Vélemény
Chronos egy szervezet, amely a háttérből szinte az egész világra befolyást gyakorol. Az igazságot védik, a maguk sajátos módján, érthetőbben, aki gonosz azt gondolkodás nélkül megölik. Tagjai között vannak átlagos emberek, de természetfeletti erővel rendelkezők is, ők a Számok. Nevükből következtethető, hogy mindegyiküknek van egy egyedi száma, amely a testére van tetoválva. Főhősünk is egy ilyen Szám, név szerint Train Heartnet a XIII. számú, a számok között is a legkegyetlenebb, ő az, aki a halált hozza magával. Train egy komoly feladatot kap, meg kell semmisítenie egy újonnan kifejlesztett biológiai-fegyvert. Azonban hamar szembesül vele, hogy ez a bizonyos fegyver, egy fiatal lány. Valamint feltűnik egy Sven nevezetű söprögető – végül is fejvadásznak is nevezhetnénk – és a lány oldalára áll, miszerint lehet ő akár biológiai-fegyver is, akkor is csak egy kislány, aki szeretetre vágyik. Train nem képes megölni a lányt, így számolnia kell tettével a szervezet felé. Mi fog történni ezután Trainel? Mi lesz az ismeretlen lánnyal és az őt védelmező söprögetővel? Nézzétek meg és megtudjátok.
A történet remekül indul. Kapunk egy kegyetlen gyilkoló-gépet, akinek nincsenek barátai, szerettei, senkije. Jön egy fordulat, amelytől megváltozik az élete és megpróbál szabadulni múltjától. Ez eddig mind szép és jó, de miért kellett ilyen erős váltást véghezvinni a karakter személyiségénél? Ez engem nagyon zavart. A cselekmény önmagában jó, hiszen kapunk egy fő szálat és mellette kisebb kalandok is becsúsznak, emiatt nem laposodik el a sztori. Végig van akció, humor és egy kis dráma is, a megfelelő mértékben. A végén viszont ismét egy megmagyarázhatatlan húzás, várod, hogy itt a szép lezárás, erre puff egy teljesen váratlan csavar, aminek semmi köze az eredeti történethez.
A rajzolásra különösebb panaszunk nem lehet, hiszen egy 2005-s GONZO műről beszélünk. A karakterek kellőképpen kidolgozottak és a környezet is részletes. A Számok fegyvereit érdemes kiemelni, ezek elég szép hangsúlyt kaptak, ezáltal gyönyörűek lettek. Valamint Train megjelenése is tökéletes, a már említett személyiségváltásig. Az akciójelenetek kellőképpen pörgősek és a dinamikus rajzolás ezt pompássá teszi, élvezhetőek nagyon.
A zenék egész kellemesre sikeredtek. Az opening passzol a cselekményhez és kellőképpen felpörget az eseményekhez, inkább az akciójelenetekre utal. Az ending viszont vicces, pontosan a humoros részre utal, de olyan szinten, hogy az már fájdalmas. Viszont ez így jó. A jelenetek, főleg az akciójelenetek (és sajnos abból is csak a legfontosabbak) alatt pedig remek dallamokat hallhatunk, mindegyikük remekül fokozza a hangulatot, jó húzás volt ez az operás stílus. Ezeken kívül azonban kevés zene szólal meg a mű alatt.
A karakterekről már beszéltem egy kicsit és sajnos csak ismételni tudom magam. Train kezdeti stílusa annyira magával ragadó volt, viszont egy csapásra megváltozott és ez idegesítő volt picit. Viszont e nélkül egyértelműen meghalt volna a humor részleg. Eve személyisége tipikus csendes lány, aki egyre több érzelmet mutat az idők során. Kedvelhető, de egy kicsit sablonos. Sven a mókamester, komoly és felelősségtudatos, de ezektől függetlenül állandó poénforrás. Különösebb panaszunk nem lehet, mindenkiről kiderülnek háttér-információk és a mélyebb érzelmeket is megismerhetjük.
Összességében, ha nem is egy világmegváltó történet ez, de egyszer mindenképp nézhető. Jó történettel (kisebb hibákkal), szép rajzolással, kellemes zenékkel és kedvelhető karakterekkel felszerelve ez egy akció-humor lövöldözős, szupererős anime. Szerintem bárki számára nézhető, azt viszont már kétlem, hogy többszöri megtekintésre is alkalmas.
