Kunisaki Yukito egész életében egy legendát kerget (mint összes eddigi családtagja), amely egy felhők felett szálló lányról szól, akinek az egész világ szomorúságát kell magával hordoznia. Utazás során egy fura kisvárosba érkezik ahol megismerkedik Misuzu Kamino-val, aki kissé ügyetlen de az álmai alapján teljesen ráillik a legenda története. Így kezdődik el a történet, a város amelynek minden lakója valamilyen szinten furcsa és talán épp ettől érdeke a történet. Ez nem a tipikus animek közé tartozik, a történet végig szomorú hangvételű, dráma. Sokan mondják, hogy könnyeztető anime, főleg az utolsó epizódok. Merengésre tökéletesen ajánlhatom.

hamarosan..

Egyéb hozzátartozó anime:
Memories in the Rain: 1 részes TV Special
The Sealed Sword Frenzy: 1 részes TV Special
Memories of Nobody: 1 részes mozi

Egy igazi vérszívós, vámpír üldözős történet. Az angliai Hellsing intézet tevékenységéről szól melynek vezetője Integral Wingates Hellsing , ő vezeti ezt a családi vállalkozást. Fő ütőereje ennek az intézetnek Alucard, a hatalmas erejű vámpír, aki fajilag az ellenséghez tartozik, mégis a Hellsing család tulajdona és szolgálója. Fontos szereplő még egy Ceres Victori nevezetű lány aki Alucardnak köszönhetően vámpírrá változik és részről részre erősödik. A bonyodalom egy új vámpírfaj megjelenésének köszönhető, az emberek által létrehozott „chip-vámpírok” egyre jobban szaporodnak és okoznak egyre több bonyodalmat. A vámpírok modern értelmezése elsőre furcsának tűnhet, ugyanis nem karokkal és szentelt vízzel irtják őket, hanem hatalmas fegyverekkel, amelyekben ezüst golyók vannak. Sokan szeretik ezt az animet, igazából egy alapmű, mindenkinek ajánlom.

Tohno Shiki, középiskolás srác. Hosszú idő után újra egy házba kerül egyetlen húgával. 8 éve egy rejtélyes baleset után szakad el a családjától és kezd el fura vonalakat látni. Ha ezeken a vonalakon átvág, akkor az adott tárgy darabokra esik szét. A városban furcsa gyilkosságok történnek. Az emberek nyakán egy harapásnyom található és az utolsó csepp vérüket is kiszívták. Később feltűnik egy lány, Arcueid. Ő egy vámpír, tisztavérű aki nem issza az embereket vérét. Igazából ez nem egy kiemelkedő alkotás, nincs különleges sztorija, nincsenek kiemelkedő motívumai. Lényegében két szálra bontható a történet, Shiki és Arcueid kapcsolata, valamint a sorozatgyilkos elleni harc. A zene jól passzol a történethez, a rajzolás pedig szép. A vámpírtörténet rajongóknak ajánlanám leginkább, még ha nem is szorosan kapcsolható ehhez.

Első rész, Date Kyosuke-t saját édesanyja szúrja szíven, így küldve őt a halálba. Ám nem sokkal később feltámad és élete gyökeresen megváltozik. Sosem volt ez átlagos fiú, de a feltámadása után teljesen megváltozik, hiszen felébred benne a mutáns ereje. Egy SoulTaker kódnevű mutánssá tud átváltozni és ezáltal hihetetlen erőt birtokolni. A hozzá hasonló mutánsokra két szervezet vadászik. A Hospital akik begyűjtik és kísérleteznek a mutánsokon, valamint a Kiriharák szervezete. Kyosuke viszont nem egyedüli mutáns, hiszen ikerhúga is hasonló erővel rendelkezik. Amikor veszélybe kerül, saját sejtjeiből új mutánsokat hoz létre (Flickereket). Ezek a mutánsok rendelkeznek a létrehozójuk egy-egy tulajdonságával, emlékével. Kyosuke elhatározza magát, hogy a gyengébb mutáns társait fogja védelmezni, valamint megfogja menteni húgát, Runa-t a két szervezet elől. Szokatlan történet, szokatlan rajzolás, de nagyon jó. A történetnek van egy egyedi hangulata, amely végig elég erőteljes hatást gyakorol a nézőre, nem általánosítható. A rajzolás pedig elsőre igen furcsának tűnhet, hiszen hirtelen váltások, kontrasztok és sötétség jellemzi. Kevés szint lehet találni a sorozatban, inkább a fekete és a szürke árnyalatait használták. A mondanivaló valahol az ember mivoltával foglalkozik. Mi is számít embernek, ki az ördög és ki az ember? Valamint minden ember az ördög megtestesülése-e? Nekem nagyon tetszett ez az anime, remek a története és egyedi a rajzolása is. A komolyabb műfajok kedvelőinek ajánlanám.

A világon habár nem közismert tény, de a kormány tud róla, hogy még mindig élnek boszorkányok. A legtöbb országban létezik olyan szervezet amely a boszorkányok vadászatával foglalkozik. Ez a szervezet az STN, Japán kirendeltsége pedig az STN-J. Robin, 15 éves bűbájhasználó lány. Helyettes vadászként kerül az STN-J csapatához, ahol az elődje ismeretlen körülmények között tűnt el. Zárkózott, csendes természetű, újdonsült társai hamar befogadják kis csapatukba. Kis idő elteltével viszont Robin túlságosan is erőssé válik, így veszélyes boszorkánynak nyilvánítják. Vadászból préda lesz és egyre nagyobb akadályokba ütközik menekülése során. A történet mondhatni egész fordulatos, bár nem sikerült valami akciódúsra. A karakterek is átlagosak, egyikük sem bír kiemelkedő szereppel, hétköznapiak. A zene átlagos, opening, ending élvezhető. Összességében ez egy túl átlagos anime, sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a történetből. Duzzogva nézhető, mágia fanoknak ajánlott inkább.

hamarosan..

Maehara Keiichi nemrég költözött az eldugott Hinamizawa faluba. Az iskolában kevés a diák, így könnyen összebarátkozik az oda járókkal. Meglepetésre szinte csak lány barátai lesznek. Azt gondolná az ember, hogy ez egy könnyed iskolás anime, ám téved. Hamarosan kiderülnek dolgok a régi gátépítésnél történt furcsa balesetről. Keiichi-t nagyon érdekli ez a téma, de hiába kérdezi barátait, mindig falakba ütközik. A szeméttelepen viszont talál egy újságcikket amely ír a balesetről, ami valójában egy darabolós gyilkosság, ahol az egyik elkövetőt még mindig nem kapták el. Vajon mit rejtegetnek a lányok és mi is Oyashiro-sama átka, amelyről oly sokan beszélnek a faluban. Erről szólna a történet első része, ugyanis több 'chapterre' van osztva a történet. Bemutatásra kerülnek az egyes lehetséges befejezések, elsőre úgy tűnhet, hogy mindegyik fejezet másról szól, ám mindegyikben megtudhatunk valamilyen információt, egyes karakterek hátterét, részletesebb bemutatását tapasztalhatjuk meg a fejezetek során. Ez egy elég kivételes anime, remek a története és kellően bonyolultak a szálak, fincsi krimi hangulatot teremt a sztori. A karakterek ábrázolása szokatlan és lenyűgöző. Az egyik pillanatban még aranyos és kedves karakter egy pillanat alatt alakul át őrült gyilkossá, rémisztő (és tényleg) szereplővé. Egyes jelenetek horrorisztikusak és ettől is olyan jó ez az anime. A rajzolás szép, legtöbbször színes, kidolgozott az elborult jelenteknél pedig tompa és fakó, ezzel kellőképpen fokozva a hangulatot. A zene tökéletes, pontosan passzol a jelentekhez, az opening csodálatos és az ending is szép. Összességében ez egy kiemelkedő alkotás, de semmiképp nem ajánlanám kezdő animéseknek, ugyanis a 18-as karikát lazán megérdemli az egyes jelentei miatt. Ezen kívül mindenki kattanjon rá, megéri, akár többszöri megtekintésre is.

Egyéb hozzátartozó anime:
Nekogoroshi-hen: 1 részes TV Special

Átlagos japán városban járunk, egy éjjelig, amikor is egy furcsa fény szökött az égbe, ezzel elindítva valamit, aminek még nem jött el az ideje. A fény segítségével egyes emberek különleges képességeket szereztek, pontosabban az emberi evolúció következő lépcsőfokát érték el. Egy titkos szervezet úgy látja, hogy ennek a lépésnek még nem jött el az ideje, ezért úgynevezett emberevőket hoz létre, akik a különleges képességgel rendelkező emberekre vadásznak. Emellett még egy bizonyos Boogiepop, vagy más néven halálisten is vadászik ezekre a személyekre. Ez egy elég elvont történet, de ez igaz az egész sorozatra. A cselekmény szokatlan, zsúfolt, ezáltal elég nehézkesen érthető. A karakterek jelleme általában a fény hatása miatt eltorzult, de ettől függetlenül kidolgozott. Természetesen előfordulnak azért teljesen normális emberek is. A rajzolás szokatlan, elsőre rámondhatnám, hogy csúnya, de nem. Ezzel a stílussal pontosan azt érték el, amit szerettek volna, a tatalom és a mondanivaló kiemelését. A hanghatások is passzolnak az animéhez, a torzítások különleges hangulatot érnek el, az átívelő zenék pedig remek hangulatfokozóak. Az opening nekem nem tetszik különösebben, az ending viszont jó. Összességében ez egy jó kis sorozat, néhol kicsit unalmas, főleg az elején, de ahogy bontakozik ki a cselekmény, egymásba futnak a szálak és egy komoly történetet kapunk. Elsőre talán érthetetlennek tűnhet pár esemény, érdemes többször megnézni. Elvont történetek kedvelőinek ajánlott. Az egyes durva jelenetek miatt 16-os karikával látnám el.

Takamachi Nanoha átlagos harmadikos diáklány. Átlagos életet él, míg egy nap barátnőivel hazafele sétálva a parkban egy segélykérő hangot hall. A hang irányába rohan, majd talál egy sebesült vadászmenyétet. Elviszik állatorvoshoz, aki megállapítja, hogy felépül, csak kis pihenésre van szüksége. Ám Nanoha éjjel újra hallja a hangot. A menyéthez rohan, aki elég nagy bajban van, egy óriási szörny tört az életére. Nanoha persze megküzd vele, de nem puszta erejével, ugyanis a menyéttől kap egy követ, ami segít kontrolálni varázserejét, amiből bőven kijut Nanohának. A menyét valójában egy sérült varázsló, aki a „Lost logiákat” gyűjti, melyek gonosz kézbe kerülve veszélyes fegyverré válhatnak. Később feltűnik még egy lány, aki szintén a logiákat gyűjti, ám gonosz célra akarja használni őket. Nos így indulna a történet, elsőre sablonosnak tűnhet, pedig nem az. A cselekmény nagyon pörgős, rengeteg csatajelenet és fordulat. A zene átlagos, opening és ending rendben, hallgatható. Viszont a varázsfegyverek szinkronhangjait kiemelném, azok nagyon bejöttek. Angolul beszélnek, teljesen mecha hatás, szerintem sokaknak elnyeri majd a tetszését. A rajzolásra nem lehet panaszunk, kellően kidolgozott és szép. A csatajeleneteket különösen kiemelném, ugyanis ennyire kidolgozott varázscsatákat még nem láttam animében. A karakterek mindegyike szerethető, még a gonoszak is. Mondhatni mindegyikük saját személyiséggel rendelkezik és változik a történet során. Összességében ez egy jó kis anime, szuper csatákkal, aranyos szereplőkkel és mély érzelmekkel. Mindenkinek ajánlott.

A történet folytatódik, 6 hónap eltelt az előző történet óta, eljött a nap amire Nanoha már nagyon várt, újra találkozta Fate-al. De az idilli hangulat hamar megtörik, ugyanis előbukkan egy másik Lost Logia, amit „Book of Darkness” néven ismernek. A könyv miután egy lányhoz kerül és az elfogadja mesterének, 4 lovagot állít a szolgálatába, akik felesküdnek, hogy megvédik gazdájukat és feltöltik a könyvet varázserővel, hogy az életre kellhessen. A történetről nagyjából ennyit, ami elvárhatő az animétől, pörgős és akció dús történet, még az első évadnál is túltesz. A zene ugyan úgy jó, passzolnak a jelenetekhez és az opening és az ending is megállja a helyét. A rajzolás szokásosan a csatajelenteknél kiemelkedő, de a karakterek kinézetére sem panaszkodhatunk. A karakterek ismét csak aranyosra sikerültek, az eddigi szereplők nem változtak, de az újakat ismét csak lehet szeretni. Összességében egy remek folytatást láthatunk, akinek az első évad tetszett, ez is biztosan tetszeni fog. Mindenkinek ajánlott.

Momo egy shinigami, jelen esetben a főszereplőnk, valamint hűséges társa Daniel, aki egy szárnyakkal rendelkező macska. Az egyes részek nem igazán függenek össze egymással, így cselekményről nem igazán lehet beszélni. 6 különböző történet, szereplők és események. A halál közelsége szinte tapintható, ám mégis a túlélés a fő téma. Zeneügyileg rendben van az anime, az opening és az ending is passzol. A rajzolás néhol kissé furcsa, de általában kidolgozott és szép. Főleg a karaktereknél lehet kisebb érdekességeket észrevenni. Mivel elég kevés szereplő van, így mindegyikük jelleme kidolgozott, mély érzelmeket és gondolatokat tapasztalhatunk. Főleg Momo érzelmei voltak nyilvánvalóak számomra, pedig próbálták rejtegetni. Összességében ez egy nézhető, ám nem kiemelkedő anime. Sokan állítják, hogy a szívszorító jelenetek meghatározóak, de engem nem igazán fogtak meg. Lényegében bárkinek ajánlható, aki gondolkodni szeretne hasonló témákon.

Lain egy 9-es mondhatni átlagos lány. Vannak barátai, szülei, rendesen jár iskolába, bár kicsit visszahúzódó és szótlan. Élete akkor változik meg, amikor emailt kap egy barátnőjétől, aki 2 nappal az email érkezése előtt lett öngyilkos. Lain fel szeretné venni vele a kapcsolatot, ezért megkéri számítógépfüggő apját, hogy vegyen neki egy új navit (csúcstechnológiás számítógép). Hamar belerázódik a gép kezelésébe, egyre inkább érdeklődik a hálózat iránt, ami egy külön világként jelenik meg. Egy este barátnői ráveszik, hogy menjen el velünk egy Cyberia nevezetű helyre, ahol váratlanul öngyilkos lesz egy ember amikor meglátja Laint. Kiderül, hogy Lainnek két énje van, ám nem skizofrén, hanem létezik egy énje a való világban és a hálózaton. Ám alternatív személyisége teljesen eltér tőle és tettei miatt sokat szenved Lain, hiszen hozzá társítják a cselekményeket. Igazából nem is a történetet van a hangsúly, hanem a filozófiai mondanivalón. Olyan témákat feszeget, mint az isten és ember kapcsolata, mitől isten egy isten, ki irányítja a világot. A rajzolás elsőre csúnyának tűnhet, ám ez így adja a hangulatot, a későbbiekben már nehéz is elképzelni más ábrázolással. A zene elég különleges, az opening nagyon jó lett, az ending sem rossz és a jelenetek alatt megszólaló dallamok adnak egy különleges hangulatot a történetnek. A karakterek, akikből nincs valami sok, kidolgozott személyiséggel rendelkeznek és folyamatosan változnak a cselekmény során. Összességében ez egy kiemelkedő filozofikus anime, hanyagolható cselekménnyel, ám annál több mondanivalóval. Első nézésre érthetetlen tűnhet, érdemes többször átrágni magunkat a dolgokon. Főleg azoknak ajánlanám, akik kedvelik ezt a stílust, vagy csak merengeni szeretnének egy kicsit.

Főszereplőnk Morimiya Yorito 15 éves, hobbija a fényképezés – ez főleg az égboltra vonatkozik – valamint a furábbnál furább plüssbábuk ajándékozása. Sablonosan telnek mindenapjai, míg egy hajnalban, amikor a felkelő nap fényképezésére készül meg nem hall egy fémes hangot. Hátrafordulva látja, hogy egy lány erőteljesen rugdossa az ital automatát, amely elnyelte a pénzét. Yorito segít neki, ám amikor megfordul a lány már eltűnt. A következő hajnali fotózásnál viszont újra találkoznak és beszélgetni kezdenek. Yorito rengeteget mesél hobbijáról, az tiszta ég iránti szeretetéről, míg az ismeretlen lányt, Matsurit láthatóan elszomorítja ez. Később egy elhagyatott templomban futnak össze, ahol egy ismeretlen kardos férfi Matsuri életére tör. Nagy nehezen sikerül elmenekülnie, majd Yorito rátalál és hazaviszi. Ekkor derül ki, hogy Matsuri egy természetfeletti lény, egy Yoka. A történet szép, drámai és kidolgozott. Elsőre kicsit sablonosnak tűnt, de ahogy halad előre a cselekményben ez az érzés teljesen eltűnt. Kerek történetet kapunk és mondhatni egyedi sztorival rendelkezik az anime. A rajzolás szép, főleg a környezet ábrázolása kidolgozott, de a karakterdizájnokra sem lehet különösebb panaszunk, mindegyik szereplőn érződik milyen jellem a külseje alapján. Zeneügyileg is rendben van a sorozat, az opening és az ending is passzol az animéhez, valamint a jelenetek alatt megszólaló dallamok is megállják a helyüket. A karakterekre már lehetnek kifogásaink. Picit sablonos a felosztás, még ha sarkítva is egy kicsit. Van 1 kedves főszereplő; egy kedves, de sokat szenvedő lány; egy hűvös, de végül is rendes lány; egy jó barát és egy durván aranyos kislány. Viszont a gondolatok és az érzelmeket remekül átélhetjük az egyes karaktereknél, ez pozitívum. Összességében ez egy drámai és természetfeletti sorozat, kicsit sablonos karakterekkel, de elfogadható történettel és szép rajzolással. Főleg az ilyen stílus kedvelőinek ajánlanám.

Suzumiya Haruhi nem éppen átlagos középiskolás lány. Bemutatkozásánál határozottan közli, őt az átlagos emberek nem érdeklik, olyan lényeket keres, akik idegenek, utaznak az időben, vagy esetleg különleges erőkkel bírnak. Természetesen ezen kijelentése miatt elég furán tekintenek rá új osztálytársai. Egyedül Kyon – főszereplőnk, az ő szemszögéből ismerhetjük meg Haruhi történetét – próbál kapcsolatot teremteni vele, nem tudva előre mi fog ebből kisülni. Mivel Haruhinak egyik iskolai klub sem nyerte el a tetszését, így Kyon felajánlja neki, hogy alapítson egy sajátot. Nem is kellett több, megalakul az SOS Brigád, melynek természetesen Kyon az elsőszámú tagja lesz (akarata ellenére). A történet a továbbiakban a Brigád tevékenységeiről, eseményiről, valamint Haruhi különlegességeiről szól. Maga a cselekményt nehéz jellemezni, hiszen rendkívül sok stílust kevernek a készítők, de ez nem hátrány, hiszen remekül teszik ezt. Látványvilágilag nem lehet panaszunk a sorozatra. A környezet, a karakterek és az események rajzolása is szép, kidolgozott. Nekem főleg a szereplők kidolgozása tetszett, realisztikusak és imádnivaló mindegyikük. Valamint az ending során a táncoló karakterek. A mozgásuk egyszerűen fantasztikus. A zenére sem lehet panaszunk. Az opening és az ending is passzol a történethez, kellemes hangzásúak. A jelenetek alatt megszólaló dallamok közül egyet emelnék ki, amikor Haruhi koncertezik, nos ott a hanghatások egyszerűen 5 csillagosak. Remek a jelenet és a zene is alá, az anime talán egyik legmeghatározóbb eseménye. A sorozat karaktereiről csak jókat lehet mondani. Haruhi néhol kissé idegesítő jelleme ellenére imádnivaló, aranyos, mindenki szívébe belopja magát valószínűleg. Kyon cinikussága lenyűgöző, mindig megadja a helyzet poénosságát. Nagato hallgatagsága ellenére szintén szerethető karakter, tipikus könyvmoly ugyan, de mégis van benne valami eredetiség. Összességében ez egy kiemelkedő sorozat, remek karakterekkel, jó zenékkel, néhol zavaros, összekutyult, de szép és kidolgozott történettel. Mindenkinek ajánlott aki egy kicsit el szeretne szakadni a valóságtól és á szeretné élni Suzumiya Haruhi melankóliáit.
(Megtekintés újra: 2007. december)

Egy elfajzott és abszolút anarchista városban járunk, ahol kisebb szervezetek irányítanak. Ez a világ nem igazán tér el a mai élettől, egyetlen dolog szúrhat szemet, a különös pótvégtagok, az úgynevezett texhnolyzeok. A legmodernebb technológia ez, ám nem egyszerű művégtag. Központilag csatlakozik az idegrendszerre és a szemre egy különös vezérlőmenüt vetít ki. Az emberi tudatra kifejtett hatása egyedenként változik, de egy biztos, különleges képességeket nyújthat egy ilyen eszköz. Azonban nem mindenki rendelkezhet ilyen végtaggal, hivatalosan csak a Szerv tagjai kaphatnak. Természetesen van ellenző szervezet is, ők az Ellenállás, akik teljes mértékben elutasítják a texhnolyzet. Ezen városon belül él Ichise, aki rossz emberrel húz ujjat, így elveszíti egyik kezét és egyik lábát. Innen indulna a történet, amely valószínűleg senkinek sem fog sablonos élményt nyújtani.

A történet önmagában nem is kiemelkedő, azonban ahogy ezt a világot, ezt a hangulatot bemutatja képileg és hangilag az anime, az magába egy lenyűgöző élmény. Összetett és nehezen emészthető sztorit kapunk, kisebb hibák lelhetők csak fel benne (karakter a semmiből feltűnik, majd ilyen gyorsan el is hagyja a terepet), de talán nem is ezen van a hangsúly, hanem inkább a mondanivaló, azaz erős kritika, amelyet közölni szeretne a történet. A rajzolásról nem lehet beszélni, ezt mindenkinek látnia kell! Gyönyörű rajzolás, részletes és kidolgozott tájképek, melyek néhol a hangulatot is teljes mértékben visszaadják. A zene szintén remek. Igaz a jelenetek alatt kissé hiányos, ám amikor kell, megszólal és érezteti a hatását. Opening ügyileg szintén rendben van az anime, igaz kissé pörgős a történethez, de ettől függetlenül remekül adja a hangulatot. Az ending kissé elüt, de nekem remek zárást adott egy-egy elgondolkodtató motívum után. A karakterek személyisége összetett. Több mondhatni főszereplőt is kapunk, több ember életét követhetjük nyomom, megismerhetjük érzéseiket, álmaikat és céljaikat. Ichise a főfőszereplő, ő kezdi és zárja is a történetet, nála egy elég erős jellemfejlődés is megfigyelhető. Összességében ez egy kiemelkedő mű, ami egy elég erős társadalomkritikával rendelkezik. Bemutatja, hova juthatunk mi emberek, ha ilyen irányban haladunk tovább. Valamint, hogy az örök élet, talán nem is olyan jó dolog. Egy dolgot jegyeznék meg így a végére: megnézed ezt az animét és lenyűgöz, elvarázsol, ám nem érted miért, de ne is próbáld megérteni, csak érezd át a hangulatát.

Alternatív világba csöppenünk. Mindennapos esemény, hogy az emberek varázsolnak. Ám varázserejük változó, minden ember csak korlátozott számban használhatja erejét. Van aki 500.000-szer, de van olyan is aki csupán nyolcszor varázsolhat élete során. Az utóbbi esetek közé tartozik főhősünk Shikimori Kazuki. Amit tudni érdemes még, hogy miután elfogy a varázslatok száma az ember egyszerűen szétporlad, tehát érdemes jól megválogatni mire használjuk az erőnket. Kazuki tipikus szerencsétlen ember. Rosszak a jegyei, ügyetlen, barátai sincsenek igazán, így a lányok sem tulajdonítanak neki jelentőséget. Egy nap azonban mikor hazaér a kollégiumi szobájába fura látvány fogadja. Egy gyönyörű fiatal lánnyal találja szembe magát, aki kijelenti, „a feleséged vagyok”. Kazuki természetesen felhúzza a nyúlcipőt, ám nem jut messze, hiszen egy másik bombázó ugrik a nyakába. Honnan ez a hihetetlen rajongás? Ugyan Kazuki semmit sem ér, ősei között viszont a világ összes nagyobb varázslója megtalálható és nagyon-nagy az esély arra, hogy gyermeke a világ legnagyobb varázslója lesz. Tehát lényegében nem ő a célpont, hanem a génjei. Hogyan alakul ezután az eddig szerencsétlen Kazuki élete? Nézzétek meg és megtudjátok.

Mondhatni szokásos ecchi történet, hiszen a főhős hirtelen népszerű lesz és az összes lány a nyakába borul. Nos, ez igaz is, annyival megspékelve, hogy a varázslást különös módon építették bele a cselekménybe. Ezáltal a néha-néha előforduló leckéztetések – leskelődőket, vagy bárkit, aki rosszat szól – kissé nagyobb horderejűek, hiszen legtöbbször a fél iskola romba borul. Igazából a történet végig Kazuki génjeiért vívott harcról szól és ez egy idő után elég unalmassá válik. Próbáltak belecsempészni némi drámát, de sajnos ezzel sem értek el túl nagy sikereket. Sablonos és felejthető a történet.

A rajzolás nem nagy durranás. Sem a karakterek, sem a környezet sincs túlzottan kidolgozva. Mondhatni a szokásos alacsony költségvetésű grafikával állunk szemben. A varázslatoknál látványosak ugyan, de szintén hiányzik belőlük a részletesség. A női idomok természetesen nagyobb hangsúlyt kapnak, de ez sajnos nem kárpótolja az embert a kidolgozatlan rajzolásért.

Zeneügyileg is elég hiányos az anime. Az opening még meg állja a helyét, valamint az ending is elfogadható lett, azonban a jelenetek alatt megszólaló dallamoknak már szinte fel sem tűnnek. A legfontosabb jeleneteknél az openingből vágtak rá egy kicsit és ezt így már túlzásnak éreztem egy kicsit.

Talán a karakterek sikerültek a legjobban a sorozatban. Kazuki ugyan végig sablonos jellemmel rendelkezik, de a 3 női szereplő mindegyike más egyéniség, más-más szerepük van a történetben. Igaz egyedül Rin-nél fedezhető fel jellemfejlődés, de ettől függetlenül általában szerethetőek a karakterek. Csalódás volt viszont, amit Yuna jellemével műveltek a végére, felesleges volt ennyire átalakítani, egyszerűen ellenszenvessé vált a történet végére.

Összességében ez egy egyszer nézhető, ám felejthető alkotás. Sablonos történet megspékelve egy kis extrával, kidolgozatlan rajzolás, felejthető zene és mondhatni aranyos karakterekkel felszerelt anime. Főleg a vígjáték kedvelőinek ajánlanám, hiszen ezt az igényt kielégíti ugyan, de ezen kívül mást nem igazán nyújthat ez a történet.

Sagi Tsukiko egy cégnél dolgozik, mint karakter-dizájner. Előző alkotása Maromi hihetetlen sikernek örvendett, sőt még most is, de a munka nem állhat meg, így muszáj új karaktert alkotnia, amely felülmúlja elődjét. Tsukiko furcsa egy lány. Viselkedése sokszor gyerekes, illetve a paranoia elég erősen jelentkezik nála. Egy este hazafele félelme be is bizonyul. Lát egy furcsa hajléktalant, majd futni kezd, elesik és felhorzsolja a térdét. Próbálja összeszedni magát, ám egy pillanat múlva megjelenik egy görkorcsolyás, baseballütős fiatal fiú, aki kegyetlenül lesújt. Tsukiko ugyan túléli a támadást, de korházba kerül. A nyomozás megindul, a vallomás szerint azonban a támadó egy általános iskolás gyerek lehetett, ez pedig meg kell mondani, furcsa. Egy magánnyomozó is foglalkozik az üggyel, egy este próbál Tsukikoval beszélni, ám ő megijed és elszalad. Megbotlik, és újból megjelenik a fiú. Ám most az őt követő magánnyomozóra csap le, valamint Tsukikonak csak annyit mond: „Itthon vagyok”. Ki a titokzatos támadó? Miért támadta meg és kezdte védeni Tsukikot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet remek. Jönnek rendesen a csavarok és nagylapáttal kavarják a rejtélyeket. Amikor már minden tiszta lenne, jön egy újabb esemény, amely egyszerűen eltörli az eddigi nézetet. Igazából nem a cselekményen van a fő hangsúly, hanem a mondanivalón, amiből bizony bőven kijutott. Rengeteg kritika éri a mai világot, a pletykákat, az életmódunkat, lényegében mindent. A sztorira biztosan nem lehet panaszunk, kellően elborult, remek rejtélyek, egyszóval tökéletes.

A rajzolás tökéletes passzol a sztorihoz. Nem mondhatni, hogy annyira gyönyörű és kidolgozott lenne, de az arcvonások ábrázolását sok alkotó megirigyelhetné. A reakciók, az elmebaj és minden érzelem lenyűgözően tükröződik a karakterek arcáról. Valamint a színekkel játszanak még ügyesen, remekül adják az adott jelenet hangulatát. Még így is, hogy nem a legkidolgozottabb az grafika, így adja mesterien a történetet.

Zeneügyileg is rendben van az anime. Az opening a legbrutálisabb. Hűen tükrözi a cselekmény elborultságát, valódi mondanivalóját. De nem csak a zene, hanem az opening képi hatásai is sokkolóak. A nevető ember látványa egy gombafelhő előtt kellően megadja a hangulatot az alkotáshoz. Az ending lassú és egyértelműen az elmebaj legdurvább megnyilvánulása. Elsőre talán szimplán pocséknak tűnhet, de a végére érthetővé válik. A jelenetek alatt hallható dallamok nem bírnak olyan nagy jelentőséggel, lényegében csak fokozzák a misztikusságot.

A karakterek majdnem hogy tökéletesek. Mindegyikük személyisége reális alapokon áll és mindegyiküknek külön természete van. Az biztos, hogy nem fogsz két hasonló karaktert találni a műben. Van itt paranoiás, skizofrén, játékfüggő és szimplán beképzelt, magára istenként tekintő személyiség is. Egyértelmű, hogy a mondanivalóhoz a karakterek jellemének kidolgozottsága és részletessége szükséges és ezt meg is kapjuk. Egyszerűen ötös.

Összességében ez egy olyan mű, amely egyértelműen kiemelkedik a tömegből. Olyan erős társadalmi kritikát kapunk, amelyre talán még nem is volt példa. Szembesülünk vele, hogy mennyire elborult világban élünk mi emberek, mennyire egoista mindenki. Senki sem az, aminek látszik. Remek fordulatok, csavarok, történet, rajzolás, hangok, egyszóval nagyon a helyén van ez az anime. A komoly témák kedvelőinek ajánlanám, illetve olyanoknak, akiknek van már rutinjuk a szokatlan történetek terén. Egyértelműen remekmű, ha nem tetszik, akkor benned van a hiba.

Egy történet, egy mondhatni átlagos énekesnőről. Mina sikeres popsztár, együttesével népszerűek, de mégsem tudnak nagy dolgokat produkálni. Mina producere pedig többet szán a lánynak, állítása szerint többet érdemel, így megpróbálja a filmes világba belevinni. Azt még tudni kell főszereplőnkről, hogy gyerekkora óta énekelni akart, még akkor is, ha annyira nem jövedelmező. Ám mégis belemegy producere ajánlatába. Rajongói és legjobb barátnője azonban nem örül ennek annyira. Sőt, szegény lánynak olyan dolgokba is bele kell mennie, mosolyogva, amiket eddig semmiképp sem vállalt volna be. Jönnek a kisebb fenyegetések, majd később a halálesetek is. Hogy mi fog történni Minával a filmszakma kegyetlen világában? Mire képes egy őrült jarongó? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet egyértelműen kiemelkedő. Nem igazán találkoztam még olyan animével, ami ennyire belemenne a lelkivilág rejtelmeibe, a popszakmába és az őrület, skizofrénia bemutatásába. A másfél órás terjedelem ellenére, egy összetett és kellőképpen bonyolult történetet kapunk. De amit a legfőképp lehet benne élvezni, azok a meglepő és erős csavarok. Amikor már azt hinnéd, hogy érted, miről is van szó, akkor jön egy olyan fordulat, amitől minden megváltozik. Az ilyen sztorikra mondják azt, hogy korszakalkotó és mestermű.

A rajzolás elsőre csúnyának tűnhet, de vegyük figyelembe, hogy ez egy ’98-as mű. Az első 10 perc talán még fura lesz, de utána megszokjuk és kifejezetten passzolni fog ehhez a történethez. Mind a karakterek, mind a környezet kidolgozott és megdöbbentően realisztikus. Ügyes vágások vannak az álmok és a valóság között. Horrorisztikus ábrázolás az azt megkövetelő jeleneteknél. Még ha nem is annyira gyönyörű, remek ez a rajzolási stílus.

A zenékre sem lehet panaszunk, az biztos. A koncertnek tényleg koncert hangulatúak, ez pozitívum, ritka az ilyen. A jelenetek alatt megszólaló dallamok pedig nem a tipikusan csendet helyettesítő hangok. Mindegyikük rendkívül fokozza a hangulatot, változtatja az érzelmeket, a semleges érzésből hamar átvált drasztikusan elborultba. A záródal pedig szépen lezárja bennünk az anime által nyújtott élményt.

A karakterek a legmegdöbbentőbb az animében. Mina jelleme, személyiségének fejlődése és őrültségének fel-fel bukkanása. Elképesztő, hogy mennyire más arcokat tudnak teremteni egyetlen szereplőnek. A mellékszereplők többsége is komolyabb jellemmel rendelkezik, mindegyikük a saját céljait tartja szem előtt, rendkívül jól tükrözik a mai világ beállítottságát. Ahhoz képest, hogy ez egy mozi, messze felülmúlja karakterügyileg sok sorozat felhozatalát is.

Összességében ez egy kiemelkedő és etanol mű. Ilyen thrillert, ennyire átgondolt és élvezhető történetet, realisztikus rajzolást, magával ragadó zenéket és ennyire erős jellemmel rendelkező karaktereket nehéz alkotni. Azonban egy ilyen alkotásra nem fogékony mindenki. Kell egy bizonyos beállítottság ahhoz, hogy élvezni tudjuk. Így elsősorban olyanoknak ajánlanám, akik kedvelik a thrillereket, a skizofréniával és őrültséggel foglalkozó műveket. Aki fogékony az ilyen dolgokra, annak mindenképp meghatározó élmény lesz. Erősen ajánlott, de a 18-as karikát ne felejtsétek el.

Narasaki város nem mindennapi. Az első dolog, ami feltűnik az ide látogatónak, hogy a város felett egy szivárvány látható, de nem akármilyen, ez az égi jelenség sosem tűnik el. Emellett egy furcsa dolog jellemzi a helyet. Az itt elő emberek rendelkeznek egy csodálatos dologgal, melyet ajándéknak hívnak. Ez az ajándék bármilyen kívánságukat valóra váltja, ám csak az általuk kedvelt személynek adhatják és csak is úgy, ha az ajándékot fogadó is hasonló érzelmekkel bír. A történet főhőse Haruhiko egy átlagos fiú, aki édesapjával él, édesanyja születésekor elhunyt. Történetünk furcsa jelenettel indul, hiszen szegény főhősünk épp egy Riko nevű lánytól búcsúzik. Majd egy gyors váltás és már jó 10 évvel később találjuk magunkat, amint egy másik lány, Kirino ébresztgeti Haruhikot. Ez a lány, főhősünk gyerekkori barátja, mostanság ő ébreszti, készíti a reggelijét és hasonlók. Ma van az évnyitó napja, azonban ez az új tanév más meglepetést is hoz. Hiszen Riko visszatér a városba, aminek nem mindenki örül annyira. Milyen szerelmi szálak fognak kibontakozni? Miért tért vissza Riko? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet alapja elég sablonosnak tekinthető. Adott egy főhős, egy gyermekkori barát és egy nem vérszerinti húg. Természetesen szerelmi háromszög fog ebből kialakulni, ami majd hozza a bonyodalmakat. Extraként talán az „ajándék” szolgálhat a történetbe, hiszen ezáltal elég sok elképzelhetetlen jelenség fog zajlani. Valamint ennek a háttere, illetve az örökké tartó szivárvány titka. Igazából a megtekintés alatt a tucat érzésem támadt, mert sajnos ezeket az extrákat nem dolgozták ki kellőmértékűen. Sok-sok ilyen sztorit láttunk már, sok-sok hasonló bonyodalommal.

A rajzolás az, ami által egyből az arcukba vágják, hogy ez egy alacsony költségvetésű anime. Alapjában véve semmi gond nem lenne vele, hiszen a karakterek közelről aranyosak. Azonban ha különböző pozíciókba kerülnek egyszerűen mint ha nem is ők lennének ott. Eltorzult alakok, arcok, furcsa és semmitmondó ábrázolások. Még nem is igazán láttam olyan animét, ahol ennyire eltérő lenne a rajzolás egyes jelentekben. A környezet ábrázolása is hasonló, néhol szép, de nem kiemelkedő, máskor pedig egyszerűen két szín a háttér. A rajzolást sajnos nagyon elrontották.

A zenék nem nyújtanak különösebb élményt az anime során. Az opening szokásos vidám, lendületes dolog, ami az ilyesmihez illik. Nagyobb szereppel nem bír, és lényegében nem sok mindent árul el a történetről. Az ending lassú, lezáró, sajnos szintén amit megszokhattunk. Egyetlen érdekesség benne, hogy Riko gitároz, ami végül is ügyes húzás volt. A jelenetek alatt hallható dallamok inkább csak a csendet helyettesítik, különösebb szereppel nem bírnak. Zeneügyileg gyengére sikeredett a történet, sajnos.

A karakterek szintén elég átlagosra sikeredtek. Haruhiko a tipikus főhős, akiért mindenki odavan, bizonytalan, nem tud dönteni, ám végül mégis összeszedi a bátorságát és a világot is megváltoztatja. A lányok mind papírformák, húg, gyerekkori barát, erős-csendes és a többi. Jellemfejlődést sem figyelhetünk meg igazából, kivéve a nagy megvilágosodásokat, amik csak pillanatnyi változást mutatnak. Sajnos különösebb szerepük nincs. Rengeteg ilyet láttunk már, tucat.

Összességében ez egy nagyon felejthető történet. Gyenge sztori, rossz rajzolás, semmitmondó zenék és sablonos karakterek. Sajnos egy olyan tulajdonsága nincs ennek az animének amiért érdemes lenne megnézni. Igazából nem ajánlanám senkinek. Aki nagyon fogékony az átlagos szerelmi háromszögekre és egy kis varázslatot akarnak megtekinthetik. De csak akkor, ha eltudnak tekinteni az ingadozó minőségű rajzolástól.

Egyéb hozzátartozó anime:
Gift Eternal Rainbow Special: 1 részes OVA