A történet kezdetén Mugen-t és Jin-t (akik mellesleg mindenképp egymás fejére pályáznak) kiakarják végezni, mert elég nagy galibát okoztak a városban. Ekkor jön a fiatal lány, Fuu, aki megmenti őket egy dologért cserébe. Segíteniük kell megkeresni a napraforgó illatú szamurájt, akiről más dolgot nem is tudunk. A történet önmagában nem sokat ér. Jönnek a kalandok, amiken keresztül kell menniük, hogy elérjék a céljukat. Rengeteg harc, akció, kardvívás. A karakterek jellemfejlődése a meghatározó a történet során. Részletes a kidolgozása mind a 3 főszereplő jellemének és remekül bemutatja hogyan változik a személyiségük e hosszú út során. Nekem főleg Mugen karaktere tetszett, hanyag, nem törődik semmivel, humoros, de mégis igen erős harcos. Jin, a visszafogott, érzelmeit sosem mutatja ki, szintén remek harcos. Fuu, cserfes, tűzrőlpattant, életerős, vidám és ragaszkodó lány. A másik lényeges és elsőre furcsának tűnő dolog a zene. Az Edo korszakhoz elsőre nagyon nem passzolna a hip-hop zene, de egy idő után nem is lehet mást elképzelni a sorozathoz. Az opening és az ending egyszerűen remek, az anime során pedig végig szól valamilyen ütem, amely remekül fokozza a hangulatot. A rajzolás elég egyedi, elsőre furcsa, de remekül kivitelezett. Néha hanyagnak tűnhet, de így passzol a történethez. Összességében ez egy remek anime, feltétlenül ajánlott megtekintésre, bármilyen stílus kedvelőinek is. Unikum.

A történet a második világháború idején Japánban játszódik. Középpontban egy átlagos család áll, apa, anya, fiú és egy húg. Az apáról nem sokat tudunk meg, a tengerészetnél szolgál és harcol a háborúban. A cselekmény elején épp bombázás éri otthonukat, az anya elrohan az óvóhelyre a gyerekek viszont lemaradnak és a városban próbálják túlélni a bombázást. Miután kitisztult a levegő, azonnal az iskolához sietnek, ahol a sebesülteket ápolják, ám a fiú, Seita meglátja anyja teljesen összeégett testét, ekkor már sejti, hogy nem fogja túlélni. Másnap édesanyját már a hullaszállítók viszik elhamvasztani, a gyerekek nénikéjükhöz kerülnek, de itt sem maradhatnak sokáig, sorsuk kilátástalanná vált. Ez egy nagyon megindító történet, ahhoz képest, hogy 1,5 órás elég sokat megtudhatunk a két főszereplő jelleméről, érzéseiről és remekül bemutatja a háború szörnyűségeit. A rajzolás ahhoz képest, hogy egy 1988-as animéről beszélünk szép és tükrözi az akkori viszonyokat. A zenék gyönyörűek, egyszerűen mindenhol eltalálták a megfelelő hangulathoz tartozó dallamot. A karakterek jelleme érdekes, megismerhetjük milyen az, amikor dúl a háború, de a gyerekek képesek vidáman játszani a tengerparton és önfeledten nevetni. Összességében ez egy kiemelkedő alkotás, bár kissé túlzásnak tartom, hogy mindenkit pityergésre késztet, de rendkívül megindító és elgondolkodtató, hogy hova is vezetnek a háborúk és kik szenvednek alatta a legjobban. Egyszer mindenkinek meg kell néznie.

1614-ben járunk, a sógunok és a ninják korszakában. Épphogy megköttetik a két legnagyobb ninja klán közti béke, amikor a visszavonuló sógun a két klán közti harccal kívánja eldöntetni az utódlást. Magához hívatja a Kouga és az Iga klán vezetőit, valamint Hatari Hanzo-t (aki a békét megkötötte), hogy kijelöljenek 10-10 harcost, akik harcolni fognak egymással. Természetesen az a klán nyer amelyik a másik klánból lévő 10 harcost megöli és így elnyeri a megtiszteltetést, hogy a következő sógunt szolgálhatja. A történetről nem is mondanák többet, egész jó és kidolgozott sztorival állunk szemben. Mondhatni valósághű a korszak, a helyszín, a szereplők, leszámítva a különleges képességeket birtokló ninjákat. A rajzolás szép és kidolgozott, általában sötét, hiszen sok jelent játszódik éjszaka. A zenék passzolnak, az opening és az ending is adja az anime hangulatát és a jelenetek alatt szóló dallamokra sem lehet panaszunk. A karakterek mindegyike kidolgozott személyiség, mindegyik rendelkezik valamilyen különleges tulajdonsággal, valósághűek, életszerű érzelmekkel. Összességében ez egy élvezhető sorozat, nem olyan kiemelkedő, de a ninjás animék között megállja a helyét. Remek harci jelenetekkel bír, így ajánlanám az e műfaj kedvelőinek, de igazából bárkinek pozitív élményt okozhat.

Tetsunosuke Ichimura 15 éves, mélynövésű és enyhén idióta. Minden álma, hogy a Shinsengumi tagja legyen, amely a város rendfenntartó szervezeteként ismert. Elég sok próbálkozás után, de végül megkönyörülnek rajta és felveszik, ám nem azt kapja amit akart. Ugyanis Hijikata parancsok újoncaként osztják be és nem nagyon kap más szerepet, mint a teafőzés illetve a mosás. Hogy fog így beteljesülni az álma miszerint megbosszulja szülei halálát, akiket a forradalmárok öltek meg. Döntenie kell, hogy megtartja nyugodt életét és teát csinál, vagy erősebbé válik és ölni fog a bosszúért. A történet valóságos, hiszen részben hiteles történetet dolgoz fel. A Shinsengumi valóban létezett és a legtöbb karakter valós személy volt, a személyiségük már kérdéses. Összetett és kidolgozott a sztori, bár kissé befejezetlen. A rajzolás szép, kidolgozott, a csata jelenetek is jól sikerültek, valamint a CGI is passzol a rajzoláshoz. A zenék jók, nekem az opening és az ending is elnyerte a tetszésem, pedig általában az endingekkel nem vagyok kibékülve. A jelenetek alatt szóló dallamokra sem lehet különösebb panaszunk. A karakterek jellemvonásaival viszont már vannak problémák. Nekem például Tetsu (a főhős) karaktere nem igazán nyerte el a tetszésemet, nem igazán adja vissza, hogy ő 15 éves és bosszút akar állni szüleiért. Viszont elég sok a szereplő és mindegyiknek kidolgozott személyisége van, ez jó pont. Összességében ez egy nem rossz anime, sokan imádják, nekem nem nyerte el annyira a tetszésemet. Kevés a csatajelenet és a karakterekkel is voltak gondok. Ezektől függetlenül ajánlanám a szamuráj történetek kedvelőinek, illetve azoknak akik egy kiadósat akarnak röhögni, ugyanis főleg a vígjáték vonal az erős.

Ki ne ismerné a Hegylakó történeteket? Nos ez az anime egy ilyen történetet dolgoz fel. Az ókori Rómában járunk, épp a birodalom kiépítésének idején. Kegyetlenül támadják a szomszédos népeket, fosztogatnak, és válogatás nélkül mészárolják a szembeszállókat. Az egyik ilyen ellenálló csoport vezetője Colin MacLeod. Támadásra készülnek a birodalom ellen, ám felesége mérget tesz italába, hogy később felkínálva magát Marcus-nak, a kegyetlen diktátornak, megmentse népét a pusztulástól. Terve azonban meghiúsul, megöli ugyan Marcust, de ő feltámad, hiszen egy a halhatatlanok közül. Mire Colin felébred serege halott és kedvesét keresztre feszítve találja, majd megfogadja, megbosszulja mindegyikük halálát. Ez a harc azonban nem lesz egyszerű, 2000 éves hadakozás után most talán eldőlni látszik a harc..

A történet mondhatni egy átlagos Hegylakó sztori, „Csak egy maradhat”. Viszont a 1,5 órás terjedelemhez képest kidolgozott, ugyan nem tartalmaz rejtett mondanivalókat, megfejtendő gondolatokat, de szórakoztató és kellemes történetet tár a néző elé. Természetesen a hegylakó rajongóknak nagyobb élményt fog okozni.

Grafikára garancia: MADHOUSE. Részletes, kidolgozott, szép rajzolás. A szimpla jelenteknél igaz átlagos, de az akciójelenetek pörgősek, látványosak és kellőképpen fel vannak turbózva effektekkel. Szerencsére több az akció, mint a szimpla jelenet. A táj ugyan semmitmondónak tűnhet, de remekül ábrázolja a korszakok hangulatát, életvitelét. Igaz picit elfogult vagyok a rajzstúdió miatt, de egy biztos, megállja a helyét a mai elvárások között.

Zene, nos, a megszokott pörgős, harci jelenetek alá való, vagy éppen a drámai pillanatot emelő melankolikus dallamok. Passzolnak a jelenetek alá és fokozzák a hangulatot, jól komponált zene, de annyira nem mérvadó. Amit még megemlítnék, hogy alapvetően angol szinkronnal készült a mű, ami elsőre idegennek tűnhet, azonban illenek a szinkronhangok az egyes szereplőkhöz.

Se több, se kevesebb. Talán ezzel lehetne jellemezni a szereplőket. Összesen 3 olyan szereplő van, akiről többet tudhatunk meg, mint hogy, hol él és mi a neve. Nem sok energiát fektettek a jellemek kialakításában, de azt hiszem, ez teljes mértékben passzol ehhez a stílushoz. Azonban aki hozzászokott, hogy minden egyes szereplőről meg tud mindent, az csalódott lehet kissé.

Összességében ez egy hegylakós anime. Azoknak, akik szeretik ezt a történetsorozatot feltétlen kellemes élményt fog okozni. Akik pedig animés vonásokat várnának, ők sem fognak szörnyülködni. Kellemes adaptáció ez, ha nem is többször, de egyszer biztosan nézhető. Élvezető akciójelenetek, kis dráma és mondhatni egy szép, de nyitott befejezés (valószínűleg nem várható folytatás).

A magasztos Dzsunin bukása után mindegyik Angyo Onshi meghalt, kivéve egyet. Munszu, szolgált birodalmának bukása ellenére folytatja nemes útját, felszabadítja az elnyomott embereket a zsarnokoskodó helytartók uralma alól. Mind ezt úgy, hogy a hárompecsétes mahai pecsétjét használva fantomsereget megidézve pusztít el mindent, ami útjába áll. Részletesebb bevezetést nem írnék, inkább elmondom melyik történetek kerülnek feldolgozása: 1. kötet, 2. történet – Csunhjang; 2. kötet 4. történet – A démoni köd völgye (csak érintőlegesen); 2. kötet 5. történet – Mandragóra. Aki kíváncsi Munszu háromdimenziós kalandjaira bátran vágjon bele! A manga ismerete nélkül is érthető (kisebb részeket leszámítva).

A történet, mint már említettem két fejezetet dolgoz fel a mangából (az egyikre csak utalás van). Csunhjang kiszabadítása teljesen megegyezik a mangában lévő verzióval. Azonban a mandragóra történetnek már csak az alapja ugyan az. Ezen érthető a változtatás, hiszen elég hamar vége lenne a mozinak, ha csak lelőnének mindenkit. Mivel én olvastam már a mangát, így a történetek teljes értékűnek hatottak, de szerintem a manga ismerete nélkül is teljes mértékben élvezhetőek.

A rajzolás szép és követi a manga stílusát. Mind a karakterek, mind a környezet kidolgozott, részletes és szép színes. Elég sok helyen használnak CGI-t, nekem személy szerint tetszett, nem éreztem soknak (egyes jelenetek kivéve), de ez már egyénfüggő, ki mennyire szereti a számítógépes rásegítést. Az igazi élményt a csaták dinamikája nyújtja, főleg Csunhjang mozgása tetszett.

A zenékre nem lehet panaszunk. Szinte végig hallhatunk valamilyen féle dallamot, ezek remekül vezetik a történetet, azonban az akció jelenetek alatt bekeményítenek. Pörgős, megfelelő ütemeket kapunk és ezzel még jobban átélhetjük a harc izgalmait. A záródal kicsit érdekesre sikeredett, valahogy nem igazán érzem, hogy ez illene a történethez, de igazából nincs különösebb szerepe.

A karakterek a már megszokott stílusban mozognak. Munszu adja az őrült, kegyetlen, de azért mélyen belül jószívű személyiségét. Teljes mértékben eltalálták, pont ilyennek képzeltem el mozgóképesítve. Csunhjang megvalósítása kicsit csalódást okozott, de nem a harci képességek bemutatásánál, az egyértelműen jól sikerült, viszont az aranyossági faktorát, ami a mangában elég jelentős, elhanyagolták. Hol van a hajlongva folyton bocsánatot kérő lány?

Összességében ez egy ügyes adaptációja a mangának, viszont ennél semmivel sem több. A történet nagyjából követi az eredetit, ezáltal jó is; a rajzolás élvezhető, kidolgozott; a hanghatások teljes mértékben jók; a karakterek elfogadhatóak. Elvonatkoztatva ez egy akciódús, harcokkal teli anime, amely bárki számára nyújthat 1,5 óra érdekes szórakozást. Aki ismeri a mangát feltétlenül nézze meg, hiszen jó dolog mozgóképesen is látni kedvenceinket, aki pedig nem olvasta, az is nyugodtan vágjon bele, talán kedves kap a 2 dimenziós változathoz is.

Misztikus történelmi világban járunk, ahol a démonok és természetfeletti lények mindennaposak. Egy ilyen világban él főhősünk, Yamaoka Momosuke, az ifjonc író, aki egy úgynevezett 100 történetet tartalmazó könyvet szeretne kiadni. Természetesen nem átlagos dolgokról szeretne írni, hanem hátborzongató rémtörténetekről. Ezért is kerekedik fel, hogy egy pletykát kinyomozzon, azonban már valakik odaértek előtte. Ők az Ongyou, egy titokzatos trió, aki az ilyen esetek megoldására specializálódott. Mindegyikük valamilyen titokzatos erővel rendelkezik, örökélet, bábmesterség és természetfeletti hatalom, ezek mindennapos képességek. Momosuke érdeklődni kezd a banda iránt, így nyomukba ered, aminek ők nem kifejezetten őrülnek. Sikerül-e főhősünk megírnia a történeteit? Milyen képességgel rendelkeznek a titokzatos trió tagjai? Vajon túléli egyáltalán Momosuke ezt a kalandot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet önmagában egész érdekes, még akkor is, ha elég epizodikus. Lényegében pár részen keresztül feldolgoznak egy-egy legendát, majd a végén végül is eljutnak a fő gonoszhoz. Viszont ezek a kis történetek érdekesek és mindegyikük más mondandóval rendelkezik. Azonban mégis unalmasnak hatnak, nincs csattanó, vagy fordulat, egyszerűen lezajlik az esemény és sajnos túlságosan is kikövetkeztethető. Lehetett volna ebből sokkal több is, elpazarolták úgy érzem.

A rajzolása egyedi, nem is kicsit. Főleg a sötét színek dominálnak, illetve a már megszokott horrorisztikus, misztikus megvalósítások (fényes szem minden mennyiségben, félárnyék, stb). A minőség teljesen változó, van olyan, amikor részletes, minden apróság ki van dolgozva, de van olyan is, amikor elnagyolt, hanyag a grafika. Talán ettől jut eszünkbe az a szó, hogy egyedi. Furcsa, hogy van egypár sablon mellékszereplő kialakítás, amely mindig visszaköszön, ez lehet költség takarékosság, de akár több dolgot is beleképzelhetünk.

Az opening elég érdekes dolog. Passzol is, meg nem is a történethez. Egyrészről a misztikus vonalra hat, de ez a lágy zene nem igazán illik hozzá. Az ending pedig már teljes mértékben másról szól, meztelenkedés, de milyen alapon. Egyszer sem fordult elő ilyen a történetben. A jelenetek alatt a már említett horrorisztikus, misztikus dallamok hallhatóak, amik nagy részben szépen passzolnak az adott jelenethez. Az én tetszésemet az a jelenet nyerte el, amikor megjelenik a titokzatos kék szem (ez szerencsére minden részben van).

A karakterekre nem igazán jutott különösen idő. Persze Momosukenél megfigyelhető valamiféle jellemfejlődés, de a többi főbb karakterről alig tudunk meg valamit, nem hogy még a múltjukat, vagy egyéb haszontalan dolgokat elénk tárjanak. Az egyes epizódok bonyodalmát biztosító lényeiről azért megtudhatunk pár dolgot, indíttatásaikat és egyebeket, de ezen kívül semmi. Láthatóan nem erre akartak koncentrálni, sajnos.

Összességében ez egy olyan történet, amelyet elpocsékoltak, főleg ilyen rajzolással, amiből azért ügyes horror animét lehetett volna készíteni. Jó ötletű, de rossz megvalósítású történet, furcsa, egyedi rajzolás, hangulathoz illő dallamok és sablonos, elhanyagolt karakterek. Ezek jellemzik ezt a történetet. Legnagyobb probléma talán az, hogy unalmasra sikeredett. Talán ha kicsit pergősebbre vették volna a jeleneteket jobban lehetett volna élvezni. Akinek van pár felesleges órája és vágyik valami horror szerűre az nekivághat, de másnak nem igazán ajánlanám.

A jövőben járunk, ahol a szamurájok ideje már lejárt. Helyüket átvették a gépesített harcosok, kik feladták testüket azért, hogy nagyobb erőre tegyenek szert. Az egykori hősök megfogyatkoztak, így a faluknak nem maradtak védőszentjeik. Banditák zsákmányolják és sanyargatják a népet. Egy Kanna nevű falu azonban megunta ezt, és 3 lakosa elindult a városba, hogy szamurájokat béreljen fel a banditák elpusztítására. A 3 utazó: Kirara, a falu médiuma, bárhol képes kapcsolatba lépni a vízzel ingája segítségével (érdekesség, hogy a szamurájokat is ezzel keresi), Komachi, Kirara huga, lényegében a poénzsák, valamint Rikichi, egy falubéli lakos. Egyetlen fizetési eszközük azonban a rizs, de nem sejtik, mekkora veszélybe sodorja őket az étel a kegyetlen városban. Az első szamurájt hamar megtalálják, azonban neki egyetlen feltétele van, kell neki 6 társ. Megkezdődik hát az ádáz keresés, hogy a falu megszabaduljon a zsarnok banditáktól. Vajon sikerül megtalálniuk időben a kellő mennyiségű szamurájt? Ha sikerül is nekik, képesek legyőzni a banditákat? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet eredetileg Akira Kurosawa Seven Samurai eposz-klasszikusát dolgozza fel a sajátos módján. A GONZO próbálta másképp előadni, de nem is akarta annyira megváltoztatni. Az alapvető sztorival nincs is gond. Szépen bonyolódik, bontakozik ki, ám a végét nagyon elrontották a szememben. Bejött egy teljesen új szál, ami nem kellett volna szerintem. A többi rendben van, hiszen izgalmas és harcban gazdag cselekményt kapunk. De mint ha valami mégis hiányozna belőle, valahogyan hiányérzetem maradt a végénél, valamint egyes elhalálozásokkal sem voltam kibékülve.

A rajzolás szép, ám a néhol túlzott CGI sajnos rontott az összképen. A karakterek részletesek, mindegyikük egyedi megvalósítással rendelkezik, minőségük folyamatosan jó. Ez azonban már nem mondható el a tájakra. Néhol gyönyörűen kidolgozott, ám sokszor válik hanyaggá. Viszont a lényeg úgyis a csatákon van, azok viszont rendben vannak. Dinamikusak, látványosak, pörgősek és hál’isten nem torzulnak el a gyors mozgásoknál. Az viszont biztos, hogy CGI nélkül is meglett volna ez az anime.

A hangokra különösebben panaszunk nem lehet. Az opening ráhangol minket a cselekményekre, kicsit ugyan, mint ha másról szólna, de beleerőltethetjük a mű dolgait. Viszont legalább pörgős és eszünkbe juttatja a csaták szellemét. Az ending lágyabb, lassabb, ám mégis valami felfokozó hatással bír, ez talán még jobban passzol a történethez, mint az opening. A jelenetek alatt megszólaló dallamok kissé hiányosak, hiszen elég kevésszer hallhatjuk őket. Főleg a harcok alá dobnak be egy-egy hangulatfokozó ütemet, de ezeken kívül ne igazán várjuk mást.

A karakterek elég erőteljes szereppel bírnak az animében. Sokuknál elég erőteljes jellemfejlődést figyelhetünk meg. Katsushiro kezdő szamurájból a végére megtalálja igazi útját, talán nála a legszembetűnőbb a változás. A többiek sem panaszkodhatnak azonban, hiszen mindegyikük részletes személyiséggel rendelkezik, mindegyiküknek megvan a maga célja. Azonban sajnos sokukra nem jut elég figyelem, pedig én több visszatekintést is el tudtam volna viselni egyes szereplők múltjáról. Összességében azonban rendben vannak a karakterek, hiszen elég sok főszereplő van és mindegyikük más, színes egyéniség.

Nos, ha mindent összevetünk ez egy nem átlagos szamurájtörténet. Jövő, robotok, ám mégis régimódi életmód, szokatlan kontraszt, de jó. Egy nem átlagos cselekmény, fogjuk rá szép rajzolással, elhanyagolható hangokkal, viszont színes karakterekkel rendelkező animéről beszélünk. Élvezető ugyan a dolog, de mint már említettem, valami hiányzik belőle. Akik szeretik a karddal hadonászós, robotokat kaszabolós, szamurájos történetek azoknak mindenképp ajánlott. Akiket ezek nem hatnának meg, azok kíváncsiságból nézzenek bele a jellemfejlődésekbe. Egyszer nézhető kategória.