Vélemény
Itou Makoto átlagos, a kamaszodás nehéz útját járó középiskolás fiú. Minden reggel vonattal megy iskolába, ezáltal hamar felfigyel a vele egy vonalon utazó gyönyörű, ám szótlan Katsura Kotonohára. Makoto bevallása szerint neki elég az, ha csak a távolból figyelheti; elég, ha minden reggel láthatja, és ezzel jól indul a napja. Egy próbát talán megér, gondolta, és mobiljával lefotózza Kotonohát. Az a pletyka terjed, hogy ha valaki háttérképként használja áhított szerelme képét, és ezt titokban tartja 3 hétig, akkor szerelme beteljesedik. Szegény Makoto terve azonban már az első nap kudarcot vall, hiszen padtársa Saionji Sekai meglátja a képet. Makoto erősködik, hogy ne mondja el senkinek, azonban ő inkább segíteni szeretne neki szerelmének beteljesülésében. Sekai (ami egyébként „világot” jelent) megszervez egy közös ebédet, ahol Makoto végre szerelmet vallhat Kotonohának, aki meglepetésére viszonozza érzelmeit. Kapcsolatuk azonban nem indul fényesen, Makoto ügyetlen a lányokkal, Kotonoha pedig túl félénk. Ezért Sekai „gyarkorolni” kezd Makotóval, ami végül másfele kezd kanyarodni.. Hogy mi lesz ebből a szerelmi háromszögnek látszó kapcsolatból? Nézzétek meg és megtudjátok.
A történet egy átlagos iskolásokról szóló szerelmi bonyodalomnak látszik, a szokásos ecchi fűszerrel megbolondítva. Ez az elképzelés azonban téves. Ahogy haladunk előre a cselekményben egyre jobban kezdi levedleni ezeket a témákat és valami mélyebb, komolyabb téma fele sodródni. Egyre több irányba csavarják a sztorit, egyre több érzelem és bonyodalom kerül a felszínre. Majd a végén egy teljesen más légkörben találjuk magunkat, mint amit várnák, amiből indult ez a kissé szokatlan történet.
A rajzolás kellően részletes, teljes mértékben megfelel a mai elvárásoknak. A környezet nincs elhanyagolva, kidolgozott és szép látványt nyújt a néző számára. A karakterek természetesen nagyobb hangsúlyt kaptak, főleg a női egyedek, de ez érthető is az ecchi műfajból adódóan. Az arcok ábrázolására viszont különösen kitérnék, azt hiszem kevés olyan anime van, amelyben ennyire részlet gazdag lenne az érzelmek ábrázolása. Erős piros pont.
A zene egy másik erőssége a sorozatnak. A főbb jelenteknél egy-egy oda illő számot hallhatunk, nem a szokásos aláfestő dallam, hanem a szám maga is elég erősen kiveszi a részét az adott jelenet hangulatából, mondanivalójából. Az opening az elején tükrözi ugyan a történet hangulatát, a végén inkább már csak visszatekinthető hatással bír, hogy honnan is indultunk. Az endingek mindig más témáról szólnak, általában az adott részhez tartozó fő érzelmet tárgyalják. Szinte mindegyik résznél más, ez szokatlan lehet, de élvezhető.
Elég sok karaktert megismerhetünk a történet során. A 12 rész miatt nem igazán jut idő a részletesebb bemutatásukra, azonban erőteljes jellemfejlődést, változást tapasztalhatunk mindegyiküknél. A kezdetben ügyetlen, félénk szereplők hamar átváltanak az ellenkezőjükre. De az aranyos mivoltok is hamar elmebajba csapnak át. Igazából talán ez az anime legnagyobb erőssége, hogy mindegyik karakter változik, több oldalukat ismerhetjük meg, több arcukat mutatják meg számunkra.
Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Kevés olyan anime van, ami ilyen heves érzelmeket váltott ki belőlem. Kevés olyan anime van, amiben ennyire tudtam gyűlölni a főszereplőt, aki az elején átlagosnak indul, ám nagyon hamar átvált valami utálatosba. Senki ne ítéljen az átlagos műfajok láttán, ez a történet sokkal többről szól, mint amit az elején feltételeznék. Erős kritika található meg, a mai emberek, a mai iskolásokkal szemben. Mindenkinek csak ajánlani tudom, az biztos, hogy felejthetetlen élményt fog nyújtani. Aki azonban könnyen emészthető iskolás animére vágyik, az inkább ne kezdjen bele, ez egy vérbeli dráma, egy olyan emberi élet bemutatása, amely könnyeden megtörténhet a valóságban.
Egyéb hozzátartozó anime:
Valentine Days: 1 részes OVA