Urashima Keitaro egy 20 éves fiú, akit miután másodszorra sem sikerül bejutnia egy japán egyetemre, családja elküldi otthonról dolgozni. Annyit még tudni kell róla, hogy a lányokkal való szerencsétlensége szinte felülmúlhatatlan. Egyetlen szerelme egy kiskorában megismert lány, akinek megígérte, hogy együtt jutnak be a Tokyo Egyetemre. Viszont sem az arcára sem a nevére nem emlékszik a lánynak. Száműzetése után nagyanyjához utazik, a Hinata szállóhoz, amely közben leánykollégiummá lett átalakítva. Mivel nagyanyja világ körüli útra ment, hazugságokkal ugyan de a kollégium felügyelője lesz, ezáltal ő is ott fog lakni az 5 ott élő lány társaságában. A kalandok csak ez után kezdődnek, megbarátkozni az ott lakokkal, bejutni az egyetemre, és felkutatni a lány akinek az ígéretet tette gyerekkorában. Ez egy kellemes, mindenki számára élvezhető anime. Kevés az akció jelenet, nincsenek szuper erővel rendelkező emberek, nem küzdenek a világ elpusztítása ellen. Viszont sok a humoros, nevettető, szerelmes és érzelgős jelenet, amely mindig valamilyen váratlan csattanóval zárul. A sima sorozat nincs befejezve. Érdemes utána megnézni a 2 speciált (Christmas Special, Spring Special) és a Love Hina Again OVA-t (ilyen sorrendben), amelyben kapunk egy rendes befejezést.

Egyéb hozzátartozó anime:
Christmas Special: 1 részes TV Special
Spring Special: 1 részes TV Special
Again: 3 részes OVA

Valamikor a 21. században járunk, egy japán kisvárosban, Hokkaidóban. Az egész világon háború dúl, azt, hogy ki-ki ellene harcol, homály fedi. Egy friss szerelmes pár, Shuuji és Chise a történet főszereplői. Nem sokkal miután Chise megkéri Shuujit, hogy járjanak együtt, a várost bombázás éri. Shuuji egyik legjobb barátja is életét veszti, ám egy hirtelen pillanatban egy vörös fény az összes bombázó repülőt elintézi. Shuuji látja leszállni a fényt, feléje rohan. Meglepődésére Chise-t találja ott, egyik keze fegyverré változva és hátából fémszárnyak állnak ki. Shuuji láttára visszaváltozik és sírva fakad, ám Shuuji átöleli és itt indul el az igazi szerelmük. Chise elmesélése szerint nem tudott róla hogy ezzé tették, egyszer csak így ébredt egy bázison, tudta ellenére. Most ő japán titkos fegyvere, a halálisten, ahogy a katonák nevezik. Ezen szerelmes pár szenvedését, harcát követhetjük végig az animén. Valamint a világot elpusztító végső háború körülményeit. A történet egy háborúról szól, még sincs benne egy csata jelenet is. Ha látunk is belőle valami, azt is csak távolról. A kerettörténetből egy akció sorozatra következtethetnénk, de ne tegyük. Az élet folytonos kérdéseivel foglalkozik a történet, miért élünk, mi a bizonyítéka az életünknek és mit tudnánk tenni, hogy a szeretteinket megvédjük. Kiemelkedő alkotás. A katonák érzelmeit is megismerhetjük a front mögött, megtudhatjuk mit éreznek valójában és megismerhetünk egy gyönyörű szerelmes történetet, amelyre kezdettől fogva szomorú sors várt. Úgy hiszem, mindenkinek látnia kellene ezt az animét, ez az első olyan alkotás, amely ilyen hatást fejtett ki rám. Kihagyhatatlan. (Angol cím: She: The ultimate weapon)

Kusanagi Kei, látszólag egy 15 éves srác. De valójában ő már 18 éves, 3 évig egy ismeretlen betegségtől kómában volt, mely alatt teste nem öregedett. Rendesen iskolában jár, de barátai mit sem sejtenek a betegségéről, egyedül komolysága utal a korára. Egy éjszaka viszont mikor épp a csillagokat bámulja, leszáll előtte egy idegen űrhajó. Pár pillanat múlva szembesül a az idegennel, majd elrohan. Másnap nem tudja, hogy álmodta-e, vagy tényleg találkozott az UFO-val. Aznap az osztálya, új tanárnőt kap, Kazami Mizuho-t. Hát ki lenne ő, persze hogy az űrből érkezett nő, aki mellesleg gyönyörű. Ekkor Kei még nem jött rá, hogy őt látta előző este. Az iskola után viszont Mizuho a tornaszertárba teleportálja Kei-t, ahol bevallja, hogy ő az idegen. A szertárt sikeresen rájuk zárják, így bent ragadnak. Kei nagybátyja aggódni kezd Kei-ért ezért keresni kezdi majd kiköt a szertárnál, viszont az igazgatótól kéri el a kulcsot, így lelepleződik a tanár és a diák látszólagos kapcsolata. Hogy megmeneküljenek azt hazudják, hogy házasok. Másnap, a lebukástól félve tényleg összeházasodnak és össze is költöznek, na innen kezdődnek a kalandok. Ez nem egy tipikus ecchi sorozat. Sőt, az ecchi kategóriát inkább csak egyes részletekre, illetve az OVA-ra lehetne ráragasztani. Remek hangulata van, lehet rajta nevet viszont megismerhetünk mély érzelmeket, sőt néhol már pszichológiai drámába is átmegy kicsit a hangulat. Szép a rajzolás, jók a karakterek, remek az összehatás. Elmondhatom, hogy élvezetes ez az anime. Egyszer feltétlenül érdemes megnézni.

Egyéb hozzátartozó anime:
OVA: 1 részes OVA

Az Onegai Teacher sorozat folytatása, bár legtöbb karakter már csak mellékszereplőként tűnik fel. Kamishiro Maiku, 16 éves, programozói állásából tartja el magát. Nem rég költözött be az édesanyja egykori házában, hogy kiderítse a múltját. Ugyanis intézetben nevelkedett, csak egy képe maradt amelyen egy fiú és egy lány található, akik egyidősek és mindkettőjüknek kék szeme van. Ám egy nap valaki bekopogtat hozzá, nem más mint Miyafuji Miina. Neki is kék szeme van mint Maikunak és neki is van egy példánya abból a fotóból. Nem is kell neki több, egyből bekölzötik egy üres szobába Maiku házában. Ám este egy újabb lány érkezik, Onodera Karen. Természetesen neki is kék szeme van és nála is van abból a bizonyos fotóból. Itt kezdődnek a gondok, vajon ki az idegen és ki a rokon? Ez a kérdés végig kíséri az egész sorozatot. De túl egyszerű is lenne így, mindkét lány beleszeret Maikuba, de amíg nem tudják melyikük az idegen, ezt titokban tartják előtte. Egy új történet, csak a helyszín azonos. Nem igazán nevezném második évadnak, inkább csak egyes szálak vezethetők vissza a Teacher sorozatra. Humorilag azonos szintűek, viszont kevesebb a drámai és elgondolkodtató motívum. Lazább a hangulat és az egész történet. Az ecchi vonal is kicsit élénkebb, de még mindig nem az a tipikus állandóan orrvérzős történet (az OVA viszont annál inkább). Összességében megfelelő folytatása a Teacher-nek, bár én kicsit többet vártam volna tőle.

Egyéb hozzátartozó anime:
OVA: 1 részes OVA

Ez az első paródia amit néztem, így talán meg is magyaráznám mit is jelent ez a műfaj. A paródiák általában az anime rajongókat (otakukat) parodizálja ki, ez ugye alapból érdekes, hiszen egy anime miért figurázza ki az anime függőket, na mindegy. Sasahara Kanji elsőéves egyetemista, új környezet, új emberek, de szeretne találni magának egy klubbot, ahova tartozhat. Visszahúzódó, szerény fiú így nehezen dönt, csak annyit tud biztosan, hogy egy olyan klub tagja akar lenni, ahol animekkel foglalkoznak. Adott egy másik karakter, Kasukabe Saki akit bátran nevezhetünk anti-otakunak. Egyetlen célja, hogy régi barátját újra meghódítsa, ehhez bármit felhasználna, megtenne. Kanji végül a Genshiken mellet dönt („Egyesület a Modern Vizuális Kultúra tanulmányozásáért”), ahogyan Saki is. Ugyanis a fiú, akit Saki akar, szintén egy otaku, így rákényszerül, hogy kapcsolatba kerüljön ezen világgal. A sorozat története semmi extrát nem tartalmaz. Mindennapi életét mutatja be az igazi otakuknak, és egy lánynak aki próbál nem azzá válni, de a végén mégis csak az lesz kicsit. Nem kell rejtett mondanivalóra, kétes gondolatokra számítani, egyszerű és sajnos ettől a vége fele már unalmas is a történet. A zene szépen passzol a jelentekhez, az opening sem rossz, az ending mindig az aktuális rész tartalmára épül és utána általában még egy picit hozzáfűznek az adott rész tartalmához. Összességében nem rossz ez az anime, egyszer meglehet nézni, de a vége túl eseménytelenre sikerült.

A történet kezdetén két utcai harcost ismerhetünk meg, Nagi-t és Bob-ot. Új iskolába kerülnek és ezzel is ugyan az a tervük mint az előző 99-el, uralmuk alá akarják vonni. De ez nem egy átlagos iskola, a főszakirány itt a harcművészet, így már az első napon elég csúnyán elverik őket. Rájönnek, hogy bizony nem is olyan erős fiúk ők, így félre dobják büszkeségüket és belépnek a Juuken klubba, aminek egy elég furcsa lány a vezetője. Igazából ez a sorozat két részre osztható. Az első rész Nagi harca azért, hogy erősebb legyen és kihozza rejtett erejét, a másik pedig a múlt, Maya (a klub elnöke), Maya régi szerelmének és bátyának a története. Ezzel nem is lenne baj, ha egyenletesen osztották volna el. Túl sokat foglalkozik a múlttal a történet és így nem jut idő a jelenre, befejezetlen marad a sorozat. A rajzolása szép, a lányok külalakjára különösen odafigyelve (nem találni olyat aki akár egy picit is átlagos lenne). Sok zene nincs benne, sőt mondhatni nincs is, vagy legalábbis nekem nem tűnt fel. Összességében ez egy japán mentalitású harcművészetekkel foglalkozó anime, aki kedvelik ezeket annak kötelező, viszont a végét nagyon csúnyán elrontották, ezáltal üresség marad utána.
Az Ultimate Fight OVA megnézése után +0.3 csillag

Egyéb hozzátartozó anime:
Ultimate Fight: 2 részes OVA

Hasumo főhős. Jellemzője, hogy fiú létére elég lányos mind külsőre, mind felsőre. A történet kezdetén épp szerelmet vall Yasunának, de ő visszautasítsa. Bánatában elindul a hegyre, ahol rengeteget túrázott már. Nosztalgikus emlékek jutnak eszébe, végül felér egy szabad területre. Na itt jön a csavar. Egy földön kívüli űrhajó meghibásodása miatt pont főhősünkre zuhan, ezzel eltéve láb alól. Az intergalaktikus törvények érvényében újjáélesztik, de valamilyen hiba folytán, nem fiúként éled újra, hanem már mint lány. Nos ez az alapszituáció, ezután már csak érzelmi csavarok jönnek, de azok bőségesen. A történet eléggé furcsa, ufók, szerelem, furcsa betegség, mindenből kapott egy kicsit ez az anime, de ettől függetlenül jól oldották meg. Talán a vígjáték véna sikerült a legjobban, sokat lehet nevetni rajta. A karakterek valósághűek, nincsenek speciális tulajdonságaik (kivéve az ufókat), elfogadhatóak egy ilyen sztorihoz. Az opening és az ending passzol a sorozathoz, nem kiemelkedő a szerepük. A rajzolás során néha alkalmaznak CGI-t, szerintem elég rosszul és feleslegesen, de ezt döntse el mindenki maga. Összességében ez egy nézhető anime, aranyos szerelmi vonallal, de ne várjunk tőle semmi eget rengető hatást. A speciált érdemes megnézni a sorozat után, mert elég befejezetlen hatás marad a 12 rész után.

Egyéb hozzátartozó anime:
Special: 1 részes TV Special

A Japán hegyekben található egy a civilizációtól elzárt iskola, amelynek csak fiú tanulói vannak. Egy nap viszont a „szociális” fejlődés érdekében egy busznyi lányt küldenek az iskolába egy teljes hónapra. Az osztállyal együtt viszont egy nem várt ember is érkezik, egy lány a jövőből. Két fiatal, akik szerették egymást ám szerelmük tiltott volt megfogadták, hogy újjászületnek és újra együtt lesznek, ám a fiú a jelenkorba született, a lány viszont ezer évvel későbbre, ezért tért vissza. De hiába tér vissza a szerelmes lány, ugyanis a fiú semmire sem emlékszik és idegesítőnek találja a lány túlzott nyomulását. A történethez még hozzátartozik 3 teljesen perverz barát, akik a legidiótább helyzetekbe rángatják szegény főhősünket. A történet elég érdekes, eredetileg ez egy hentai adaptáció, de csak egy lazább ecchi lett. Nekem összedobáltnak tűnik és ez elég rossz benyomást tesz. A részek nem kapcsolódnak, kikövetkeztethető, valamint az utolsó részek teljesen abszurdak. A rajzolás ecchis, szép és élénk. Zene nem lényeges, az opening passzol az ending is tűrhető. A karakterek unalmasak, teljesen sablonosak a jellemeik, egyszerűen átlagos. Összességében talán a humor vonal ér valamit az egész animében, de ezektől eltekintve semmit nem lehet tőle várni. Igazából nem ajánlom különösebben senkinek, aki szereti az ilyesmiket az vetemedhet a megtekintésre.

Egyéb hozzátartozó anime:
Thirteen Erolutions: 1 részes OVA

Főszereplőnk, Tohru Honda, 16 éves lány. Apja kiskorában meghalt, anyja nemrég hunyt el autóbalesetben. Mivel nagyapjánál házfelújítás van, így egy sátorban él az erdőben. Egy reggel az iskolába haladva meglát egy házat és találkozik Shigure Sohma-val, majd megjelenik osztálytársa is, Yuki. Ekkor kiderül, hogy Tohru egy sátorban él, méghozzá a Shoma család területén. Yukiék felajánlják neki, hogy maradhat a házban, ha vezeti a háztartást, természetesen Tohru belemegy. Később kiderül, hogy a Sohma családnak szörnyű titka van, egy átok sújtja őket. Ha az ellenkező nemből valaki megöleli őket, akkor átváltoznak állattá aszerint, hogy a kínai horoszkóp melyik évében születtek. Amikor kívülálló megtudja a titkot általában törlik az emlékezetet, ám most Tohrura bízzák a titkot. A történet aranyos, igazából ezt az animét főleg lányok kedvelik, de ez ne ijesszen el senkit. Elég sok az érzelem, a történet kicsit lassú folyású, de ettől függetlenül élvezhető. A rajzolás szép, kidolgozottak a karakterek és a táj is. A zene szép, mind az opening, mind az ending passzol a sorozathoz és kellemes hangvitelű. A karakterek mindegyike különböző, van bohóc; komoly; zárkózott, de kedves; arrogáns és miegymás, mindenkinek akad szerethető karakter. Összességében ez egy szép és aranyos anime, érdekes történettel és kedves karakterekkel. Mindenkinek ajánlott.

Az anime egy felsős gimnazista osztály életét mutatja be az első osztálytól az érettségiig (ez nálunk a 10-12. osztály). Története nem igazán van a sorozatnak, így arról nem tudok beszélni. Főleg a karakterek a fontosak a cselekményben, elég sok szereplő, mind külön egyéniség és mindegyikük rendelkezik valami tulajdonsággal, amivel a többi nem. Nem szeretném bemutatni őket, mert elég hosszadalmas lenne mind a 9 női és az egyetlen férfi szereplőt jellemezni. Igazából ez egy elég komolytalan mű, rengeteg idiótaság van benne, iszonyatosan pihent poénok és beteg gondolatok. A humor igen jelentős része az animénak, így főleg a vígjátékok kedvelőinek ajánlható. Nekem főleg Sasaki és Chiyo karaktere tetszett meg, de bőven lehet válogatni, bárki találhat a stílusának tetsző karaktert. A rajzolás szokványos, szép. A zene passzol a sorozathoz, mind az opening, mind az ending adja az anime hangulatát. Bárkinek ajánlott, aki egy kicsit elmebeteg humorra éhezik.

Egyéb hozzátartozó anime:
Special 1: 1 részes TV Special
Special 2: 1 részes TV Special

Két főszereplőnk Takari és Akari egy iskolába járnak, megismerkedésünk után nem sokkal már mindennél jobban szeretik egymást, egymás lelki társai. De Akari elköltözése megtöri ezt az idilli hangulatot, természetesen nem önszántából teszi ezt. A három rész három különböző szempontból dolgozza fel a történetüket, az első az elvállás utáni érzelmeket, levelezésüket, kimondatlan érzelmeiket. A második, Takaki az elvállás utáni életét mutatja meg egy harmadik szereplő szemszögéből. Az utolsó pedig egymás iránti érzelmeiket mutatja be elég mélyrehatóan. A történet gyönyörű és szívszorító. A három részhez képest egy teljes és kidolgozott cselekménnyel rendelkezik az anime, amely egy érzelmektől túlcsordult mindennapi kapcsolatot mutat be. A zene szép, fokozza az adott pillanat érzelmeit, egyszerűen jó. Rajzolás terén sem hagy kívánni valót maga után az anime, hiszen részletes, kidolgozott és gyönyörű grafikával állunk szemben, még ha sokszor CGI-s rásegítéssel is. A karakterek jelleme teljes mértékig kidolgozott, minden kis apró érzelmüket, gondolatukat átérezhetjük és beleképzelhetjük magunkat szerepükbe, még ha az fájdalmas is. Összességében ez egy kiemelkedő anime, rengeteg érzelemmel, gyönyörű történettel, és valós, életszerű karakterekkel. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

A világokat elválasztó fal már nem létezik, így istenek és démonok szabadon átjárhatnak az emberek világába, azzal a kikötéssel, hogy erejüket csak életveszélyben használhatják. Főhősünk, Rin, egy középiskolai tanuló, egy gyermekkori barátjával Kaede-vel él együtt. Egy nap két új diák érkezik az osztályukba, a démon Nerine és az isten Rin, mindketten lányok és valamilyen oknál fogva Rin menyasszonyai akarnak lenni. Később még feltűnik Rem, egy démon lány, aki szintén erős kötödést tanúsít Rin iránt, valamint megjelenik pár hétköznapi szereplő is, Asa, Itsuki és Mayumi, ezzel kész is a szerelmi hétszög. A történet ezen nyolc személy kapcsolatáról, gondjairól és versengéséről szól, nagyjából. Nekem kicsit sablonnak tűnt a sztori, elég sok olyan elemet fedeztem fel, ami valahogy nem illik bele a történetbe, felesleges eltúlzás (pl.: istenek és démonok bevonása). Kicsit túl is húzták talán a cselekményt, néha már fillter érzéseim voltak a 26 rész alatt. Zeneügyileg nincs gond az animével, az opening és az ending is passzol, valamint a jelenetek alatt hallható dallok is rendben vannak. A rajzolás szép, főleg a női karakterek kidolgozása kapott nagyobb hangsúlyt, megfeleli a mai kor követelményeinek. A karakterek, nos, 1-2 ember jelleme szintén sablonosnak tűnt, de legtöbbjük egész jó karakterkidolgozottsággal rendelkezik. Összességében ez egy nézhető sorozat, az elején kicsit sablonos, de a végére javul a színvonal (bár ezzel át is megy egy másik stílusba). Ajánlanám azoknak, akik szeretik a romantika, a piruló arcokat, valamint az egy fiú, sok lány felállást.

hamarosan..

Suzumiya Haruhi nem éppen átlagos középiskolás lány. Bemutatkozásánál határozottan közli, őt az átlagos emberek nem érdeklik, olyan lényeket keres, akik idegenek, utaznak az időben, vagy esetleg különleges erőkkel bírnak. Természetesen ezen kijelentése miatt elég furán tekintenek rá új osztálytársai. Egyedül Kyon – főszereplőnk, az ő szemszögéből ismerhetjük meg Haruhi történetét – próbál kapcsolatot teremteni vele, nem tudva előre mi fog ebből kisülni. Mivel Haruhinak egyik iskolai klub sem nyerte el a tetszését, így Kyon felajánlja neki, hogy alapítson egy sajátot. Nem is kellett több, megalakul az SOS Brigád, melynek természetesen Kyon az elsőszámú tagja lesz (akarata ellenére). A történet a továbbiakban a Brigád tevékenységeiről, eseményiről, valamint Haruhi különlegességeiről szól. Maga a cselekményt nehéz jellemezni, hiszen rendkívül sok stílust kevernek a készítők, de ez nem hátrány, hiszen remekül teszik ezt. Látványvilágilag nem lehet panaszunk a sorozatra. A környezet, a karakterek és az események rajzolása is szép, kidolgozott. Nekem főleg a szereplők kidolgozása tetszett, realisztikusak és imádnivaló mindegyikük. Valamint az ending során a táncoló karakterek. A mozgásuk egyszerűen fantasztikus. A zenére sem lehet panaszunk. Az opening és az ending is passzol a történethez, kellemes hangzásúak. A jelenetek alatt megszólaló dallamok közül egyet emelnék ki, amikor Haruhi koncertezik, nos ott a hanghatások egyszerűen 5 csillagosak. Remek a jelenet és a zene is alá, az anime talán egyik legmeghatározóbb eseménye. A sorozat karaktereiről csak jókat lehet mondani. Haruhi néhol kissé idegesítő jelleme ellenére imádnivaló, aranyos, mindenki szívébe belopja magát valószínűleg. Kyon cinikussága lenyűgöző, mindig megadja a helyzet poénosságát. Nagato hallgatagsága ellenére szintén szerethető karakter, tipikus könyvmoly ugyan, de mégis van benne valami eredetiség. Összességében ez egy kiemelkedő sorozat, remek karakterekkel, jó zenékkel, néhol zavaros, összekutyult, de szép és kidolgozott történettel. Mindenkinek ajánlott aki egy kicsit el szeretne szakadni a valóságtól és á szeretné élni Suzumiya Haruhi melankóliáit.
(Megtekintés újra: 2007. december)

Főszereplőnk Konno Makoto egy mondhatni átlagos középiskolás lány. Talán kicsit butább, ügyetlenebb és szerencsétlenebb mint az átlag, de saját állítása szerint ez nincs így. Egyedüli furcsaság benne, hogy két legjobb barátja fiú, valamint az, hogy délutáni elfoglaltságuk a „baseballozas”. Barátságuk magabiztos, változatlan már hosszú ideje, jól érzik így magukat. Ez azonban egy nap megváltozni látszik, amikor Makoto a kémiateremben zajt hall, majd miután körülnézett elesik és egy diószerű tárgy megérintése után víziója támad. Nem igazán foglalkozik ezzel az eseménnyel, elindul hazafelé. Útközben viszont egy dombon lefele haladva biciklijén a fék bemondja az unalmast, emellett az emelkedő alján közeledik egy vonat. Az ember várná, hogy hirtelen történik valami, de nem, Makotot elüti a vonat. A következő pillanatban azonban már a földön fekszik és egy nő ordibál vele, hogy miért nem figyel, ugyanis biciklijével elütötte. Na de hogyan jutottunk ide? Egyszerű, Makoto ugrott az időben. Hogyan lehetséges ez? A történetből kiderül. Valamint megtudhatjuk mit okozhatna ha a valóságban is lehetséges lenne ez, milyen hatással lenne az emberek érzelmeire, kinek okozna az ember fájdalmat egy-egy ugrással. A történet talán nem a legegyedibb, de azt biztosan állíthatom, hogy remek feldolgozása a témának. A jeleneteken érződik, hogy átgondoltak, felépítettek és ezáltal realisztikusak és élvezhetőek. A cselekmény teljes mértékben kidolgozott és minden apró részlete a helyén van. A rajzolás gyönyörű. Főleg a környezet ábrázolása fantasztikus. Az anime során a városból csak egy kis részt látunk, de a rajzolásnak köszönhetően valóban érződik, hogy utazunk az időben. A zene is remek, hangulatfokozó szerepe remekül működik, valamint a záródal egyszerűen gyönyörű. A karakterek, igaz nincs sok belőlük, de mindegyik valósághű. Főleg Makoto, Chiaki és Kousuke érzései, gondolai kiforrottabbak, átérezhetőbbek. Összességében ez egy remek film. Kidolgozott történettel, gyönyörű rajzolással, kellemes zenével, remek karakterekkel, és ami főként becsülendő, hogy csak 1,5 órás ugyan, de tartalmas szórakozást jelent. Mindenkinek ajánlott.

Hitotsubashi Yurie főhősnőnk átlagos gimnazista, mindaddig, amíg istennő nem lesz. Nem kerekít nagy jelentőséget ennek a dolognak, barátnőjének, Mitsuenak, egyszerűen bejelenti. Ami még erre is rátesz, hogy szó nélkül elfogadja, de nem csak ő, hanem az egész város. Szóval van nekünk egy újdonsült istennők, aki kicsit félénk, kicsit ügyetlen, valamint picit éretlenebb a koránál. Azonban élete nem sokat változik, csupán annyiban, hogy iskolai kötelezettségei mellet, ezentúl mint istennő is meg kell állnia a helyét. Meghallgatja az emberek panaszait, Matsuri – Yurie osztálytársa, valamint miután istennő lett hirtelen legjobb barátja is – által vezetett templomban jelen meg a legtöbb rendezvényen, valamint isteni gyűlésekre jár. Persze az élet nem ilyen egyszerű, felbukkan a kissé elvont, magának való Kenji, akibe fülig szerelmes iskolás istennőnk.

A történet már a kezdésnél fura. Hogy lesz valakiből csak úgy istennő? Ne is keressétek a választ. Igazából nem is beszélhetünk cselekményről, hiszen lényegében nem történik semmi. Akad pár kérés, amiket Yurie egy-egy részben megold, valamint iskolai gondokkal foglalkozik kicsit, és Matsuri extrém ötleteit próbálja megvalósítani. Talán ebből a 3 alapeseményből épül fel a történet. De ez nem hátrány, talán épp ebben van a varázsa, ugyanis nem kell rágódni az eseményeken, csak élvezni kell kissé esetlen istennőnk mindennapjait.

A rajzolásra nem lehet különösebb panaszunk. A környezet kellően részletes, a karakterek viszont picit gyerekesre sikerültek. Nem igazán lehet rámondani, hogy ők 14-15 éves egyedek. Ez főleg Yurienál zavaró, ugyanis őt körülbelül 9-10 évesre lehetne a megjelenése alapján tippelni. A különböző istenek azonban rendkívül kreatív rajzolókról adnak tanúbizonyságot. A legelképesztőbb külsőkkel szerelték fel őket, erről nem igazán lehet írni, látni kell.

Zeneügyileg kicsit szegényes az anime. A jelenetek alatt maximum egy kis háttér dallamot hallhatunk, hogy azért mégiscsak szóljon valami, de ennek szinte nincs is jelentősége. Az opening tükröző a sorozat stílusát, adja a hangulatot a semmittevéshez. Az ending pedig erősen a kawaii részletekre hajaz a zene és a rajz együttesével.

A karakterek mindegyikének különböző stílusa van. Yurieről már meséltem, ő a történet során nem sokat változik, maximum az istennői erejét tanulja meg egy kicsit uralni. Mitsue gondoskodó, megfontolt lány. Teljesen ellentettje Matsurinak, akinek extrém ötletei legtöbbször fura hatást vált ki a városlakókból. Igazából a személyiségek nem igazán változnak, mindenki olyan, amilyen. Legtöbbjük átlagos, de ez várható egy ilyen történettől. Természetesen minden személyiségnél van egy olyan tulajdonság, amit szerethet a néző.

Összességében ez egy semmitmondó anime, aminek ez teszi a varázsát. Kell egy bizonyos hangulat, hogy élvezni lehessen, de ha az megvan, akkor remek szórakozást nyújthat. Egy biztos, aki akció és eseménydús történetre vágyik, az ne nézze meg. Aki viszont csak nézni szeretne valamit, egy nyomott hangulatú délutánon, vagy csak egy kis mosolygásra vágyik, bátran kezdjen neki.

Itou Makoto átlagos, a kamaszodás nehéz útját járó középiskolás fiú. Minden reggel vonattal megy iskolába, ezáltal hamar felfigyel a vele egy vonalon utazó gyönyörű, ám szótlan Katsura Kotonohára. Makoto bevallása szerint neki elég az, ha csak a távolból figyelheti; elég, ha minden reggel láthatja, és ezzel jól indul a napja. Egy próbát talán megér, gondolta, és mobiljával lefotózza Kotonohát. Az a pletyka terjed, hogy ha valaki háttérképként használja áhított szerelme képét, és ezt titokban tartja 3 hétig, akkor szerelme beteljesedik. Szegény Makoto terve azonban már az első nap kudarcot vall, hiszen padtársa Saionji Sekai meglátja a képet. Makoto erősködik, hogy ne mondja el senkinek, azonban ő inkább segíteni szeretne neki szerelmének beteljesülésében. Sekai (ami egyébként „világot” jelent) megszervez egy közös ebédet, ahol Makoto végre szerelmet vallhat Kotonohának, aki meglepetésére viszonozza érzelmeit. Kapcsolatuk azonban nem indul fényesen, Makoto ügyetlen a lányokkal, Kotonoha pedig túl félénk. Ezért Sekai „gyarkorolni” kezd Makotóval, ami végül másfele kezd kanyarodni.. Hogy mi lesz ebből a szerelmi háromszögnek látszó kapcsolatból? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet egy átlagos iskolásokról szóló szerelmi bonyodalomnak látszik, a szokásos ecchi fűszerrel megbolondítva. Ez az elképzelés azonban téves. Ahogy haladunk előre a cselekményben egyre jobban kezdi levedleni ezeket a témákat és valami mélyebb, komolyabb téma fele sodródni. Egyre több irányba csavarják a sztorit, egyre több érzelem és bonyodalom kerül a felszínre. Majd a végén egy teljesen más légkörben találjuk magunkat, mint amit várnák, amiből indult ez a kissé szokatlan történet.

A rajzolás kellően részletes, teljes mértékben megfelel a mai elvárásoknak. A környezet nincs elhanyagolva, kidolgozott és szép látványt nyújt a néző számára. A karakterek természetesen nagyobb hangsúlyt kaptak, főleg a női egyedek, de ez érthető is az ecchi műfajból adódóan. Az arcok ábrázolására viszont különösen kitérnék, azt hiszem kevés olyan anime van, amelyben ennyire részlet gazdag lenne az érzelmek ábrázolása. Erős piros pont.

A zene egy másik erőssége a sorozatnak. A főbb jelenteknél egy-egy oda illő számot hallhatunk, nem a szokásos aláfestő dallam, hanem a szám maga is elég erősen kiveszi a részét az adott jelenet hangulatából, mondanivalójából. Az opening az elején tükrözi ugyan a történet hangulatát, a végén inkább már csak visszatekinthető hatással bír, hogy honnan is indultunk. Az endingek mindig más témáról szólnak, általában az adott részhez tartozó fő érzelmet tárgyalják. Szinte mindegyik résznél más, ez szokatlan lehet, de élvezhető.

Elég sok karaktert megismerhetünk a történet során. A 12 rész miatt nem igazán jut idő a részletesebb bemutatásukra, azonban erőteljes jellemfejlődést, változást tapasztalhatunk mindegyiküknél. A kezdetben ügyetlen, félénk szereplők hamar átváltanak az ellenkezőjükre. De az aranyos mivoltok is hamar elmebajba csapnak át. Igazából talán ez az anime legnagyobb erőssége, hogy mindegyik karakter változik, több oldalukat ismerhetjük meg, több arcukat mutatják meg számunkra.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Kevés olyan anime van, ami ilyen heves érzelmeket váltott ki belőlem. Kevés olyan anime van, amiben ennyire tudtam gyűlölni a főszereplőt, aki az elején átlagosnak indul, ám nagyon hamar átvált valami utálatosba. Senki ne ítéljen az átlagos műfajok láttán, ez a történet sokkal többről szól, mint amit az elején feltételeznék. Erős kritika található meg, a mai emberek, a mai iskolásokkal szemben. Mindenkinek csak ajánlani tudom, az biztos, hogy felejthetetlen élményt fog nyújtani. Aki azonban könnyen emészthető iskolás animére vágyik, az inkább ne kezdjen bele, ez egy vérbeli dráma, egy olyan emberi élet bemutatása, amely könnyeden megtörténhet a valóságban.

Egyéb hozzátartozó anime:
Valentine Days: 1 részes OVA

Kajiwara Sora, elég félénk lány. Ahogy bekerült a középiskolába, egyből belépett a művészeti klubba, hiszen szeret rajzolni, talán mindennél jobban, és még tehetsége is van hozzá. Beilleszkedése azonban nem volt egyszerű, hiszen annyira nem tud idegenekkel ismerkedni, hogy egyszerűbbnek találta, ha egy lapra leírja a nevét a kis rajzfüzetében – amelyet mellesleg mindig magánál tart – és azt mutogatja bemutatkozás helyett. Az ismerkedés viszont nem csak az egyetlen dolog ami nem megy neki. Csendes, szerény, nem igazán beszél, vagy ha csak nagyon muszáj, ezáltal nehezen tudja kifejezni önmagát. Azonban társai hamar elfogadják, így egy egész összetartozó bandát kapunk. A történet igazából semmi lényegesről nem szól, lényegében a klub életéből ismerhetünk meg egy kisebb részletet. Átélünk évszakokat, kirándulásokat, nagy felfedezéseket és még beszélő macskák is lesznek. Akinek kedve van egy ilyen világba belecsöppenni, hajrá!

A történet, mint ahogy már említettem, igen nehezen meghatározható dolog az animében. Sorának és barátainak életét követhetjük végig, élhetjük át mondhatni átlagos élményeiket. Iskolai problémák, kirándulások, események, mindez megfűszerezve egy kis rajzolással. Igazából nem is a cselekményen van a hangsúly – mint az összes ilyen animében – hanem a karaktereken, és az ő személyiségükön.

A rajzolással különösebb probléma nincsen. Kissé átlagos, amit megszokhattunk a jelenkori animéktől. A karakterek szokásosak, a környezet pedig néhol szép, néhol pedig csak úgy van, de azért kidolgozott. Elég sokszor vált át fanmódba, ami főleg a humoros jeleneteket emeli – mint ahogy már megszokhattuk ezt. Különösebben sem dicsérni, sem szidni nem lehet a grafikát, egyedül a klub által készített rajzokat emelném ki, hiszen azok mindig egy kis egyediséget tükröztek.

Az openingel nincs gond, kb. azt a sebességet tükrözi, amivel Sora működik a történet során, lassú, vagy talán inkább belassult. Az ending pedig már még lassabb, leginkább valami altatódalnak lehetne elképzelni. A jelenetek alatt megszólaló dallamoknak különösebb jelentősége nincsen. Egyikük sem olyan, amelyet akár külön is lehetne hallgatni. Néha-néha elhangzik egy komplett szám is, de ezeken kívül nem igazán van meghatározó elem az animében.

Ahogy az ilyen történeteknél megszokott, a karaktereken van a nagyobb hangsúly. Mivel ez egy vígjáték, így elvárható, hogy egyikük se legyen teljesen normális. Már a főszereplő is elég egyedi, de társul hozzá egy bábokkal beszélő, valamint egy vásárlásmániás lány is. Valamint a klubban lévő többi tagnak is van valami különös ismertetőjele, még a tanárnőnek is. Valamint elég erőteljes jellemfejlődést is megfigyelhetünk több karakternél is a történet folyamán, ez pedig természetesen nagyon jó dolog. Hiszen igazából csak erre tud építkezni ez az anime. Egyetlen dolog nem tetszett, hogy az angol, szőke lány, erőteljesen hasonlított az Ichigo Mashimaro béli Anara.

Összességében azonban azt hiszem rendben van ez az anime. Nem nyújt világmegváltó dolgokat, de kellemes kikapcsolódás lehet pár órára a maga tompa és néhol sötétségbetaszító poénjaival. Átlagos történet, szokásos rajzolás, kicsit semmitmondó zenék, de szerethető és nem sablonos karakterek. Igazából bárkinek ajánlható ez a mű, hiszen mindenki megtalálhatja magának azt a karaktert, aki megkedvel. Ha azonban akcióra és pörgő eseményekre vágysz, akkor ne is próbálkozz vele. Ez egy nyugodt, kissé unalmas, de szórakoztató anime.

Vörös hold. Egy olyan jelenség, melyet csak kevesen láthatnak. Ám ha ez az égi test feltűnik, olyan dolgokra kell felkészülnünk, melyre a tudomány nem adhat választ. Az emberek rég elfelejtették a mágusokat, ám mégis ők azok, akik minden egyszer szembeszállnak az emberiséget fenyegető Emulátoroknak nevezett szörnyekkel. Hiiragi Renji is egy ilyen varázsló, ám ő ennek nem különösebben örül, hiszen rengeteg feladata miatt nem igazán tud iskolába járni, pedig ő szeretne (kivételes ember). Új feladata eltérni látszik az eddig megszokottaktól, hiszen egy iskolájába érkezet új diákot, Shihou Elis-t kell megvédeni. Első látásra egy gyámoltalan, kedves lányról van szó, azonban ahogy eljön az éj, az iskola rejtélyes fája kezdi szólítani őt, majd egy furcsa lény támadja meg. Szerencséjére Akabane Kureha vele van – aki mellesleg szintén varázsló, Hiiragi társa – így nem esik baja, majd ráadásként még Hiiragi is feltűnik. Azonban egy hírtelen mozdulattal Elis felé indul a szörny, aki valahogy használja a fában talált gyöngyöt és megvédi magát. Vajon ki is Elis, és milyen szerepe van a gonosz elleni harcban? Milyen erőt képvisel a rejtélyes gyöngy? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából elég sablonosnak mondható. Persze, bele lehet magyarázni sok mindent, de ez egy tucat sztori. Van egy lány, aki mit sem tud magáról, majd hírtelen egy mágikus társaságba kerül (persze ezen nem lepődik meg cseppet sem) és végül megmenti a világot. Rengeteg hasonló történetet láthattunk már, a végkifejlet tér talán kicsit el a megszokottól. Epizódról epizódra hajtják végre a feladatokat, néha bedobnak egy kis hétköznapibb történést, kis drámát és ennyi. Igaz, talán épp ezt a megszokottsággal egybekötött vígjátékot kedveljük az ilyen történetekben. Akció van bőven, azonban egyik sem kiemelkedő, szokás szerint az utolsó pár részen van erős hangsúly, addig csak töltelék.

A rajzolással különösebben gond nincs. A karakterek kellően kidolgozottak, a lányok aranyosak, Hiiragi pedig a szokásos lázadó külsőt kapta. A környezetek ábrázolása változó. Egyes esetekben részletes és kápráztató, ám máskor pedig elhanyagolt. A varázslatok grafikája viszont szép lett. Tényleg egy természetfeletti érzést kelt a nézőben, látványos, szép és változatos. Igazából a harcoknál zajló események kaptak nagyobb hangsúlyt és a dinamika magával ragadóra sikerült. De ezen kívül mondhatni átlagos 2007-es rajzolást kapunk.

A zenékre nem lehet panaszunk az animében. Az opening kellően pörgős és elég sok utalást tartalmaz a jövőbeli eseményekre. Emellett egy kicsit drámai hangulatot is ad, ám ez szerintem illik is a történethez. Az ending még jobban elnyerte a tetszésemet, hiszen lágy finomsága mellett mégis egy izgalmas dallamot hallhatunk. Valahogy ez talán jobban illik az animéhez, mint az opening, nekem egyik kedvencem lett. A jelnetek alatt megszólaló ütemekre sem lehet panaszunk, hiszen minden esetben remekül fokozzák a hangulatot. Különösen kiemelném az utolsó részben az endingre épített fő jelenetet, az remek lett.

A karakterek sajnos ismét csak elég sablonosak lettek. Hiiragi a lázadó, de mégis kedves fiú, aki élete árán is megvédené barátait. Kureha a tipikus gyerekkori barát, aki fülig szerelmes a fiúba, mégis csak barát akar maradni. Akari szokásos csendes, érzelemmentes, ám mégis egy-egy mosollyal tudatja, hogy kedveli a többieket. Elis, gyenge, törékeny, ám mégis ha elhatározza magát megmenti a világot. Jellemfejlődés nem igazán van, múltbéli visszatekintések sem. Sajnos ezek átlagos, tucat karakterek.

Összességében ez egy felejthető anime. Sablonos történettel, kellemes rajzolással, remek zenékkel, unalmas karakterekkel. Az pedig, hogy maximalista happyend van, illetve gonosz karakterek nincsenek, még jobban lehúzza ezt a történetet. Igazából azoknak ajánlanám, akik kevés ilyesfajta történetet láttak, vagy szimplán egy sablonosabb kikapcsolódást keresnek. Mágia, örökbarátság, legyőzhetetlenség, ezt kapjuk ettől a történettől. Nagyon unatkozós délután egyszer nézhető.

Narasaki város nem mindennapi. Az első dolog, ami feltűnik az ide látogatónak, hogy a város felett egy szivárvány látható, de nem akármilyen, ez az égi jelenség sosem tűnik el. Emellett egy furcsa dolog jellemzi a helyet. Az itt elő emberek rendelkeznek egy csodálatos dologgal, melyet ajándéknak hívnak. Ez az ajándék bármilyen kívánságukat valóra váltja, ám csak az általuk kedvelt személynek adhatják és csak is úgy, ha az ajándékot fogadó is hasonló érzelmekkel bír. A történet főhőse Haruhiko egy átlagos fiú, aki édesapjával él, édesanyja születésekor elhunyt. Történetünk furcsa jelenettel indul, hiszen szegény főhősünk épp egy Riko nevű lánytól búcsúzik. Majd egy gyors váltás és már jó 10 évvel később találjuk magunkat, amint egy másik lány, Kirino ébresztgeti Haruhikot. Ez a lány, főhősünk gyerekkori barátja, mostanság ő ébreszti, készíti a reggelijét és hasonlók. Ma van az évnyitó napja, azonban ez az új tanév más meglepetést is hoz. Hiszen Riko visszatér a városba, aminek nem mindenki örül annyira. Milyen szerelmi szálak fognak kibontakozni? Miért tért vissza Riko? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet alapja elég sablonosnak tekinthető. Adott egy főhős, egy gyermekkori barát és egy nem vérszerinti húg. Természetesen szerelmi háromszög fog ebből kialakulni, ami majd hozza a bonyodalmakat. Extraként talán az „ajándék” szolgálhat a történetbe, hiszen ezáltal elég sok elképzelhetetlen jelenség fog zajlani. Valamint ennek a háttere, illetve az örökké tartó szivárvány titka. Igazából a megtekintés alatt a tucat érzésem támadt, mert sajnos ezeket az extrákat nem dolgozták ki kellőmértékűen. Sok-sok ilyen sztorit láttunk már, sok-sok hasonló bonyodalommal.

A rajzolás az, ami által egyből az arcukba vágják, hogy ez egy alacsony költségvetésű anime. Alapjában véve semmi gond nem lenne vele, hiszen a karakterek közelről aranyosak. Azonban ha különböző pozíciókba kerülnek egyszerűen mint ha nem is ők lennének ott. Eltorzult alakok, arcok, furcsa és semmitmondó ábrázolások. Még nem is igazán láttam olyan animét, ahol ennyire eltérő lenne a rajzolás egyes jelentekben. A környezet ábrázolása is hasonló, néhol szép, de nem kiemelkedő, máskor pedig egyszerűen két szín a háttér. A rajzolást sajnos nagyon elrontották.

A zenék nem nyújtanak különösebb élményt az anime során. Az opening szokásos vidám, lendületes dolog, ami az ilyesmihez illik. Nagyobb szereppel nem bír, és lényegében nem sok mindent árul el a történetről. Az ending lassú, lezáró, sajnos szintén amit megszokhattunk. Egyetlen érdekesség benne, hogy Riko gitároz, ami végül is ügyes húzás volt. A jelenetek alatt hallható dallamok inkább csak a csendet helyettesítik, különösebb szereppel nem bírnak. Zeneügyileg gyengére sikeredett a történet, sajnos.

A karakterek szintén elég átlagosra sikeredtek. Haruhiko a tipikus főhős, akiért mindenki odavan, bizonytalan, nem tud dönteni, ám végül mégis összeszedi a bátorságát és a világot is megváltoztatja. A lányok mind papírformák, húg, gyerekkori barát, erős-csendes és a többi. Jellemfejlődést sem figyelhetünk meg igazából, kivéve a nagy megvilágosodásokat, amik csak pillanatnyi változást mutatnak. Sajnos különösebb szerepük nincs. Rengeteg ilyet láttunk már, tucat.

Összességében ez egy nagyon felejthető történet. Gyenge sztori, rossz rajzolás, semmitmondó zenék és sablonos karakterek. Sajnos egy olyan tulajdonsága nincs ennek az animének amiért érdemes lenne megnézni. Igazából nem ajánlanám senkinek. Aki nagyon fogékony az átlagos szerelmi háromszögekre és egy kis varázslatot akarnak megtekinthetik. De csak akkor, ha eltudnak tekinteni az ingadozó minőségű rajzolástól.

Egyéb hozzátartozó anime:
Gift Eternal Rainbow Special: 1 részes OVA