Főhősünk egy ismeretlen kunyhóban ébred. Egy ismeretlen, azonban csinos lány tárul a szeme elé, akinek ráadásként állatszerű füle és farka van. Ő Enryuu, a falu gyógyítójának unokája és maga is az orvoslást tanulja. Hamar rádöbbenünk, hogy főhősünk sem éppen mindennapi, hiszen arcán egy furcsa, levehetetlen maszk van. Emellett amnéziás, nem tudja megmondani, hogy került a falu melletti erdőbe, ahol megtalálták. A falusiak azonban hamar befogadják, kezdetben szimplán An-channak szólítják. Azonban a falu sem élhet nyugodtan, hiszen a hegy őrzője, egy hatalmas tigris haragja fellobban és a falura támad. Azonban főhősünk ezt nem hagyhatja, így megszervezi az állat megölését, sikeresen. Ez után kapja meg a Hakuoro nevet, melyet eredetileg Enryuu apja viselt. Itt azonban nem áll meg a történet, sőt, még csak most kezd elindulni. Hiszen a helytartó egyre súlyosabb adókat követel a falutól. Ki is valójában Hakuoro? Miért nem emlékszik a múltjára? Mi lesz a faluval? Nézzétek meg és megtudjátok

A történettel önmagában nem lenne gond, hiszen hosszú, kidolgozott és fordulatos. Azonban túl egyszerűen oldódnak meg a dolgok és ez engem nagyon zavart. Valamint a egyszerűen eltúlzott, hogy hova juthat egy fellázadt falú. Egyszerűen túlzásnak éreztem az egyes motívumokat, cselekményeket, sokszor irreális erővel rendelkeztek a jó oldalon állok. Valamint az, hogy minden ellenség idővel barát lesz, na ez az amit nagyon nem szeretek, túl idealista. Élvezhető volt a cselekmény, de sajna az ilyen dolgok miatt túlságosan kiszámíthatóvá vált. A zárás ugyan meglepő volt, de szerintem egyáltalán nem illett bele a keretbe.

A rajzolásra különösebb panaszunk nem lehet, hiszen mind a környezet, mind a karakterek kidolgozottak. Az egyes tájképek még gyönyörködtettek is. Furcsa fantasy hangulatot ad az emberek állati fülekkel és farkakkal való ábrázolása, de erre különösebben nem lett volna szükség szerintem. Mindenesetre sokszínű és kidolgozott a grafika, így ezzel nem volt gond.

Az openingben elsőre semmi különlegességet nem fedeztem fel, ám mégis sokszor meghallgattam. Valahogy remekül teremtette meg a hangulatot az anime világához. Az ending lassú, nyugtató, viszont jelentősebb hatást nem ért el nálam. A jelenetek alatt megszólaló dallamok passzoltak, fokozták a hangulatot, de annyira nem voltak kiemelkedőek.

A karakterek, mint ahogy a történetnél is említettem, túlságosan idealisták. A főhős, Kankurou egy egyszerű faluból indulva hatalmas pozíciókat ér el, reális ez? Valamint, hogy minden ellenség áttér, így alakítva legyőzhetetlenné a jók táborát, egyszerűen undorító. Néhány karakter eltávozik ugyan, hogy a drámai hatás megmaradjon, de ezek felett is nagyon gyorsan átsuhanunk. Egyedül Kankurounál van múltbeli visszatekintés, valamint egy kis jellemfejlődés, de ez sem valami domináns. Sajnos karakterügyileg elég gyenge az anime.

Összességében ez egy átlagos fantasy kalandtörténet. Semmi extra gondolat, semmi különleges motívum. Idealista történet, szép rajzolás, kellemes zenék és egyszerű karakterek. Sokan nagyon szeretik ezt a művet, hiszen laikusként hozzáállva teljesen élvezhető, azonban ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk láthatjuk, hogy sok munka nem volt vele. Egyszer nézhető kategória.

Az őrült Angel Brigade kalandjai folytatódnak, a már megszokott módon. Igazából teljesen felesleges lenne belemenni a második szezon elemzésébe, hiszen ugyan olyan, mint az első, beteg. Történetről ugye már az első szezonnál sem beszélhettünk, nos ez csak folytatja azt. Lényegében akár egy évad is lehetne. A rajzolás talán kicsit szebb lett, hiszen ez már egy évvel későbbi kiadás, valamint a zenék is nagyobb szereppel bírnak. Talán egy kicsit kevésbé elmebeteg a cselekmény, de azért egy-egy poénnál itt is sírva fogunk nevetni. Akinek az első évad tetszett, ebbe is nyugodtan vágjon bele. A színvonal maradt.

Valahol a távoli jövőben, egy ismeretlen galaxis mélyén járunk. Létezik egy Angel Brigade nevezetű elit csapat, melyet a Transbaal Birodalom hozott lére. Feladatuk az elvezett technológiák felkutatása. Hogy mik is ezek? Hát azt ők sem tudják pontosan, hiszen alakjuk, erejük, darabonként változik. A csapat jelenleg 4 főből áll. Azonban nem éppen eredeti feladatukat végzik, hiszen bármilyen munkát elvállalnak. Legyen szó akár kutyakeresésről is. Azonban hamar kapnak maguk közé még egy buggyant lányt. Ja, természetesen az elitalakulat tagjai csupa lányok, különböző korúak és stílusúak. Vezetőjük pedig egy vén szivar, aki a biztonságos nyugdíjkor megélésén kívül mással nem igazán törődik. További bevezető felesleges, hiszen ez nem a sztorira építő anime. Elmebeteg humor, agyfárasztó helyzetek. Olyan tipikus székről leesős mű. Ha érdekel titeket, vágjatok bele!

A történetről, mint ahogy már említetem, nem igazán lehet beszélni. Epizodikus cselekmény, a legkülönfélébb helyzetekkel. Ezt nyomatékosítja az is, hogy egy-egy rész mindössze 13 perces. Azonban ne higgyük, hogy ez nem elegendő egy sztori bemutatására, ugyanis ezt a rövid időt remekül használják ki. Igaz sok helyen nincs megoldás, szimplán minden megoldódik. Azonban ennél az animénél a történetre nincs is szükség, a humor a fő vonal.

A rajzolás elég régies, hiszen az anime 2001-es. A környezet elég sokszínű, hiszen rengeteg különféle helyen járunk, azonban a karakterek nagyon egyhangúak lettek. Itt most nem arra gondolok, hogy mindegyikük ugyan olyan, nem, szimplán annyi, hogy egyetlen ruhájuk van. Azonban kidolgozásra nem lehet panaszunk, hiszen a korának megfelelő grafikával rendelkezik.

A hangok nem bírnak nagy szereppel a mű során. Az opening kellően beteg, elborult, remekül tükröző az anime stílusát. Az ending hasonlóan, azonban ez már kicsit nyugodtabb, akár magába is hallgatható. A jelenetek alatt nem igazán kiemelkedőek a dallamok, csak olyan csendet helyettesítőek, de akkoriban nem volt divat a kidolgozott zene, igaz szükség sincs rájuk különösebben.

A karakterek sokszínűek. Van itt fegyvermániás, folyton mindent felrobbantó. Okoskodó, titokban mégis állatkosztümöket imádó. Vallásos, csendes (tipikus). Bombázó, jó pasikat hajtó és persze a kihagyhatatlan konyhatündér, aki a végletekig naiv. A jellemekre nem lehet panaszunk, hiszen egy ilyen brigáddal tökéletesen lehet hozni az ilyen stílust. Jellemfejlődés, visszatekintés, ugyan mik is ezek? Ezekről nem hallottak a készítők, de hát minek is, ez egy szórakoztató anime.

Összességében az ilyen stílusú animék között megállja a helyét. Ha hasonlítani kellene, az Excel Saga és a Furi Kuri juthatna eszünkbe. Nos, ez is egy elborult humorral rendelkező mű, amely során biztosan megszabadulhatunk agyunk aktív funkciótól. Aki egy kis komolytalan kikapcsolódásra, vagy le kíván esni a székről, az nyugodtan vágjon bele, azonban semmi komolyságot ne várjon. Egyszer mindenképp nézhető kategória.

A II. világháború után 10 évvel, egy alternatív Japánban járunk. A háború miatt éhezés, munkanélküliség uralkodik az országba, ezáltal a nép lázadni kezd a kormány ellen. Mivel a rendőrség már nem bír el velük és az általuk alapított Szekta nevezetű szervezettel, így létrehozzák a Fővárosi Rendvédelmi Erő alakulatot. Természetesen a rendőrséggel nem nézi jó szemmel az újonnan jött segítséget, hiszen ezzel azt bizonyítják, hogy ők alkalmatlanok erre a feladatra. Az FRE-nél szolgáló Fuse Kazuki (főszereplőnk) egy nap a szokásos bevetését teljesíti, ki kell pucolniuk egy csatornát a lázadóktól. Azonban amikor szembetalálja magát egy kislánnyal, aki mellesleg pirosak – olyan merénylő, aki táskába előkészített robbanószert szállít – valamiért nem tudja meghúzni a ravaszt, így veszélybe sodorva társai életét. Hadbíróság elé kerül és a kiképzés megismétlésére ítélik. Fuse azonban azon gondolkodik, hogy nem tartozik a szervezet tagjai közé, hiszen nem volt képes lőni, amikor kellett volna. Később meglátogatja a felrobbant lány sírját, ahol találkozik a nővérével, Keiel. Elmondja ki is ő és meglepetésére a nővér nem gyűlöli, sőt, inkább ad neki egy példányt a Piroska és a Farkas eredeti példányából. A történet azonban csak itt kezd beindulni, a rendőrség megpróbálja felszámolni az FRE-t Fuse incidensével, főhősünk nincs tisztában érzéseivel, valamint egy titokzatos „farkasok” alakulatról is beszélnek az FRE-n belűl, amely a rendőrség ellen készül. Mi fog történni Fusével? Kik is a „farkasok”? Nézd meg és megtudod!

A történet már önmagában is elég érdekes és pár pontot leszámítva teljes mértékben realisztikus. A válság motívuma hasonlóan zajlódhatott le a valóságban is és ezt az érzést sötét, komor ábrázolás még erőteljesebbé teszi. Remek fordulatokkal van ellátva ez a mű és a cselekmény levezetése is első osztályú. Nem válik unalmassá, nem tartalmaz klisés jeleneteket, izgalmas és élvezhető a történet. A kidolgozott világgal, melybe csöppenünk, remek párhuzamos húzhatunk a jelenkori helyezettel is akár. Hiszen kinek, ki a farkasa. Melyik szervezet, melyiket falja fel. Amit még kiemelnék, az az eredeti Piroska és a Farkas c. művel egybeeső cselekmény és ezt még erőteljesen is hangsúlyozzák, elképesztően drámaivá válik így a történet. Csillagos ötös.

A rajzolásra sokán mondják, hogy elég csúnya. Én ezzel nem értek egyet, hiszen fantasztikusan realisztikus az egész világ. Nem csak a környezet kidolgozottsága, de a fegyverek, a mozgások, az effektek is mind-mind olyan részletességet kaptak, melyet ritkán láthatunk. Az, hogy a karakterek nem a megszokott animés grafikát kapták teljesen érthető egy ilyen műnél, ha valóságos történetet akarunk közölni, alkalmazzunk ahhoz való karaktereket. Mivel a legtöbb jelenet sötét helyen, vagy éjszaka látszódik, így színek folyamatosan komorak, kopárok maradnak, de ez ne ijesszen el senkit, ez által lesz ennyire magával ragadó ez az anime.

A zenékről nem lehet elmondani semmit, egyszerűen remekek. Az egyes jelenetek alatt hallható, ugyan halk, de annál erőteljesebb hatással bíró dallamok mindig a megfelelő pillanatban, a megfelelő érzést keltik az emberben. Közben talán nem is annyira feltűnő, csak ha utólag visszanézi az ember. A záródalról pedig nem érdemes beszélni, így ilyen mű után, egy ilyen zene olyan dolgokat hoz ki az emberből, amin még maga is meglepődik. A szinkronhangok is elképesztőek, hiszen ilyen átéléssel adni a karakterek jellemét igazán nehéz feladat, megérdemlik a dicséretet. Azt kell mondanom, hogy a hangügyileg is öt csillagos ennél az animnél.

A karakterek, mint ahogy az egész mű, realisztikusak. Mindegyiküknél megvan a saját problémája, vágya, célja az életben, azonban sokuknak nem adattatik lehetőség azoknak megvalósítására. Fuse karaktere lett eszméletlen, de az elemzésbe nem mennék bele, hiszen lelőném a poént. A második fontosabb személyiség, akiről sokat megtudunk az Kei. Neki is elég kidolgozott jelleme van egy moviehoz képest. Szerencsére mindkét karakternél megtudhatunk múltbéli információkat is és elég erőteljes a szellemi bemutatás. Annyit kell mondanom, hogy moviehez képest elképesztő karaktereket sikerült készíteniük az alkotóknak.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Egy olyan realisztikus, ám mégis alternatív világgal, amely akár a miénk is lehetne. Olyan rajzolással, amely roppantmód passzol ehhez a világhoz. Olyan zenékkel, amelyek a végletekig fokozzák ezt a hangulatot. Nem utolsó sorban pedig olyan karakterekkel, akik nélkül a történet nem lenne az, ami. Kicsit elvontabb mű, mélyen mondanivalókat akar közölni és megértése nem mindenki számára lehet egyszerű. Azonban biztos vagyok benne, hogy bárkinek ajánlhatom, hiszen olyan élményt fog nyújtani, melyre kevés más anime képes. Többször nézhető kategória.

A történet mondhatni ott folytatódik, ahol az előző széria záródott. Shana és Yuuji közös élete, harcai tovább pörögnek és persze a többi megszokott kedvenc sem tűnik el a színpadról. Az előző évad végén az ellenség által Yuuji hatalmas energiákhoz jutott, így szerencsére már ő is aktívabban részt fog venni a csatákban is. A második sorozat egy furcsa tomogara elleni küzdelem indul, amely lényegében a múltat hozza el az álmok által. Természetesen ez csak egy kis visszazökkentő, hogy mégis tudjuk, most éppen a Shakugan no Shana világban járunk. A későbbiekben visszatér a Bel Masqué, minden gonoszával és az ádáz csata sem fog elmaradni. Ha az első széria tetszett, vágj bele ebbe is!

A történet habár folytatja az előző széria eseményeit, mégis gyengébbnek tűnik. Az első pár rész egyértelműen bevezető, aztán inkább iskolás animében csap át a cselekmény. Sajnos nagyon érezni, hogy nem vitték túlzásba a történet kialakítását. Folynak az epizódok, a cselekmények, maga a fő szál mégsem halad. Rossz ezt írni, de jóval gyengébb a sztori, mint az előző évadnál. Nagyon erőltetett íze van a dolognak. A 24 részből, mint ha 20 filler lenne és az utolsó 4-ben mesélnék el, miről is szól ez az évad. Kár, hogy ennyire rontottak rajta, hiszen az előző évad szépen építkezett, ezt meg teletunkolták töltelék eseményekkel.

A rajzolás rengeteget változott, szerencsére előnyére. Az előző évadhoz képest sokkal szebb, jóval látványosabb és lényegesen színesebb. A harcok, a dinamikus mozgások is messze részletesebbek. A környezet, a város, minden elképesztően szép lett, magával ragadó ez a grafika. Amit a karakterekről érdemes elmondani, hogy a mi kedvenc Shanánk még aranyosabb lett. A többiek igazából nem változtak különösebben, ami elsőre feltűnhet, hogy ők is részletesebb kidolgozást kaptak.

A hangokra, ahogy már megszokhattuk, nem lehet panaszunk. Op/ed párosból kettőt is kapunk és szerencsére mindkettő illik az animéhez. Mindkét opening pergős, bár a második kicsit lassabban indul be, de ettől függetlenül mindkettő hozzá a mű stílusát és kellően felpörget az epizódhoz. Az endingek kivételesen nem lassúak, a megszokotthoz képest elég gyorsak, ám a szerepük már nem olyan erőteljes. A jelenetek alatt megszólaló dallamokkal minden rendben van, kellően fokozzák a hangulatot és egy-kettőt még magában is el hallgathat az ember.

A karakterek sokat fejlődtek az előző évad alatt és szerencsére ezt tovább folytatják. Yuuji változik a legtöbbet, hiszen megújult erejével már ő is kiveheti a részét a csatából. Az azonban elsőre is feltűnhet, hogy sokat komolyodik ezáltal és most már tudja, mit is kell tennie ahhoz, hogy megvédje szeretteit. Shana pedig szocializálódott kicsit, ez azonban az úgy imádott „urusai, urusai, urusai” mondóka rovására ment, azonban sok aranyos helyzetet szül a tudatlansága. A többiek alapjában véve nem változtak látványosan, azonban az biztos, hogy sokkal több elmélkedés zajlik, illetve lelki problémák kerülnek felszínre a sorozat folyamán. Ha a többi szempontból nem is, karakterügyileg sokat fejlődött a sorozat.

Összességében ugyan méltó folytatása az előző évadnak, mégis gyengébbnek hat. Sajnos gyengécske történet, ellenben gyönyörű rajzolás, remek hangok és látványosan fejlődő karakterek. Aki az előző évadot szerette, ezt is fogja. Igazából kettős érzés uralkodik a megtekintés után, hiszen mégis csak egy kedvenc sorozatról van szó, de mégis gyengébb lett a második évad. Kritikus szemmel lehetne rosszakat mondani, de laikusként kellemes a folytatás. Egyszer simán nézhető, a többszöri azonban már kétséges.

Főhősünk, Youko Nakajima, szörnyű álmot lát, már sokadszorra, ám mégsem törődik ezzel. Youko furcsa lány, hiszen felmenői japánok, hajszíne mégis vörös színű. Tanárai, diáktársai és még szülei is megvetik ezért, és folyamatosan utasításba adják számára, hogy festesse be. Azonban Youko osztályelnök és látszólag mindenkivel jóban van. Kedves, segítőkész, ez azonban csak látszat. Valójában egyszerűbbnek érzi mindenkinek való hízelegést, mintsem azt, hogy kiálljon magáért, barátaiért, vagy szimplán az igazságáért. Ő maga sem látja be, de valójában nem foglalkozik senkivel, csak önmagával és azzal, hogy mindenki szeresse, így biztosítva maga számára nyugodt életet. A mai nap azonban más, egy szünetben egy furcsa, szőke hajú alak tűnik fel, aki egyszerűen felségnek szólítja a mit sem értő leányzót. Mivel nagy veszélynek van kitéve, a férfi felajánlja védelmét, amit végül is Youko elfogad. Erre szüksége is lesz, hiszen rémálmai hamarosan valóra válni látszanak. Egy hatalmas madárszörny tűnik fel, aki a lány életére tör. A történet azonban még korántsem kezdődött el, hiszen miután sikerül legyőzni az életükre törő lényt az idegen férfi máris magával viszi Youkot, és 2 osztálytársát, egy ismeretlen világba, mely 12 királyságra oszlik. A felszínes és mintadiák Youko egy ilyen királyság uralkodója lesz. Elképzelhető ez egyáltalán? Mi fog történni főhősnőnkkel és barátaival egy idegen világban? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet több fejezetre oszlik. Nagyjából 15 epizód ölel fel egy-egy ilyen részletet, azonban mindegyik csatlakozik a többihez. A fő szál viszont Youko élete, miként válik uralkodóvá, és miként ismeri meg ezt a teljesen más világot. Az első pár rész elég idegesítőnek tűnhet, hiszen Youko karaktere teljesen irritáló, azonban semmiképp se hagyjuk abba, hiszen egy annyira összetett, kidolgozott világot kapunk, amelyre még nem igazán volt példa. Hiába oszlik több fejezetre, olyan cselekményt kapunk, amely magával ragad, és hatalmas időt ölel fel. Remek történetvezetés, ugyan nem olyan drasztikus csavarok, de ettől függetlenül hihetetlen az egész világ mely a néző elé tárul. Tényleg a végletekig kidolgozott és szerencsére elég sok dolgot el is mesélnek. Ha elsőre sok is a közölt információ, egyes összefoglaló részek által minden tisztává válik.

A rajzolás talán kicsit régiesnek tűnhet, de vegyük figyelembe, hogy egy 2002-2003 között futó sorozatról beszélünk. A karakterek mondhatni átlagos grafikájúak, viszont azt kiemelném, hogy szerencsére mindegyik szereplő más és más, az egyéniségétől függően. A környezet az, amelynek tényleg erőteljes hatása van. Igaz, nem olyan kidolgozott, nem kápráztat el, azonban a világ, az az ismeretlen környezet mely a néző elé tárul oly színes és összetett. A rengeteg élőlényfajta, a különböző tájak, helyszínek, mind-mind remekül sikerültek. Érezhetjük, hogy valóban egy teljesen más világban járunk, ami mindenben eltér az általunk ismerttől.

Az opening ugyan ének nélküli, mégis remekül adja a bevezető hangulatot. Egy dallam, amely teljes mértékben illik a világhoz, amelyben a történetünk játszódik. Igazából pontosan azt a szerepet teljesíti, amelyre hivatott a nyitódal, meghozza a kedvet a fantasy világhoz. Az ending lassú, melankolikus, levezetőnek tökéletes és még a stílushoz is passzol. A jelenetek alatt megszólaló dallamok már-már az egekbe emelik a hangulatot. Igaz, ritkán zendül fel a háttérben zene, de ha mégis, akkor olyan jellegzetes hangokat hallhatunk, amelyek egy ilyen középkori, misztikus világhoz illik.

A karakterek azok, amelyek miatt ennyire népszerűnek mondható ez az anime. Talán nincs is még egy olyan mű, amelyben ilyen erőteljes jellemfejlődést figyelhetnék meg a szereplőknél. Ne gondoljuk azonban, hogy ez csak a főbb karaktereknél igaz, hiszen a legtöbb mellékszereplő is jelentősen változik az idők során. Mivel a történet sok szálon mozog, és terjedelmes időt mutat be, rengeteg karaktert kapunk, melyek teljesen eltérő személyiséggel rendelkeznek. Ezáltal sokszínű és érdekes világ tárul elénk, ahol mindenki megtalálhatja azt a szereplőt mely kedves számára. Komolyan mondom, elképesztő, hogy mennyit változnak a személyiségek. Imádtam.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Olyan világgal, amely részletesen kidolgozott, fantasztikus és mégis annyira valóságos, hogy bárki beleképzelheti magát egy-egy karakter szerepébe. Szerencsére ezekből a szerepekből rengeteg van, talán ezért is lehet ennyire élvezni ezt a művet. Fantasztikus történet, sokrétű rajzolás, remek zenék és elképesztő karakterek. Mindenkinek csak ajánlani tudom, bárki találhat benne olyat, ami kedves számára. A hosszúság pedig ne ijesszen el senkit, ha belemerül az ember, csak úgy repülnek az epizódok. Kihagyhatatlan kategória.

Repülni szeretnél? Meg akarod ismerni a szárnyak útját? A görkorcsolya továbbfejlesztett változatával erre megnyílik a lehetőséged, az illegálisan módosított eszközökkel szárnyra kaphatsz, ez az Air Treak. Ikki, főszereplőnk, egy 15 éves srác. Épp nagy bajba keveredik, hiszen a város egyik legnagyobb bandájába köt bele, akiknek bizony AT van a lábukon, így elég egyszerűen helyben hagyják főhősünket. Sebeit nyalogatva tér haza, ahol 4 lakótársa várja, akik természetesen nőneműek, Mikan, Ringo, Uma, Rika. Éjjel azonban Ikki bemegy a ház tiltott szobájába, ahol nem mindennapi dolgokat talál. Pontosabban 4 AT-t, amely vélhetően a vele egy fedél alatt élő lányoké. Természetesen nem tudja megállni, hogy az egyiket ne vegye kölcsön, azonban nem sejti mi sül ki ebből. Hamar egy találkozón találja magát, ahol rengeteg AT-s gyűlik egybe. Szerencsétlenségére az a banda is, akik korábban ellátták a baját. Ikki felbőszülve kihívja őket az AT-k mellett talált matricával, melyen a Sleeping Forest felirat áll. Mindenki meghökken, hogy vajon honnan szerezte ezt az emblémát, azonban a kihívást már nem lehet visszavonni. Vajon kik is a Sleeping Forest? Ikkinek sikerül megnyernie a csatát? Megtalálható a szárnyak útja? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet nem éppen sablonos. Elég érdekes elképzelés ez, hogy a görkorikba speciális motorokat szerelnek, és ezáltal akár az autók sebességét is elérhetik egy-egy szárnyalás során. Ugyan fantáziálásnak csak, hogy akár repülhetünk is egy ilyen szerkezettel, de mindenkép vágyakozik ilyesmire az ember. Igazából elég nézővadász, egy központi főhős, aki természetesen mindig nyer valahogy, hírtelen erőre kap, stb., de ez jelen esetben egyáltalán nem zavaró. Folyamatos, és néhol meglepő fordulatokat hozó cselekménnyel állunk szemben, nem kiemelkedő ugyan, de nem is sablonos, és szerencsére nem is válik unalmassá. Indulunk egy kezdő AT-zőstől, és végül egy világméretű csapatcsatát látunk, kontinenseket átszelve.

A rajzolás igazából nem kiemelkedő, a szokásos 2006-os színvonalat hozza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csúnya lenne, csak egyszerűen nem nyújt különösebb élményt. A tájak nem ejtenek ámulatba, a karakterek sem varázsolnak el (kivéve az erotikus töltettel bíró extrákat egyes leányoknál). Azonban az AT-kkel végrehajtott trükkök minden esetben látványosak, és szerencsére ezekből elég nagy adagban jut a nézőnek. Valamint a fanmód is elég erőteljes hatással bír, természetesen a poénok fokozása érdekében, de ez teljes mértékben passzol az anime stílusához.

A zenékről elég sokat lehetne mesélni, de felesleges. Ezt leginkább hallani kell. Az opening kellően pörgős, remekül hozza az anime hangulatát, kevés olyan mű van, amelynél majdnem minden résznél végignézem a bevezetést. Ez olyan volt. Az ending is elég gyors, ám mégis szépen megnyugtatja az embert a sok-sok trükk után. A jelenetek alatt megszólaló dallamok pedig már-már az op/ed párost is felülmúlják. Sok különböző zene, rengeteg stílus, ám mindegyik tökéletes. A fontosabb jelenetek alatt mindig hallhatunk valamit és az a valami minden esetben fokozza a hangulatot, nem is kicsit.

A karakterek ugyan ha sablonosak is kicsit, szerethetőek. Ikki idiótasága mellett rengeteg akaraterővel és elhatározással rendelkezik, ő bizony a legnagyobb AT-ssé válik. Elég erőteljes jellemfejlődést figyelhetünk meg nála, az elején bénázó srác hamar olyan trükköket kezd végrehajtani, melyet sokan megirigyelhetnének. Jó tulajdonság, hogy a mellékszereplők is változnak, ki kicsit, ki nagyon, de lényegében mindegyikük. Ha tipikusnak is tűnhetnek a szereplők, mégsem annyira azok, mert mindegyikük rendelkezik saját céllal és vágyakkal.

Összességében ez egy élvezhető anime. Ha nem is okoz olyan erős maradandó érzést, mint a klasszikusok, kellemes és akciódús órákat okoz majd a néző számára. Folyamatos, izgalmas történet, szépen kivitelezett trükkök, remek zene és picit sablonos, de szerethető karakterek. Ezt kapjuk ettől a műtől. Azt hiszem, hogy bárki számára ajánlható ez a mű, aki szereti a görkorcsolyát, vagy a sportra kiélezett csatákat, a remek zenéket, a szép lányokat, vagy az olyan főhőst, aki mindig talpra áll. Azt hiszem ezen kategóriák közül valamelyikbe mindenki belefér, így bárki számára nyugodtan ajánlhatom ezt a művet. Vágjatok bele.

Animátrix. Gondolom, senkinek sem ismeretlen a Mátrix trilógia fogalma, története. Nos, ez annak egy kiegészítése lényegében. Mesél több témáról, a Mátrix múltjáról, más forradalmárokról, miért lázadtak fel kezdetben a gépek, valamint, hogy az emberek miként pusztították el az eget. Összesen nyolc különböző történetből épül fel ez a 1,5 órás film (vagy a 9 részes OVA [az egyik történet 2 részes]). Érdekesség, hogy mindegyik részletet más-más stúdió készített, így nem csak a cselekmény, de a rajzolás, hanghatás is mindegyiknél teljes mértékben más, természetesen ragaszkodva az eredeti történet világához. Aki Mátrixrajongó, annak feltétlenül ajánlom, aki pedig nem látta az alaptörténetet, az ne vágjon bele, hiszen egy nagyon ismeretlen világba fog csöppenni. A szokásos elemzést azonban most elhagyom, hiszen elég hosszadalmas lenne 8 különböző művet elemezni.

2077-et írunk, Japán már 10 éve teljesen elzárkózott a külvilágtól. Kiépítettek egy olyan rendszert, amely által a teljes sziget területét lefedték, így bentről semmilyen adat nem juthat ki, ez igaz a képekre is, tehát teljesen eltűntek. A robotok szerepe egyre nagyobb a világban. Szinte már minden munkát mesterséges intelligenciákra bíznak, azonban az androidok készítését törvényben szabályozták. Természetesen Japán ellenezte a szabályzást, és leginkább ezért döntött az elzárkózás mellett. Azonban egyre furcsább dolgok kezdenek felszínre bukkanni, így a S.W.O.R.D. tervet készít, hogy behatoljon Japán területére. Hogy miként sikerül bejutni a teljes mértékben ellenőrzött határokon? Mit akarnak annyira elrejteni a Japánok? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából még érdekes is lenne, ha kifejtették volna jobban, illetve ha nem vették volna ennyire sablonosra a dolgot. Alap sztori, gépek az emberek ellen, emberek akik nem bírnak nemet mondani a rossz irányú fejlődésnek. Természetesen, hogy egy mozinál nem olyan lényeges a kidolgozott cselekmény, de azért nem kellene félvállról venni a dolgokat.

A rajzolás, hát ugye teljes mértékben CGI. Ameddig a városokban járunk, illetve gépek mozognak a képernyőnkön, addig minden rendben van. Gyönyörű, magával ragadó az egész világ, azonban ez csak álca. Amint rendes karakterek tárulnak elénk eloszlik ez a báj, ugyanis ennyire rossz mozgást nehéz készíteni. Na de a mozgás még hagyján, az arcok teljesen semmitmondóak lettek, valamint az érzelmek ábrázolása is eléggé hiányos. Pedig ez egy tipikusan olyan anime, amiben a látványon lenne a hangsúly, viszont ha az sem kiemelkedő, akkor mit is várhatunk.

A hanghatásokkal azonban nincs gond. Legtöbb mozinál nincs ugyan, de itt tényleg nagyon jó dallamokat sikerült komponálni a jelenetek alá. Szinte végig hallunk valamit és az mindig passzol az adott hangulathoz. Rengeteg stílusból kapunk adagot, a raggetől elkezdve a zúzos ütemekig. Ezekre nem lehet panaszunk, talán ez a legpozitívabb dolog az egész animében.

A karakterek szintén maximálisan sablonosak. Egyiküknek sincs kidolgozott személyisége, mindegyikük lóg a levegőben. Átlagos hősnő, aki megakarja menteni az általa imádott férfit. Lényegében csak róla tudunk meg valamit, bár ezt sem nevezném komolyabb információnak. Rendben van, hogy ez egy mozi, de akkor is, ennyire nem törődni a karakterekkel, nevetséges.

Összességében ez egy nagyon felejthető anime. Aminek szánták, annak semmiképp sem jó. Másban pedig semmilyen kiemelkedő, sőt, színvonal alatti eredményt ér el. Akinek van szabad 1,5 órája és nagyon nem tudja mire felhasználni, valamint akar látni szép városokat, azok talán nekivághatnak, de ezen kívül senkinek sem ajánlom. Gyenge történet, a kategóriájában gyenge rajzolás, igaz jó zenék, de semmitmondó karakterek. Megtekintésre nem ajánlott, ritkán írok ilyet, de ez megérdemli.

Kezdjük azzal, hogy ez egy abnormális anime. Megtekintését csak akkor ajánlom, ha már nincs szükséged az agyi kapacitásaidra. Ha ez rendben van, akkor lássuk. Pandy és Retro, főhőseink, amnéziásan és meztelenül ébrednek egy sivatag közepén. Azonban nem nagyon zavartatják magukat, a legközelebbi városban egyből vérbeli bűnözővé avanzsálódnak. Pillanatok alatt romba döntik az egész helyet és bár nem emlékeznek semmire, az tisztán látható, hogy ez előtt is hasonló dolgokat művelhettek, ugyanis egyhamar porrá zúzzák az őket üldöző robotsereget. Azonban a szerencse nem az ő pártjukon áll így végül elfogják őket és a büntetés a legkegyetlenebb. A Marson létesített rendkívül szigorú börtönbe szállítják őket, ahol lényegében az életük már semmit sem ér. Kényszerzubbonyban, egyszerre esznek, alszanak, ürítenek a többi társukkal, és ha valaki nem szimpatikus, az őrök a legkülönfélébb módokon széttrancsírozzák. Elég naturalista a mű, vér, erőszak, szex, de főleg kaszabolás minden mennyiségben. Aki fel van készülve erre, bátran vágjon bele!

A történet igazából nincs túlságosan túlkomplikálva. Az egész cselekmény lényegében az emberek, ill. robotok legkülönfélébb elpusztításának módjairól szól. Persze a háttérben van valamiféle indíték és ok, de ez lényegtelen, hiszen az anime a maga 50 percéből 49,9 percen keresztül akciót tár elénk. Merő elmebetegségnek nevezhetném talán ezt a művet, de az biztos, hogy amit közvetíteni akar, azt remekül teszi. Mondanivalót és egyebet ne keressünk, ez egy elvetemült dolog akcióban tálalva.

A rajzolás elég nyugatisan és merész. Az átlagos emberi alakok (amiket minden nap látunk), mind olyan sablonosnak tűnik a kiemelkedő karakterek közül. Erre a legjobb példa, hogy Retro feje helyén lényegében egy tv van, Panda pedig elég extrém megjelenéssel rendelkezik. A grafika hanyagnak és rondának tűnhet, azonban egy ilyen animéhez szerintem ez passzol a leginkább. Elnagyolt, drasztikus, de érezteti azt, hogy ez bizony túlmutat minden emberi ésszel felfogható dolgon, persze elborultság terén.

A zenéről nem sok mindent lehet mondani, hiszen bevezető nincs, és a záró részt sem nevezném igazán különösebb jelentőségű hanghatásnak. A jelenetek alatt azonban szinte mindig megszólal valami, és ez a valami általában akciójellegű, hiszen ez kell a lövöldözés, püfölés, gyilkolászás alá. Ezeknek különösebb szerepe nincs, de a hangulatot fenntartják, és még adnak egy löketet a dolognak.

A karakterekről azt hiszem nem is kell semmit mondanom. Mit várhatunk el egy tv fejű főszereplőtől? Ugyan azt tudom elmondani, mint a történetnél. Itt nem a karakterek fontosak, hanem a töménytelen akció és hülyeség amit kapunk az anime által. Persze végül is kiderül, hogy kik voltak Pandy és Retro a múltban, de ezen kívül nem sok dolgot tudunk meg. A többi mellékszereplőről pedig felesleges beszélni, hiszen egyikük sem szerepel 5 percbél tovább (az élet elég múlandó dolog ebben a műben).

Összességében nem nagyon lehet besorolni ezt az animét semmilyen kategóriában. Őrültség és akció, beteg poénok, jelenetek, lövöldözés, trancsírozás. Aki ezt a mozit megnézi, nem fogja elfelejteni egyhamar, nem az a tipikus dolog. Bárkinek ajánlhatom, aki nem zárkózik el a beteg dolgoktól, bírja a vér és a belek látványát. Nem horror, de nagyon naturalisztikus, azonban azt hiszem, hogy bárkinek remek szórakozást nyújthat, aki egy kicsit fogékony az elmebeteg dolgokra.

A magasztos Dzsunin bukása után mindegyik Angyo Onshi meghalt, kivéve egyet. Munszu, szolgált birodalmának bukása ellenére folytatja nemes útját, felszabadítja az elnyomott embereket a zsarnokoskodó helytartók uralma alól. Mind ezt úgy, hogy a hárompecsétes mahai pecsétjét használva fantomsereget megidézve pusztít el mindent, ami útjába áll. Részletesebb bevezetést nem írnék, inkább elmondom melyik történetek kerülnek feldolgozása: 1. kötet, 2. történet – Csunhjang; 2. kötet 4. történet – A démoni köd völgye (csak érintőlegesen); 2. kötet 5. történet – Mandragóra. Aki kíváncsi Munszu háromdimenziós kalandjaira bátran vágjon bele! A manga ismerete nélkül is érthető (kisebb részeket leszámítva).

A történet, mint már említettem két fejezetet dolgoz fel a mangából (az egyikre csak utalás van). Csunhjang kiszabadítása teljesen megegyezik a mangában lévő verzióval. Azonban a mandragóra történetnek már csak az alapja ugyan az. Ezen érthető a változtatás, hiszen elég hamar vége lenne a mozinak, ha csak lelőnének mindenkit. Mivel én olvastam már a mangát, így a történetek teljes értékűnek hatottak, de szerintem a manga ismerete nélkül is teljes mértékben élvezhetőek.

A rajzolás szép és követi a manga stílusát. Mind a karakterek, mind a környezet kidolgozott, részletes és szép színes. Elég sok helyen használnak CGI-t, nekem személy szerint tetszett, nem éreztem soknak (egyes jelenetek kivéve), de ez már egyénfüggő, ki mennyire szereti a számítógépes rásegítést. Az igazi élményt a csaták dinamikája nyújtja, főleg Csunhjang mozgása tetszett.

A zenékre nem lehet panaszunk. Szinte végig hallhatunk valamilyen féle dallamot, ezek remekül vezetik a történetet, azonban az akció jelenetek alatt bekeményítenek. Pörgős, megfelelő ütemeket kapunk és ezzel még jobban átélhetjük a harc izgalmait. A záródal kicsit érdekesre sikeredett, valahogy nem igazán érzem, hogy ez illene a történethez, de igazából nincs különösebb szerepe.

A karakterek a már megszokott stílusban mozognak. Munszu adja az őrült, kegyetlen, de azért mélyen belül jószívű személyiségét. Teljes mértékben eltalálták, pont ilyennek képzeltem el mozgóképesítve. Csunhjang megvalósítása kicsit csalódást okozott, de nem a harci képességek bemutatásánál, az egyértelműen jól sikerült, viszont az aranyossági faktorát, ami a mangában elég jelentős, elhanyagolták. Hol van a hajlongva folyton bocsánatot kérő lány?

Összességében ez egy ügyes adaptációja a mangának, viszont ennél semmivel sem több. A történet nagyjából követi az eredetit, ezáltal jó is; a rajzolás élvezhető, kidolgozott; a hanghatások teljes mértékben jók; a karakterek elfogadhatóak. Elvonatkoztatva ez egy akciódús, harcokkal teli anime, amely bárki számára nyújthat 1,5 óra érdekes szórakozást. Aki ismeri a mangát feltétlenül nézze meg, hiszen jó dolog mozgóképesen is látni kedvenceinket, aki pedig nem olvasta, az is nyugodtan vágjon bele, talán kedves kap a 2 dimenziós változathoz is.

A jövőben járunk, amelyben mindenki viselhet fegyvert. De nem csak szimplán pisztolyt, hanem bármilyent, legyen szó géppuskáról, vagy aknavetőről. Magas a bűnözés, mindennaposak az utcai harcok. Ebben a világban él egy érdekes összetételű család: Sei, a yakuza család örököse; Joe, egy múltnélküli mániákus lövöldöző; Meg, Yoe „társa”; valamint Amy, egy fiatal számítógépőrült. Ők négyen alkotják azt a csapatot, amely mintegy zsoldos hadsereg működik. Nem a szokásos gyilkolásra kell gondolni, bármit elvállalnak, amiért fizetnek nekik. Sorra végzik el a legkülönbfélék feladatokat, ám az egyiknél fura jelenségre lesznek figyelmesek. Egy furcsa, magától működő robotot kell legyőznie Joenak. Persze nem önmagában, hanem Jango, a hatalmas robot segítségével. A robot legyőzése után történik az érdekesség, ugyanis kiderül, hogy egy fénylő agy vezette a gépet, amely legyőzése után felrobbant. Innen indulna a bonyodalom. Mi lehet ez a furcsa vezérlő szerkezet? Mi Joe valódi múltja? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából sok fordulattal nem szolgál. Nem is a legegyedibb elképzelés és sajnos eléggé kiszámítható. Az első 12 rész teljesen epizodikus, utána jön egy kisebb bonyodalom, azonban ez is elég sablonos. Igazából többet is ki lehetett volna hozni ebből a sztoriból, de ezen megvalósítás alapján nem nyújt nagy élmény. Dögös csajok nagy puskával, plusz egy kis mecha és összeesküvés.

A rajzolás mondhatjuk átlagos. A környezet semmitmondó, van, hogy ne fehér háttér előtt ugrándozzanak a karakterek, akik azért már valamivel nagyobb hangsúlyt kaptak. Előjön a dögös csajok nagy puskával effektus, ugyanis a főszereplő hölgyek munkájukhoz mérten is túlságosan alul, illetve kihívóan öltözködnek. Értem én, hogy valamivel meg kell tartani a nézőket, de ne ez legyen az. A mechákról felesleges beszélnem, CGI, de sajnos a rosszabbik fajta. Idétlen mozgás és ronda grafika, de ezt már mindenki maga dönti el.

A hanghatásokat főleg a rockos stílus jellemzi. Az akciójelenetek alatt hallható főleg, általában zúzos és pörgős, ezzel emelve a jelenet hangulatát. Az opening elég laza, ami lényegében illik is az animéhez és az üteme is jó, ezzel nincs gond. Az endinget már nem igazán tudom mire vélni, ugyanis nem igazán passzol a történet egyetlen vonalához sem. Valami kellett a végére és ez volt kéznél gondolom, érjük be vele.

A karakterek szokásos akció-dögös-lányok. Igazából egyiküknek sincs olyan kifejezetten kidolgozott személyisége. Meg és Joe múltjáról tudhatunk meg többet, de Meg-é csak érintőleges, lényegében Joe múltja köszön vissza többet a bonyodalomnál. Azonban egyikükről sem tudhatunk meg sok mindent, ami pedig azért elvárható lenne egy ilyen témánál.

Összességében ez egy a sok közül anime, sajnos. Több is lehetett volna, de be kell érnünk ennyivel. Kapunk egy akció történetet, amiből már folyót lehetne rekeszteni, átlagos rajzolás, pörgős zenéket és megismerhetetlen karaktereket és néhol egy-egy olyat, akinek semmi szerep nincs a cselekményben (lásd szakács). Főleg azoknak tudnám ajánlani, aki szereti a lányok nagy puskával stílust, valamint az akció őrültetnek, mivel abból van bőven. Egyszer nézhető, de többször semmiképp.

Egyéb hozzátartozó anime:
Bakuretsu Tenshi: Infinity: 1 részes OVA

Chronos egy szervezet, amely a háttérből szinte az egész világra befolyást gyakorol. Az igazságot védik, a maguk sajátos módján, érthetőbben, aki gonosz azt gondolkodás nélkül megölik. Tagjai között vannak átlagos emberek, de természetfeletti erővel rendelkezők is, ők a Számok. Nevükből következtethető, hogy mindegyiküknek van egy egyedi száma, amely a testére van tetoválva. Főhősünk is egy ilyen Szám, név szerint Train Heartnet a XIII. számú, a számok között is a legkegyetlenebb, ő az, aki a halált hozza magával. Train egy komoly feladatot kap, meg kell semmisítenie egy újonnan kifejlesztett biológiai-fegyvert. Azonban hamar szembesül vele, hogy ez a bizonyos fegyver, egy fiatal lány. Valamint feltűnik egy Sven nevezetű söprögető – végül is fejvadásznak is nevezhetnénk – és a lány oldalára áll, miszerint lehet ő akár biológiai-fegyver is, akkor is csak egy kislány, aki szeretetre vágyik. Train nem képes megölni a lányt, így számolnia kell tettével a szervezet felé. Mi fog történni ezután Trainel? Mi lesz az ismeretlen lánnyal és az őt védelmező söprögetővel? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet remekül indul. Kapunk egy kegyetlen gyilkoló-gépet, akinek nincsenek barátai, szerettei, senkije. Jön egy fordulat, amelytől megváltozik az élete és megpróbál szabadulni múltjától. Ez eddig mind szép és jó, de miért kellett ilyen erős váltást véghezvinni a karakter személyiségénél? Ez engem nagyon zavart. A cselekmény önmagában jó, hiszen kapunk egy fő szálat és mellette kisebb kalandok is becsúsznak, emiatt nem laposodik el a sztori. Végig van akció, humor és egy kis dráma is, a megfelelő mértékben. A végén viszont ismét egy megmagyarázhatatlan húzás, várod, hogy itt a szép lezárás, erre puff egy teljesen váratlan csavar, aminek semmi köze az eredeti történethez.

A rajzolásra különösebb panaszunk nem lehet, hiszen egy 2005-s GONZO műről beszélünk. A karakterek kellőképpen kidolgozottak és a környezet is részletes. A Számok fegyvereit érdemes kiemelni, ezek elég szép hangsúlyt kaptak, ezáltal gyönyörűek lettek. Valamint Train megjelenése is tökéletes, a már említett személyiségváltásig. Az akciójelenetek kellőképpen pörgősek és a dinamikus rajzolás ezt pompássá teszi, élvezhetőek nagyon.

A zenék egész kellemesre sikeredtek. Az opening passzol a cselekményhez és kellőképpen felpörget az eseményekhez, inkább az akciójelenetekre utal. Az ending viszont vicces, pontosan a humoros részre utal, de olyan szinten, hogy az már fájdalmas. Viszont ez így jó. A jelenetek, főleg az akciójelenetek (és sajnos abból is csak a legfontosabbak) alatt pedig remek dallamokat hallhatunk, mindegyikük remekül fokozza a hangulatot, jó húzás volt ez az operás stílus. Ezeken kívül azonban kevés zene szólal meg a mű alatt.

A karakterekről már beszéltem egy kicsit és sajnos csak ismételni tudom magam. Train kezdeti stílusa annyira magával ragadó volt, viszont egy csapásra megváltozott és ez idegesítő volt picit. Viszont e nélkül egyértelműen meghalt volna a humor részleg. Eve személyisége tipikus csendes lány, aki egyre több érzelmet mutat az idők során. Kedvelhető, de egy kicsit sablonos. Sven a mókamester, komoly és felelősségtudatos, de ezektől függetlenül állandó poénforrás. Különösebb panaszunk nem lehet, mindenkiről kiderülnek háttér-információk és a mélyebb érzelmeket is megismerhetjük.

Összességében, ha nem is egy világmegváltó történet ez, de egyszer mindenképp nézhető. Jó történettel (kisebb hibákkal), szép rajzolással, kellemes zenékkel és kedvelhető karakterekkel felszerelve ez egy akció-humor lövöldözős, szupererős anime. Szerintem bárki számára nézhető, azt viszont már kétlem, hogy többszöri megtekintésre is alkalmas.

Adott a világ, ahol bizony rég elfelejtették a démonokat, pedig ők hűen vigyáztak az emberiségre. Néhány szörnyeget azonban nem nézi ezt jó szemmel, így átalakulnak Mikurává, amelyek az emberek vérével táplálkoznak. Ezt azonban nem lehet annyiban hagyni, ezért minden városnak van egy őrzője, a Karas. A Karast egy bizonyos Yurine nevezetű lány választja ki, aki a városban élők akaratából születik. Ez így elég bonyolultnak tűnhet, de higgyétek el, nem az. Egy régebbi őrző viszont az oldal másik felére áll és elhatározza, nem a démonokat kell megölni, hanem az elfajzott emberiséget kell kiirtani. Vele fog szembeszállni újdonsült Karasunk, Otoha, aki első benyomásra nem tűnik annak a tipikus őrző karakternek. Sikerül-e megállítania az emberek elpusztítását? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából nem éppen az anime erőssége. Az alap környezet érdekes lenne, de egyáltalán nincs kidolgozva. Lényegében egy tipikus jó és rossz közötti harc, ahol a rossz sem igazán rossz, csak a másik nézőpont mellett áll ki. Sok kisebb harc, majd egy fő csata és ennyi is volna a történetünk. Egyértelműen gyenge.

A rajzolás, röviden és tömören: vizuális orgia. Mondhatni bárki bármit, a CGI akkor is jó, főleg úgy, ha ilyen tökéletesen alkalmazzák. Életemben nem láttam még hasonló megvalósítást és itt most nem csak a rajzolásról, hanem magáról az effektekről is beszélek. A környezet, a karakterek, a harcok, mind-mind olyan mértékben ki vannak dolgozva, hogy az lenyűgöző. Ezek mellé még párosul a leginkább a mátrixhoz hasonlítható effektsorozat. Időmegállás, kameramozgás, időlassítás, ami csak szemnek ingere. Fantasztikus. Ezt látni kell, mert leírni nem lehet.

A hangok szintén jól sikerültek az animében. Általánosságban nincs zene, de a harcok alá olyan komponálásokat kapunk, amik rendesen magával ragadják az embert. Mint ha csak egy-egy klipet néznénk, tökéletes mozgás a zenére, vagy talán a zene mozog a képi hatásokra. Az opening ugyan lehetett volna egy cseppet pergősebb, de így is remekül passzol az alkotáshoz. Az ending, mint egy lenyugtató működik a remek akciójelenetek után, nehogy szívinfarktust kapjuk.

A karakterek a másik gyenge pontja a történetnek. Ez egy OVA, 6 rész, mindegyik 30 perc. A rengeteg akciójelenet miatt, ami persze nem baj, nem igazán jutott idő arra, hogy esetleg megismerjük nem hogy a főbb szereplőket, még a főszereplőt sem. Érzelmek, gondolatok, ezek rejtélyek maradnak. Valamint jellemfejlődést sem ajánlatos várni, ez egy akció anime kéremszépen.

Összességben attól eltekintve, hogy a sztorira és a karakterekre nem adtak a készítők, ez egy olyan akció anime ami amellett, hogy a látványával kényezteti a néző szemeit, a csatákkal és a hangokkal magával ragad és felpörget. Ennek az alkotásnak a célja az, hogy remek harci jeleneteket tárjon elénk és meg kell mondani, ezt 100%-osan teljesíti. Bárkinek ajánlott, aki egy kicsit is fogékony a látványos csatákra. Ha nem is remekmű, de egyértelműen többször nézhető kategória.

Milyen lenne a világ, ha egy nagy történelmi esemény egy picit másképp alakul? Erre kapunk egy alternatívát a Code Geass környezetében. Britannia, mint a legnagyobb hatalom jelentkezik, befolyást gyakorolva az egész világra. Sorra hódította meg a Föld országait, majd 2010. augusztus 10-én a Brit Birodalom hadat üzen Japánnak. A szigetországnak esélye sincs a legújabb technológia, a KnightMare-k ellen, így hamar elesik. Japánt hozzácsatolják a Birodalomhoz, valamint megfosztják a legjelentősebb dologtól, a nevétől. Japán ezen túl a 11-es körzet, valamint a lakói a 11-esek. Ez talán a legnagyobb büntetés egy ország számára. A megmaradt ellenállok, akik jogosan küzdenek szabadságukért, hamar terroristaként tűnnek fel, hiszen csak vér árán tudják a figyelmet felhívni magukra. Hét évvel a háború után szintén egy ilyen akcióba csöppenünk, ahol egy kamiont próbálnak elrabolni a lázadók. Az autópályán menekülés közben majdnem elgázolnak két motorost, így szükségszerűen letérnek az útról és mondhatni balesetet szenvednek. Az egyik motoros, Lelouch utánuk megy és próbál segíteni, bemászik a kamionban, ami viszont hírtelen elindul. Ezután megérkezik a hadsereg, akik megpróbálják visszafoglalni a járművet, ám az behajt egy gettóba. A publikus információk szerint egy újfajta mérges gáz található a kapszulában, amit elraboltak, ám Lelouch hamar rájön, hogy egy lány van benne. Menekülőre fogják ugyan, de elkapják őket és a lányt lelövik. Egy pillanat múlva azonban feltesz egy kérdést Lelouchnak, „Ha lenne erőd, képes lennél élni?”. A válasz egyértelmű, igen. Ezután eljött egy új korszak az emberiség számára, egy korszak, amelyben Britannia elbukik. Az erő amit Leloluch kapott nem más, mint a Geass, amellyel bármely embernek parancsolhat és az szó nélkül teljesíteni fogja. Mit fog kezdeni Lelouch ezzel az erővel? Megtudja-e változtatni a világot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet egyszerűen remek. Egy olyan cselekmény, amely tökéletes kidolgozott és részletes. A világ, amelybe csöppenünk teljesen elképzelhető és akár igaz is lehetne. Valamint kapunk egy olyan izgalmas, fordulatos és sokszínű sztorit, amelyet kevés animénél tapasztalhatunk. Láthatjuk, hogy növekszik az ellenállás, mit éreznek valójában az emberek, valamint mit tud kezdeni egy fiatal fiú egy olyan képességgel, amely megváltoztathatja a világot és az abban élő embereket. Olyan csavarokat kapunk, amelyeket csak kevésszer tapasztalhattunk. Olyan váratlan fordulatokat, amelyeknél leginkább lefordulnánk a székről, hiszen mindegyikük kiszámíthatatlan. Egyszerűen remek, kevés történet tudott ennyire magával ragadni.

A rajzolás elsőre elég fura volt. Főleg a főszereplő ábrázolása, elég vékony a testfelépítése, valamint a mozgása is érdekes. Leginkább az X-es grafikára hasonlít. Érdekes, hogy a többi karakter átlagosan van ábrázolva. De ha ezen túl tesszük magunkat egy szép és kidolgozott látványt kapunk. A környezet és a karakterek is kellően részletesek, valamint a harcok látványosak és dinamikusak. A mechák ábrázolása is ügyes, nem használtak CGI-t, de így is megállja a helyét a mai elvárásoknál. Grafikailag sem lehet panaszunk.

A zene remekül passzol a jelenetekhez. Akciókhoz inkább csak aláfestést kapunk egy kis igazolom fokozás céljából, ám a drámai, illetve fontos jelenteknél sokszor elég egyedi hangzást kapunk. Nekem tetszettek, de ez már ízlés kérdése. Az első opening igaz kicsit elüt a tényleges történettől, de azért remekül ráhangol. A második viszont már nem nyerte el a tetszésem annyira, nem igazán éreztem hozzáillőnek. Az első ending kicsit a poénosabb vénára hajaz, de levezetésnek tökéletes. A második inkább már az egyedüllétre és a magányosságra utal, ami akaratlanul is kialakul.

A karakterek egyértelműen öt csillagosak. Mindegyikük külön egyéniség, igaz a mellékszereplők között azért találni olyat, akinek a személyisége elég sablonos és tipikus. Főleg azok a karakterek tetszettek, akik kettős életet élnek. Ott van bennük a lázadó ösztön, a harcos, aki küzd a szabadságáért és próbálja kivívni a tiszteletet, ám mégis képesek egyszerű iskolásként viselkedni, ha szükséges, sőt még tipikus jelenetekbe is képesek belekeveredni. Lelouch karaktere egyértelműen tökéletes. Nekem végig olyan érzésem volt, mint ha Lightot látnám (Death Note) és valóban sok hasonlóság felfedezhető a két szereplő stílusa között. Suzaku karaktere irritáló volt néha, a békapárti nézetei, ám ő tökéletes ellenpárja Lelouchnak és hamar rá kell jönnünk, nem egyértelmű, hogy ki a jó és ki a rosszfiú. Megdöbbentő, hogy mennyit változnak a személyiségek, valamint az, amikor saját maguknak is nehezen tudják elszámolni a cselekedeteiket. Valóban helyes az, amit teszek? Képes vagyok megváltoztatni a világot? Tökéletes, ennyi.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Egy példaadó történettel, szép rajzolással, néhol sablonos, de legtöbbször kellemes hangzással és egyszerűen lenyűgöző karakterekkel, akinek több oldala is van és mindegyikük változik az idők során. Hasonló érzelmeket kevés mű vált ki belőlem, bárkinek ajánlanám, aki szereti az ilyen történeteket, de annak is, aki nem. Hiszen itt nem egy tipikus ellenállok a birodalom elleni harcról van szó. Felmerülnek olyan kérdések, hogy milyen áron lehet megváltoztatni a világot, milyen áron szállhatunk szembe valamivel, ami legyőzhetetlennek tűnik? Valóban feláldozhatóak az emberek a nagyobb jó érdekében? Remekmű. Mindenkinek látnia kellene, akár többször is. Epekedve várom a második szériát.

Mielőtt bármiről is szó esne tisztázzuk, a TV sorozat megtekintése csak az OVA után ajánlott, ugyanis a második felétől rengeteg szál vezet majd vissza. Az OVA-ról nem mesélnék, inkább térjünk rá a sorozat történetére. Sumiregawa Nenene egy írónő. Ugyan előző regénye nagy sikernek örvendett, 4 éve nem adott ki újabb kötetet. Régi regényéből azonban filmet készítenek, így Hong Kongba kell utazni sajtótájékoztatóra és egy kis dedikálásra. Ugyan nem kérte, de kap két testőrt is maga mellé – Michellet és Magiet. Szerencséjére késik a repülője, ugyanis épp hogy a hotelhez érnek, a kijelölt lakosztálya már robban is. Így habár nem örül neki, de két testőrénél kell meghúznia magát. Házukba belépve egyből feltűnhet, ők bizony könyvmániások. Hegyekben állnak a könyvek és ezen rengeteg közül hirtelen előbukkan egy lány, Anita. Ő a két testőr húga, és szemmel láthatóan utálja a könyveket. Természetesen ez még nem lenne elég izgalmas történet így a következő incidensnél kiderül, hogy nem a szokványos testőröket kapta az írónő, ugyanis ők mindannyian papírmesterek. Mik is a papírmesterek? Olyan különleges képességű emberek, akik puszta akaratukkal irányítani tudnak bármilyen papírt. Az első 13 rész a karakterek múltjáról, személyiségéről szól, majd ezek után bontakozik ki a fő sztori, Mr. Gentleman újjászületésének terve. Hogy ki volt Mr. Gentleman és miért akarják elveszett tudását visszahozni? Mi a kapcsolat az OVA és a sorozat között? Mi fog történni a három nővérrel és Nenenével? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából a már említett két részre osztható. Az első felében megismerhetjük a karakterek jellemét, múltját, kapcsolatait, majd a cselekmény második felében jön az igazi akció. Igazából a sztorira nem lehet különösebb panaszunk, hiszen szépen levezetett és összefüggő történettel állunk szemben. A bemutató részt talán egy kicsit sokáig húzták, de ha ez kimarad, nem kaptunk volna egybefüggő cselekményt. A fő műfaj akció ugyan, de kapunk elég szépen vígjátékot és drámát is. Kidolgozott és eseménydús ugyan a történet, de mint ha valami hiányozna belőle.

A rajzolásra nem lehet különösebb panaszunk. Nem is olyan csodálatos, de nem is ronda. A környezet kellően kidolgozott és a karakterek is megfelelő külsőt kaptak a személyiségüknek. Ami viszont tetszett, ahogy a papírtechnikákat megvalósították. Kreatív és sokszínű lettek ezek a jelenetek és ezzel kicsit a könyvek felé tereljék a nézőt. Ami azonban nagyon nem tetszett, hogy mindegyik könyv ugyan olyan, maximum a színeik eltérőek. Egyértelmű. hogy nem lehet mindegyiket millire kidolgozni, de azért nagyobb hangsúlyt is kaphattak volna már, hiszen az egész történet a könyvek körül forog.

A zene egyből a James Bond filmeket juttatta eszembe. Az opening teljes arra hajaz, igaz csak instrumentál és véleményem szerint nem is illik annyira történethez, azért megállja a helyét. Endingből kettőt is kapunk, sejthető, hogy a két történeti részhez külön ending jár, az első még tükrözi is a részek hangulatát, de a másodiknál szintén az az érzésem van, hogy nem illik igazából az animéhez. A jelenetek alatt megszólaló dallamok passzolnak és fokozzák a hangulatot, de különösebb jelentőséget nem adnék nekik, hiszen sajnos elég rövid időre csendülnek fel.

A karaktereket ügyesen valósították meg. Mindegyikük más egyéniség, más célok vezérlik. Legfőképp a 4 fő karakter van kidolgozva és náluk egy kis jellemfejlődést is észrevehetünk. Igazából Anita változik a legtöbbet, de ez érthető is, hiszen talán ő szerepel leggyakrabban. Mindegyikük szerethető és összetett személyiség, szóval a karakterekre nem lehet panaszunk. A mellékszereplők is egész szép jellemmel rendelkeznek, van múltjuk és érteni is lehet, mit miért tesznek.

Összességében ugyan nem egy világmegváltó anime ez, de feltétlenül kellemes kikapcsolódást nyújthat a néző számára. Élvezhető és kellően összetett történet, elfogadható rajzolás, James Bondos zene, szerethető és nem sablonos karakterek. Igazából bárkinek ajánlható, hiszen amellett, hogy szórakoztat, talán kicsit a könyvek irányába is terel. Ha nem is többszöri, de egyszeri megtekintésre ajánlott.

Egyéb hozzátartozó anime:
Read or Die OVA: 3 részes OVA

A világnak van egy olyan része, amelyről az átlagember sosem szerez tudomást. Léteznek olyan nagy családok, akik már évszázadok óta erős benyomást gyakorolnak az egész világra és különleges képességeikkel kiemelkednek a tömegből. Az ilyen családok tagjait nevezhetjük mágusoknak, ugyanis mindegyikük egy-egy elem feletti erőt birtokol. Történetünkben a Kannagi családra helyeződik a hangsúlyt, ők uralják a tűz elemét. Ezek a családok azonban nem idilli hangulatban élnek, a gyengének pusztulnia kell a család érdekében. Így kerül kitaszításra Kannagi Kazuma, aki nem birtokolja a tűz erejét. Hosszú évekig nem hallanak róla, ez idő közben a szél erejét ébreszti fel magában és új nevet választ magának, ő mostantól Yagami Kazuma, a szél mágusa. Egy nap azonban visszatér Japánba és ezzel egy időben különös gyilkosságok történnek. A Kannagi család tagjai értetlenül állnak az esetek előtt, csak az biztos, hogy szél által haltak meg társaik és sokan már arról suttognak Kazuma bosszút áll a kitaszításáért. Nyomozás indul Kazuma ellen, amibe természetesen Kannagi Ayanonak, a trón örökösének is be kell szállnia. Az ő ismeretségük viszont nem most kezdődik, a múltban már volt közöttük valami, ám ezt homály fedi. Vajon Kazuma ölte meg a család tagjait? Miért tért vissza Japánba? Mi fog történni Kazuma és Ayano között? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet nem a legegyedibb, de azért elfogadható. Elég sok klisét, időhúzást tartalmaz, amelyre igazából nem vágyik annyira a néző. Akcióban viszont nincs hiány, szinte minden részben láthatunk egy hosszabb, rövidebb harcot. Igazából két motívuma nagyon tetszett a cselekménynek. Egyik az, hogy a főhős, Kazuma nem a szokásos erővel rendelkezik. Nem páholják el négyszer mire eszébe jut, hogy ő milyen erős is, hanem egyből odacsap bárkinek és már a kezdésnél is hihetetlenül erős. A másik Kazuma gonosz énje, de erről nem mesélek, ismerjétek meg magatok. A cselekmény továbbá remekül ötvözi a humor, a dráma és akció műfaj elemeit. A humor néhol eltúlzott ugyan, de a drámai eseményeket nem viszik túlzásba, pont annyit kapunk belőle amennyit az adott jelenet megkíván.

A rajzolásra nem lehet különösebb panaszunk. A karakterek kellően kidolgozottak, főleg az arcvonások, itt is leginkább Ayano gesztikulálása sikerült részletesre, sokszínűre. A környezet már nem kapott olyan nagy hangsúlyt, inkább csak olyan legyen valamilyen típusú rajzolást éreztetett bennem. Az egyes mágiák megvalósítása szintén szép lett, főleg a tűz és annak különféle alkalmazásai tetszettek. Viszont szegény Ayano haja annyira nem illett bele a környezetbe, olyan műnek hatott, hogy az borzasztó.

A zene nem a legkiemelkedőbb. Az opening semmi mély nyomot nem hagy az ember, van, meghallgatja és már el is felejti. Az endingből kettőt is kapunk, egy szomorkást és egy vidámat. Ez az adott rész tartalmának függvényében változik, igazából ezek talán nagyobb hangsúllyal bírnak, mint az opening. Főleg a drámaiabb vég tetszett nekem. A jelenetek alatt megszólaló dallamok igazából nem bírnak nagy jelentőséggel, helyettesíti a csendet és a háttérben talán kicsit fokozza a hangulatot.

A karakterek jelleme egész ügyesre sikeredett. A három főszereplője – Kazuma, Ayano, Ren – van főleg kidolgozva. Kezdetben úgy tűnhet, hogy a múltak megismeréséről letehetünk, de a történet vége fele minden világossá válik majd. Mindegyik fő karakternek meg van a helye a cselekményben és a különböző egyéniségük miatt adnak egy egészet. Ami viszont különösen tetszett, az a szereplők közötti folyamatos oltogatás. Alig van pár rész ahol ez kimaradna.

Összességében nem egy világmegváltó anime ez, de kellemes színfolt a mágiával foglalkozóak között. Kicsit sablonos, de kellemes történettel, szép rajzolással és kellően érdekes karakterekkel. Főleg azoknak ajánlanám akik szeretik a mágiát, de aki csak egy kis kikapcsolódásra vágyik egy harccal teli világban, az is nyugodtan belevághat.

Az emberiség kénytelen volt elhagyni a Földet, sőt az egész tejútrendszert. Főhőseink Thor, és ikertestvére Rai egy Juno nevű kolónián él. Amit tudni érdemes az emberek jelenlegi életéről az, hogy mindenféle életkort hosszabbító eljárással is maximum 50 évet élnek. Ezáltal az emberek korábban érnek, a gyerekkor szinte teljesen megszűnik. Thor egyértelműen erősebb, mint Rai. Mindig, mindentől megvédte, neki jutott a báty szerep mindaddig, amíg egy nap szüleiket holtan nem találják otthonukban. Jóformán idejük sincs felfogni mi történt, hiszen hírtelen felfegyverzett alakok jelennek meg és altatógázt juttatnak a szobába. A következő kép egy ismeretlen környezet. Mindenhol zöld növényzet, kék ég, az ikrek még sosem láttak ilyet, hiszen ilyen csak a Földön létezik. De ez nem a Föld, ez a Chimera, a börtönbolygó, ahol csak a legerősebb maradhat életben. Hiszen mind a növények, mind az ott lakók vadásznak egymásra, mindennapos harcot vívnak a túlélésért és a reményért, hogy szabadulhatnak erről a borzalmas bolygóról. Azonban ennek csak egy lehetséges módja van, ha Jyu Oh-vá, a bolygó urává válsz. Miért kerültek oda az ikrek? Mi fog történni velük? Meg tudják tartani az emberségüket ilyen körülmények között? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából önmagában nem egy kiemelkedő eleme a sorozatnak. Sok hasonló elképzelést megismerhettünk már, ismerős jövőkép az emberiség számára, börtönbolygók, kihalás, stb. Ehhez még társul, hogy elég sok klisét tartalmaz a cselekmény. Azonban ezektől függetlenül kellemes és akció, kaland dús sztorit kapunk. Lehet a rövidsége miatt, de szinte folyamatosan valamilyen harc közepébe csöppenünk, ami pozitív. Valamint piros pont, hogy remekül vegyíti a dráma és a kaland műfaj jegyeit.

A grafikára nem lehet panaszunk. Kidolgozott, részletes, színekben gazdag és valahogyan magával ragadja az embert. Elég sok CGI rásegítés van, de ezek is passzolnak az adott jelenethez és nem is esnek túlzásba vele. Egyetlen dolog szúrta a szemem végig, az pedig az orrok rajzolása. Elég fura megoldást alkalmaztak, nem nyerte el a tetszésemet. Összességében azonban gyönyörű a rajzolás, egyedül a nagy tájbemutató képek hiányoztak.

A zene az egyik erőssége az animének. Az opening egyszerűen fantasztikus. Mind a zene, mind a képi elemek olyan összhangot adnak, amilyet kevés történetnél tapasztalhatunk. Az ending szintén remekre sikeredett, dallamos és kicsit az érzelmes részre világít rá. A jelenetek alatt meg-megszólaló dallamok fokozzák a hangulatot és néhol elég szépen eltaláltak.

Karakterek, nos, ez az amire nem igazán jutott idő a 11 részből kifolyólag. Lényegében három fő szereplő körül zajlik a cselekmény, róluk azért megtudhatunk egy s mást, de nem vitték túlzásba. Felbukkan elég sok karakter, de legtöbbjük elég hamar el is tűnik. Úgy igazából egyikük szerepkörébe sem képzelhetjük bele magunkat, hiszen alig tudunk meg róluk pár információt. Mit éreznek, miért cselekszenek így, mi történt velük a múltban, stb.

Összességében ez egy egyszer nézhető, de akkor élvezhető sorozat. Felejthetetlen alkotás is lehetett volna belőle, ha nem sűrűsítik be ennyire és nem csapják el a végét. Jó az alaptörténet, jó a zene, gyönyörű a rajzolás, tűrhetőek a karakterek, de túlságosan rövid. Ezektől függetlenül bárkinek ajánlható, aki egy szusszantási kikapcsolódásra vágyik egy növények által uralt bolygón.

Ki ne ismerné a Hegylakó történeteket? Nos ez az anime egy ilyen történetet dolgoz fel. Az ókori Rómában járunk, épp a birodalom kiépítésének idején. Kegyetlenül támadják a szomszédos népeket, fosztogatnak, és válogatás nélkül mészárolják a szembeszállókat. Az egyik ilyen ellenálló csoport vezetője Colin MacLeod. Támadásra készülnek a birodalom ellen, ám felesége mérget tesz italába, hogy később felkínálva magát Marcus-nak, a kegyetlen diktátornak, megmentse népét a pusztulástól. Terve azonban meghiúsul, megöli ugyan Marcust, de ő feltámad, hiszen egy a halhatatlanok közül. Mire Colin felébred serege halott és kedvesét keresztre feszítve találja, majd megfogadja, megbosszulja mindegyikük halálát. Ez a harc azonban nem lesz egyszerű, 2000 éves hadakozás után most talán eldőlni látszik a harc..

A történet mondhatni egy átlagos Hegylakó sztori, „Csak egy maradhat”. Viszont a 1,5 órás terjedelemhez képest kidolgozott, ugyan nem tartalmaz rejtett mondanivalókat, megfejtendő gondolatokat, de szórakoztató és kellemes történetet tár a néző elé. Természetesen a hegylakó rajongóknak nagyobb élményt fog okozni.

Grafikára garancia: MADHOUSE. Részletes, kidolgozott, szép rajzolás. A szimpla jelenteknél igaz átlagos, de az akciójelenetek pörgősek, látványosak és kellőképpen fel vannak turbózva effektekkel. Szerencsére több az akció, mint a szimpla jelenet. A táj ugyan semmitmondónak tűnhet, de remekül ábrázolja a korszakok hangulatát, életvitelét. Igaz picit elfogult vagyok a rajzstúdió miatt, de egy biztos, megállja a helyét a mai elvárások között.

Zene, nos, a megszokott pörgős, harci jelenetek alá való, vagy éppen a drámai pillanatot emelő melankolikus dallamok. Passzolnak a jelenetek alá és fokozzák a hangulatot, jól komponált zene, de annyira nem mérvadó. Amit még megemlítnék, hogy alapvetően angol szinkronnal készült a mű, ami elsőre idegennek tűnhet, azonban illenek a szinkronhangok az egyes szereplőkhöz.

Se több, se kevesebb. Talán ezzel lehetne jellemezni a szereplőket. Összesen 3 olyan szereplő van, akiről többet tudhatunk meg, mint hogy, hol él és mi a neve. Nem sok energiát fektettek a jellemek kialakításában, de azt hiszem, ez teljes mértékben passzol ehhez a stílushoz. Azonban aki hozzászokott, hogy minden egyes szereplőről meg tud mindent, az csalódott lehet kissé.

Összességében ez egy hegylakós anime. Azoknak, akik szeretik ezt a történetsorozatot feltétlen kellemes élményt fog okozni. Akik pedig animés vonásokat várnának, ők sem fognak szörnyülködni. Kellemes adaptáció ez, ha nem is többször, de egyszer biztosan nézhető. Élvezető akciójelenetek, kis dráma és mondhatni egy szép, de nyitott befejezés (valószínűleg nem várható folytatás).

Egy elfajzott és abszolút anarchista városban járunk, ahol kisebb szervezetek irányítanak. Ez a világ nem igazán tér el a mai élettől, egyetlen dolog szúrhat szemet, a különös pótvégtagok, az úgynevezett texhnolyzeok. A legmodernebb technológia ez, ám nem egyszerű művégtag. Központilag csatlakozik az idegrendszerre és a szemre egy különös vezérlőmenüt vetít ki. Az emberi tudatra kifejtett hatása egyedenként változik, de egy biztos, különleges képességeket nyújthat egy ilyen eszköz. Azonban nem mindenki rendelkezhet ilyen végtaggal, hivatalosan csak a Szerv tagjai kaphatnak. Természetesen van ellenző szervezet is, ők az Ellenállás, akik teljes mértékben elutasítják a texhnolyzet. Ezen városon belül él Ichise, aki rossz emberrel húz ujjat, így elveszíti egyik kezét és egyik lábát. Innen indulna a történet, amely valószínűleg senkinek sem fog sablonos élményt nyújtani.

A történet önmagában nem is kiemelkedő, azonban ahogy ezt a világot, ezt a hangulatot bemutatja képileg és hangilag az anime, az magába egy lenyűgöző élmény. Összetett és nehezen emészthető sztorit kapunk, kisebb hibák lelhetők csak fel benne (karakter a semmiből feltűnik, majd ilyen gyorsan el is hagyja a terepet), de talán nem is ezen van a hangsúly, hanem inkább a mondanivaló, azaz erős kritika, amelyet közölni szeretne a történet. A rajzolásról nem lehet beszélni, ezt mindenkinek látnia kell! Gyönyörű rajzolás, részletes és kidolgozott tájképek, melyek néhol a hangulatot is teljes mértékben visszaadják. A zene szintén remek. Igaz a jelenetek alatt kissé hiányos, ám amikor kell, megszólal és érezteti a hatását. Opening ügyileg szintén rendben van az anime, igaz kissé pörgős a történethez, de ettől függetlenül remekül adja a hangulatot. Az ending kissé elüt, de nekem remek zárást adott egy-egy elgondolkodtató motívum után. A karakterek személyisége összetett. Több mondhatni főszereplőt is kapunk, több ember életét követhetjük nyomom, megismerhetjük érzéseiket, álmaikat és céljaikat. Ichise a főfőszereplő, ő kezdi és zárja is a történetet, nála egy elég erős jellemfejlődés is megfigyelhető. Összességében ez egy kiemelkedő mű, ami egy elég erős társadalomkritikával rendelkezik. Bemutatja, hova juthatunk mi emberek, ha ilyen irányban haladunk tovább. Valamint, hogy az örök élet, talán nem is olyan jó dolog. Egy dolgot jegyeznék meg így a végére: megnézed ezt az animét és lenyűgöz, elvarázsol, ám nem érted miért, de ne is próbáld megérteni, csak érezd át a hangulatát.