Ez az első paródia amit néztem, így talán meg is magyaráznám mit is jelent ez a műfaj. A paródiák általában az anime rajongókat (otakukat) parodizálja ki, ez ugye alapból érdekes, hiszen egy anime miért figurázza ki az anime függőket, na mindegy. Sasahara Kanji elsőéves egyetemista, új környezet, új emberek, de szeretne találni magának egy klubbot, ahova tartozhat. Visszahúzódó, szerény fiú így nehezen dönt, csak annyit tud biztosan, hogy egy olyan klub tagja akar lenni, ahol animekkel foglalkoznak. Adott egy másik karakter, Kasukabe Saki akit bátran nevezhetünk anti-otakunak. Egyetlen célja, hogy régi barátját újra meghódítsa, ehhez bármit felhasználna, megtenne. Kanji végül a Genshiken mellet dönt („Egyesület a Modern Vizuális Kultúra tanulmányozásáért”), ahogyan Saki is. Ugyanis a fiú, akit Saki akar, szintén egy otaku, így rákényszerül, hogy kapcsolatba kerüljön ezen világgal. A sorozat története semmi extrát nem tartalmaz. Mindennapi életét mutatja be az igazi otakuknak, és egy lánynak aki próbál nem azzá válni, de a végén mégis csak az lesz kicsit. Nem kell rejtett mondanivalóra, kétes gondolatokra számítani, egyszerű és sajnos ettől a vége fele már unalmas is a történet. A zene szépen passzol a jelentekhez, az opening sem rossz, az ending mindig az aktuális rész tartalmára épül és utána általában még egy picit hozzáfűznek az adott rész tartalmához. Összességében nem rossz ez az anime, egyszer meglehet nézni, de a vége túl eseménytelenre sikerült.

Vakcina világból a földre szökik Ungar, egy rendkívül veszélyes vírus. Mugimaru utána ered, mert azt a feladatot kapja, hogy minél előbb kapja el a vírust. A földön egy segítőt talál, Nakahara Komugi-t, a kezdő cosplay sztárt. Mugimaru egy varázsbotot ad át neki és ezzel együtt az erejét is így megszületik Komugi Nurse Witch Komugi aki rendíthetetlenül fog harcolni a vírusok ellen. A történetről nem is szólnék, hiszen lényegtelen, mivel ez egy paródia. Rengeteg animére ráismerhetünk a cselekmény során, természetesen a végletekig kiparodizálva. A grafika szép, kellően elnagyolt az egyes részleteknél. A zene pont olyan idióta (jó értelemben) mint az egész sorozat. Igazából ez egy könnyed és nevettető anime, semmi komoly dolog, csupán a mérhetetlen röhögés a cél. Aki látta a Soul Taker-t az főleg nézze meg, hiszen Komugi itt mint varázslólány tevékenykedik.

Sato Tetsuhiro, első éves korában kirúgják az egyetemről. Ez súlyos traumát idéz elő nála, ezáltal teljesen elszigetelődik a külvilágtól, bezárkózik a szobájába, nem tanul, nem dolgozik. Ezt az életvitelt már lassan 4 éve folytatja, kezd elég rendesen becsavarodni, egyik középiskolai barátja elméletében kezd hinni, miszerint ő egy világméretű összeesküvés áldozata. Egy nap viszont, amikor véletlen ajtót nyit, – miután csengetnek hozzá – meglát egy fiatal és gyönyörű lányt. Elhatározza hát, hogy miatta meg fog változni, kigyógyul a hikikomoru nevezetű állapotból. De ez korántsem olyan egyszerű dolog, mikor már úgy látszik menthetetlen az állapota, a már említett lány, Misaki, egy szerződést dug Sato orra alá, amelyben vállalja, hogy kigyógyítja a betegségéből. Innentől kezdve sok-sok keserves próbálkozás a gyógyulásra, rengeteg poén, dráma, meg még sok egyéb más. A történetre nem lehet panaszunk, kellően összetett, sok témával foglalkozik és egyedi is. Szépen bontakoznak ki a szálak, ki, hol, és miért tart ott ahol tart. A rajzolás mondhatni átlagos, kidolgozott és valósághű. A zenékkel már nem vagyok ennyire megelégedve. Az opening nem rossz, de nem igazán passzol a sorozathoz. Az első ending borzasztó, egyszerűen elborult és teljesen más stílust képvisel, a második ending viszont szép, melankolikus, megmenti kissé helyzete. Az anime alatt szóló dallamok passzolnak a jelenetekhez, főleg a drámai részeknél. A karakterek a sorozat másik erőssége. Igaz kevés szereplő van, de azoknak rendkívül kidolgozott a személyisége, változnak az idő során, fejlődnek, néhol jó, néhol rossz irányba. Szinte minden tulajdonságuk megfelelhetne egy élő emberre is. Összességében ez egy átlag felett álló anime, élvezhető, sőt ajánlható bárki számára. A felső kategóriába tartozik, főleg a karakterek miatt. Nyugodtan vágjatok bele, ha egy kis szórakozásra, vagy esetleg egy kis töprengésre vágytok!

Főszereplőnk egy lány, Excel. Leérettségizett, vidáman szalad kifele az iskolából, de amint kiér, elüti egy autó és meghal. De itt nincs vége ám a történetnek, hohó, Excel egy ideológiai szervezet, az ACROSS tagja lesz, melynek vezetője Ilpalazzo és mondhatni ezzel fel is soroltam a szervezete tagjait. Itt tevékenykedik egy Lélek nevezetű nő (igazából egy feketelyukból kinyúló két kéz), aki amúgy a Makrokozmosz irányítója, így fel tudja támasztani az embereket. Céljuk, hogy meghódítva a világot egy szebb korszakot indítsanak el, természetesen egyelőre csak a város uralam a céljuk, hiszen kicsivel kell kezdeni a nagy dolgokat. Ezzel mondjuk el is mondtam a történetet, minden rész egy-egy ilyen hódítási kísérletről szól. Természetesen mind kudarc. Továbbiakban feltűnik majd még egy tag, Hyatt, aki végül is egy hercegnő, de hát nagyon beteges és Kenny szindrómás (minden részben halál szélén áll). A történetről ennyit, egy őrültség, mint ahogy a műfajban is látni. A rajzolás szokványos, bár kicsit hanyagnak mondanám. Zene nincs sok, az opening illik az animéhez, az ending nem nagy szám. A karakterek viszont érdekesek. Excel hiperaktív, idegesítő, de miután megszokja az ember poénos és kedvelhető. Hyatt a halál közeli állapotaival készteti nevetésre a nézőt. A többi karakter meg szimplán idióta. Összességében ez egy olyan anime, amire lehet következtetni a műfajokból. Őrültség, paródia, vígjáték vegyítve, de azt remekül. Az első pár rész igen fárasztó lehet, de utána tutira élvezetes az anime. Mindenkinek ajánlott, aki ki akar kapcsolni egy kicsit.

Mielőtt bármiről is szó esne, szögezzük le, ez egy őrültség, a ninjavilág teljes paródiája. Végy egy szupertitkos, misztikus, legyőzhetetlen ninjaiskolát. Csupa olyan tanulóval, akik maszkúktól sosem válnak meg, egy őrült mesterrel, valamint egyetlen női diákkal, Shinobuval. Az még fontos információ, hogy Shinobun és a mesteren – aki mellesleg egy sárga gömb – mindenki ugyan úgy néz ki. A legjobb szemléltetési mód a tanulás mivoltára a főhősnőnk egyik küldetése: lopd el egy középiskolás lány bugyiját. Természetesen szegény, ügyetlen, naiv, butuska Shinobunak ez annyira sikerül, hogy bugyi helyett inkább egy barátnőt szerez Kaede személyében. A továbbiakban ezen őrült iskola mindennapjait tekinthetjük meg. Szem, száj nem marad szárazon, valamint a rekeszizmokat is érdemes bemelegíteni egy-egy epizód előtt.

Történetről nem igazán beszélhetünk, hiszen teljes mértékben epizodikus az anime. Lényegében egy-egy rész két fejezetre oszlik, kétszer 13 perc, mindegyik egy más mozzanatot mutat be az iskola életéből. Igazából egy ilyen műnél egyértelműen nem a történeten van a hangsúly, hanem az adott jelenet humorosságán. Szerencsére ez elég erőteljesen működik, hiszen egy Excel Saga típusú szórakozást fog nyújtani ez az anime számunkra.

A rajzolás elég egyszerű. Sem a környezet, sem a karakterek nem kapnak különösebb szerepet. Mondhatni tipikus alacsonyabb színvonalú vígjátékokhoz tartozó grafikával állunk szemben. Általában hosszan taglalom a különböző megjelenéseket, de itt tényleg nem sokat beszélhetünk ilyesmiről.

A zenék sem bírnak különösebb jelentőséggel. Az openingről annyit, hogy a zene direkt ehhez az animehez készült, valamint nagyon beteg. Már itt feltűnhet, hogy ez egy vérbeli paródia, hiszen már ez sem megy le poén nélkül. AZ ending pedig.. nos, ez még durvább, mint az opening. A tipikus rajzolás helyett, bábuk hihetetlen történetét figyelhetjük meg, az ehhez illő idióta zenével társítva. A jelenetek alatt nem igazán szólal meg semmi, maximum egy kis dobverést hallhatunk a fontosabb pillanatoknál.

A karakterek teszik viccessé a történetet. Igaz, mindegyikük elég sablonos, de ettől függetlenül szerethetőek. Shinobu a tipikus naiv főhős, Kaede egy átlagos lány, aki belecsöppen ebbe a hihetetlen világba, Onsokumaru (mester) pedig a megszokott perverz, idióta karakter. Valamint a rengeteg ninja közül egy kap nevet, Sasuke, de őt nem tudjuk megkülönböztetni a többitől. Jellemfejlődés, múltbéli cselekmények, ugyan, egy ilyen történetben nincs szükség ilyenekre. Az a fontos, hogy mindegyik karakter poénforrás legyen és ez itt meg is van.

Összességében ez az anime nem több mint ami lenni szeretne. Egy olyan vígjáték, amelynél a székről leesve verhetjük a padlót a töménytelen hülyeségtől. Nem is érdemes kitérni a különböző értékelési szempontokra, itt az összességet és a humort kell figyelni. Ez az anime őrült, idióta, ám ezzel szórakoztatja a nézőt. Aki fogékony az ilyesfajta, tompa humorra, az bátran vágjon bele, nem fog csalódni. Azért többszöri nézést ne kockáztassuk meg a saját egészségünk érdekében.