Milyen is lehet egy dzsungelben élni? Hát persze, hogy jó. Hiszen messze a civilizációtól, nincs se bűnözés, se környezetszennyezés, se szmog, se állami rendszer, például fix munkahely, vagy akár komoly iskola. Egy ilyen helyen él Hale és édesanyja Weda. Hogy miként kerültek oda, az most lényegtelen, ám egy ittas este után a felelőtlen anya, egy feltűnően fehér bőrű kislánnyal állít haza. Ő lenne Guu, első látásra egy helyes, aranyos, kedves lány, azonban a varázslat csak egy napig tart, hiszen másnap minden megváltozik. Guu átváltozik valami borzalmassá, tekintete mint egy zombié, viselkedése is hasonló és a rémisztő tekintetén kívül a legfélelmetesebb a hatalmas bendője amely mindent elnyel! A továbbiakban az ő ökörködésüket, illetve a faluban élő még idiótább emberek életét ismerhetjük meg, valamint Weda múltjára is fény derül idővel. Ha akartok egy hatalmasat nevetni, vágjatok bele!
Történetileg nem igazán mondhatok el sokat az animéről, hiszen lényegében csak az eleje és a vége összefüggő. A köztes részek leginkább, mint egy filler működik, de azért egy minimális összekötés van. Az egyes epizódok bemutatnak különböző karaktereket, változtatják a főszereplőket, illetve szimplán szórakoztatnak. Mind sok vígjátéknál, itt sem a sztorin van a hangsúly, hanem az egyes jeleneteken. Ezt a szerepét azonban remekül teljesíti, hiszen én sokszor majdnem leborultam a székről egy-egy poén után. Nem az a tipikus humor jellemző az animére, hanem egy kicsit elvontabb, morbid és néha horrorisztikus, de ez felhőtlenül élvezhető.
A rajzolásról felesleges beszélni, hiszen már a képről is látható, hogy nagyon nem törődtek vele. Rendben van, hogy 2001-es anime, de hát akkor is, valamilyen minőséget azért produkálhattak volna. Sem a környezet, sem a karakterek nincsenek kidolgozva, és egyes jeleneteknél nem igazán lehet eldönteni, hogy a karakterek pontosan merre is néznek. Nem szoktam törődni a rajzolással, de itt már sokszor zavart, hogy ennyi hanyag.
Zenéről szintén nem beszélhetünk sokat, főleg a dobok dominálnak. Az opening teljesen beteg, felesleges boncolgatni. Az ending valamivel többet ér már, de azt meg nem igazán passzol az animéhez szerintem. A jelenetek alatt különösebben nem szólal meg semmilyen dallam, kivéve egyes drámai jeleneteket, de ott is inkább csak a poén fokozását szolgálja.
A karakterek nagy hangsúlyt kapnak, mint minden vígjátékban. Vegyük Hale-t, aki a tipikus hiperaktív kisfiú, akire senki sem figyel. Aztán ott van a horrorisztikus Guu, akinek sok oldala van, nagyon kidolgozott személyiség. Emellett feltűnnek teljesen ösztönlények, tipikus bishounen karakterek, fejlődni képesek, és még sokan mások. Nagyjából mindenkiről megtudhatunk valamilyen információt, így bőven válogathatunk a kedvenc szereplők között. Ami egyedül zavart, az Hale néhol már idegesítően sok aggódása, hisztériája, de hát ezt el kellett viselni.
Összességében ez egy nagyon agytompító vígjáték, a jobbik fajtából. Ha sztori nincs is sok és a rajzolása is pocsék, valamint zenék sincsenek, azért a karakterek és az általuk létrehozott poénáradat mindenért kárpótól. Aki fogékonyabb az ilyen stílusra (Excel Saga, Furi Kuri), az bátran vágjon bele, aki pedig nem, az tegyen vele egy próbát, hiszen maximum az agysejtjeinek a fele pusztul el.
