Főhősünk egy ismeretlen kunyhóban ébred. Egy ismeretlen, azonban csinos lány tárul a szeme elé, akinek ráadásként állatszerű füle és farka van. Ő Enryuu, a falu gyógyítójának unokája és maga is az orvoslást tanulja. Hamar rádöbbenünk, hogy főhősünk sem éppen mindennapi, hiszen arcán egy furcsa, levehetetlen maszk van. Emellett amnéziás, nem tudja megmondani, hogy került a falu melletti erdőbe, ahol megtalálták. A falusiak azonban hamar befogadják, kezdetben szimplán An-channak szólítják. Azonban a falu sem élhet nyugodtan, hiszen a hegy őrzője, egy hatalmas tigris haragja fellobban és a falura támad. Azonban főhősünk ezt nem hagyhatja, így megszervezi az állat megölését, sikeresen. Ez után kapja meg a Hakuoro nevet, melyet eredetileg Enryuu apja viselt. Itt azonban nem áll meg a történet, sőt, még csak most kezd elindulni. Hiszen a helytartó egyre súlyosabb adókat követel a falutól. Ki is valójában Hakuoro? Miért nem emlékszik a múltjára? Mi lesz a faluval? Nézzétek meg és megtudjátok

A történettel önmagában nem lenne gond, hiszen hosszú, kidolgozott és fordulatos. Azonban túl egyszerűen oldódnak meg a dolgok és ez engem nagyon zavart. Valamint a egyszerűen eltúlzott, hogy hova juthat egy fellázadt falú. Egyszerűen túlzásnak éreztem az egyes motívumokat, cselekményeket, sokszor irreális erővel rendelkeztek a jó oldalon állok. Valamint az, hogy minden ellenség idővel barát lesz, na ez az amit nagyon nem szeretek, túl idealista. Élvezhető volt a cselekmény, de sajna az ilyen dolgok miatt túlságosan kiszámíthatóvá vált. A zárás ugyan meglepő volt, de szerintem egyáltalán nem illett bele a keretbe.

A rajzolásra különösebb panaszunk nem lehet, hiszen mind a környezet, mind a karakterek kidolgozottak. Az egyes tájképek még gyönyörködtettek is. Furcsa fantasy hangulatot ad az emberek állati fülekkel és farkakkal való ábrázolása, de erre különösebben nem lett volna szükség szerintem. Mindenesetre sokszínű és kidolgozott a grafika, így ezzel nem volt gond.

Az openingben elsőre semmi különlegességet nem fedeztem fel, ám mégis sokszor meghallgattam. Valahogy remekül teremtette meg a hangulatot az anime világához. Az ending lassú, nyugtató, viszont jelentősebb hatást nem ért el nálam. A jelenetek alatt megszólaló dallamok passzoltak, fokozták a hangulatot, de annyira nem voltak kiemelkedőek.

A karakterek, mint ahogy a történetnél is említettem, túlságosan idealisták. A főhős, Kankurou egy egyszerű faluból indulva hatalmas pozíciókat ér el, reális ez? Valamint, hogy minden ellenség áttér, így alakítva legyőzhetetlenné a jók táborát, egyszerűen undorító. Néhány karakter eltávozik ugyan, hogy a drámai hatás megmaradjon, de ezek felett is nagyon gyorsan átsuhanunk. Egyedül Kankurounál van múltbeli visszatekintés, valamint egy kis jellemfejlődés, de ez sem valami domináns. Sajnos karakterügyileg elég gyenge az anime.

Összességében ez egy átlagos fantasy kalandtörténet. Semmi extra gondolat, semmi különleges motívum. Idealista történet, szép rajzolás, kellemes zenék és egyszerű karakterek. Sokan nagyon szeretik ezt a művet, hiszen laikusként hozzáállva teljesen élvezhető, azonban ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk láthatjuk, hogy sok munka nem volt vele. Egyszer nézhető kategória.

A világban teljesen megszokott dolog, hogy vannak varázslók, és vannak olyan szervezetek, akik pénzért végeznek el munkákat ennek segítségével. Az Astral is egy ilyen cég, melynek újdonsült vezetője Iba Itsuki. Általában hatalmas varázslók vezetik az ilyen szervezeteket, azonban az előző elnök hirtelen halála miatt tehetségtelen fia kapja meg a vezetés jogát. Szerencséjére több komoly varázsló, illetve egyéb nagy erővel rendelkező alkalmazott dolgozik az Astrálnál, köztük Itsuki gyerekkori barátja, Honami Takase Ambler is, így a cég nem kerül veszélybe. Azonban ifjú vezetőnk is rendelkezik egy titkos erővel, hiszen jobb szeme folyamatosan le van takarva. Ha a szemkötő lekerül, félelmetes démonszeme egy új személyiséggel látja el őt. Született vezetővé válik, aki könnyűszerrel irányítja alkalmazottait a bevetések során. A szemmel kapcsolatban viszont sok a homályos folt, nem véletlenül van alapvetően elrejtve. Milyen kalandokba keverednek az Astrálosok? Honnan van Itsuki titokzatos szeme? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet alapjában véve semmi újdonsággal nem szolgál. Varázslók, természetfeletti erőket irányítók, szervezetek és különböző feladatok. A megszokott főhőssel, aki alapjában véve idióta, de mégis hatalmas erővel bír, ami használat esetén súlyos következményekkel jár, melyek sosem jönnek el. Elég epizodikus a cselekmény, igaz, hogy végig jelen van a fő bonyodalom, de kifejteni csak az utolsó pár epizódban sikerül. Szerencsére az egyes feladatok érdekesre és sokszínűre sikeredtek, így nem érezhető annyira a folyamtalanság. Persze, a karakterek szépen beépülnek pár rész segítségével, de ennél nagyobb kapcsolatot nem nagyon találhatunk köztük.

A rajzolásra nem lehet panaszunk. A környezet szépen kidolgozott, részletes és szerencsére ez a színvonal végig megmarad. A karakterek aranyosak és változatosak, főleg a lányok sikerültek kiemelkedőbbre, de ezt már megszokhattuk. A varázslatok látványosak, dinamikusak, kellően éreztetik, hogy egy másik világban járunk. Valamint még a harcokat kell kiemelni, hiszen a mozgások, effektek is nagyon jóra sikeredtek.

Zeneügyileg is megállja a helyét az anime. Az opening kellően gyors, hangulatos, így remek bevezetőként működik az epizódok előtt. Az ending lassú, az a tipikus záródal, melyet előszeretettel alkalmaznak sok alkotásnál. Különösebb szerepe nincs, a szereplők békében pihennek alatta. A jelenetek alatt megszólaló dallamok általában gyorsak, hiszen főleg az akciónál szólalnak meg, viszont teljes mértékben eltalálták a stílust. Valamint az egyes varázslatok igéjének hanglejtései tetszettek különösen.

A karakterek, ahogy a történet is, elég sablonosak. A tipikus főhős, aki gyenge, ám rejtélyes démonereje legyőz bárkit, persze emellett saját magát is pusztítja vele. Minden esetnél elmondják, hogy ne használja, mert megöli, persze baja sosem lesz belőle. A gyerekkori barát, aki persze szerelmes a főhősbe, valamint az ő barátnője, aki ellenséges, ám mégis szerelembe esik. Egy idősebb, bölcs mókamester és egy loli. Lényegében olyanok, amiket megszoktuk ilyen történetektől. Szerencsére szinte mindenkinek megtekinthetjük múltját és azt, miért is dolgoznak az Astrálnál. Ha sablonosak is, de legalább felépített jellemük van.

Összességében ez egy picit átlag felett lévő anime. A történet, még ha sablonos is, mégis a kidolgozott varázslatok és világ által kellemes élményt nyújt. Szép rajzolás, kellemes zenék és átlagos karakterek, akik azért szerethető személyiséggel bírnak. Habár láttuk már sok hasonlót, mégis élvezhető ez a sorozat, mivel ad egy kis pluszt. Azt hiszem mindenkinek ajánlható, de főleg a mágiát kedvelőknek lehetne különösen. Egyszer bőven nézhető kategória.

Aono Tsukune átlagos, középiskolába felvételiző diák. Sajnos nem éppen egy géniusz a tanulás terén, így egyetlen elyre sem veszik fel. Édesapja azonban erősen ittas állapotban, egy papnak nevezett – inkább egy iszonyúan gyanús – egyéntől szerez egy felvételit a Youkai-ba. Ez az iskola azonban nem átlagos, sőt. Tsukune már a buszon ülve is szembesül vele, hogy egy olyan világba tart, ami nem éppen emberi. Ez az iskola ugyanis a démonoknak van fenntartva, hogy itt tanulva később be tudjanak épülni az emberi világba. Szabály azonban, hogy ha ember erre a területre téved, könyörtelenül megölik. Tsukune az iskolába tartva elég hamar beleütközik egy lányba, pontosabban Mokába, aki egy vámpír. Egy kis gyors vérszívás általi ismerkedés után egy bontakozó szerelemet láthatunk. Azonban sok kaland vár egy emberre a szörnyek hátborzongató világában. Hogyan fog alakulni egy ember és egy vámpír kapcsolata? Sikerül majd eltitkolnia Tsukunének, hogy ember? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet alapjában véve akár elég érdekes is lehetne. Azonban ez csak egy átlagos ecchi, hárem, bugyimutogatós anime. Lényegében nem történik semmi különleges, csak pár epizódonként kapunk egy-egy új női karaktert, aki természetesen a főhősbe lesz szerelmes. Egyetlen dolog, ami nagyon megfogott, az Moka átalakulása, illetve a titkos személyisége. Fehér haj, vörös szem, nálam ez már egyből befutó. Az utolsó pár epizódban kapunk valami folyamatosságot, egy kis drámát, de ez meg sajnos nem illik bele a keretbe és még sablonosra is sikerült. Sajna ez is csak egy tucat történet, amelyből hetente jön ki egy új.

A rajzolással különösebb problémánk nem lehet. A környezet szépen kidolgozott, színes, a karakterek aranyosak és sokfélék. Mivel ez egy erősen ecchi történet, a folytonos bugyikivillanásokra fel kell készülni. Különösebb extrém hatásról azonban nem beszélhetünk, mondhatni egy átlagos 2008-as műről beszélünk, bár sokkal szebbeket is láttunk már ebben az idényben. Ami egyedül nagyon tetszett, az Moka átalakulása, ahogy vörössé válik minden, jönnek a denevérek, jól eltalálták.

A zenék rendben vannak. Az opening gyors, vidám, illik az animéhez, a zene ugyan nem változik, de a képi anyag rendszeresen megújul alatta. Az ending hasonló stílusú, mint az opening, azonban talán még egy kicsit gyorsabb is, pergősebb, viszont az alatta látható képek szinte nem is kapcsolódnak a történethez (ez főleg a második verzióra igaz), de ettől függetlenül nekem jobban tetszett, mint az OP. A jelenetek alatt megszólaló dallamok különösebb szereppel nem bírnak, főleg az akciójelenetek alatt erősebbek, viszont azok meg elég rövidek.

A karaktereket mondhatni a már sablonformával hozták létre. Lúzer főhős, akit mindenki imád. Kedves, szégyenlős, szerelmes főlány. Perverz melléklány. Egy loli. Egy fagyos, ám mégis aranyosa karakter (kedvencem). Meg persze a főgonoszok, akiket végül természetesen együttes erővel legyőznek. Egyikük sem mondható egyedinek, sem jellemfejlődés, sem múltbéli visszatekintések nincsenek (vagy csak minimálisan). Nem is érdemes tovább részletezni, sokszor, sok helyen láthattunk már ilyeneket.

Összességében ez egy tucatanime. Gyenge történettel, elfogadható rajzolással, hallgatható zenékkel és sablonos karakterekkel. Nem mondom, hogy olyan rossz volt, mert voltak benne élvezhető pillanatok, de így visszatekintve nem érdemes belevágni. Igazából csak azoknak tudnám ajánlani, akik bugyifanatikusok, valamint szeretik a nagyon gyenge történettel ellátott háremsztorikat. Egyszer talán nézhető kategória.

A történet mondhatni ott folytatódik, ahol az előző széria záródott. Shana és Yuuji közös élete, harcai tovább pörögnek és persze a többi megszokott kedvenc sem tűnik el a színpadról. Az előző évad végén az ellenség által Yuuji hatalmas energiákhoz jutott, így szerencsére már ő is aktívabban részt fog venni a csatákban is. A második sorozat egy furcsa tomogara elleni küzdelem indul, amely lényegében a múltat hozza el az álmok által. Természetesen ez csak egy kis visszazökkentő, hogy mégis tudjuk, most éppen a Shakugan no Shana világban járunk. A későbbiekben visszatér a Bel Masqué, minden gonoszával és az ádáz csata sem fog elmaradni. Ha az első széria tetszett, vágj bele ebbe is!

A történet habár folytatja az előző széria eseményeit, mégis gyengébbnek tűnik. Az első pár rész egyértelműen bevezető, aztán inkább iskolás animében csap át a cselekmény. Sajnos nagyon érezni, hogy nem vitték túlzásba a történet kialakítását. Folynak az epizódok, a cselekmények, maga a fő szál mégsem halad. Rossz ezt írni, de jóval gyengébb a sztori, mint az előző évadnál. Nagyon erőltetett íze van a dolognak. A 24 részből, mint ha 20 filler lenne és az utolsó 4-ben mesélnék el, miről is szól ez az évad. Kár, hogy ennyire rontottak rajta, hiszen az előző évad szépen építkezett, ezt meg teletunkolták töltelék eseményekkel.

A rajzolás rengeteget változott, szerencsére előnyére. Az előző évadhoz képest sokkal szebb, jóval látványosabb és lényegesen színesebb. A harcok, a dinamikus mozgások is messze részletesebbek. A környezet, a város, minden elképesztően szép lett, magával ragadó ez a grafika. Amit a karakterekről érdemes elmondani, hogy a mi kedvenc Shanánk még aranyosabb lett. A többiek igazából nem változtak különösebben, ami elsőre feltűnhet, hogy ők is részletesebb kidolgozást kaptak.

A hangokra, ahogy már megszokhattuk, nem lehet panaszunk. Op/ed párosból kettőt is kapunk és szerencsére mindkettő illik az animéhez. Mindkét opening pergős, bár a második kicsit lassabban indul be, de ettől függetlenül mindkettő hozzá a mű stílusát és kellően felpörget az epizódhoz. Az endingek kivételesen nem lassúak, a megszokotthoz képest elég gyorsak, ám a szerepük már nem olyan erőteljes. A jelenetek alatt megszólaló dallamokkal minden rendben van, kellően fokozzák a hangulatot és egy-kettőt még magában is el hallgathat az ember.

A karakterek sokat fejlődtek az előző évad alatt és szerencsére ezt tovább folytatják. Yuuji változik a legtöbbet, hiszen megújult erejével már ő is kiveheti a részét a csatából. Az azonban elsőre is feltűnhet, hogy sokat komolyodik ezáltal és most már tudja, mit is kell tennie ahhoz, hogy megvédje szeretteit. Shana pedig szocializálódott kicsit, ez azonban az úgy imádott „urusai, urusai, urusai” mondóka rovására ment, azonban sok aranyos helyzetet szül a tudatlansága. A többiek alapjában véve nem változtak látványosan, azonban az biztos, hogy sokkal több elmélkedés zajlik, illetve lelki problémák kerülnek felszínre a sorozat folyamán. Ha a többi szempontból nem is, karakterügyileg sokat fejlődött a sorozat.

Összességében ugyan méltó folytatása az előző évadnak, mégis gyengébbnek hat. Sajnos gyengécske történet, ellenben gyönyörű rajzolás, remek hangok és látványosan fejlődő karakterek. Aki az előző évadot szerette, ezt is fogja. Igazából kettős érzés uralkodik a megtekintés után, hiszen mégis csak egy kedvenc sorozatról van szó, de mégis gyengébb lett a második évad. Kritikus szemmel lehetne rosszakat mondani, de laikusként kellemes a folytatás. Egyszer simán nézhető, a többszöri azonban már kétséges.

Végy mindenfajta „szörnyet”, amelyet megszokhattál a fantasy történetekből. 4 különböző különleges élőlény egy lakásban, ami ráadásként még egy fa tetején is van. Uma boszorkány, Pacchira vámpír, Ai robot, Liru pedig farkasember. Ők mind a fajuk hercegnői és egy különös véletlen folytán élnek az emberi világban, ráadásként egy házban. Igaz barátnők, igaz tinik. Álmodoznak a szerelemről, pasikról, mindenféle dologról, ami az ilyen korú lányokhoz illik. Senki ne számítson világmegváltó történetre, esetleg csavaros fordulatokra, ez az anime szimplán szórakoztatni akar. A maga egyszerű, ám mégis megmosolyogtató stílusával. Egyszerre gyerekes és ecchi, tipikusan olyan, amiben bárki megtalálhatja a magának való vonalat.

Ahogy már említettem, történetről nem igazán beszélhetünk. Egy alap sztori van, amely ad egy kiindulási pontot, de ezen kívül teljesen epizodikus a cselekmény. Egy-egy rész feldolgoz a lányok életéből egy fontosabb, vagy éppen mindennapi eseményt. Első látásra talán unalmasnak tűnhet, de a legtöbb történet vicces, sőt, előhozza azt a kellemes mosolygós hangulatot a néző számára. Sablonos ugyan, de mégis élvezhető eseményeket kapunk.

A rajzolás mondhatni kicsit gyerekes. Azonban emellett elég erős az ecchi vonal, hiszen Liru alapjában véve is elég hivalkodóan öltözik, valamint elég sok szexuális töltetű jelenet van. Rengeteg a fanmód, ami még több mosolygásra készteti a nézőt, de hát ez kell egy vígjátékhoz. A környezet nem kapott nagyobb hangsúlyt, mondhatni csak az a szokásos helykitöltő. Cserébe azonban a karakterek aranyossági faktora kárpótol, ugyanis azok maximalizálva lettek erősen.

Az openinget igazából nem tudom azonosítani az animéhez. Teljes mértékben eltér a stílusától. Örök rejtély marad miért ezt választották hozzá, mindenesetre el lehet hallgatni párszor. Az ending már inkább illik a műhöz, hiszen kellően beteg és idióta. A jelenetek alatt megszólaló dallamok elég ritkák és amúgy sem bírnak nagy jelentőséggel. Nem igazán törődtek a zene aláfestéssel.

A karakterek az anime erőssége, de ez el is várható egy ilyen fajta vígjátéknál. Mindegyik lány más egyéniség és ezáltal egy színes világot teremtenek a néző számára. Mivel mindegyikük más, így mindenki megtalálhatja magának azt a szereplőt, akit megszerethet. Jellemfejlődés, illetve a karakterek múltjának megismerése ugyan elmarad, de mégis teljes személyiségeket kapunk. Mindenkinek megvan a maga hóbortja. Természetesen nem szabad világmegváltó dolgokat várni, ez nem azaz anime.

Összességében ez egy átlagos anime, amely nem akar nagy dolgokat közölni, csak mosolyt csalni a néző számára. Epizodikus történet, gyerekes mégis ecchi rajzolás, sablonos hangok, aranyos karakterek. Az ilyen műveket lehet leginkább ajánlani mindenki számára, hiszen bárki találhat benne olyat, ami számára kedves. A szereplők speciális tulajdonságai talán azok, amelyek egy kicsit kiemelik a többi közül ezt az animét. Egyszer simán nézhető kategória.

Főhősünk, Youko Nakajima, szörnyű álmot lát, már sokadszorra, ám mégsem törődik ezzel. Youko furcsa lány, hiszen felmenői japánok, hajszíne mégis vörös színű. Tanárai, diáktársai és még szülei is megvetik ezért, és folyamatosan utasításba adják számára, hogy festesse be. Azonban Youko osztályelnök és látszólag mindenkivel jóban van. Kedves, segítőkész, ez azonban csak látszat. Valójában egyszerűbbnek érzi mindenkinek való hízelegést, mintsem azt, hogy kiálljon magáért, barátaiért, vagy szimplán az igazságáért. Ő maga sem látja be, de valójában nem foglalkozik senkivel, csak önmagával és azzal, hogy mindenki szeresse, így biztosítva maga számára nyugodt életet. A mai nap azonban más, egy szünetben egy furcsa, szőke hajú alak tűnik fel, aki egyszerűen felségnek szólítja a mit sem értő leányzót. Mivel nagy veszélynek van kitéve, a férfi felajánlja védelmét, amit végül is Youko elfogad. Erre szüksége is lesz, hiszen rémálmai hamarosan valóra válni látszanak. Egy hatalmas madárszörny tűnik fel, aki a lány életére tör. A történet azonban még korántsem kezdődött el, hiszen miután sikerül legyőzni az életükre törő lényt az idegen férfi máris magával viszi Youkot, és 2 osztálytársát, egy ismeretlen világba, mely 12 királyságra oszlik. A felszínes és mintadiák Youko egy ilyen királyság uralkodója lesz. Elképzelhető ez egyáltalán? Mi fog történni főhősnőnkkel és barátaival egy idegen világban? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet több fejezetre oszlik. Nagyjából 15 epizód ölel fel egy-egy ilyen részletet, azonban mindegyik csatlakozik a többihez. A fő szál viszont Youko élete, miként válik uralkodóvá, és miként ismeri meg ezt a teljesen más világot. Az első pár rész elég idegesítőnek tűnhet, hiszen Youko karaktere teljesen irritáló, azonban semmiképp se hagyjuk abba, hiszen egy annyira összetett, kidolgozott világot kapunk, amelyre még nem igazán volt példa. Hiába oszlik több fejezetre, olyan cselekményt kapunk, amely magával ragad, és hatalmas időt ölel fel. Remek történetvezetés, ugyan nem olyan drasztikus csavarok, de ettől függetlenül hihetetlen az egész világ mely a néző elé tárul. Tényleg a végletekig kidolgozott és szerencsére elég sok dolgot el is mesélnek. Ha elsőre sok is a közölt információ, egyes összefoglaló részek által minden tisztává válik.

A rajzolás talán kicsit régiesnek tűnhet, de vegyük figyelembe, hogy egy 2002-2003 között futó sorozatról beszélünk. A karakterek mondhatni átlagos grafikájúak, viszont azt kiemelném, hogy szerencsére mindegyik szereplő más és más, az egyéniségétől függően. A környezet az, amelynek tényleg erőteljes hatása van. Igaz, nem olyan kidolgozott, nem kápráztat el, azonban a világ, az az ismeretlen környezet mely a néző elé tárul oly színes és összetett. A rengeteg élőlényfajta, a különböző tájak, helyszínek, mind-mind remekül sikerültek. Érezhetjük, hogy valóban egy teljesen más világban járunk, ami mindenben eltér az általunk ismerttől.

Az opening ugyan ének nélküli, mégis remekül adja a bevezető hangulatot. Egy dallam, amely teljes mértékben illik a világhoz, amelyben a történetünk játszódik. Igazából pontosan azt a szerepet teljesíti, amelyre hivatott a nyitódal, meghozza a kedvet a fantasy világhoz. Az ending lassú, melankolikus, levezetőnek tökéletes és még a stílushoz is passzol. A jelenetek alatt megszólaló dallamok már-már az egekbe emelik a hangulatot. Igaz, ritkán zendül fel a háttérben zene, de ha mégis, akkor olyan jellegzetes hangokat hallhatunk, amelyek egy ilyen középkori, misztikus világhoz illik.

A karakterek azok, amelyek miatt ennyire népszerűnek mondható ez az anime. Talán nincs is még egy olyan mű, amelyben ilyen erőteljes jellemfejlődést figyelhetnék meg a szereplőknél. Ne gondoljuk azonban, hogy ez csak a főbb karaktereknél igaz, hiszen a legtöbb mellékszereplő is jelentősen változik az idők során. Mivel a történet sok szálon mozog, és terjedelmes időt mutat be, rengeteg karaktert kapunk, melyek teljesen eltérő személyiséggel rendelkeznek. Ezáltal sokszínű és érdekes világ tárul elénk, ahol mindenki megtalálhatja azt a szereplőt mely kedves számára. Komolyan mondom, elképesztő, hogy mennyit változnak a személyiségek. Imádtam.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Olyan világgal, amely részletesen kidolgozott, fantasztikus és mégis annyira valóságos, hogy bárki beleképzelheti magát egy-egy karakter szerepébe. Szerencsére ezekből a szerepekből rengeteg van, talán ezért is lehet ennyire élvezni ezt a művet. Fantasztikus történet, sokrétű rajzolás, remek zenék és elképesztő karakterek. Mindenkinek csak ajánlani tudom, bárki találhat benne olyat, ami kedves számára. A hosszúság pedig ne ijesszen el senkit, ha belemerül az ember, csak úgy repülnek az epizódok. Kihagyhatatlan kategória.

Vörös hold. Egy olyan jelenség, melyet csak kevesen láthatnak. Ám ha ez az égi test feltűnik, olyan dolgokra kell felkészülnünk, melyre a tudomány nem adhat választ. Az emberek rég elfelejtették a mágusokat, ám mégis ők azok, akik minden egyszer szembeszállnak az emberiséget fenyegető Emulátoroknak nevezett szörnyekkel. Hiiragi Renji is egy ilyen varázsló, ám ő ennek nem különösebben örül, hiszen rengeteg feladata miatt nem igazán tud iskolába járni, pedig ő szeretne (kivételes ember). Új feladata eltérni látszik az eddig megszokottaktól, hiszen egy iskolájába érkezet új diákot, Shihou Elis-t kell megvédeni. Első látásra egy gyámoltalan, kedves lányról van szó, azonban ahogy eljön az éj, az iskola rejtélyes fája kezdi szólítani őt, majd egy furcsa lény támadja meg. Szerencséjére Akabane Kureha vele van – aki mellesleg szintén varázsló, Hiiragi társa – így nem esik baja, majd ráadásként még Hiiragi is feltűnik. Azonban egy hírtelen mozdulattal Elis felé indul a szörny, aki valahogy használja a fában talált gyöngyöt és megvédi magát. Vajon ki is Elis, és milyen szerepe van a gonosz elleni harcban? Milyen erőt képvisel a rejtélyes gyöngy? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából elég sablonosnak mondható. Persze, bele lehet magyarázni sok mindent, de ez egy tucat sztori. Van egy lány, aki mit sem tud magáról, majd hírtelen egy mágikus társaságba kerül (persze ezen nem lepődik meg cseppet sem) és végül megmenti a világot. Rengeteg hasonló történetet láthattunk már, a végkifejlet tér talán kicsit el a megszokottól. Epizódról epizódra hajtják végre a feladatokat, néha bedobnak egy kis hétköznapibb történést, kis drámát és ennyi. Igaz, talán épp ezt a megszokottsággal egybekötött vígjátékot kedveljük az ilyen történetekben. Akció van bőven, azonban egyik sem kiemelkedő, szokás szerint az utolsó pár részen van erős hangsúly, addig csak töltelék.

A rajzolással különösebben gond nincs. A karakterek kellően kidolgozottak, a lányok aranyosak, Hiiragi pedig a szokásos lázadó külsőt kapta. A környezetek ábrázolása változó. Egyes esetekben részletes és kápráztató, ám máskor pedig elhanyagolt. A varázslatok grafikája viszont szép lett. Tényleg egy természetfeletti érzést kelt a nézőben, látványos, szép és változatos. Igazából a harcoknál zajló események kaptak nagyobb hangsúlyt és a dinamika magával ragadóra sikerült. De ezen kívül mondhatni átlagos 2007-es rajzolást kapunk.

A zenékre nem lehet panaszunk az animében. Az opening kellően pörgős és elég sok utalást tartalmaz a jövőbeli eseményekre. Emellett egy kicsit drámai hangulatot is ad, ám ez szerintem illik is a történethez. Az ending még jobban elnyerte a tetszésemet, hiszen lágy finomsága mellett mégis egy izgalmas dallamot hallhatunk. Valahogy ez talán jobban illik az animéhez, mint az opening, nekem egyik kedvencem lett. A jelnetek alatt megszólaló ütemekre sem lehet panaszunk, hiszen minden esetben remekül fokozzák a hangulatot. Különösen kiemelném az utolsó részben az endingre épített fő jelenetet, az remek lett.

A karakterek sajnos ismét csak elég sablonosak lettek. Hiiragi a lázadó, de mégis kedves fiú, aki élete árán is megvédené barátait. Kureha a tipikus gyerekkori barát, aki fülig szerelmes a fiúba, mégis csak barát akar maradni. Akari szokásos csendes, érzelemmentes, ám mégis egy-egy mosollyal tudatja, hogy kedveli a többieket. Elis, gyenge, törékeny, ám mégis ha elhatározza magát megmenti a világot. Jellemfejlődés nem igazán van, múltbéli visszatekintések sem. Sajnos ezek átlagos, tucat karakterek.

Összességében ez egy felejthető anime. Sablonos történettel, kellemes rajzolással, remek zenékkel, unalmas karakterekkel. Az pedig, hogy maximalista happyend van, illetve gonosz karakterek nincsenek, még jobban lehúzza ezt a történetet. Igazából azoknak ajánlanám, akik kevés ilyesfajta történetet láttak, vagy szimplán egy sablonosabb kikapcsolódást keresnek. Mágia, örökbarátság, legyőzhetetlenség, ezt kapjuk ettől a történettől. Nagyon unatkozós délután egyszer nézhető.

Képzelj el egy világot, amelyben az emberek, állatok, növények, gombák, baktériumok mellett léteznek más élőlények. Olyan létformák, melyek semely más eddigihez nem hasonlíthatóak, ők a mushik. Rengeteg fajtában léteznek, legtöbbjük ugyan ártalmatlan, néhányuk mégis különböző betegségeket, furcsa eseményeket okozhatnak az emberek számára. Ezért is léteznek a Mushi gyógyítók, akik az ilyen esetetek megoldásával foglalkoznak. Főhősünk is egy ilyen gyógyító, lényegében az ő kalandjait ismerhetjük meg egy-egy epizódban. Egy olyan ember történetét, aki nem egy szuperhős, nem mindenható, csak egy egyszerű orvos, aki segíteni próbál. Ha kíváncsi vagy a mushik legkülönbözőbb történeteire bátran vágj bele!

A sztori igazából elég epizodikus, de ez ne riasszon el senkit. Mindegyik rész a végletekig kidolgozott, részletes és lebilincselő. Igaz, az egyes epizódok között csak kisebb utalások vannak korábbi részekre, de ezek egyáltalán nem fogják csökkenteni az élményt. Kevés olyan anime van, amelynél ennyire kidolgozott a történet. Az utolsó percéig magával ragadja az embert, a varázslatos világával, ám mégis realisztikus ábrázolásával. Azt hiszem nincs is még egy olyan mű, amelyben ennyire kidolgozott cselekménnyel állunk szemben. Csillagos ötös.

A rajzolás garantáltan lenyűgözi az embert. A mushik legkülönfélébb, misztikus, ám mégis realisztikus ábrázolása elragadó. Valamint az erdők, hegyek, tájak ábrázolásának részletessége, valósághűsége varázslatos. Természetesen a karakterek kivitelezésére sem lehet panaszunk, hiszen rengeteg különféle személyiség feltűnik az anime során és mindegyikük kidolgozott, egyáltalán nem sablonos. Voltak mellékszereplők, akik a megvalósításuknak köszönhetően maradandó élményt nyújtottak számomra.

Az opening lassú, nyugtató, érdekes, hogy mégis ezzel passzol a leginkább az animéhez. Az ending nem bír különösebb szereppel, igazából ének nélküli dallam, de remekül lezárja az epizód mondanivalóját. A jelenetek alatt ugyan ritkán szólal meg zene, de ha igen, akkor az egekbe repít. Kevés ennyire szépen megkomponált dallamot hallhatunk animében, kiemelkedő. Talán elsőre nem is tűnik fel, de utólag visszagondolva rengeteget dobott az adott jeleneten.

A karakterek igazából nem kiemelkedőek. Egyikük sem szuperhős, mindenható, nincs speciális képességük, egyszerűen emberek. De mindegyikük annyira realisztikus, hogy az már megdöbbentő. Ennyire valóságos és sokszínű személyiségeket ritkán lát az ember. Csak ismételni tudom magam, kiemelkedő és megdöbbentő. Ginko alakja szerintem mindenki számára kedvelhető, hiszen csak végzi a munkáját, küzd az emberekért, mégis annyira más, mint az átlagos emberek.

Összességében ez egy kiemelkedő mű, amely hűen követi a mangát. Ennyire magas színvonalon futó animét ritkán lát az ember. Mindegyik epizód tartja ezt a magas minőséget, egyik sem okoz csalódást, egyikben sem rosszabb a rajzolás, vagy unalmasabb a történet. Igazából még nem igazán találkoztam ennyire más típusú történettel. Mert nem rágod le a körmöd az igalomtól, nem döbbent meg egy-egy fordulat, de mégis kiemelkedő élményt nyújt mind a 26 részében. Talán kissé vontatottnak tűnhet, de bárki számára ajánlhatom, hiszen Ginko garantáltan érdekes mushi eseteket szállít.

Kedvelt főhőseink élete ott folytatódik, ahol az előző évadban befejeződött. Elsőre úgy látszik, hogy kedves Louise és Saito élete, kapcsolata kissé javult. Hiszen szadista hajlamú kedvenc leányzónk megígéri, hogy nem hívja többet kutyának Saitot, illetve azt is megengedi, hogy vele egy ágyban aludjon. Láthatóan szorosabb lett a kötelék köztük, ez azonban ne csapjon be senkit. Saito vérbeli perverz lett, aki minden eshetőséget kihasznál, hogy más lányok idomain legeltesse szemét. Ebből adódóan a sorozatos verések, robbantások ebből az évadból sem maradnak ki. A háttérben azonban gonosz erők munkálódnak, hogy végleg eltöröljék a föld színéről Toristeint. Ezt természetesen Henrietta hercegnő nem szívesen látná, így megpróbál mindent megtenni országért, főhőseinkkel egyetemben. Hogy ki és mit tervel a háttérben? Sikerül-e megmenti az országot? Hogyan alakul a továbbiakban Louise es Saito kapcsolata? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet hasonlóképpen épül fel, mint az első évadnál. Eleinte csak kapjuk a töménytelen perverz és ebből adódóan megverős jelenetek, természetesen eközben azért szépen lassan bontakozik a bonyodalom, azonban igazi akciót csak az utolsó epizódokban kapunk. De azt hiszem, ez így van rendben, hiszen nem feltétlenül a kiemelkedő akció miatt nézzük eme sorozatot. A sztoriban egyébként maradnak homályos foltok, talán a 3. évadban fény derül rá, vagy egyszerűen elfelejtettek foglalkozni vele, vagy szimplán kellet bele valami töltelék. Ezektől eltekintve azonban egy ilyen műhez kellően jó cselekményt kapunk. Mellesleg sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen „csónakos jelenetet” bemernek játszani a készítők (aki látta érti), erősen pozitívum és rendhagyó is, de nekem elnyerte a tetszésemet.

A rajzolása valamelyest javult az előző évadhoz képest. Mind a tájak, mind a karakterek kidolgozottak és részletesek. Remekül játszanak a fényhatásokkal a természetbeli jeleneteknél, talán ettől volt annyira elragadó egy-két tájkép. Igazából nem lehet panaszunk a grafikára, hiszen szép, színes, és ha a jelenet megkívánja a fanelemek is nagyon hamar megjelennek. Bár ez elvárható egy 2007-es animétől.

A hanghatásokra szintén nem lehet panaszunk. Az opening teljes mértékben passzol a történethez, kellően pergős és megadja az alaphangulatot a mű élvezéséhez. Szerencsére az ending jobban sikerült, mint az első évadnál. Főleg Louise és Saito kapcsolatára, azon belül is a tipikus robbantós jelenetek juthatnak eszünkbe tőle, részemről rendben van. A jelenetek alatt megszólaló dallamok szintén ügyesek, passzolnak a hangulathoz és remekül fokozzák is azt. Mindig a megfelelő hatást érik el, szép komponálás.

A karakterek nem változtak. Louise maradt a szadista méregzsák, Saito viszont jóval perverzebb lett (talán elbízta magát). Az új karakterek mindegyike ügyes húzás volt. Passzolnak a mű hangulatában és mindegyikük külön egyéniség. A részletesebb jellemzések természetesen elmaradtak, viszont pár karakternek bepillanthatunk a múltjába is. Sőt, még pár régi ismerősről is kiderül újdonság, valamint sokuknak megismerhetjük új oldalát is. Természetesen Louise és Saito személyisége valamelyest fejlődik, de ez nem mérvadó, de azt hiszem erre nincs is különösebben szükség.

Összességében méltó folytatása az előző évadnak, sőt, véleményem szerint még túl is tesz bizonyos szempontból rajta. Kellemes történet, szép rajzolás, remek zenék, imádnivaló karakterek, ezt kapjuk, ha betekintünk Louise világába. Igazából ez tipikusan olyan anime, amit bárki számára lehet ajánlani, hiszen remek kikapcsolódást nyújt bármilyen helyzetben. Aki pedig az első évadot látta, annak feltétlenül ajánlott, hiszen remek folytatásról beszélünk. Akár többször is nézhető kategória.

Misztikus történelmi világban járunk, ahol a démonok és természetfeletti lények mindennaposak. Egy ilyen világban él főhősünk, Yamaoka Momosuke, az ifjonc író, aki egy úgynevezett 100 történetet tartalmazó könyvet szeretne kiadni. Természetesen nem átlagos dolgokról szeretne írni, hanem hátborzongató rémtörténetekről. Ezért is kerekedik fel, hogy egy pletykát kinyomozzon, azonban már valakik odaértek előtte. Ők az Ongyou, egy titokzatos trió, aki az ilyen esetek megoldására specializálódott. Mindegyikük valamilyen titokzatos erővel rendelkezik, örökélet, bábmesterség és természetfeletti hatalom, ezek mindennapos képességek. Momosuke érdeklődni kezd a banda iránt, így nyomukba ered, aminek ők nem kifejezetten őrülnek. Sikerül-e főhősünk megírnia a történeteit? Milyen képességgel rendelkeznek a titokzatos trió tagjai? Vajon túléli egyáltalán Momosuke ezt a kalandot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet önmagában egész érdekes, még akkor is, ha elég epizodikus. Lényegében pár részen keresztül feldolgoznak egy-egy legendát, majd a végén végül is eljutnak a fő gonoszhoz. Viszont ezek a kis történetek érdekesek és mindegyikük más mondandóval rendelkezik. Azonban mégis unalmasnak hatnak, nincs csattanó, vagy fordulat, egyszerűen lezajlik az esemény és sajnos túlságosan is kikövetkeztethető. Lehetett volna ebből sokkal több is, elpazarolták úgy érzem.

A rajzolása egyedi, nem is kicsit. Főleg a sötét színek dominálnak, illetve a már megszokott horrorisztikus, misztikus megvalósítások (fényes szem minden mennyiségben, félárnyék, stb). A minőség teljesen változó, van olyan, amikor részletes, minden apróság ki van dolgozva, de van olyan is, amikor elnagyolt, hanyag a grafika. Talán ettől jut eszünkbe az a szó, hogy egyedi. Furcsa, hogy van egypár sablon mellékszereplő kialakítás, amely mindig visszaköszön, ez lehet költség takarékosság, de akár több dolgot is beleképzelhetünk.

Az opening elég érdekes dolog. Passzol is, meg nem is a történethez. Egyrészről a misztikus vonalra hat, de ez a lágy zene nem igazán illik hozzá. Az ending pedig már teljes mértékben másról szól, meztelenkedés, de milyen alapon. Egyszer sem fordult elő ilyen a történetben. A jelenetek alatt a már említett horrorisztikus, misztikus dallamok hallhatóak, amik nagy részben szépen passzolnak az adott jelenethez. Az én tetszésemet az a jelenet nyerte el, amikor megjelenik a titokzatos kék szem (ez szerencsére minden részben van).

A karakterekre nem igazán jutott különösen idő. Persze Momosukenél megfigyelhető valamiféle jellemfejlődés, de a többi főbb karakterről alig tudunk meg valamit, nem hogy még a múltjukat, vagy egyéb haszontalan dolgokat elénk tárjanak. Az egyes epizódok bonyodalmát biztosító lényeiről azért megtudhatunk pár dolgot, indíttatásaikat és egyebeket, de ezen kívül semmi. Láthatóan nem erre akartak koncentrálni, sajnos.

Összességében ez egy olyan történet, amelyet elpocsékoltak, főleg ilyen rajzolással, amiből azért ügyes horror animét lehetett volna készíteni. Jó ötletű, de rossz megvalósítású történet, furcsa, egyedi rajzolás, hangulathoz illő dallamok és sablonos, elhanyagolt karakterek. Ezek jellemzik ezt a történetet. Legnagyobb probléma talán az, hogy unalmasra sikeredett. Talán ha kicsit pergősebbre vették volna a jeleneteket jobban lehetett volna élvezni. Akinek van pár felesleges órája és vágyik valami horror szerűre az nekivághat, de másnak nem igazán ajánlanám.

Különös legenda terjeng világszerte, miszerint léteznek hal és ember társulásából létrejött lények, más néven a sellők. Ez még magában talán nem is olyan megdöbbentő, ám aki ennek a lénynek húsából eszik, halhatatlanná válhat. Természetesen ez nem ilyen egyszerű, hiszen csak a kivételes emberek szerezhetik meg az örök életet, többségük meghal, vagy elveszti lelkét és szörnyeteggé válik. Ugyanis a sellőhús a mellett, hogy a halhatatlanság forrása, mellette különösen erős méreg is. Főhősünk Yuta evett a különös lény húsából és már mintegy 500 éve él a földön. Azonban ő már beleunt ebbe az időtlen életmódba, így visszaszeretné kapni halandóságát. Erre elviekben van mód, azonban találnia kell egy sellőt hozzá. Hogy Yuta találkozik-e újra sellővel? Sikerül visszaszereznie halandóságát? Nézzétek meg és megtudjátok.

Történetről igazából nem nagyon beszélhetünk ennél a sorozatnál. Elég epizodikus az egész, egy-egy cselekményszál is maximum 2 részen keresztül zajlik. Persze, egy alap szituáció van, de ezen kívül nem igazán lehet folyamatosságot felfedezni a részek között, valamint elég sok visszatekintés is van, abba az időbe, amikor még Yuta „fiatalabb” volt. Igazából inkább egy-egy olyan történetet ismerhetünk meg ebből az animéből, amely jó példa arra, hogy nem is olyan jó dolog halhatatlannak lenni.

A rajzolás elég régies ahhoz képest, hogy 2003-as a mű. Sem a karakterek, sem a környezet nem nyújt kiemelkedő élményt és sajnos a kidolgozottságukra is lehetne rosszakat mondani. A korszakok megjelenítése viszont ügyes volt, érezhető, hogy eltelik párszáz év útközben. A grafika sokszor sötét, ezzel fokozva a horrorisztikus hangulatot, valamint a vér ábrázolása is elég erőteljes. Viszont ezzel nem lehet levenni a lábamról.

A zene nem nyújt valami nagy élményt. Az opening nem bír különösebb jelentőséggel, mint ahogy az ending semmi. Lényegében passzolnak a történethez, de semmi kiemelkedő. A jelenetek alatt hallható dallamok általában illenek a hangulathoz, viszont sajnos ezek sem olyanok, amiket magában is szívesen hallgatna az ember.

A karakterek személyisége az epizodikusság miatt elhanyagolt. A főszereplő, Yuta, érzelmeit kicsit mélyebben is megismerhetjük, de mélyebb gondolatok, vagy egyebeket tőle sem szabad várni. Mint ahogy a mellékszereplőktől sem, hiszen rájuk már még kevesebb energia jutott. Van olyan karakter, akiről semmit sem tudunk meg igazán, csak úgy van a történetben. Értem én, hogy csak 13 rész, de azért ennél többet is lehetett volna kezdeni a jellemekkel.

Összességében ez egy olyan horror, fantasy történet, amely mélyen elvegyül a tömegben. Néhol feltár egy-egy olyan gondolatot a halhatatlanságról, amibe magában nem gondolnák bele, de ezen kívül nem nyújt nagyobb élményt. Ez egy lapos, epizodikus történet, csúnyácska rajzolással, semmitmondó zenével és jellemtelen karakterekkel. Lehet erős kritika ez, de nem ajánlanám különösebben senkinek. Maximum olyanoknak, akik szeretik a vér látványát egybekötve egy kis halhatatlansággal és sellőkkel.

A magasztos Dzsunin bukása után mindegyik Angyo Onshi meghalt, kivéve egyet. Munszu, szolgált birodalmának bukása ellenére folytatja nemes útját, felszabadítja az elnyomott embereket a zsarnokoskodó helytartók uralma alól. Mind ezt úgy, hogy a hárompecsétes mahai pecsétjét használva fantomsereget megidézve pusztít el mindent, ami útjába áll. Részletesebb bevezetést nem írnék, inkább elmondom melyik történetek kerülnek feldolgozása: 1. kötet, 2. történet – Csunhjang; 2. kötet 4. történet – A démoni köd völgye (csak érintőlegesen); 2. kötet 5. történet – Mandragóra. Aki kíváncsi Munszu háromdimenziós kalandjaira bátran vágjon bele! A manga ismerete nélkül is érthető (kisebb részeket leszámítva).

A történet, mint már említettem két fejezetet dolgoz fel a mangából (az egyikre csak utalás van). Csunhjang kiszabadítása teljesen megegyezik a mangában lévő verzióval. Azonban a mandragóra történetnek már csak az alapja ugyan az. Ezen érthető a változtatás, hiszen elég hamar vége lenne a mozinak, ha csak lelőnének mindenkit. Mivel én olvastam már a mangát, így a történetek teljes értékűnek hatottak, de szerintem a manga ismerete nélkül is teljes mértékben élvezhetőek.

A rajzolás szép és követi a manga stílusát. Mind a karakterek, mind a környezet kidolgozott, részletes és szép színes. Elég sok helyen használnak CGI-t, nekem személy szerint tetszett, nem éreztem soknak (egyes jelenetek kivéve), de ez már egyénfüggő, ki mennyire szereti a számítógépes rásegítést. Az igazi élményt a csaták dinamikája nyújtja, főleg Csunhjang mozgása tetszett.

A zenékre nem lehet panaszunk. Szinte végig hallhatunk valamilyen féle dallamot, ezek remekül vezetik a történetet, azonban az akció jelenetek alatt bekeményítenek. Pörgős, megfelelő ütemeket kapunk és ezzel még jobban átélhetjük a harc izgalmait. A záródal kicsit érdekesre sikeredett, valahogy nem igazán érzem, hogy ez illene a történethez, de igazából nincs különösebb szerepe.

A karakterek a már megszokott stílusban mozognak. Munszu adja az őrült, kegyetlen, de azért mélyen belül jószívű személyiségét. Teljes mértékben eltalálták, pont ilyennek képzeltem el mozgóképesítve. Csunhjang megvalósítása kicsit csalódást okozott, de nem a harci képességek bemutatásánál, az egyértelműen jól sikerült, viszont az aranyossági faktorát, ami a mangában elég jelentős, elhanyagolták. Hol van a hajlongva folyton bocsánatot kérő lány?

Összességében ez egy ügyes adaptációja a mangának, viszont ennél semmivel sem több. A történet nagyjából követi az eredetit, ezáltal jó is; a rajzolás élvezhető, kidolgozott; a hanghatások teljes mértékben jók; a karakterek elfogadhatóak. Elvonatkoztatva ez egy akciódús, harcokkal teli anime, amely bárki számára nyújthat 1,5 óra érdekes szórakozást. Aki ismeri a mangát feltétlenül nézze meg, hiszen jó dolog mozgóképesen is látni kedvenceinket, aki pedig nem olvasta, az is nyugodtan vágjon bele, talán kedves kap a 2 dimenziós változathoz is.

Egykor az emberek és sárkányok egyek voltak. Ám az emberek inkább a földet és tengert választották, így útjuk kettévált és a sárkányok uralni kezdték a szelet illetve a tüzet. Mágikus középkori világban járunk, egy nagyobb városban. Nehéz a Király dolga, hiszen járvány pusztít az állatállományban, a termés többsége is megromlott, valamint a sárkányok is átjöttek az emberek világába és harcolnak egymással. Intézkedéseit azonban főhősünk megszakítja, hiszen ledöfi, majd elmenekül a király mágikus kardjával. A merénylő neve Arren és ő a halott király fia. A fiú elmenekül, és egy sivatagba jut egy farkas horda társaságában. Amikor épp a halállal néz farkasszemet megjelenik egy fura fazon és varázsol. Ő Hajtaka. Együtt folytatják útjukat, a háttérben azonban sötét árnyak mozgolódnak. Hajtaka egy régi ismerőse az örök élet titkát próbálja megfejteni és gonosz céljában úgy látszik senki sem akadályozhatja meg. Mi lesz a sorsa Arrennek? Mi a kapcsolat Hajtaka és a gonosz között? Megtudják állítani? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet adja a szokásos varázslóvilágot. Nem esnek túlzásokba, nem állandó jelenség a mágia, azonban kellő mennyiséget kapunk belőle. A sárkányokra való utalás viszont teljes megtévesztés, ugyanis az egész mű alatt kétszer láthatjuk őket. Aki ezért vágna bele, az felejtse el. Igazából nem lehet különösebb panaszunk a cselekményre, egy-két motívuma igaz sablonos, de egy összefüggő, élvezhető sztorit kapunk.

A rajzolás a szokásos Ghibli stúdió. A karakterek ugyan nem kapnak akkora hangsúlyt, de a környezet nagy része elég szépen ki van dolgozva. A dinamikus mozgások viszont elnyerték a tetszésemet. Realisztikusak és részletesek. Ez igaz a robbanásokra és a varázslatok is. Igazából annyira nem kiemelkedő a rajzolás, főleg a mozik között, de élvezhető.

A hanghatásokkal nincs probléma. A megfelelő jelenetek alatt megfelelő dallamok csendülnek fel. Főleg az akció részekről van itt szó, nem lehet panaszunk rá. Amit pedig kiemelnék a hangok közül az Theru éneke. Egyből belopta magát a szívembe. Valamint a szinkronhangokat emelném ki, ugyanis most nem a szokásos japán hanghatást érzékeltem, hanem mint ha egy rendes filmet néznék, csak japánul. Szokatlan volt, de élveztem.

A karakterek valósághűek. A főbb szereplőknek komolyabb személyisége van, bár részletesebb bemutatást csak Arranról kapunk, ami azért nem igazán elégíti ki az igényeket. Felvetnek egy szálat, ami igazából nincs kidolgozva és összesen kb. 5 percet szántak rá. Nem is értem miért volt szükséges. Aki mélyreható jellembemutatásokat vár, az csalódni fog, kicsit felszínesek lettek a karakterek.

Összességében ha nem is egy kiemelkedő műről van szó, de egyszer megnézhető. A történet ugyan sablonos kicsit, a rajzolás sem annyira szép, a hangok viszont jók, de a karakterek picit felszínesek lettek. A fantasy kedvelők biztos szeretni fogják, de én egy picit többet vártam volna ettől a mozitól. Mellesleg 2007-ben Japánban a DVD eladási listát ez a mű nyerte meg, bár nem igazán értem miért.

Hazuki középiskolás tanuló, fogadott nővérével, Hatsumival él együtt. Az iskolában mindketten népszerűek, mind a fiúk, mind a lányok körében, azonban Hazuki megállíthatatlan vágyat érez nővére iránt. Hatsumi néma, de így is hibátlanul megértik egymást húgával. Holnap lesz 16 éves, azonban fura mód, lefekvés előtt nem a szokásos „jó éjszakával”, hanem „viszláttal” köszön el.. Éjfél előtt pár perccel Hazuki már nem bírja megállítani vágyait, így beoson nővére szobájába, az ágya mellé térdel és megpróbálja megcsókolni. Azonban Hatsumi körül hírtelen zöld fény kezd világítani, majd hírtelen eltűnik. Hazuki nem érti mi történt, de feltűnik egy sárga kanári-féleség, aki elmagyarázza mi történt. Hazuki elhatározza, megkeresi eltűnt nővérét, még akkor is, ha ezért világokat kell átszelnie. Vajon megtalálja nővérét? Miért tűnt el olyan váratlanul Hatsumi? Nézzétek meg és megtudjátok.

Történet, beszélhetünk egyáltalán ilyenről? Eltűnik egy lány, a másik meg keresi. Járkálnak különböző világokban, ahol vannak események. De mi közük ezeknek az eredeti szálhoz? Semmi. Olyan szinten sablonos és élvezhetetlen a cselekmény, hogy az már tragikus. Nem is fűznék hozzá semmit. Eredetileg ez egy hentai játék volt, nem tudom az milyen, de ez mindenképpen rossz.

A rajzolás szép lenne, ha nem lenne végig ennyire durván homályos. Nem tudom, mit akartak ezzel elérni, de biztos, hogy nem sikerült. Alapjában véve nem lenne gond a grafikával, hiszen kidolgozottak a karakterek és a környezet is, de a már említett homályosság miatt elveszti az értékét. Valamint túlságosan is a női idomok erőltetésébe hanyatlottak. Egy ilyen történetnél nem ez lenne a lényeg, mégis ezzel próbáltak rajongókat szerezni.

Az openinggel talán még nincs is semmi baj, az ending viszont eléggé érdekes lett. Igazából egyiknek sincs olyan hihetetlen varázsa, talán még az opening okoz valamilyen hatást. A jelenetek alatt hallható dallamoknak nem sok szerepük van, igazából csak helyettesítik a csendet, de ezt is csak ritkán alkalmazzák.

A karakterek, na erről megint nem igazán lehet beszélni. A főszereplők annyira értetlenek. Hazuki őrülten keresi nővérét és más érzelemre szinte képtelen. Hatsumi érdekes, szinte semmit nem tudunk meg róla, csak annyit, hogy utazgat a világok között és mindig másképp él. A többi karakterről már nem is érdemes beszélni, sablonosak és semmi értelem nem áll mögöttük.

Összességében ez egy szar anime. Élvezhetetlen történet, ronda rajzolás, semmitmondó zenék és buta, sablonos karakterek. Hogy kinek ajánlanám? Senkinek. Csak azért mert shoujo ai, nem kell tévedésben élni, ez egy borzalmas anime. Ha mégis megnéznéd, ne várj tőle semmit. Talán azok tudják élvezni, akiket semmi nem érdekel, csak hogy legyen pár aranyos jelenet és ostoba humor.

A világnak van egy olyan része, amelyről az átlagember sosem szerez tudomást. Léteznek olyan nagy családok, akik már évszázadok óta erős benyomást gyakorolnak az egész világra és különleges képességeikkel kiemelkednek a tömegből. Az ilyen családok tagjait nevezhetjük mágusoknak, ugyanis mindegyikük egy-egy elem feletti erőt birtokol. Történetünkben a Kannagi családra helyeződik a hangsúlyt, ők uralják a tűz elemét. Ezek a családok azonban nem idilli hangulatban élnek, a gyengének pusztulnia kell a család érdekében. Így kerül kitaszításra Kannagi Kazuma, aki nem birtokolja a tűz erejét. Hosszú évekig nem hallanak róla, ez idő közben a szél erejét ébreszti fel magában és új nevet választ magának, ő mostantól Yagami Kazuma, a szél mágusa. Egy nap azonban visszatér Japánba és ezzel egy időben különös gyilkosságok történnek. A Kannagi család tagjai értetlenül állnak az esetek előtt, csak az biztos, hogy szél által haltak meg társaik és sokan már arról suttognak Kazuma bosszút áll a kitaszításáért. Nyomozás indul Kazuma ellen, amibe természetesen Kannagi Ayanonak, a trón örökösének is be kell szállnia. Az ő ismeretségük viszont nem most kezdődik, a múltban már volt közöttük valami, ám ezt homály fedi. Vajon Kazuma ölte meg a család tagjait? Miért tért vissza Japánba? Mi fog történni Kazuma és Ayano között? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet nem a legegyedibb, de azért elfogadható. Elég sok klisét, időhúzást tartalmaz, amelyre igazából nem vágyik annyira a néző. Akcióban viszont nincs hiány, szinte minden részben láthatunk egy hosszabb, rövidebb harcot. Igazából két motívuma nagyon tetszett a cselekménynek. Egyik az, hogy a főhős, Kazuma nem a szokásos erővel rendelkezik. Nem páholják el négyszer mire eszébe jut, hogy ő milyen erős is, hanem egyből odacsap bárkinek és már a kezdésnél is hihetetlenül erős. A másik Kazuma gonosz énje, de erről nem mesélek, ismerjétek meg magatok. A cselekmény továbbá remekül ötvözi a humor, a dráma és akció műfaj elemeit. A humor néhol eltúlzott ugyan, de a drámai eseményeket nem viszik túlzásba, pont annyit kapunk belőle amennyit az adott jelenet megkíván.

A rajzolásra nem lehet különösebb panaszunk. A karakterek kellően kidolgozottak, főleg az arcvonások, itt is leginkább Ayano gesztikulálása sikerült részletesre, sokszínűre. A környezet már nem kapott olyan nagy hangsúlyt, inkább csak olyan legyen valamilyen típusú rajzolást éreztetett bennem. Az egyes mágiák megvalósítása szintén szép lett, főleg a tűz és annak különféle alkalmazásai tetszettek. Viszont szegény Ayano haja annyira nem illett bele a környezetbe, olyan műnek hatott, hogy az borzasztó.

A zene nem a legkiemelkedőbb. Az opening semmi mély nyomot nem hagy az ember, van, meghallgatja és már el is felejti. Az endingből kettőt is kapunk, egy szomorkást és egy vidámat. Ez az adott rész tartalmának függvényében változik, igazából ezek talán nagyobb hangsúllyal bírnak, mint az opening. Főleg a drámaiabb vég tetszett nekem. A jelenetek alatt megszólaló dallamok igazából nem bírnak nagy jelentőséggel, helyettesíti a csendet és a háttérben talán kicsit fokozza a hangulatot.

A karakterek jelleme egész ügyesre sikeredett. A három főszereplője – Kazuma, Ayano, Ren – van főleg kidolgozva. Kezdetben úgy tűnhet, hogy a múltak megismeréséről letehetünk, de a történet vége fele minden világossá válik majd. Mindegyik fő karakternek meg van a helye a cselekményben és a különböző egyéniségük miatt adnak egy egészet. Ami viszont különösen tetszett, az a szereplők közötti folyamatos oltogatás. Alig van pár rész ahol ez kimaradna.

Összességében nem egy világmegváltó anime ez, de kellemes színfolt a mágiával foglalkozóak között. Kicsit sablonos, de kellemes történettel, szép rajzolással és kellően érdekes karakterekkel. Főleg azoknak ajánlanám akik szeretik a mágiát, de aki csak egy kis kikapcsolódásra vágyik egy harccal teli világban, az is nyugodtan belevághat.

hamarosan..

hamarosan..

Történetünk főszereplője, Yusuke Urameshi, 14 éves, szokásos balhés gyerek, már az első részben meghal. Először fel sem fogja mi történt, majd egy fura lány, Botan, közli vele, hogy ő bizony most meghalt. Ám a túlvilág nem számított Yusuke érkezésére, így jelenleg nincs hely sem a pokolban, sem a mennyben számára. Felajánlják neki, hogy ha kiáll egy próbát, akkor visszakapja az életét. Először nem akar belemenni, hiszen az életben látszólag senki sem szerette, ám amikor a virrasztáson meglátja mennyi ember siratja meg halála után végül belemegy. Nagy nehézségek árán kiállja a próbát, de történetünk csak itt kezdődik. Yusuke a szellemvilág detektívje lesz. A történet kellemes, fordulatos és mondhatni sehol sem laposodik el. Több részre osztható, pontosan négyre, mint ahogy az megszokható a hosszabb lélegzetvételű animéknél. Senkit ne ijesszen meg a 112 rész, végig élvezhető a történet, a folytonos megújulás miatt. A zene, nos, mondhatjuk átlagos. Nem igazán van sok hatása a történet során, az opening és az ending is inkább csak helykitöltő. A rajzolás, mivel egy 92-95 között készült sorozatról beszélünk, kicsit kidolgozatlan, Dragon Ball érzése lehet az embernek, de ez nem igazán hátrány. A cselekmény során elég sok karaktert megismerhetünk és mindegyük elég szépen kidolgozott jellemmel rendelkezik, megvannak a saját érzelmeik, gondolataik. Összességében ez egy nem rossz anime, rengeteg harc, humor, néha egy kis érzelem, amit elvárhatunk az akkori idők animéitől. Főleg az ilyen stílus kedvelőinek ajánlanám, nekik biztosan kellemes élményt okoz.

Csöppenj bele egy olyan alternatív világban, ahol az egyes országok elszigetelve egymástól, egy-egy erődben élnek. Főszereplőnk, Kino egy vándor, célja, hogy élete során minél több országot megismerhessen, minél több kultúrával találkozhasson. Részeként általában egy, de néha több országot ismerhetünk meg, mind más szokásokkal, ideológiával, fejletséggel, emberekkel. A történetről nem is igazán lehet beszélni, főleg filozófiai dolgokat feszeget, az ősi emberi hiedelmeket is feldobja témának. A zene szép, az opening és az ending is passzol a stílushoz és a jelenetek alatt hallható dallamok is tükrözik a hangulatot. A rajzolás szép, kidolgozottak mind a karakterek, mind a környezet. A karakterek jelleme kidolgozottsága elég egyedi, Kino és társa Hermes személyisége részletes, visszavezethető, egyszerűen mint egy élő ember. Na, de ezzel ki is fújt az állandó szereplők listája, a mellékszereplők viszont nem kaptak túl sok személyiséget, bár talán jól is volt ez így. Összességében ez egy nagyon egyedi anime, sosem az következik amit várna az ember, rengeteg téma előkerül, bár néhol eléggé unalmassá válik a cselekmény. Ajánlani bárkinek tudnám, aki kicsit gondolkodni akar az emberi természeten. Fiatalabb, kezdő animések nem igazán ajánlanám az erős filozófiai vonal miatt.

Egyéb hozzátartozó anime:
Life goes on: 1 részes mozi

Természetes jelenség eme alternatív világban, hogy természetfeletti lények léteznek. Külön minisztériumuk van, a Hadész Minisztérium, melynek ügynökei a Halál Őrei (érdekes fordítása a Shinigami szónak). Ennél a minisztériumnál dolgozik egyik főszereplőnk, Tsuzuki. Mivel minden Halálőr párban dolgozik ezért a legújabb ügyéhez ő is kap egy társat, a 15 éves Hisokát. Első ügyük egy vámpír által elkövetett gyilkosságsorozat. Ám a háttérben gonoszabb és hatalmsabb erők állnak, nem tudják mivel néznek szembe főhőseink. Igazából a történet elég összecsapott, kidolgozatlan, egyszerűen rossz. A rajzolás egész szép, megfelel a mai követelményeknek. A zene nekem nem tetszett, az opening még csak-csak, de az ending borzalmas. A karakterek egyhangúak, kevés az egyedi vonás. Általában mindegyiküknek sablonos személyisége van. Összességben ez egy rossz anime, 4 részletből áll, amelyek elvileg kapcsolódnak egymáshoz, de csak épphogy. Nem igazán ajánlanám senkinek, engem nagyon nem fogott meg.