcsa, hiszen minden boltban az ő eddigi komornyikja tűnik fel, persze álruhában. Az első döbbenet megvan, azonban hamar egy hatalmas házban találja magát, ezentúl ez lesz otthona. Persze ekkora házban kár lenne egyedül lakni, így sitty-sutty kap 12 hugicát, plusz egy ráadást. Ami tudni kell, hogy ez a 12 lány korilag és személyiségileg is teljesen eltérőek, van óvodástól középiskolásig, csendestől hiperaktívig. Minakami élete teljes mértékben megváltozni látszik, de hogy ennek mennyire örül, az majd kiderül. Honnan jött ez a sok hugica? Mi a célja is az Ígéret Szigetének? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet, hogy is mondjam, rossz. Már az alapvető ötlet, hogy egy gigaháremet hoznak létre a bugyuta főhősnek, aki eddig csak a tanulásnak élt, meredek. Ezen kívül, lényegében semmi nem történik az egész anime alatt. Van 26 rész, és ebből kb. az utolsó kettőben történik valami olyasmi, amihez különösebb kreativitás kellett, de nem. Még ez is teljes mértékben gyenge. Láthatóan arra törekedtek, hogy a báty komplexusos nézőket megfogják a sok aranyos hugicával. Humoros próbál lenni, de inkább csak erőlködés az egész.

A rajzolás elég egyszerű, még 2001-hez viszonyítva is. A környezet semmitmondó, egyszerű és egyáltalán nem bír semmi jelentőséggel. A karakterek ugyan sokszínűek, mégsem megragadó egyikük sem. Egyszerűen elhanyagoltak lettek. Arról pedig nem is beszélnék, hogy hány bakit fedeztem fel a történet során. Egyik jelenetben barna ruha, utána fehér és sajnos ez nagyon sokszor előfordult. Igénytelen lett a rajzolás, alacsony költségvetés, teljesen.

A zenék ugyan olyan szinten vannak, mint a rajzolás. Az opening zenéje jó ugyan, vidám, szerelmes, de nem igazán kapcsolható a történethez. Az ending lassú, de ismét csak nem illik az animéhez. A jelenetek alatt megszólaló dallamok sem bírnak semmi jelentőséggel, emellett pedig nagyon hamar sablonossá válik. Egy idő után már a csend is jobbnak hatna, idegesítővé válik a nyekergés.

A karakterek ugyan sokan vannak, mégis legtöbbjük sablon. A főhős végig sajnáltatja magát és ebből nem is képes felépülni, maximum pár pillanatra. A háremtagok mindegyike más, de egyiküknek sincs kidolgozott személyisége. Fejlődést pedig ne is várjunk. Mindegyikük kap ugyan egy epizódot, de így sem ismerhetjük meg őket rendesen. Az pedig már messze idegesítő, hogy egy pillanat alatt beleszeretnek a hős bátyjukba. Sokat ki lehetett volna hozni ennyi karakterből, de egyszerűen túlzásba estek, 15 személyiséget nem lehet bemutatni 26 epizód alatt.

Összességében ez egy nagyon gyenge anime. Ramaty sztorival, ronda rajzolással, semmitmondó zenékkel és sablonos, idegesítő karakterekkel. Persze, van egy-két megmosolyogtató jelenet, de ezért nem érdemes 8 órát rászánni erre a történetre. Vígjátéknak gyenge, másnak pedig nem igazán lehet besorolni. Sokan említik lightsztoriként, amely nem akar sokat közölni, csak kellemes perceket közölni. Persze, ennek is megvan a saját stílusa, de ez még azt sem éri el. Senkinek sem ajánlott, egyszerűen összecsapott és unalmas.

Az emberiségnek el kellett hagynia a Földet. Az új otthon keresése közben azonban ismeretlen okokból kifolyólag minden hajó megsemmisül, egy kivételével. A túlélőek ugyan sikerül egy lakható bolygón landolniuk, azonban csak hatan vannak és szerencsétlenségükre mind férfiak. Ez azonban nem gátolja őket, sőt, saját magukat klónozva végül is sikerül benépesíteniük a bolygót, a génmanipulációnak köszönhetően pedig különböző emberek is kialakulnak. A nők helyettesítésére létrehoznak egy marionettenek keresztelt android fajtát, amelyek az egykori nők külsejét viselik. Főhősünk Mamiya Otaru egy átlagos srác, aki Japponesben tölti napjait. Szegényesen él, mindennapi munkával próbálja fenntartani magát. Egy nap azonban megváltozni látszik élete, hiszen egy titokzatos helyiségbe jut, ahol egy furcsa marionette hever. Nagy meglepetésére életre is kel, ám még megdöbbentőbb dolog, hogy ez az android mosolyog. Ő Lime, a Maiden áramkörrel ellátott, érzelmekkel rendelkező anroid. Természetesen itt nem áll meg a folyamat, a továbbiakban még feltűnik két hasonló marionette, valamint egy háború is készülődik a háttérben. Vajon mi is ez a Maiden áramkör? Milyen háború van kialakulóban? Miért semmisült meg a kolonizációs flotta többi hajója? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet elég egyedi felépítésű. Már az alapsztori is elég érdekes, hiszen hogyan élhetne az emberiség nők nélkül, még akkor is, ha klónozva hozzák létre az utódokat. Ezen kívül szépen építkezik az anime, hiszen fokozatosan adagolják az információkat magáról a marionettekről, és a tragikus lezuhanásra is körülményeiről is. Persze, vannak egyes mondhatni filler epizódok, amelyek nem viszik előbbre a cselekményt, de ezek is elférnek és nem is esnek túlzásokba. Picit bugyuta és túl könnyen oldódnak meg a problémák, de ezektől eltekintve egy korrekt, kidolgozott történettel állunk szemben.

A rajzolás mai szemmel csúnyának hathat, de vegyük figyelembe, hogy egy ’96-97 között futott animéről beszélünk. Ehhez képest egész korrekt a grafika. A környezet ugyan szinte semmilyen hangsúlyt nem kap – akkoriban ez nem számított különösebben –, de a karakterek kellően kidolgozottak. Mindegyik karakter más-más kinézetet kapott, pont olyat, amely illik a személyiségéhez. Összességében az akkori rajzolást kapjuk, kicsit szebb kiadásban.

A zenék annyira nem jelentősek. A jelenetek alatt elég gyenge kivitelezésű dallamokat hallhatunk, de ismét csak a kort kell említenem, akkoriban nem vitték túlzásba ezen elem kidolgozását. Az opening viszont egész ügyes, hiszen pergős és a hangulata is teljesen jó. Illik az animéhez. Az ending lassabb, melankolikusabb, pont egy záráshoz illik, főleg a szövege miatt, szomorkás, ám jelentősége mégsem olyan nagy szerintem.

A karakterek erőteljes szerepet játszanak a műben. Mondhatni elég sok szereplőt kapunk és szerencsére mindegyikük teljesen más. Van komoly, idióta, házias, szeleburdi, amit csak el tudunk képzelni, így mindenki találhat magának olyat, amelyet megszerethet. Szerencsére a jellemfejlődés sem marad el egyiküknél sem, főleg a marionetteknél figyelhető meg erős változás. Talán ez az anime legnagyobb erőssége, ha néha idegesítőek is kicsit a karakterek, attól függetlenül több arcuk van és szerencsére a drámai vonalakat is előhozzák belőlük.

Összességében ha nem is egy kiemelkedő alkotásról beszélünk, de mindenkinek kellemes perceket hozhat ez az anime. Korrekt történet, régies rajzolás, átlagos zenék, szerethető és sokszínű karakterek. Nem kell világmegváltó gondolatokat, nagy tragikumokat várni, de humort és egy csipetnyi drámát mindenképp. Főleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a háremes, alternatív világban játszódó, kis akcióval ellátott történeteket. Ha többször nem is, egyszer mindenképp nézhető.

A történet mondhatni ott folytatódik, ahol az előző széria záródott. Shana és Yuuji közös élete, harcai tovább pörögnek és persze a többi megszokott kedvenc sem tűnik el a színpadról. Az előző évad végén az ellenség által Yuuji hatalmas energiákhoz jutott, így szerencsére már ő is aktívabban részt fog venni a csatákban is. A második sorozat egy furcsa tomogara elleni küzdelem indul, amely lényegében a múltat hozza el az álmok által. Természetesen ez csak egy kis visszazökkentő, hogy mégis tudjuk, most éppen a Shakugan no Shana világban járunk. A későbbiekben visszatér a Bel Masqué, minden gonoszával és az ádáz csata sem fog elmaradni. Ha az első széria tetszett, vágj bele ebbe is!

A történet habár folytatja az előző széria eseményeit, mégis gyengébbnek tűnik. Az első pár rész egyértelműen bevezető, aztán inkább iskolás animében csap át a cselekmény. Sajnos nagyon érezni, hogy nem vitték túlzásba a történet kialakítását. Folynak az epizódok, a cselekmények, maga a fő szál mégsem halad. Rossz ezt írni, de jóval gyengébb a sztori, mint az előző évadnál. Nagyon erőltetett íze van a dolognak. A 24 részből, mint ha 20 filler lenne és az utolsó 4-ben mesélnék el, miről is szól ez az évad. Kár, hogy ennyire rontottak rajta, hiszen az előző évad szépen építkezett, ezt meg teletunkolták töltelék eseményekkel.

A rajzolás rengeteget változott, szerencsére előnyére. Az előző évadhoz képest sokkal szebb, jóval látványosabb és lényegesen színesebb. A harcok, a dinamikus mozgások is messze részletesebbek. A környezet, a város, minden elképesztően szép lett, magával ragadó ez a grafika. Amit a karakterekről érdemes elmondani, hogy a mi kedvenc Shanánk még aranyosabb lett. A többiek igazából nem változtak különösebben, ami elsőre feltűnhet, hogy ők is részletesebb kidolgozást kaptak.

A hangokra, ahogy már megszokhattuk, nem lehet panaszunk. Op/ed párosból kettőt is kapunk és szerencsére mindkettő illik az animéhez. Mindkét opening pergős, bár a második kicsit lassabban indul be, de ettől függetlenül mindkettő hozzá a mű stílusát és kellően felpörget az epizódhoz. Az endingek kivételesen nem lassúak, a megszokotthoz képest elég gyorsak, ám a szerepük már nem olyan erőteljes. A jelenetek alatt megszólaló dallamokkal minden rendben van, kellően fokozzák a hangulatot és egy-kettőt még magában is el hallgathat az ember.

A karakterek sokat fejlődtek az előző évad alatt és szerencsére ezt tovább folytatják. Yuuji változik a legtöbbet, hiszen megújult erejével már ő is kiveheti a részét a csatából. Az azonban elsőre is feltűnhet, hogy sokat komolyodik ezáltal és most már tudja, mit is kell tennie ahhoz, hogy megvédje szeretteit. Shana pedig szocializálódott kicsit, ez azonban az úgy imádott „urusai, urusai, urusai” mondóka rovására ment, azonban sok aranyos helyzetet szül a tudatlansága. A többiek alapjában véve nem változtak látványosan, azonban az biztos, hogy sokkal több elmélkedés zajlik, illetve lelki problémák kerülnek felszínre a sorozat folyamán. Ha a többi szempontból nem is, karakterügyileg sokat fejlődött a sorozat.

Összességében ugyan méltó folytatása az előző évadnak, mégis gyengébbnek hat. Sajnos gyengécske történet, ellenben gyönyörű rajzolás, remek hangok és látványosan fejlődő karakterek. Aki az előző évadot szerette, ezt is fogja. Igazából kettős érzés uralkodik a megtekintés után, hiszen mégis csak egy kedvenc sorozatról van szó, de mégis gyengébb lett a második évad. Kritikus szemmel lehetne rosszakat mondani, de laikusként kellemes a folytatás. Egyszer simán nézhető, a többszöri azonban már kétséges.

Végy mindenfajta „szörnyet”, amelyet megszokhattál a fantasy történetekből. 4 különböző különleges élőlény egy lakásban, ami ráadásként még egy fa tetején is van. Uma boszorkány, Pacchira vámpír, Ai robot, Liru pedig farkasember. Ők mind a fajuk hercegnői és egy különös véletlen folytán élnek az emberi világban, ráadásként egy házban. Igaz barátnők, igaz tinik. Álmodoznak a szerelemről, pasikról, mindenféle dologról, ami az ilyen korú lányokhoz illik. Senki ne számítson világmegváltó történetre, esetleg csavaros fordulatokra, ez az anime szimplán szórakoztatni akar. A maga egyszerű, ám mégis megmosolyogtató stílusával. Egyszerre gyerekes és ecchi, tipikusan olyan, amiben bárki megtalálhatja a magának való vonalat.

Ahogy már említettem, történetről nem igazán beszélhetünk. Egy alap sztori van, amely ad egy kiindulási pontot, de ezen kívül teljesen epizodikus a cselekmény. Egy-egy rész feldolgoz a lányok életéből egy fontosabb, vagy éppen mindennapi eseményt. Első látásra talán unalmasnak tűnhet, de a legtöbb történet vicces, sőt, előhozza azt a kellemes mosolygós hangulatot a néző számára. Sablonos ugyan, de mégis élvezhető eseményeket kapunk.

A rajzolás mondhatni kicsit gyerekes. Azonban emellett elég erős az ecchi vonal, hiszen Liru alapjában véve is elég hivalkodóan öltözik, valamint elég sok szexuális töltetű jelenet van. Rengeteg a fanmód, ami még több mosolygásra készteti a nézőt, de hát ez kell egy vígjátékhoz. A környezet nem kapott nagyobb hangsúlyt, mondhatni csak az a szokásos helykitöltő. Cserébe azonban a karakterek aranyossági faktora kárpótol, ugyanis azok maximalizálva lettek erősen.

Az openinget igazából nem tudom azonosítani az animéhez. Teljes mértékben eltér a stílusától. Örök rejtély marad miért ezt választották hozzá, mindenesetre el lehet hallgatni párszor. Az ending már inkább illik a műhöz, hiszen kellően beteg és idióta. A jelenetek alatt megszólaló dallamok elég ritkák és amúgy sem bírnak nagy jelentőséggel. Nem igazán törődtek a zene aláfestéssel.

A karakterek az anime erőssége, de ez el is várható egy ilyen fajta vígjátéknál. Mindegyik lány más egyéniség és ezáltal egy színes világot teremtenek a néző számára. Mivel mindegyikük más, így mindenki megtalálhatja magának azt a szereplőt, akit megszerethet. Jellemfejlődés, illetve a karakterek múltjának megismerése ugyan elmarad, de mégis teljes személyiségeket kapunk. Mindenkinek megvan a maga hóbortja. Természetesen nem szabad világmegváltó dolgokat várni, ez nem azaz anime.

Összességében ez egy átlagos anime, amely nem akar nagy dolgokat közölni, csak mosolyt csalni a néző számára. Epizodikus történet, gyerekes mégis ecchi rajzolás, sablonos hangok, aranyos karakterek. Az ilyen műveket lehet leginkább ajánlani mindenki számára, hiszen bárki találhat benne olyat, ami számára kedves. A szereplők speciális tulajdonságai talán azok, amelyek egy kicsit kiemelik a többi közül ezt az animét. Egyszer simán nézhető kategória.

Mielőtt bármiről is szó esne, szögezzük le, ez egy őrültség, a ninjavilág teljes paródiája. Végy egy szupertitkos, misztikus, legyőzhetetlen ninjaiskolát. Csupa olyan tanulóval, akik maszkúktól sosem válnak meg, egy őrült mesterrel, valamint egyetlen női diákkal, Shinobuval. Az még fontos információ, hogy Shinobun és a mesteren – aki mellesleg egy sárga gömb – mindenki ugyan úgy néz ki. A legjobb szemléltetési mód a tanulás mivoltára a főhősnőnk egyik küldetése: lopd el egy középiskolás lány bugyiját. Természetesen szegény, ügyetlen, naiv, butuska Shinobunak ez annyira sikerül, hogy bugyi helyett inkább egy barátnőt szerez Kaede személyében. A továbbiakban ezen őrült iskola mindennapjait tekinthetjük meg. Szem, száj nem marad szárazon, valamint a rekeszizmokat is érdemes bemelegíteni egy-egy epizód előtt.

Történetről nem igazán beszélhetünk, hiszen teljes mértékben epizodikus az anime. Lényegében egy-egy rész két fejezetre oszlik, kétszer 13 perc, mindegyik egy más mozzanatot mutat be az iskola életéből. Igazából egy ilyen műnél egyértelműen nem a történeten van a hangsúly, hanem az adott jelenet humorosságán. Szerencsére ez elég erőteljesen működik, hiszen egy Excel Saga típusú szórakozást fog nyújtani ez az anime számunkra.

A rajzolás elég egyszerű. Sem a környezet, sem a karakterek nem kapnak különösebb szerepet. Mondhatni tipikus alacsonyabb színvonalú vígjátékokhoz tartozó grafikával állunk szemben. Általában hosszan taglalom a különböző megjelenéseket, de itt tényleg nem sokat beszélhetünk ilyesmiről.

A zenék sem bírnak különösebb jelentőséggel. Az openingről annyit, hogy a zene direkt ehhez az animehez készült, valamint nagyon beteg. Már itt feltűnhet, hogy ez egy vérbeli paródia, hiszen már ez sem megy le poén nélkül. AZ ending pedig.. nos, ez még durvább, mint az opening. A tipikus rajzolás helyett, bábuk hihetetlen történetét figyelhetjük meg, az ehhez illő idióta zenével társítva. A jelenetek alatt nem igazán szólal meg semmi, maximum egy kis dobverést hallhatunk a fontosabb pillanatoknál.

A karakterek teszik viccessé a történetet. Igaz, mindegyikük elég sablonos, de ettől függetlenül szerethetőek. Shinobu a tipikus naiv főhős, Kaede egy átlagos lány, aki belecsöppen ebbe a hihetetlen világba, Onsokumaru (mester) pedig a megszokott perverz, idióta karakter. Valamint a rengeteg ninja közül egy kap nevet, Sasuke, de őt nem tudjuk megkülönböztetni a többitől. Jellemfejlődés, múltbéli cselekmények, ugyan, egy ilyen történetben nincs szükség ilyenekre. Az a fontos, hogy mindegyik karakter poénforrás legyen és ez itt meg is van.

Összességében ez az anime nem több mint ami lenni szeretne. Egy olyan vígjáték, amelynél a székről leesve verhetjük a padlót a töménytelen hülyeségtől. Nem is érdemes kitérni a különböző értékelési szempontokra, itt az összességet és a humort kell figyelni. Ez az anime őrült, idióta, ám ezzel szórakoztatja a nézőt. Aki fogékony az ilyesfajta, tompa humorra, az bátran vágjon bele, nem fog csalódni. Azért többszöri nézést ne kockáztassuk meg a saját egészségünk érdekében.

Főhősünk, Youko Nakajima, szörnyű álmot lát, már sokadszorra, ám mégsem törődik ezzel. Youko furcsa lány, hiszen felmenői japánok, hajszíne mégis vörös színű. Tanárai, diáktársai és még szülei is megvetik ezért, és folyamatosan utasításba adják számára, hogy festesse be. Azonban Youko osztályelnök és látszólag mindenkivel jóban van. Kedves, segítőkész, ez azonban csak látszat. Valójában egyszerűbbnek érzi mindenkinek való hízelegést, mintsem azt, hogy kiálljon magáért, barátaiért, vagy szimplán az igazságáért. Ő maga sem látja be, de valójában nem foglalkozik senkivel, csak önmagával és azzal, hogy mindenki szeresse, így biztosítva maga számára nyugodt életet. A mai nap azonban más, egy szünetben egy furcsa, szőke hajú alak tűnik fel, aki egyszerűen felségnek szólítja a mit sem értő leányzót. Mivel nagy veszélynek van kitéve, a férfi felajánlja védelmét, amit végül is Youko elfogad. Erre szüksége is lesz, hiszen rémálmai hamarosan valóra válni látszanak. Egy hatalmas madárszörny tűnik fel, aki a lány életére tör. A történet azonban még korántsem kezdődött el, hiszen miután sikerül legyőzni az életükre törő lényt az idegen férfi máris magával viszi Youkot, és 2 osztálytársát, egy ismeretlen világba, mely 12 királyságra oszlik. A felszínes és mintadiák Youko egy ilyen királyság uralkodója lesz. Elképzelhető ez egyáltalán? Mi fog történni főhősnőnkkel és barátaival egy idegen világban? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet több fejezetre oszlik. Nagyjából 15 epizód ölel fel egy-egy ilyen részletet, azonban mindegyik csatlakozik a többihez. A fő szál viszont Youko élete, miként válik uralkodóvá, és miként ismeri meg ezt a teljesen más világot. Az első pár rész elég idegesítőnek tűnhet, hiszen Youko karaktere teljesen irritáló, azonban semmiképp se hagyjuk abba, hiszen egy annyira összetett, kidolgozott világot kapunk, amelyre még nem igazán volt példa. Hiába oszlik több fejezetre, olyan cselekményt kapunk, amely magával ragad, és hatalmas időt ölel fel. Remek történetvezetés, ugyan nem olyan drasztikus csavarok, de ettől függetlenül hihetetlen az egész világ mely a néző elé tárul. Tényleg a végletekig kidolgozott és szerencsére elég sok dolgot el is mesélnek. Ha elsőre sok is a közölt információ, egyes összefoglaló részek által minden tisztává válik.

A rajzolás talán kicsit régiesnek tűnhet, de vegyük figyelembe, hogy egy 2002-2003 között futó sorozatról beszélünk. A karakterek mondhatni átlagos grafikájúak, viszont azt kiemelném, hogy szerencsére mindegyik szereplő más és más, az egyéniségétől függően. A környezet az, amelynek tényleg erőteljes hatása van. Igaz, nem olyan kidolgozott, nem kápráztat el, azonban a világ, az az ismeretlen környezet mely a néző elé tárul oly színes és összetett. A rengeteg élőlényfajta, a különböző tájak, helyszínek, mind-mind remekül sikerültek. Érezhetjük, hogy valóban egy teljesen más világban járunk, ami mindenben eltér az általunk ismerttől.

Az opening ugyan ének nélküli, mégis remekül adja a bevezető hangulatot. Egy dallam, amely teljes mértékben illik a világhoz, amelyben a történetünk játszódik. Igazából pontosan azt a szerepet teljesíti, amelyre hivatott a nyitódal, meghozza a kedvet a fantasy világhoz. Az ending lassú, melankolikus, levezetőnek tökéletes és még a stílushoz is passzol. A jelenetek alatt megszólaló dallamok már-már az egekbe emelik a hangulatot. Igaz, ritkán zendül fel a háttérben zene, de ha mégis, akkor olyan jellegzetes hangokat hallhatunk, amelyek egy ilyen középkori, misztikus világhoz illik.

A karakterek azok, amelyek miatt ennyire népszerűnek mondható ez az anime. Talán nincs is még egy olyan mű, amelyben ilyen erőteljes jellemfejlődést figyelhetnék meg a szereplőknél. Ne gondoljuk azonban, hogy ez csak a főbb karaktereknél igaz, hiszen a legtöbb mellékszereplő is jelentősen változik az idők során. Mivel a történet sok szálon mozog, és terjedelmes időt mutat be, rengeteg karaktert kapunk, melyek teljesen eltérő személyiséggel rendelkeznek. Ezáltal sokszínű és érdekes világ tárul elénk, ahol mindenki megtalálhatja azt a szereplőt mely kedves számára. Komolyan mondom, elképesztő, hogy mennyit változnak a személyiségek. Imádtam.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Olyan világgal, amely részletesen kidolgozott, fantasztikus és mégis annyira valóságos, hogy bárki beleképzelheti magát egy-egy karakter szerepébe. Szerencsére ezekből a szerepekből rengeteg van, talán ezért is lehet ennyire élvezni ezt a művet. Fantasztikus történet, sokrétű rajzolás, remek zenék és elképesztő karakterek. Mindenkinek csak ajánlani tudom, bárki találhat benne olyat, ami kedves számára. A hosszúság pedig ne ijesszen el senkit, ha belemerül az ember, csak úgy repülnek az epizódok. Kihagyhatatlan kategória.

„Több mint 250 évig kerestem egy embert, aki képes látni engem.. egy embert, aki vérszerződést köt értem.. egy embert, aki képes megmenti az elátkozott edények lelkeit.”. Kurahashi Eiri egy majdnem átlagos középiskolás fiú. Kisegítőként egy régiségkereskedő boltban dolgozik, melynek tulajdonosa járja a világot és egyre csak küldi haza az értékesnél értékesebb műkincseket. Egy nap ismét érkezik egy szállítmány, amely velencei étkészletet tartalmaz. Eiri megszokottan cipeli be a dobozokat, majd amint elkezdi kipakolni a tartalmát egy furcsa, ám egyben gyönyörű pohár akad a kezében. A megcsodálására azonban nincs ideje, hiszen látomása támad egy káprázatosan szép, szőke hajú, kékszemű lányról. Ezek után szinte naponta figyeli a lány életét, mely, mint egy dokumentumfilm játszódik le a fiú előtt a pohár segítségével. Eiri már nem igazán tudja megkülönböztetni a valóságot a hallucinációktól. Egy napon azonban megszakad a lány filmje, hiszen egy alak, akit szeretett, megöli és ez által a szerződést megköttetik Eiri és a lány között. Ki is valójában a titokzatos lány? Miért ölték meg? Mi lesz Eiri sorsa? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet kissé elvont. Első megtekintés után talán nem is teljesen érthető, hiszen rengeteg dologra csak utalást kapunk. Senki se számítson arra, hogy minden egyes szál el lesz magyarázva, rengeteg nyitott kapu marad, amelyet a néző saját gondolatai alapján határozhat meg. Az biztos, hogy kiemelkedő cselekménnyel állunk szemben. Sok rejtett mondanivaló található, de ezeket nem tárgyalnám, hiszen ezekre mindenkinek saját magának kell ráéreznie. Tipikusan olyan művel állunk szemben, amely mindenki más és mást jelent. Örök szerelem, feláldozni mindent a szeretett emberért, bűn és bűnhődés, mind olyan téma, amelynek tengernyi megközelítése van.

A rajzolás talán furcsa lehet, de szerintem teljes mértékben passzol a történethez. Nem mondanám, hogy annyira kidolgozott, vagy kápráztató, de az biztos, hogy hihetetlen hangulattal látja el a valóságot és a démonvilágot is. Valahogy megadja azt a kellően misztikus, horrorisztikus hangulatot a jeleneteknek, amelyek szükségesek a befogadáshoz. Mivel ez egy OVA természetesen nincs minőséggyengülés a történet folyamán, sőt, ahogy a néző kezd elmélyülni a történetben, egyre szebbé válik ez az ábrázolási mód.

A zenékről különösebben nem érdemes mondani semmit, hiszen ezeket hallani kell. Opening ugyan nincs, de az ending teljes mértékben kárpótol minket. Alapjában véve nem lenne olyan különleges, de az adott rész okozta érzelmek után egy ilyen dallam csodálatosnak hat, úgy érzem telitalálat. A jelenetek alatt megszólaló dallamokat pedig mindenkinek hallania kellene. Egyszerűen fantasztikus mennyire misztikus hangulatot tudnak hozni az egyes képi megjelenésekhez, ezzel egyetemben azonban elborzasztnak és tényleg olyan érzést keltenek bennünk, hogy nem a valóságban járunk.

A karakterek mivel ez egy rövid mű annyira nem kidolgozottak, ám ettől függetlenül mégis magával ragadják az embert. A titokzatos lány alakja, mely egyben varázslatos, kedves, gyengéd, ám mégis kegyetlen és hátborzongató. Egyértelműen telitalálat. A főhős, Eiri érzelmei pedig oly tiszták, amely a legtöbb ember számára elérhetetlen. Sajnos, csak ők ketten kapnak nagyobb hangsúlyt, és náluk sem lehet annyira belemenni a személyiségbe, azért mégis elég sok dolgot megtudhatunk a lány múltjáról és indokairól.

Összességében ez egy olyan kiemelkedő mű, amely elgondolkodtat és magával ragad. Természetesen kell egy bizonyos szemléleti mód, hogy élvezni tudjuk, de ha ez megvan, akkor felejthetetlen élményt fog nyújtani a néző számára. Ködös ám mégis remek történet, varázslatos rajzolás, csodálatos dallamok és hátborzongató karakterek. Főleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a mélyebb mondanivalóval rendelkező animéket, vagy szimplán kedvelik azt, ha nincs minden szájba rágva és hagynak lehetőséget a nézőnek a kibontakozásra, egyes szálak elvarrására. Bőven a többször nézhető kategóriába tartozik.

Képzeljünk el egy csodálatos villát. Gyönyörű környezet és káprázatos berendezés. Ez azonban nem elég, ebbe a különleges házba költöztessünk be 4 ragyogó fiút. A lakbér azonban nem alacsony, így az élet mégsem olyan egyszerű. Azonban itt a lehetőség megszabadulni ettől a fránya dologtól, a feladat látszólag egyszerű. Csinos, előkelő lányt kell varázsolni a ház tulajdonosának unokahúgából, Nakahara Sunakoból. Viszont, ha elbuknak, a bérük meg lesz triplázva, így mindent bele kell adniuk. A feladat azonban annak ellenére, hogy könnyűnek tűnik, cseppet sem az. Már az első epizódban kiderül, hogy nincs rendben valami ezzel a lánnyal. Arcát haja eltakarja, ruhái közönségesek és megjelenésével bizony elég hamar a frászt hozza az emberekre. Szobájában a sötétség uralkodik, horrorfilmek hada sorakozik és fura, undorító bábuk jelképezik a társaságát. Hogy sikerül-e a négy macsónak megváltoztatnia a lányt? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet első látásra elég idiótának tűnhet. Ez azonban nincs így, cseppet sem sablonos a cselekmény. Igaz, senki se számítson hatalmas fordulatokra, világmegváltó dolgokra, az azonban biztos, hogy rekeszizmok nem maradnak érintetlenül. Minden epizódban egy-egy újabb próbálkozást tekinthetünk meg, hogy szegény Sunakóból egy emberi lényt varázsoljanak. Érdekesség, hogy habár ugyanaz az alap végig, mégsem válik unalmassá a történet. Igaz, néhol kissé klisé szaga van a dolognak, de ettől függetlenül remek szórakozást nyújt, valamint ésszerűen összerakott epizódokat kapunk az animétől.

A rajzolás az, amely szerintem a leginkább megoszthatja a nézőket. Azonban ha megszokja az ember, akkor már nincs vele semmi gond. Ami elsőre feltűnhet, hogy a négy srác elképesztően bishounen karakterek. A környezettel különösebb probléma nincs, nem mondható kiemelkedőnek, de nem is csúnya. Arra viszont most készüljünk fel, hogy Sunako kb. az anime 90%-ában chibi módban marad. Ez az elején elég zavaró, de hamar hozzászokik az ember. Valamint egy jelentős tulajdonsága van még a grafikának, hogy rengeteg a fanmód. Szinte fele-fele arányban van a normális és a fan grafika. Ez szintén megszokás tárgya, vagy képes elviselni a néző, vagy nem.

A zenékkel különösebb probléma nincsen. Az opening kicsit pergősebb, azonban nem igazán éreztem, hogy illene az animéhez, de ettől függetlenül hallgatható. Az ending hasonló élményt nyújt, azonban a táncoló boncbábú látványa sokat dob az összképen, elvileg. A jelenetek alatt hallható dallamok nem bírnak különösebb jelentőséggel, illenek a hangulathoz, fokozzák azt, de ennél többet nem igazán várhatunk tőlük. Egy szóban összefoglalva a mű zenéit: átlagos.

A karakterek talán az anime legerősebb pontja. Kapásból kapunk 5 főszereplőt, akik teljes mértékben eltérőek (kivétel a 4 srác gyönyörűsége). Szerencsére a mű során sok visszatekintés van a múltba, így mindenkiről megtudhatunk háttér információkat, motivációkat, teljes képet kapunk az 5 főszereplőről. Valamint az is pozitív dolog, hogy erős jellemfejlődés figyelhető meg szinte mindenkinél. Ezen kívül sokszínűek a személyiségek, mindegyikük más és egyikük sem az a tipikus futószalagon érkező karakter.

Összességében egy nem sablonos, ám mégsem olyan kiemelkedő animével nézünk szembe. Szokatlan történettel, szokatlan rajzolással, átlagos hangokkal, remek és sokszínű karakterekkel. A fő erénye ennek a történetnek a humora. Sunako elmebetegsége és a srácok próbálkozásai. Aki belevág, jobb, ha felkészül a sorozatos székről leesős poénokra. Vígjátékok között az erős mezőnyben szerepel, ez már az első pár rész alapján egyértelmű. Bárki számára ajánlható, hiszen remek szórakozást nyújt. Az, hogy bishounenek vannak benne ne riasszon el senkit, hamar meg lehet szokni és egy idő után már ez is inkább poénforrás lesz. Egyszer feltétlenül, de akár többször is nézhető.

Furcsa jelenttel indul a történetünk. Egy lányt épp két fiú ütlegel, visszafogottság nélkül, mint ha ez természetes lenne. Aztán hírtelen egy furcsa szituációban találjuk magunkat. Egy másik lány, aki Otoho-chan az idő hangjainak szellemének nevezi magát, egy látszólag vak fiút rángat át az erdőn, egy vaddisznó elől menekülve. Természetesen kiérve az erdőből Otoha eltűnik és végül is az előbbiekben megvert lány menti meg főhősünket. Hirose Takuma, átlagos középiskolás fiú, ám megmagyarázhatatlan betegsége miatt vak. Valószínűleg az anyja halála okozta trauma miatt nem lát. Az új környezet azonban sok új barátot hoz főhősünknek. Ahogy az iskolába ér, furcsa szituációba keveredik Kagura Hinatával, a diáktanács elnökével. Közben kiderül a megvert lány neve is, Kohinata Hayami. Furcsa, hogy az egész osztály utálja, szimplán csótánynak nevezik, valamint a földbedöngölése rendszeres eseménynek számít. Emiatt érthetően a lány elég zárkózott, nincsenek barátai és nem is szeretne, ám Hirose menthetetlenül próbál barátkozni a lánnyal. Aztán újra feltűnik a kiismerhetetlen Otoha és furcsa ajándékot ad Hirosénak, visszakapja a látását egy rövid időre, hogy beteljesíthesse azokat a dolgokat, amire eddig nem volt képes. Vajon miért utálja az egész falu Hayamit? Miért hívja Otoho-chan – aki mellesleg szellem – az ígéret gyermekének Hirosét? Mit rejteget valójában a falu? Mit fog tenni Hirose az ajándékával? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet kezdése cseppet sem mindennapi. Nem szokás úgy indítani egy animét, hogy egy lányt vernek. A főhős nem szokott vak lenni és főleg nem szokott az első részben egy szellem segédkezni. Sajnos a remek indítás egy idő után picit átmegy sablonosba, ám a végkifejlet hozza a kezdeti színvonalat. Azt hiszem kevés olyan anime van mostanság, amely egyedi sztorira építkezne. Szépen bontakozik ki a bonyodalom, ám sajnos néha túl egyszerűen megoldanak egy-egy problémát. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből az alapötletből, sajnos rengeteg lehetőséget kihagytak a készítők. De ettől függetlenül kellemes a cselekmény.

A rajzolás teljes mértékben megfelel a mai elvárásoknak. A karakterek kidolgozottak, aranyosak, valamint a környezet is részletes és színekben gazdag. Azonban azt is el kell mondani, hogy néhol elég elhanyagolttá válik a háttér. Nagyon hullámzó a minőség, hiszen a legszebbtől a csúnyácskáig kapunk a környezet kialakításából. Összességében viszont elmondhatjuk, hogy a grafikára nincs panasz az animében.

A zenék szintén rendben vannak. Az opening elég gyors, de ez indításnak tökéletes ehhez a történethez. Az ending lassú, az a tipikus elgondolkodós, és szerencsére ebben az animében van is lehetőségünk rá egyes részek után. A jelenetek alatt hallható dallamok elég erőteljesen kiveszik a szerepüket az adott rész hangulatából. Minden esetben passzolnak, ám önmagukban felejthetőek. Viszont egyes visszatekintések elképzelhetetlenek lettek volna az adott dallam nélkül. A szinkronhangok munkáját ki kell emelnem, hiszen remek munkát végeztek.

A karakterek többsége egyedi személyiség lett. A főhős ugyan kicsit átlagos, ám egyes vonásokkal sokat tudtak dobni rajta még így is. A különböző női karakterek mindegyik más és szerencsére sokaknál megismerhetjük a múltjukat is, így összetett, érdekes karaktereket kapunk. A jellemfejlődés elég erőteljes szinte mindenkinél, ám vannak furcsa dolgok, amelyek elég szembetűnő ellentéteket okozhatnak bennünk. Azonban elmondhatjuk, hogy sok szerethető és aranyos jellemmel van felszerelve ez az anime.

Összességében ez egy kellemes anime, ami újdonsággal szolgálhat az öreg rókáknak is. Kellemes, néhol picit elrontott történet, szép rajzolással, élvezhető zenék és szerethető karakterek. Aki belevág ebbe a műbe az számítson szerelemre, vígjátékra, egy kis drámára, valamint kellő mennyiségű elgondolkodtatásra késztető eseményre. Azt hiszem bárki számára ajánlhatom, hiszen mindenki találhat benne olyan dolgot, amely kedvelhető számára. Egyszeri megtekintés mindenképp ajánlott.

Narasaki város nem mindennapi. Az első dolog, ami feltűnik az ide látogatónak, hogy a város felett egy szivárvány látható, de nem akármilyen, ez az égi jelenség sosem tűnik el. Emellett egy furcsa dolog jellemzi a helyet. Az itt elő emberek rendelkeznek egy csodálatos dologgal, melyet ajándéknak hívnak. Ez az ajándék bármilyen kívánságukat valóra váltja, ám csak az általuk kedvelt személynek adhatják és csak is úgy, ha az ajándékot fogadó is hasonló érzelmekkel bír. A történet főhőse Haruhiko egy átlagos fiú, aki édesapjával él, édesanyja születésekor elhunyt. Történetünk furcsa jelenettel indul, hiszen szegény főhősünk épp egy Riko nevű lánytól búcsúzik. Majd egy gyors váltás és már jó 10 évvel később találjuk magunkat, amint egy másik lány, Kirino ébresztgeti Haruhikot. Ez a lány, főhősünk gyerekkori barátja, mostanság ő ébreszti, készíti a reggelijét és hasonlók. Ma van az évnyitó napja, azonban ez az új tanév más meglepetést is hoz. Hiszen Riko visszatér a városba, aminek nem mindenki örül annyira. Milyen szerelmi szálak fognak kibontakozni? Miért tért vissza Riko? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet alapja elég sablonosnak tekinthető. Adott egy főhős, egy gyermekkori barát és egy nem vérszerinti húg. Természetesen szerelmi háromszög fog ebből kialakulni, ami majd hozza a bonyodalmakat. Extraként talán az „ajándék” szolgálhat a történetbe, hiszen ezáltal elég sok elképzelhetetlen jelenség fog zajlani. Valamint ennek a háttere, illetve az örökké tartó szivárvány titka. Igazából a megtekintés alatt a tucat érzésem támadt, mert sajnos ezeket az extrákat nem dolgozták ki kellőmértékűen. Sok-sok ilyen sztorit láttunk már, sok-sok hasonló bonyodalommal.

A rajzolás az, ami által egyből az arcukba vágják, hogy ez egy alacsony költségvetésű anime. Alapjában véve semmi gond nem lenne vele, hiszen a karakterek közelről aranyosak. Azonban ha különböző pozíciókba kerülnek egyszerűen mint ha nem is ők lennének ott. Eltorzult alakok, arcok, furcsa és semmitmondó ábrázolások. Még nem is igazán láttam olyan animét, ahol ennyire eltérő lenne a rajzolás egyes jelentekben. A környezet ábrázolása is hasonló, néhol szép, de nem kiemelkedő, máskor pedig egyszerűen két szín a háttér. A rajzolást sajnos nagyon elrontották.

A zenék nem nyújtanak különösebb élményt az anime során. Az opening szokásos vidám, lendületes dolog, ami az ilyesmihez illik. Nagyobb szereppel nem bír, és lényegében nem sok mindent árul el a történetről. Az ending lassú, lezáró, sajnos szintén amit megszokhattunk. Egyetlen érdekesség benne, hogy Riko gitároz, ami végül is ügyes húzás volt. A jelenetek alatt hallható dallamok inkább csak a csendet helyettesítik, különösebb szereppel nem bírnak. Zeneügyileg gyengére sikeredett a történet, sajnos.

A karakterek szintén elég átlagosra sikeredtek. Haruhiko a tipikus főhős, akiért mindenki odavan, bizonytalan, nem tud dönteni, ám végül mégis összeszedi a bátorságát és a világot is megváltoztatja. A lányok mind papírformák, húg, gyerekkori barát, erős-csendes és a többi. Jellemfejlődést sem figyelhetünk meg igazából, kivéve a nagy megvilágosodásokat, amik csak pillanatnyi változást mutatnak. Sajnos különösebb szerepük nincs. Rengeteg ilyet láttunk már, tucat.

Összességében ez egy nagyon felejthető történet. Gyenge sztori, rossz rajzolás, semmitmondó zenék és sablonos karakterek. Sajnos egy olyan tulajdonsága nincs ennek az animének amiért érdemes lenne megnézni. Igazából nem ajánlanám senkinek. Aki nagyon fogékony az átlagos szerelmi háromszögekre és egy kis varázslatot akarnak megtekinthetik. De csak akkor, ha eltudnak tekinteni az ingadozó minőségű rajzolástól.

Egyéb hozzátartozó anime:
Gift Eternal Rainbow Special: 1 részes OVA

Vörös hold. Egy olyan jelenség, melyet csak kevesen láthatnak. Ám ha ez az égi test feltűnik, olyan dolgokra kell felkészülnünk, melyre a tudomány nem adhat választ. Az emberek rég elfelejtették a mágusokat, ám mégis ők azok, akik minden egyszer szembeszállnak az emberiséget fenyegető Emulátoroknak nevezett szörnyekkel. Hiiragi Renji is egy ilyen varázsló, ám ő ennek nem különösebben örül, hiszen rengeteg feladata miatt nem igazán tud iskolába járni, pedig ő szeretne (kivételes ember). Új feladata eltérni látszik az eddig megszokottaktól, hiszen egy iskolájába érkezet új diákot, Shihou Elis-t kell megvédeni. Első látásra egy gyámoltalan, kedves lányról van szó, azonban ahogy eljön az éj, az iskola rejtélyes fája kezdi szólítani őt, majd egy furcsa lény támadja meg. Szerencséjére Akabane Kureha vele van – aki mellesleg szintén varázsló, Hiiragi társa – így nem esik baja, majd ráadásként még Hiiragi is feltűnik. Azonban egy hírtelen mozdulattal Elis felé indul a szörny, aki valahogy használja a fában talált gyöngyöt és megvédi magát. Vajon ki is Elis, és milyen szerepe van a gonosz elleni harcban? Milyen erőt képvisel a rejtélyes gyöngy? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából elég sablonosnak mondható. Persze, bele lehet magyarázni sok mindent, de ez egy tucat sztori. Van egy lány, aki mit sem tud magáról, majd hírtelen egy mágikus társaságba kerül (persze ezen nem lepődik meg cseppet sem) és végül megmenti a világot. Rengeteg hasonló történetet láthattunk már, a végkifejlet tér talán kicsit el a megszokottól. Epizódról epizódra hajtják végre a feladatokat, néha bedobnak egy kis hétköznapibb történést, kis drámát és ennyi. Igaz, talán épp ezt a megszokottsággal egybekötött vígjátékot kedveljük az ilyen történetekben. Akció van bőven, azonban egyik sem kiemelkedő, szokás szerint az utolsó pár részen van erős hangsúly, addig csak töltelék.

A rajzolással különösebben gond nincs. A karakterek kellően kidolgozottak, a lányok aranyosak, Hiiragi pedig a szokásos lázadó külsőt kapta. A környezetek ábrázolása változó. Egyes esetekben részletes és kápráztató, ám máskor pedig elhanyagolt. A varázslatok grafikája viszont szép lett. Tényleg egy természetfeletti érzést kelt a nézőben, látványos, szép és változatos. Igazából a harcoknál zajló események kaptak nagyobb hangsúlyt és a dinamika magával ragadóra sikerült. De ezen kívül mondhatni átlagos 2007-es rajzolást kapunk.

A zenékre nem lehet panaszunk az animében. Az opening kellően pörgős és elég sok utalást tartalmaz a jövőbeli eseményekre. Emellett egy kicsit drámai hangulatot is ad, ám ez szerintem illik is a történethez. Az ending még jobban elnyerte a tetszésemet, hiszen lágy finomsága mellett mégis egy izgalmas dallamot hallhatunk. Valahogy ez talán jobban illik az animéhez, mint az opening, nekem egyik kedvencem lett. A jelnetek alatt megszólaló ütemekre sem lehet panaszunk, hiszen minden esetben remekül fokozzák a hangulatot. Különösen kiemelném az utolsó részben az endingre épített fő jelenetet, az remek lett.

A karakterek sajnos ismét csak elég sablonosak lettek. Hiiragi a lázadó, de mégis kedves fiú, aki élete árán is megvédené barátait. Kureha a tipikus gyerekkori barát, aki fülig szerelmes a fiúba, mégis csak barát akar maradni. Akari szokásos csendes, érzelemmentes, ám mégis egy-egy mosollyal tudatja, hogy kedveli a többieket. Elis, gyenge, törékeny, ám mégis ha elhatározza magát megmenti a világot. Jellemfejlődés nem igazán van, múltbéli visszatekintések sem. Sajnos ezek átlagos, tucat karakterek.

Összességében ez egy felejthető anime. Sablonos történettel, kellemes rajzolással, remek zenékkel, unalmas karakterekkel. Az pedig, hogy maximalista happyend van, illetve gonosz karakterek nincsenek, még jobban lehúzza ezt a történetet. Igazából azoknak ajánlanám, akik kevés ilyesfajta történetet láttak, vagy szimplán egy sablonosabb kikapcsolódást keresnek. Mágia, örökbarátság, legyőzhetetlenség, ezt kapjuk ettől a történettől. Nagyon unatkozós délután egyszer nézhető.