Élt régen egy lány, kit az istenek áldozatának szántak. Barátja azonban megmentette, de ezzel szörnyű sorsra juttatta mindkettőjüket. Az istenek haragja gerjedtek és borzasztó lényekké változtatták őket, egész életükben emberhúson kell élniük. Leszármazottaik még ma is közöttünk járnak. Őket nevezzük Shokujinkinak, és áldozataik száma egyre növekszik, így létrejött egy őket vadászó szervezet, a Kifuken. Ennek a szervezetnek egyik tagja Toshihiko, aki megszállottja a harcművészeteknek. Oly mértékben, hogy az már az őrültség határait súrolja. Egy nap egy majom után rohanva a tengerpartra érve egy szőke lány zuhan a nyakába. Ő nem más, mint Yuka. Láthatóan szerelem első látásra alakul ki köztük, ám a fiatalok először nem kezdeményeznek. Toshihiko fejében ezután csak Yuka jár, nem tud aludni, semmi másra nem tud koncentrálni. Később a szerencsének köszönhetően újra találkoznak, viharos kapcsolatuk megkezdődik, ám még nem tudják egymásról, hogy Yuka egy Shokujinki, Toshihiko pedig a Kifuken leendő vezére. Hogy hogyan alakul a kapcsolatok, hogy reagálnak a két csoport tagjai románcukra? Nézzétek meg és megtudjátok.
A történet mondhatni elég egyedi, hiszen nem sok hasonlóval találkozhatunk. Érdekes megvilágításba kerül a két fiatal kapcsolata, a szervezetek, és a nagy cégek hatása a régi dolgokra. Első látásra talán egy nagy őrült dologgal állunk szemben, és sok helyen az is, de ha jobban átgondoljuk, ez egy elég mély dolgokat közlő cselekmény. Amikor végeztem vele én is azt gondoltam, hogy ez nem volt valami érdekfeszítő. Azonban, hogy így eltelt pár hét, már kezdem átlátni miről is szólt. Talán azért, mert a rengeteg butítás benne már elfelejtődött.
A rajzolás az viszont elég érdekes dolog. Értem én, hogy egy alternatív hozzáállással másként fejezik ki a készítők a gondolataikat, azonban ez sehogy sem klappol. Mint ha csak vázlatokat látnánk végig, semmiképp sem az a tipikus anime stílus, hiszen inkább realisztikusan vannak ábrázolva az emberek. Azonban sajnos ennek a rajzformának megszokása még nem elég, hiszen a minőség is elég drasztikusan változik egyes részeknél. A mozgások pedig megint egy külön téma lenne. El lehet viselni, de nem tetszett ez a stílus.
A zenék talán az egyetlen olyan része az animének, amik megszokottabbak. Persze itt nem az openingre gondolok, ami magában teljesen elvont és őrült. Nagyon nem jött be. Az ending még normálisabb, de ezt sem teljesen az épelméjűeknek készítették. A jelenetek alatt hallható dallamok viszont már rendben voltak. Hozták a hangulatot, igaz ritkán szólaltak meg, de akkor eltalálták.
A karakterek személyisége jól sikerült, hiszen több főbb karaktert is kapunk és mindegyiküknek kidolgozott jelleme van. Ugye a két főszereplő, Toshihiko és Yuka, őket teljes mértékben kiveséznek a cselekmény során, pluszban ugye a kapcsolatuk alakulását is megfigyelhetjük. Aztán ott van még a Kifuken új vezére, aki lényegében csak jót akar, ám a nagycégek tönkreteszik a hagyományait őrző személetet. Erős jellemfejlődések, érzelmek, indulatok. A karakterek teljesen rendben voltak.
Összességében ez a mű nézőpontok szerint változhat. Ha az élvezhetőségét nézzük, akkor elég gyenge. Ha azonban a dolgok mögé nézünk, akkor egy elég egyedi és elvont történettel találjuk szemben magunkat. Érdekes cselekmény, fura rajzolás, elvont zenék és kidolgozott karakterek. Különösebben ajánlani nem tudnám senkinek, hiszen ez nem egy kategóriák közé besorolható anime. Aki kíváncsi, hogy milyen egy morbid és kicsavart világ, ahol a rosszak nem rosszak és a jók nem jók, az bátran vágjon bele, azonban nem garantálom, hogy tetszeni fog, ehhez kell egy másfajta gondolkodásmód.
