Az őrült Angel Brigade kalandjai folytatódnak, a már megszokott módon. Igazából teljesen felesleges lenne belemenni a második szezon elemzésébe, hiszen ugyan olyan, mint az első, beteg. Történetről ugye már az első szezonnál sem beszélhettünk, nos ez csak folytatja azt. Lényegében akár egy évad is lehetne. A rajzolás talán kicsit szebb lett, hiszen ez már egy évvel későbbi kiadás, valamint a zenék is nagyobb szereppel bírnak. Talán egy kicsit kevésbé elmebeteg a cselekmény, de azért egy-egy poénnál itt is sírva fogunk nevetni. Akinek az első évad tetszett, ebbe is nyugodtan vágjon bele. A színvonal maradt.

Valahol a távoli jövőben, egy ismeretlen galaxis mélyén járunk. Létezik egy Angel Brigade nevezetű elit csapat, melyet a Transbaal Birodalom hozott lére. Feladatuk az elvezett technológiák felkutatása. Hogy mik is ezek? Hát azt ők sem tudják pontosan, hiszen alakjuk, erejük, darabonként változik. A csapat jelenleg 4 főből áll. Azonban nem éppen eredeti feladatukat végzik, hiszen bármilyen munkát elvállalnak. Legyen szó akár kutyakeresésről is. Azonban hamar kapnak maguk közé még egy buggyant lányt. Ja, természetesen az elitalakulat tagjai csupa lányok, különböző korúak és stílusúak. Vezetőjük pedig egy vén szivar, aki a biztonságos nyugdíjkor megélésén kívül mással nem igazán törődik. További bevezető felesleges, hiszen ez nem a sztorira építő anime. Elmebeteg humor, agyfárasztó helyzetek. Olyan tipikus székről leesős mű. Ha érdekel titeket, vágjatok bele!

A történetről, mint ahogy már említetem, nem igazán lehet beszélni. Epizodikus cselekmény, a legkülönfélébb helyzetekkel. Ezt nyomatékosítja az is, hogy egy-egy rész mindössze 13 perces. Azonban ne higgyük, hogy ez nem elegendő egy sztori bemutatására, ugyanis ezt a rövid időt remekül használják ki. Igaz sok helyen nincs megoldás, szimplán minden megoldódik. Azonban ennél az animénél a történetre nincs is szükség, a humor a fő vonal.

A rajzolás elég régies, hiszen az anime 2001-es. A környezet elég sokszínű, hiszen rengeteg különféle helyen járunk, azonban a karakterek nagyon egyhangúak lettek. Itt most nem arra gondolok, hogy mindegyikük ugyan olyan, nem, szimplán annyi, hogy egyetlen ruhájuk van. Azonban kidolgozásra nem lehet panaszunk, hiszen a korának megfelelő grafikával rendelkezik.

A hangok nem bírnak nagy szereppel a mű során. Az opening kellően beteg, elborult, remekül tükröző az anime stílusát. Az ending hasonlóan, azonban ez már kicsit nyugodtabb, akár magába is hallgatható. A jelenetek alatt nem igazán kiemelkedőek a dallamok, csak olyan csendet helyettesítőek, de akkoriban nem volt divat a kidolgozott zene, igaz szükség sincs rájuk különösebben.

A karakterek sokszínűek. Van itt fegyvermániás, folyton mindent felrobbantó. Okoskodó, titokban mégis állatkosztümöket imádó. Vallásos, csendes (tipikus). Bombázó, jó pasikat hajtó és persze a kihagyhatatlan konyhatündér, aki a végletekig naiv. A jellemekre nem lehet panaszunk, hiszen egy ilyen brigáddal tökéletesen lehet hozni az ilyen stílust. Jellemfejlődés, visszatekintés, ugyan mik is ezek? Ezekről nem hallottak a készítők, de hát minek is, ez egy szórakoztató anime.

Összességében az ilyen stílusú animék között megállja a helyét. Ha hasonlítani kellene, az Excel Saga és a Furi Kuri juthatna eszünkbe. Nos, ez is egy elborult humorral rendelkező mű, amely során biztosan megszabadulhatunk agyunk aktív funkciótól. Aki egy kis komolytalan kikapcsolódásra, vagy le kíván esni a székről, az nyugodtan vágjon bele, azonban semmi komolyságot ne várjon. Egyszer mindenképp nézhető kategória.

A II. világháború után 10 évvel, egy alternatív Japánban járunk. A háború miatt éhezés, munkanélküliség uralkodik az országba, ezáltal a nép lázadni kezd a kormány ellen. Mivel a rendőrség már nem bír el velük és az általuk alapított Szekta nevezetű szervezettel, így létrehozzák a Fővárosi Rendvédelmi Erő alakulatot. Természetesen a rendőrséggel nem nézi jó szemmel az újonnan jött segítséget, hiszen ezzel azt bizonyítják, hogy ők alkalmatlanok erre a feladatra. Az FRE-nél szolgáló Fuse Kazuki (főszereplőnk) egy nap a szokásos bevetését teljesíti, ki kell pucolniuk egy csatornát a lázadóktól. Azonban amikor szembetalálja magát egy kislánnyal, aki mellesleg pirosak – olyan merénylő, aki táskába előkészített robbanószert szállít – valamiért nem tudja meghúzni a ravaszt, így veszélybe sodorva társai életét. Hadbíróság elé kerül és a kiképzés megismétlésére ítélik. Fuse azonban azon gondolkodik, hogy nem tartozik a szervezet tagjai közé, hiszen nem volt képes lőni, amikor kellett volna. Később meglátogatja a felrobbant lány sírját, ahol találkozik a nővérével, Keiel. Elmondja ki is ő és meglepetésére a nővér nem gyűlöli, sőt, inkább ad neki egy példányt a Piroska és a Farkas eredeti példányából. A történet azonban csak itt kezd beindulni, a rendőrség megpróbálja felszámolni az FRE-t Fuse incidensével, főhősünk nincs tisztában érzéseivel, valamint egy titokzatos „farkasok” alakulatról is beszélnek az FRE-n belűl, amely a rendőrség ellen készül. Mi fog történni Fusével? Kik is a „farkasok”? Nézd meg és megtudod!

A történet már önmagában is elég érdekes és pár pontot leszámítva teljes mértékben realisztikus. A válság motívuma hasonlóan zajlódhatott le a valóságban is és ezt az érzést sötét, komor ábrázolás még erőteljesebbé teszi. Remek fordulatokkal van ellátva ez a mű és a cselekmény levezetése is első osztályú. Nem válik unalmassá, nem tartalmaz klisés jeleneteket, izgalmas és élvezhető a történet. A kidolgozott világgal, melybe csöppenünk, remek párhuzamos húzhatunk a jelenkori helyezettel is akár. Hiszen kinek, ki a farkasa. Melyik szervezet, melyiket falja fel. Amit még kiemelnék, az az eredeti Piroska és a Farkas c. művel egybeeső cselekmény és ezt még erőteljesen is hangsúlyozzák, elképesztően drámaivá válik így a történet. Csillagos ötös.

A rajzolásra sokán mondják, hogy elég csúnya. Én ezzel nem értek egyet, hiszen fantasztikusan realisztikus az egész világ. Nem csak a környezet kidolgozottsága, de a fegyverek, a mozgások, az effektek is mind-mind olyan részletességet kaptak, melyet ritkán láthatunk. Az, hogy a karakterek nem a megszokott animés grafikát kapták teljesen érthető egy ilyen műnél, ha valóságos történetet akarunk közölni, alkalmazzunk ahhoz való karaktereket. Mivel a legtöbb jelenet sötét helyen, vagy éjszaka látszódik, így színek folyamatosan komorak, kopárok maradnak, de ez ne ijesszen el senkit, ez által lesz ennyire magával ragadó ez az anime.

A zenékről nem lehet elmondani semmit, egyszerűen remekek. Az egyes jelenetek alatt hallható, ugyan halk, de annál erőteljesebb hatással bíró dallamok mindig a megfelelő pillanatban, a megfelelő érzést keltik az emberben. Közben talán nem is annyira feltűnő, csak ha utólag visszanézi az ember. A záródalról pedig nem érdemes beszélni, így ilyen mű után, egy ilyen zene olyan dolgokat hoz ki az emberből, amin még maga is meglepődik. A szinkronhangok is elképesztőek, hiszen ilyen átéléssel adni a karakterek jellemét igazán nehéz feladat, megérdemlik a dicséretet. Azt kell mondanom, hogy a hangügyileg is öt csillagos ennél az animnél.

A karakterek, mint ahogy az egész mű, realisztikusak. Mindegyiküknél megvan a saját problémája, vágya, célja az életben, azonban sokuknak nem adattatik lehetőség azoknak megvalósítására. Fuse karaktere lett eszméletlen, de az elemzésbe nem mennék bele, hiszen lelőném a poént. A második fontosabb személyiség, akiről sokat megtudunk az Kei. Neki is elég kidolgozott jelleme van egy moviehoz képest. Szerencsére mindkét karakternél megtudhatunk múltbéli információkat is és elég erőteljes a szellemi bemutatás. Annyit kell mondanom, hogy moviehez képest elképesztő karaktereket sikerült készíteniük az alkotóknak.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Egy olyan realisztikus, ám mégis alternatív világgal, amely akár a miénk is lehetne. Olyan rajzolással, amely roppantmód passzol ehhez a világhoz. Olyan zenékkel, amelyek a végletekig fokozzák ezt a hangulatot. Nem utolsó sorban pedig olyan karakterekkel, akik nélkül a történet nem lenne az, ami. Kicsit elvontabb mű, mélyen mondanivalókat akar közölni és megértése nem mindenki számára lehet egyszerű. Azonban biztos vagyok benne, hogy bárkinek ajánlhatom, hiszen olyan élményt fog nyújtani, melyre kevés más anime képes. Többször nézhető kategória.

Az emberiségnek el kellett hagynia a Földet. Az új otthon keresése közben azonban ismeretlen okokból kifolyólag minden hajó megsemmisül, egy kivételével. A túlélőek ugyan sikerül egy lakható bolygón landolniuk, azonban csak hatan vannak és szerencsétlenségükre mind férfiak. Ez azonban nem gátolja őket, sőt, saját magukat klónozva végül is sikerül benépesíteniük a bolygót, a génmanipulációnak köszönhetően pedig különböző emberek is kialakulnak. A nők helyettesítésére létrehoznak egy marionettenek keresztelt android fajtát, amelyek az egykori nők külsejét viselik. Főhősünk Mamiya Otaru egy átlagos srác, aki Japponesben tölti napjait. Szegényesen él, mindennapi munkával próbálja fenntartani magát. Egy nap azonban megváltozni látszik élete, hiszen egy titokzatos helyiségbe jut, ahol egy furcsa marionette hever. Nagy meglepetésére életre is kel, ám még megdöbbentőbb dolog, hogy ez az android mosolyog. Ő Lime, a Maiden áramkörrel ellátott, érzelmekkel rendelkező anroid. Természetesen itt nem áll meg a folyamat, a továbbiakban még feltűnik két hasonló marionette, valamint egy háború is készülődik a háttérben. Vajon mi is ez a Maiden áramkör? Milyen háború van kialakulóban? Miért semmisült meg a kolonizációs flotta többi hajója? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet elég egyedi felépítésű. Már az alapsztori is elég érdekes, hiszen hogyan élhetne az emberiség nők nélkül, még akkor is, ha klónozva hozzák létre az utódokat. Ezen kívül szépen építkezik az anime, hiszen fokozatosan adagolják az információkat magáról a marionettekről, és a tragikus lezuhanásra is körülményeiről is. Persze, vannak egyes mondhatni filler epizódok, amelyek nem viszik előbbre a cselekményt, de ezek is elférnek és nem is esnek túlzásokba. Picit bugyuta és túl könnyen oldódnak meg a problémák, de ezektől eltekintve egy korrekt, kidolgozott történettel állunk szemben.

A rajzolás mai szemmel csúnyának hathat, de vegyük figyelembe, hogy egy ’96-97 között futott animéről beszélünk. Ehhez képest egész korrekt a grafika. A környezet ugyan szinte semmilyen hangsúlyt nem kap – akkoriban ez nem számított különösebben –, de a karakterek kellően kidolgozottak. Mindegyik karakter más-más kinézetet kapott, pont olyat, amely illik a személyiségéhez. Összességében az akkori rajzolást kapjuk, kicsit szebb kiadásban.

A zenék annyira nem jelentősek. A jelenetek alatt elég gyenge kivitelezésű dallamokat hallhatunk, de ismét csak a kort kell említenem, akkoriban nem vitték túlzásba ezen elem kidolgozását. Az opening viszont egész ügyes, hiszen pergős és a hangulata is teljesen jó. Illik az animéhez. Az ending lassabb, melankolikusabb, pont egy záráshoz illik, főleg a szövege miatt, szomorkás, ám jelentősége mégsem olyan nagy szerintem.

A karakterek erőteljes szerepet játszanak a műben. Mondhatni elég sok szereplőt kapunk és szerencsére mindegyikük teljesen más. Van komoly, idióta, házias, szeleburdi, amit csak el tudunk képzelni, így mindenki találhat magának olyat, amelyet megszerethet. Szerencsére a jellemfejlődés sem marad el egyiküknél sem, főleg a marionetteknél figyelhető meg erős változás. Talán ez az anime legnagyobb erőssége, ha néha idegesítőek is kicsit a karakterek, attól függetlenül több arcuk van és szerencsére a drámai vonalakat is előhozzák belőlük.

Összességében ha nem is egy kiemelkedő alkotásról beszélünk, de mindenkinek kellemes perceket hozhat ez az anime. Korrekt történet, régies rajzolás, átlagos zenék, szerethető és sokszínű karakterek. Nem kell világmegváltó gondolatokat, nagy tragikumokat várni, de humort és egy csipetnyi drámát mindenképp. Főleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a háremes, alternatív világban játszódó, kis akcióval ellátott történeteket. Ha többször nem is, egyszer mindenképp nézhető.

Animátrix. Gondolom, senkinek sem ismeretlen a Mátrix trilógia fogalma, története. Nos, ez annak egy kiegészítése lényegében. Mesél több témáról, a Mátrix múltjáról, más forradalmárokról, miért lázadtak fel kezdetben a gépek, valamint, hogy az emberek miként pusztították el az eget. Összesen nyolc különböző történetből épül fel ez a 1,5 órás film (vagy a 9 részes OVA [az egyik történet 2 részes]). Érdekesség, hogy mindegyik részletet más-más stúdió készített, így nem csak a cselekmény, de a rajzolás, hanghatás is mindegyiknél teljes mértékben más, természetesen ragaszkodva az eredeti történet világához. Aki Mátrixrajongó, annak feltétlenül ajánlom, aki pedig nem látta az alaptörténetet, az ne vágjon bele, hiszen egy nagyon ismeretlen világba fog csöppenni. A szokásos elemzést azonban most elhagyom, hiszen elég hosszadalmas lenne 8 különböző művet elemezni.

2077-et írunk, Japán már 10 éve teljesen elzárkózott a külvilágtól. Kiépítettek egy olyan rendszert, amely által a teljes sziget területét lefedték, így bentről semmilyen adat nem juthat ki, ez igaz a képekre is, tehát teljesen eltűntek. A robotok szerepe egyre nagyobb a világban. Szinte már minden munkát mesterséges intelligenciákra bíznak, azonban az androidok készítését törvényben szabályozták. Természetesen Japán ellenezte a szabályzást, és leginkább ezért döntött az elzárkózás mellett. Azonban egyre furcsább dolgok kezdenek felszínre bukkanni, így a S.W.O.R.D. tervet készít, hogy behatoljon Japán területére. Hogy miként sikerül bejutni a teljes mértékben ellenőrzött határokon? Mit akarnak annyira elrejteni a Japánok? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából még érdekes is lenne, ha kifejtették volna jobban, illetve ha nem vették volna ennyire sablonosra a dolgot. Alap sztori, gépek az emberek ellen, emberek akik nem bírnak nemet mondani a rossz irányú fejlődésnek. Természetesen, hogy egy mozinál nem olyan lényeges a kidolgozott cselekmény, de azért nem kellene félvállról venni a dolgokat.

A rajzolás, hát ugye teljes mértékben CGI. Ameddig a városokban járunk, illetve gépek mozognak a képernyőnkön, addig minden rendben van. Gyönyörű, magával ragadó az egész világ, azonban ez csak álca. Amint rendes karakterek tárulnak elénk eloszlik ez a báj, ugyanis ennyire rossz mozgást nehéz készíteni. Na de a mozgás még hagyján, az arcok teljesen semmitmondóak lettek, valamint az érzelmek ábrázolása is eléggé hiányos. Pedig ez egy tipikusan olyan anime, amiben a látványon lenne a hangsúly, viszont ha az sem kiemelkedő, akkor mit is várhatunk.

A hanghatásokkal azonban nincs gond. Legtöbb mozinál nincs ugyan, de itt tényleg nagyon jó dallamokat sikerült komponálni a jelenetek alá. Szinte végig hallunk valamit és az mindig passzol az adott hangulathoz. Rengeteg stílusból kapunk adagot, a raggetől elkezdve a zúzos ütemekig. Ezekre nem lehet panaszunk, talán ez a legpozitívabb dolog az egész animében.

A karakterek szintén maximálisan sablonosak. Egyiküknek sincs kidolgozott személyisége, mindegyikük lóg a levegőben. Átlagos hősnő, aki megakarja menteni az általa imádott férfit. Lényegében csak róla tudunk meg valamit, bár ezt sem nevezném komolyabb információnak. Rendben van, hogy ez egy mozi, de akkor is, ennyire nem törődni a karakterekkel, nevetséges.

Összességében ez egy nagyon felejthető anime. Aminek szánták, annak semmiképp sem jó. Másban pedig semmilyen kiemelkedő, sőt, színvonal alatti eredményt ér el. Akinek van szabad 1,5 órája és nagyon nem tudja mire felhasználni, valamint akar látni szép városokat, azok talán nekivághatnak, de ezen kívül senkinek sem ajánlom. Gyenge történet, a kategóriájában gyenge rajzolás, igaz jó zenék, de semmitmondó karakterek. Megtekintésre nem ajánlott, ritkán írok ilyet, de ez megérdemli.

A jövőben járunk, ahol a szamurájok ideje már lejárt. Helyüket átvették a gépesített harcosok, kik feladták testüket azért, hogy nagyobb erőre tegyenek szert. Az egykori hősök megfogyatkoztak, így a faluknak nem maradtak védőszentjeik. Banditák zsákmányolják és sanyargatják a népet. Egy Kanna nevű falu azonban megunta ezt, és 3 lakosa elindult a városba, hogy szamurájokat béreljen fel a banditák elpusztítására. A 3 utazó: Kirara, a falu médiuma, bárhol képes kapcsolatba lépni a vízzel ingája segítségével (érdekesség, hogy a szamurájokat is ezzel keresi), Komachi, Kirara huga, lényegében a poénzsák, valamint Rikichi, egy falubéli lakos. Egyetlen fizetési eszközük azonban a rizs, de nem sejtik, mekkora veszélybe sodorja őket az étel a kegyetlen városban. Az első szamurájt hamar megtalálják, azonban neki egyetlen feltétele van, kell neki 6 társ. Megkezdődik hát az ádáz keresés, hogy a falu megszabaduljon a zsarnok banditáktól. Vajon sikerül megtalálniuk időben a kellő mennyiségű szamurájt? Ha sikerül is nekik, képesek legyőzni a banditákat? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet eredetileg Akira Kurosawa Seven Samurai eposz-klasszikusát dolgozza fel a sajátos módján. A GONZO próbálta másképp előadni, de nem is akarta annyira megváltoztatni. Az alapvető sztorival nincs is gond. Szépen bonyolódik, bontakozik ki, ám a végét nagyon elrontották a szememben. Bejött egy teljesen új szál, ami nem kellett volna szerintem. A többi rendben van, hiszen izgalmas és harcban gazdag cselekményt kapunk. De mint ha valami mégis hiányozna belőle, valahogyan hiányérzetem maradt a végénél, valamint egyes elhalálozásokkal sem voltam kibékülve.

A rajzolás szép, ám a néhol túlzott CGI sajnos rontott az összképen. A karakterek részletesek, mindegyikük egyedi megvalósítással rendelkezik, minőségük folyamatosan jó. Ez azonban már nem mondható el a tájakra. Néhol gyönyörűen kidolgozott, ám sokszor válik hanyaggá. Viszont a lényeg úgyis a csatákon van, azok viszont rendben vannak. Dinamikusak, látványosak, pörgősek és hál’isten nem torzulnak el a gyors mozgásoknál. Az viszont biztos, hogy CGI nélkül is meglett volna ez az anime.

A hangokra különösebben panaszunk nem lehet. Az opening ráhangol minket a cselekményekre, kicsit ugyan, mint ha másról szólna, de beleerőltethetjük a mű dolgait. Viszont legalább pörgős és eszünkbe juttatja a csaták szellemét. Az ending lágyabb, lassabb, ám mégis valami felfokozó hatással bír, ez talán még jobban passzol a történethez, mint az opening. A jelenetek alatt megszólaló dallamok kissé hiányosak, hiszen elég kevésszer hallhatjuk őket. Főleg a harcok alá dobnak be egy-egy hangulatfokozó ütemet, de ezeken kívül ne igazán várjuk mást.

A karakterek elég erőteljes szereppel bírnak az animében. Sokuknál elég erőteljes jellemfejlődést figyelhetünk meg. Katsushiro kezdő szamurájból a végére megtalálja igazi útját, talán nála a legszembetűnőbb a változás. A többiek sem panaszkodhatnak azonban, hiszen mindegyikük részletes személyiséggel rendelkezik, mindegyiküknek megvan a maga célja. Azonban sajnos sokukra nem jut elég figyelem, pedig én több visszatekintést is el tudtam volna viselni egyes szereplők múltjáról. Összességében azonban rendben vannak a karakterek, hiszen elég sok főszereplő van és mindegyikük más, színes egyéniség.

Nos, ha mindent összevetünk ez egy nem átlagos szamurájtörténet. Jövő, robotok, ám mégis régimódi életmód, szokatlan kontraszt, de jó. Egy nem átlagos cselekmény, fogjuk rá szép rajzolással, elhanyagolható hangokkal, viszont színes karakterekkel rendelkező animéről beszélünk. Élvezető ugyan a dolog, de mint már említettem, valami hiányzik belőle. Akik szeretik a karddal hadonászós, robotokat kaszabolós, szamurájos történetek azoknak mindenképp ajánlott. Akiket ezek nem hatnának meg, azok kíváncsiságból nézzenek bele a jellemfejlődésekbe. Egyszer nézhető kategória.

Szokatlan jelentbe csöppenünk. Asaba Naoyuki egy 40 napos kutatás után a nyári szünet utolsó estéjén úgy dönt, ő most megmártózik az iskolai medencében, ha már a szünet alatt nem jutott erre idő. Nagy meglepetésére azonban ott talál egy lányt, pontosabban Iriya Kanat is, aki szintén erre készül. A hírtelen találkozás miatt viszont kedves leányzónk beleesik a vízbe, majd hamar rájön, hogy nem tud úszni. Asaba természetesen megmenti, majd felajánlja, hogy megtanítja úszni. Az idilli hangulatot azonban hamar megtöri egy fura fazon, aki Iriyáért jött. Másnap az iskolában természetesen újra felbukkan a lány, mint az új diák. Elsőre talán ez egy tipikus szerelmi történetnek tűnhet, de a későbbiekben bonyolódnak a dolgok, hiszen ez nem egy átlagos város. Egy titokzatos támaszpont működik a közelben, ahol a pletykák szerint idegen technológiákat használnak. Hogy ki is az új diák és miért van két gömbszerűség a csuklójában? Mit titkolnak a támaszpontot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történetre igazából nem lehet panaszunk, hiszen nem igazán találkozhatunk hasonló sztorival. Igaz, elég sok helyen homályos, sőt néhol már érthetetlen, de fő dolgokra végül fény derül. Persze nem mindenre, mert így elvenné a néző szabadságát, had filozofáljunk a dolgokon tetszés szerint. Az első pár rész inkább csak bevezetés, majd a történet felétől kezd el erősödni a drámaiasság, illetve kibontakozik a bonyodalom. Szerelem és dráma, ez a két fő stílus és meg kell mondani, ezt nagyon jól adja.

A rajzolás egyes helyeken talán kicsit eltér a megszokottól, de ettől függetlenül szép. A környezet kellően kidolgozott, részletes és színes. Kápráztatja szemet, valamint a fényekkel is remekül bánnak. Sajnos ez csak a szabad ég alatti tájakra vonatkozik, a zárt épületek nem kaptak nagy hangsúlyt. A karakterek ábrázolása átlagos, a lányok kellően aranyosak, a fiúk pedig csak vannak. Ami feltűnt, hogy Akiho teljesen úgy néz ki, mint a School Days-es Sekai (talán csak véletlen).

A zenék kellemesek az egyes jelenetek alatt. Sokszor hírtelen a váltás és ettől megteremtődik a misztikus UFO hangulat. Nekem tetszettek a zenék, hallottam már jobbat is, de semmiképp sem elhanyagolható. Az opening lassú, főleg a szerelmi szálra utal, nálam nem igazán ért el különösebb hatást. Az ending hasonló, szintén lassú, de azt hiszem egy ilyen történethez ez passzol. A szinkronhangok pedig a szokásos remek minőségnél is jobban lettek kiválasztva, Iriya félénk hangja nagyon jól adta a karakter stílusát.

A karakterek mondhatni egyediek. Igazából csak a két fő karakter jellemével ismerkedhetünk meg jobban. Iriya személyisége szokatlan, de ez érthető is, viszont az emlékezetkiesése részeknél nagyon drámai gondolatok, érzések kerülnek a felszínre. Asaba jelleme változik sokat a történet során, a kezdetben gyerekes fiú a végére egész komoly gondolatokat mutat fel. OVA-hoz mérten remek személyiségek találhatok meg az animében.

Összességében ez egy remek szerelmes, drámai történet. Kicsit megfűszerezve sci-fivel, UFOkkal és titokzatos új technológiákkal. Persze előfordulnak viccesebb jelenetek is, de ez teljes mértékben dráma, aki nincs felkészülve mélyreható szerelmi érzelmekre ne igazán vágjon bele. Érdekes történet, szép rajzolás, kellemes zenék és szerethető, de mégis összetett jellemmel rendelkező karakterek. Ezt kapjuk az Iriya no Sora, UFO no Natsu című animétől. A drámák, illetve a szerelmi történetek kedvelőinek ajánlanám elsősorban, azonban bárki számára élvezhető.

A jövőben járunk, amelyben mindenki viselhet fegyvert. De nem csak szimplán pisztolyt, hanem bármilyent, legyen szó géppuskáról, vagy aknavetőről. Magas a bűnözés, mindennaposak az utcai harcok. Ebben a világban él egy érdekes összetételű család: Sei, a yakuza család örököse; Joe, egy múltnélküli mániákus lövöldöző; Meg, Yoe „társa”; valamint Amy, egy fiatal számítógépőrült. Ők négyen alkotják azt a csapatot, amely mintegy zsoldos hadsereg működik. Nem a szokásos gyilkolásra kell gondolni, bármit elvállalnak, amiért fizetnek nekik. Sorra végzik el a legkülönbfélék feladatokat, ám az egyiknél fura jelenségre lesznek figyelmesek. Egy furcsa, magától működő robotot kell legyőznie Joenak. Persze nem önmagában, hanem Jango, a hatalmas robot segítségével. A robot legyőzése után történik az érdekesség, ugyanis kiderül, hogy egy fénylő agy vezette a gépet, amely legyőzése után felrobbant. Innen indulna a bonyodalom. Mi lehet ez a furcsa vezérlő szerkezet? Mi Joe valódi múltja? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából sok fordulattal nem szolgál. Nem is a legegyedibb elképzelés és sajnos eléggé kiszámítható. Az első 12 rész teljesen epizodikus, utána jön egy kisebb bonyodalom, azonban ez is elég sablonos. Igazából többet is ki lehetett volna hozni ebből a sztoriból, de ezen megvalósítás alapján nem nyújt nagy élmény. Dögös csajok nagy puskával, plusz egy kis mecha és összeesküvés.

A rajzolás mondhatjuk átlagos. A környezet semmitmondó, van, hogy ne fehér háttér előtt ugrándozzanak a karakterek, akik azért már valamivel nagyobb hangsúlyt kaptak. Előjön a dögös csajok nagy puskával effektus, ugyanis a főszereplő hölgyek munkájukhoz mérten is túlságosan alul, illetve kihívóan öltözködnek. Értem én, hogy valamivel meg kell tartani a nézőket, de ne ez legyen az. A mechákról felesleges beszélnem, CGI, de sajnos a rosszabbik fajta. Idétlen mozgás és ronda grafika, de ezt már mindenki maga dönti el.

A hanghatásokat főleg a rockos stílus jellemzi. Az akciójelenetek alatt hallható főleg, általában zúzos és pörgős, ezzel emelve a jelenet hangulatát. Az opening elég laza, ami lényegében illik is az animéhez és az üteme is jó, ezzel nincs gond. Az endinget már nem igazán tudom mire vélni, ugyanis nem igazán passzol a történet egyetlen vonalához sem. Valami kellett a végére és ez volt kéznél gondolom, érjük be vele.

A karakterek szokásos akció-dögös-lányok. Igazából egyiküknek sincs olyan kifejezetten kidolgozott személyisége. Meg és Joe múltjáról tudhatunk meg többet, de Meg-é csak érintőleges, lényegében Joe múltja köszön vissza többet a bonyodalomnál. Azonban egyikükről sem tudhatunk meg sok mindent, ami pedig azért elvárható lenne egy ilyen témánál.

Összességében ez egy a sok közül anime, sajnos. Több is lehetett volna, de be kell érnünk ennyivel. Kapunk egy akció történetet, amiből már folyót lehetne rekeszteni, átlagos rajzolás, pörgős zenéket és megismerhetetlen karaktereket és néhol egy-egy olyat, akinek semmi szerep nincs a cselekményben (lásd szakács). Főleg azoknak tudnám ajánlani, aki szereti a lányok nagy puskával stílust, valamint az akció őrültetnek, mivel abból van bőven. Egyszer nézhető, de többször semmiképp.

Egyéb hozzátartozó anime:
Bakuretsu Tenshi: Infinity: 1 részes OVA

A közeli jövőben járunk. Az emberek rájöttek, hogy léteznek párhuzamos univerzumok és próbálják ezeket elérni. Úgy vélik, hogy a világ álmodik és az egyes álmai a párhuzamos univerzumok. Kísérleteznek felvenni a kapcsolatot a többi világgal és az egyik ilyen próbálkozás során keletkezik az Unió Tornya. Azt kell tudni erről az épületről, hogy a végtelen magasba szökell és még Tokióból is látni, ha tiszta az ég. Fujisawa Hiroki és Shirakawa Takuya merész tervet szövögetnek, el szeretnének repülni a toronyhoz, ám ez nem egyszerű. Az UNIO támadja Japánt és Hokkaido térsége már el is választódott, így át kell kelniük a határon, ha a toronyhoz akarnak menni. Ez pedig ugye veszélyes. A későbbiekben feltűnik még egy lány is, Sawatari Sayuri szerepében, aki csatlakozik a két fiúhoz. Nagyon összebarátkoznak, ám Sayuri hírtelen nyomok nélkül eltűnik. Ez után ugrunk 3 évet az időben és kiderül, hogy Sayuri csatlakozik valamilyen módon a toronyhoz és 3 éve alszik, ám nem ébredhet fel, mert ez a világ végét jelentené. Hiroki azonban ígéretet tett a lánynak, mindenáron elviszi a toronyhoz, még ha az a világ végét is jelentené. Mi fog történni Sayurival? El fog pusztulni a világ? Nézzétek meg és megtudjátok.

Kissé elfogult vagyok, hiszen ez egy Shinkai Makoto mű, aki legnagyobb kedvencem. A történet elég elvont és talán nehezen is érthető elsőre, ám nagyon szép. Talán unalmasnak tűnhet ez 1,5 órában, de ha képes vagy a dolgok mögé nézni, biztosan élvezni fogod. Kissé kiszámítható ugyan, de jól összerakott a cselekmény. Nincsenek eget rengető fordulatok, körmöt-rágós jelenetek, de kapunk egy szép levezetésű, kicsit elvont drámai sztorit.

A rajzolásról nem is érdemes szavakat ejteni, ezt látni kell. 2005-s anime ugyan, de messze lekörözi a mai grafikákat. Nem hiába Shinkai Makoto. Olyan képi világot kapunk, annyira részletes környezetet, amelyben nagyon hamar elveszhetünk. A karakterek szinte eltörpülnek a háttér mellett, igaz ők is kidolgozottak, de a környezet egyértelműen sokkal magasabb szinten áll. Nem igazán tudnék olyan animét mondani, melynek hasonlóan gyönyörű rajzolása lenne. Már ezért is érdemes megnézni.

A zenékre szintén nem lehet panaszunk. Szinte végig hallhatunk valamilyen dallamot a háttérben, amelyek kivétel nélkül passzolnak a hangulathoz, de ha mégsem, akkor a háttérzajok által kerülhetünk még inkább abba az érzelmi állapotba, amit el szeretnének érni a készítők. A szinkronhangokra külön kitérnék, ugyanis remek munkát végeztek. A hangsúlyozás tökéletes illik a jelenetekre és nem csak a szokásos módon, hanem sokkal szebben. Gyönyörű hangzás, remek szinkronokkal, kell még más?

A karakterek jelleme szintén kidolgozott. Lényegében három főszereplőnk van. Nekik ahhoz képest, hogy ez egy 1,5 órás mozi, részletes személyiségük van. Egyikük sem az a tipikus sablon karakter, álmaik, céljaik vannak az életben, amiket el szeretnének érni. Mindegyikük hasonló egy kicsit, hiszen van egy közös céljuk, ezért is passzolnak nagyon össze. Ugyan nem kapunk olyan részletes betekintés a múltjukba, jövőjükbe, de ezt nem is várhatjuk el egy mozitól. A karakterek így voltak jók, ahogy voltak.

Összességében ez egy kiemelkedő mozi. Kicsit elvont, de kellemes történettel, elképesztően gyönyörű rajzolással, remek dallamokkal, részletes és szerethető karakterekkel. Aki egy kicsit is ismeri Shinkai Makoto műveit, tudja, mit várhat ettől a műtől. Bárki számára ajánlható, hiszen ez egy emberi történet, még ha kicsit futurisztikus és furcsa is. Egyszer mindenképp tessék megnézni, de bőven belefér a többször nézhető kategóriába.

Adott a világ, ahol bizony rég elfelejtették a démonokat, pedig ők hűen vigyáztak az emberiségre. Néhány szörnyeget azonban nem nézi ezt jó szemmel, így átalakulnak Mikurává, amelyek az emberek vérével táplálkoznak. Ezt azonban nem lehet annyiban hagyni, ezért minden városnak van egy őrzője, a Karas. A Karast egy bizonyos Yurine nevezetű lány választja ki, aki a városban élők akaratából születik. Ez így elég bonyolultnak tűnhet, de higgyétek el, nem az. Egy régebbi őrző viszont az oldal másik felére áll és elhatározza, nem a démonokat kell megölni, hanem az elfajzott emberiséget kell kiirtani. Vele fog szembeszállni újdonsült Karasunk, Otoha, aki első benyomásra nem tűnik annak a tipikus őrző karakternek. Sikerül-e megállítania az emberek elpusztítását? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából nem éppen az anime erőssége. Az alap környezet érdekes lenne, de egyáltalán nincs kidolgozva. Lényegében egy tipikus jó és rossz közötti harc, ahol a rossz sem igazán rossz, csak a másik nézőpont mellett áll ki. Sok kisebb harc, majd egy fő csata és ennyi is volna a történetünk. Egyértelműen gyenge.

A rajzolás, röviden és tömören: vizuális orgia. Mondhatni bárki bármit, a CGI akkor is jó, főleg úgy, ha ilyen tökéletesen alkalmazzák. Életemben nem láttam még hasonló megvalósítást és itt most nem csak a rajzolásról, hanem magáról az effektekről is beszélek. A környezet, a karakterek, a harcok, mind-mind olyan mértékben ki vannak dolgozva, hogy az lenyűgöző. Ezek mellé még párosul a leginkább a mátrixhoz hasonlítható effektsorozat. Időmegállás, kameramozgás, időlassítás, ami csak szemnek ingere. Fantasztikus. Ezt látni kell, mert leírni nem lehet.

A hangok szintén jól sikerültek az animében. Általánosságban nincs zene, de a harcok alá olyan komponálásokat kapunk, amik rendesen magával ragadják az embert. Mint ha csak egy-egy klipet néznénk, tökéletes mozgás a zenére, vagy talán a zene mozog a képi hatásokra. Az opening ugyan lehetett volna egy cseppet pergősebb, de így is remekül passzol az alkotáshoz. Az ending, mint egy lenyugtató működik a remek akciójelenetek után, nehogy szívinfarktust kapjuk.

A karakterek a másik gyenge pontja a történetnek. Ez egy OVA, 6 rész, mindegyik 30 perc. A rengeteg akciójelenet miatt, ami persze nem baj, nem igazán jutott idő arra, hogy esetleg megismerjük nem hogy a főbb szereplőket, még a főszereplőt sem. Érzelmek, gondolatok, ezek rejtélyek maradnak. Valamint jellemfejlődést sem ajánlatos várni, ez egy akció anime kéremszépen.

Összességben attól eltekintve, hogy a sztorira és a karakterekre nem adtak a készítők, ez egy olyan akció anime ami amellett, hogy a látványával kényezteti a néző szemeit, a csatákkal és a hangokkal magával ragad és felpörget. Ennek az alkotásnak a célja az, hogy remek harci jeleneteket tárjon elénk és meg kell mondani, ezt 100%-osan teljesíti. Bárkinek ajánlott, aki egy kicsit is fogékony a látványos csatákra. Ha nem is remekmű, de egyértelműen többször nézhető kategória.

Milyen lenne a világ, ha egy nagy történelmi esemény egy picit másképp alakul? Erre kapunk egy alternatívát a Code Geass környezetében. Britannia, mint a legnagyobb hatalom jelentkezik, befolyást gyakorolva az egész világra. Sorra hódította meg a Föld országait, majd 2010. augusztus 10-én a Brit Birodalom hadat üzen Japánnak. A szigetországnak esélye sincs a legújabb technológia, a KnightMare-k ellen, így hamar elesik. Japánt hozzácsatolják a Birodalomhoz, valamint megfosztják a legjelentősebb dologtól, a nevétől. Japán ezen túl a 11-es körzet, valamint a lakói a 11-esek. Ez talán a legnagyobb büntetés egy ország számára. A megmaradt ellenállok, akik jogosan küzdenek szabadságukért, hamar terroristaként tűnnek fel, hiszen csak vér árán tudják a figyelmet felhívni magukra. Hét évvel a háború után szintén egy ilyen akcióba csöppenünk, ahol egy kamiont próbálnak elrabolni a lázadók. Az autópályán menekülés közben majdnem elgázolnak két motorost, így szükségszerűen letérnek az útról és mondhatni balesetet szenvednek. Az egyik motoros, Lelouch utánuk megy és próbál segíteni, bemászik a kamionban, ami viszont hírtelen elindul. Ezután megérkezik a hadsereg, akik megpróbálják visszafoglalni a járművet, ám az behajt egy gettóba. A publikus információk szerint egy újfajta mérges gáz található a kapszulában, amit elraboltak, ám Lelouch hamar rájön, hogy egy lány van benne. Menekülőre fogják ugyan, de elkapják őket és a lányt lelövik. Egy pillanat múlva azonban feltesz egy kérdést Lelouchnak, „Ha lenne erőd, képes lennél élni?”. A válasz egyértelmű, igen. Ezután eljött egy új korszak az emberiség számára, egy korszak, amelyben Britannia elbukik. Az erő amit Leloluch kapott nem más, mint a Geass, amellyel bármely embernek parancsolhat és az szó nélkül teljesíteni fogja. Mit fog kezdeni Lelouch ezzel az erővel? Megtudja-e változtatni a világot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet egyszerűen remek. Egy olyan cselekmény, amely tökéletes kidolgozott és részletes. A világ, amelybe csöppenünk teljesen elképzelhető és akár igaz is lehetne. Valamint kapunk egy olyan izgalmas, fordulatos és sokszínű sztorit, amelyet kevés animénél tapasztalhatunk. Láthatjuk, hogy növekszik az ellenállás, mit éreznek valójában az emberek, valamint mit tud kezdeni egy fiatal fiú egy olyan képességgel, amely megváltoztathatja a világot és az abban élő embereket. Olyan csavarokat kapunk, amelyeket csak kevésszer tapasztalhattunk. Olyan váratlan fordulatokat, amelyeknél leginkább lefordulnánk a székről, hiszen mindegyikük kiszámíthatatlan. Egyszerűen remek, kevés történet tudott ennyire magával ragadni.

A rajzolás elsőre elég fura volt. Főleg a főszereplő ábrázolása, elég vékony a testfelépítése, valamint a mozgása is érdekes. Leginkább az X-es grafikára hasonlít. Érdekes, hogy a többi karakter átlagosan van ábrázolva. De ha ezen túl tesszük magunkat egy szép és kidolgozott látványt kapunk. A környezet és a karakterek is kellően részletesek, valamint a harcok látványosak és dinamikusak. A mechák ábrázolása is ügyes, nem használtak CGI-t, de így is megállja a helyét a mai elvárásoknál. Grafikailag sem lehet panaszunk.

A zene remekül passzol a jelenetekhez. Akciókhoz inkább csak aláfestést kapunk egy kis igazolom fokozás céljából, ám a drámai, illetve fontos jelenteknél sokszor elég egyedi hangzást kapunk. Nekem tetszettek, de ez már ízlés kérdése. Az első opening igaz kicsit elüt a tényleges történettől, de azért remekül ráhangol. A második viszont már nem nyerte el a tetszésem annyira, nem igazán éreztem hozzáillőnek. Az első ending kicsit a poénosabb vénára hajaz, de levezetésnek tökéletes. A második inkább már az egyedüllétre és a magányosságra utal, ami akaratlanul is kialakul.

A karakterek egyértelműen öt csillagosak. Mindegyikük külön egyéniség, igaz a mellékszereplők között azért találni olyat, akinek a személyisége elég sablonos és tipikus. Főleg azok a karakterek tetszettek, akik kettős életet élnek. Ott van bennük a lázadó ösztön, a harcos, aki küzd a szabadságáért és próbálja kivívni a tiszteletet, ám mégis képesek egyszerű iskolásként viselkedni, ha szükséges, sőt még tipikus jelenetekbe is képesek belekeveredni. Lelouch karaktere egyértelműen tökéletes. Nekem végig olyan érzésem volt, mint ha Lightot látnám (Death Note) és valóban sok hasonlóság felfedezhető a két szereplő stílusa között. Suzaku karaktere irritáló volt néha, a békapárti nézetei, ám ő tökéletes ellenpárja Lelouchnak és hamar rá kell jönnünk, nem egyértelmű, hogy ki a jó és ki a rosszfiú. Megdöbbentő, hogy mennyit változnak a személyiségek, valamint az, amikor saját maguknak is nehezen tudják elszámolni a cselekedeteiket. Valóban helyes az, amit teszek? Képes vagyok megváltoztatni a világot? Tökéletes, ennyi.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Egy példaadó történettel, szép rajzolással, néhol sablonos, de legtöbbször kellemes hangzással és egyszerűen lenyűgöző karakterekkel, akinek több oldala is van és mindegyikük változik az idők során. Hasonló érzelmeket kevés mű vált ki belőlem, bárkinek ajánlanám, aki szereti az ilyen történeteket, de annak is, aki nem. Hiszen itt nem egy tipikus ellenállok a birodalom elleni harcról van szó. Felmerülnek olyan kérdések, hogy milyen áron lehet megváltoztatni a világot, milyen áron szállhatunk szembe valamivel, ami legyőzhetetlennek tűnik? Valóban feláldozhatóak az emberek a nagyobb jó érdekében? Remekmű. Mindenkinek látnia kellene, akár többször is. Epekedve várom a második szériát.

Iwaki Tomonori átlagos 15 éves iskolás. Már régóta tetszik neki tanárnője, mondhatni az idősebb nők a gyengéi, még sem tett még semmi lépést az ügyben. Elérkezett viszont Tomonori életének legszörnyűbb napja, kedves tanárnőjét eljegyezték. Ez hihetetlen sokként éri, hiszen minden álma porba hullott hírtelen. Természetesen a nap még nem ért véget, ahogy hazaér fura eseményre lesz figyelmes, egy fiatal lány fogadja őt és csak egyszerűen „férjemnek” szólítja, valamint kijelenti, ő a felesége. Ez első sokk, illetve kisebb csetepaté után kiderül, hogy a titokzatos lány Rizel, 12 éves és a legnagyobb tudósok génjeiből lett klónozva, valamint már kiderült, Tomonorit választotta férjéül. Rizelhez még tartozik három apa, A, B, C, illetve speciális képességként a könnyei, mint bombák funkcionálnak. Értsd, ha sír, kő kövön nem marad. Nincs hát más választása főhősünknek, Rizel ott fog lakni nála. Egyetlen probléma már csak: Tomonori stílusa, fiatalabb lánnyal együtt lenni? Szó sincs róla. Hogy mi fog történni velük ezután? Sikerül-e Rizelnek meghódítania Tomonorit? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából nem tartogat túl sok meglepetést, mégis kellemes. Láthatjuk Rizelt, ahogy próbálja megvalósítani lehetetlennek tűnő célját és ez néha a vígjáték ellenére elég szívszorító. Az események szépen épülnek egymásra, mondhatni lineáris, egykét klisét leszámítva. Persze senki ne várjon világmegváltó fordulatokat, a szokásosnál jobb, de mégis csak egy iskolás-szerelmes történet ez.

A rajzolásra különösebb panaszunk nem lehet. Nem mondható sem szépnek, sem csúnyának, olyan általános. A karakterek kidolgozottak, a környezet valahogy van, nincs különösebb jelentősége. Talán Rizel megjelenésében van a legtöbb munka, elég sok van neki.

A zene szintén nem bír nagy jelentőséggel. Az opening kellően a „kawaii” stílusra hajaz, végül is illik a történethez. Ilyen szempontból az endingel sincs gond, főleg Rizel próbálkozásait idézi fel. A jelenetek alatt megszólaló kisebb dallamok már tényleg nem váltanak ki különösebb érzelmet. Helyettesíti a csendet, felejthető, nagyon gyorsan.

A karakterek mondathatni tipikus ecchi jelleműek. Van a lány, Rizel, aki imádja a fiút, mindent megtenne érte és van a fiú, akit egyáltalán nem érdekel a lány. Viszont elég jelentős jellemfejlődést figyelhetünk meg útközben. Mind a két főszereplő sokat változik, főleg előnyükre. Érettebbek és őszintébbek lesznek magukhoz az események folyása közben. Erős pozitívuma ez az animének, ugyanis kevés ilyen műfajúban láthatunk hasonlót.

Összességében ez egy az átlagosnál picit többet nyújtó iskolás-szerelmes történet. Kellő mennyiségű poénnal, amelyek kellően elborultak. Meghintve egy kis drámával és fokozva szerethető karakterekkel, akik változnak is. Extraként kapunk egy értelmes befejezést, ami ritkaszámba megy manapság. Főleg olyanoknak ajánlanám ezt az animét, akik szeretik az iskolások szerelmi életét feldolgozó történetet, vagy csak nevetni szeretnének egy kicsit. Egyszer mindenki szánhat rá időt, hiszen egy-egy rész csak 15 perces.

Az emberiség kénytelen volt elhagyni a Földet, sőt az egész tejútrendszert. Főhőseink Thor, és ikertestvére Rai egy Juno nevű kolónián él. Amit tudni érdemes az emberek jelenlegi életéről az, hogy mindenféle életkort hosszabbító eljárással is maximum 50 évet élnek. Ezáltal az emberek korábban érnek, a gyerekkor szinte teljesen megszűnik. Thor egyértelműen erősebb, mint Rai. Mindig, mindentől megvédte, neki jutott a báty szerep mindaddig, amíg egy nap szüleiket holtan nem találják otthonukban. Jóformán idejük sincs felfogni mi történt, hiszen hírtelen felfegyverzett alakok jelennek meg és altatógázt juttatnak a szobába. A következő kép egy ismeretlen környezet. Mindenhol zöld növényzet, kék ég, az ikrek még sosem láttak ilyet, hiszen ilyen csak a Földön létezik. De ez nem a Föld, ez a Chimera, a börtönbolygó, ahol csak a legerősebb maradhat életben. Hiszen mind a növények, mind az ott lakók vadásznak egymásra, mindennapos harcot vívnak a túlélésért és a reményért, hogy szabadulhatnak erről a borzalmas bolygóról. Azonban ennek csak egy lehetséges módja van, ha Jyu Oh-vá, a bolygó urává válsz. Miért kerültek oda az ikrek? Mi fog történni velük? Meg tudják tartani az emberségüket ilyen körülmények között? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából önmagában nem egy kiemelkedő eleme a sorozatnak. Sok hasonló elképzelést megismerhettünk már, ismerős jövőkép az emberiség számára, börtönbolygók, kihalás, stb. Ehhez még társul, hogy elég sok klisét tartalmaz a cselekmény. Azonban ezektől függetlenül kellemes és akció, kaland dús sztorit kapunk. Lehet a rövidsége miatt, de szinte folyamatosan valamilyen harc közepébe csöppenünk, ami pozitív. Valamint piros pont, hogy remekül vegyíti a dráma és a kaland műfaj jegyeit.

A grafikára nem lehet panaszunk. Kidolgozott, részletes, színekben gazdag és valahogyan magával ragadja az embert. Elég sok CGI rásegítés van, de ezek is passzolnak az adott jelenethez és nem is esnek túlzásba vele. Egyetlen dolog szúrta a szemem végig, az pedig az orrok rajzolása. Elég fura megoldást alkalmaztak, nem nyerte el a tetszésemet. Összességében azonban gyönyörű a rajzolás, egyedül a nagy tájbemutató képek hiányoztak.

A zene az egyik erőssége az animének. Az opening egyszerűen fantasztikus. Mind a zene, mind a képi elemek olyan összhangot adnak, amilyet kevés történetnél tapasztalhatunk. Az ending szintén remekre sikeredett, dallamos és kicsit az érzelmes részre világít rá. A jelenetek alatt meg-megszólaló dallamok fokozzák a hangulatot és néhol elég szépen eltaláltak.

Karakterek, nos, ez az amire nem igazán jutott idő a 11 részből kifolyólag. Lényegében három fő szereplő körül zajlik a cselekmény, róluk azért megtudhatunk egy s mást, de nem vitték túlzásba. Felbukkan elég sok karakter, de legtöbbjük elég hamar el is tűnik. Úgy igazából egyikük szerepkörébe sem képzelhetjük bele magunkat, hiszen alig tudunk meg róluk pár információt. Mit éreznek, miért cselekszenek így, mi történt velük a múltban, stb.

Összességében ez egy egyszer nézhető, de akkor élvezhető sorozat. Felejthetetlen alkotás is lehetett volna belőle, ha nem sűrűsítik be ennyire és nem csapják el a végét. Jó az alaptörténet, jó a zene, gyönyörű a rajzolás, tűrhetőek a karakterek, de túlságosan rövid. Ezektől függetlenül bárkinek ajánlható, aki egy szusszantási kikapcsolódásra vágyik egy növények által uralt bolygón.

Ki ne ismerné a Hegylakó történeteket? Nos ez az anime egy ilyen történetet dolgoz fel. Az ókori Rómában járunk, épp a birodalom kiépítésének idején. Kegyetlenül támadják a szomszédos népeket, fosztogatnak, és válogatás nélkül mészárolják a szembeszállókat. Az egyik ilyen ellenálló csoport vezetője Colin MacLeod. Támadásra készülnek a birodalom ellen, ám felesége mérget tesz italába, hogy később felkínálva magát Marcus-nak, a kegyetlen diktátornak, megmentse népét a pusztulástól. Terve azonban meghiúsul, megöli ugyan Marcust, de ő feltámad, hiszen egy a halhatatlanok közül. Mire Colin felébred serege halott és kedvesét keresztre feszítve találja, majd megfogadja, megbosszulja mindegyikük halálát. Ez a harc azonban nem lesz egyszerű, 2000 éves hadakozás után most talán eldőlni látszik a harc..

A történet mondhatni egy átlagos Hegylakó sztori, „Csak egy maradhat”. Viszont a 1,5 órás terjedelemhez képest kidolgozott, ugyan nem tartalmaz rejtett mondanivalókat, megfejtendő gondolatokat, de szórakoztató és kellemes történetet tár a néző elé. Természetesen a hegylakó rajongóknak nagyobb élményt fog okozni.

Grafikára garancia: MADHOUSE. Részletes, kidolgozott, szép rajzolás. A szimpla jelenteknél igaz átlagos, de az akciójelenetek pörgősek, látványosak és kellőképpen fel vannak turbózva effektekkel. Szerencsére több az akció, mint a szimpla jelenet. A táj ugyan semmitmondónak tűnhet, de remekül ábrázolja a korszakok hangulatát, életvitelét. Igaz picit elfogult vagyok a rajzstúdió miatt, de egy biztos, megállja a helyét a mai elvárások között.

Zene, nos, a megszokott pörgős, harci jelenetek alá való, vagy éppen a drámai pillanatot emelő melankolikus dallamok. Passzolnak a jelenetek alá és fokozzák a hangulatot, jól komponált zene, de annyira nem mérvadó. Amit még megemlítnék, hogy alapvetően angol szinkronnal készült a mű, ami elsőre idegennek tűnhet, azonban illenek a szinkronhangok az egyes szereplőkhöz.

Se több, se kevesebb. Talán ezzel lehetne jellemezni a szereplőket. Összesen 3 olyan szereplő van, akiről többet tudhatunk meg, mint hogy, hol él és mi a neve. Nem sok energiát fektettek a jellemek kialakításában, de azt hiszem, ez teljes mértékben passzol ehhez a stílushoz. Azonban aki hozzászokott, hogy minden egyes szereplőről meg tud mindent, az csalódott lehet kissé.

Összességében ez egy hegylakós anime. Azoknak, akik szeretik ezt a történetsorozatot feltétlen kellemes élményt fog okozni. Akik pedig animés vonásokat várnának, ők sem fognak szörnyülködni. Kellemes adaptáció ez, ha nem is többször, de egyszer biztosan nézhető. Élvezető akciójelenetek, kis dráma és mondhatni egy szép, de nyitott befejezés (valószínűleg nem várható folytatás).

Furcsa jövőbe csöppenünk hirtelen, azon belül is Metropolis városába. Robotok végzik a munkákat, együtt élnek az emberekkel, ám mozgásterük erőteljesen korlátozott. Épp egy fellázadó robot próbál rongálni a felszínen, ám hírtelen feltűnnek fegyveres emberek és véget vetnek ennek a próbálkozásnak. Ezután nem sokkal feltűnik Shunsaku Ban a Japánból érkező magánnyomozó, és unokaöccse Kenichi, azzal a céllal, hogy elkapják az őrült tudóst Dr. Laughtont -t. Igaz hamar megtalálják, de a professzor laboratóriuma éppen leégni készül, így letartóztatni már nem igazán tudják, viszont a kaland csak innen kezdődik. Felbukkan egy Tima nevezetű lány, akit Kenichi menekít ki a laboratóriumból, nem sejtve ki is ő. Nem sokkal ezután feltűnik a már említett robotirtó egyike és rátámad Kenichiékre, akiknek menekülniük kell.

Picit sablonosnak tűnhet a történet és szerintem ebben nem tévedünk. Az elején elég pörgősen zajlanak az események, ám ezután már csak csepegtetik a fordulatokat, így eléggé unalmassá válik a cselekmény. Az viszont pozitívum, hogy remek kontraszt születik a modern technológia és a 20. századi közlekedési formák együtteséből, ettől valahogy misztikus hangulat teremtődik.

A rajzolás szintén elég érdekes. Két csoportra bonthatóak a nézők, vannak, akik imádják és vannak, akik szörnyülködnek az ilyen rajzolástól. Engem lenyűgözött a város, az épületek és az egész környezet futurisztikus és egyben mégis régies hatást mutató ábrázolása. Viszont a karakterek megformálására már több kifogás is felmerült bennem. Egyrészről elhanyagoltak és gyerekesnek hatnak. A mozgásuk valóban kidolgozott, de ez is a fiatalkori meséket idézte számomra.

Zeneügyileg kissé furcsa hatást adhat elsőre a mű. Futurisztikus világ, azonban régi jazz-es hangzású zenék. Ez egy remek összehatást ad, annak, aki összetudja párosítani ezt a kettőt. Nekem viszont valahogyan nem passzoltak az egyes jelenetek alá a dallamok. Ízlések és pofonok.

Karakterek, egyenesek, aranyosak, minimális jellemfejlődéssel. Egyszóval retró hangulatot idéző személyiségek. Nem kell rejtett gondolatokon, érzéseken, esetleg múltbéli eseményeken morfondírozni, ha nem is szájbarágós, de egyértelműen leegyszerűsítettek a személyiségek. Ez igazából ilyen formában még passzol is a stílushoz.

Összességében ez egy aranyos és szórakoztató másfélórás film, akinek bejön ez a stílus. Kereshetnék benne rejtett tartalmakat, de számomra nem elvarázsoló ez a világ. Aki könnyedebb időtöltésre és bonyodalmaktól mentes történetre vágyna, ne habozzon, nézze meg.

Egy elfajzott és abszolút anarchista városban járunk, ahol kisebb szervezetek irányítanak. Ez a világ nem igazán tér el a mai élettől, egyetlen dolog szúrhat szemet, a különös pótvégtagok, az úgynevezett texhnolyzeok. A legmodernebb technológia ez, ám nem egyszerű művégtag. Központilag csatlakozik az idegrendszerre és a szemre egy különös vezérlőmenüt vetít ki. Az emberi tudatra kifejtett hatása egyedenként változik, de egy biztos, különleges képességeket nyújthat egy ilyen eszköz. Azonban nem mindenki rendelkezhet ilyen végtaggal, hivatalosan csak a Szerv tagjai kaphatnak. Természetesen van ellenző szervezet is, ők az Ellenállás, akik teljes mértékben elutasítják a texhnolyzet. Ezen városon belül él Ichise, aki rossz emberrel húz ujjat, így elveszíti egyik kezét és egyik lábát. Innen indulna a történet, amely valószínűleg senkinek sem fog sablonos élményt nyújtani.

A történet önmagában nem is kiemelkedő, azonban ahogy ezt a világot, ezt a hangulatot bemutatja képileg és hangilag az anime, az magába egy lenyűgöző élmény. Összetett és nehezen emészthető sztorit kapunk, kisebb hibák lelhetők csak fel benne (karakter a semmiből feltűnik, majd ilyen gyorsan el is hagyja a terepet), de talán nem is ezen van a hangsúly, hanem inkább a mondanivaló, azaz erős kritika, amelyet közölni szeretne a történet. A rajzolásról nem lehet beszélni, ezt mindenkinek látnia kell! Gyönyörű rajzolás, részletes és kidolgozott tájképek, melyek néhol a hangulatot is teljes mértékben visszaadják. A zene szintén remek. Igaz a jelenetek alatt kissé hiányos, ám amikor kell, megszólal és érezteti a hatását. Opening ügyileg szintén rendben van az anime, igaz kissé pörgős a történethez, de ettől függetlenül remekül adja a hangulatot. Az ending kissé elüt, de nekem remek zárást adott egy-egy elgondolkodtató motívum után. A karakterek személyisége összetett. Több mondhatni főszereplőt is kapunk, több ember életét követhetjük nyomom, megismerhetjük érzéseiket, álmaikat és céljaikat. Ichise a főfőszereplő, ő kezdi és zárja is a történetet, nála egy elég erős jellemfejlődés is megfigyelhető. Összességében ez egy kiemelkedő mű, ami egy elég erős társadalomkritikával rendelkezik. Bemutatja, hova juthatunk mi emberek, ha ilyen irányban haladunk tovább. Valamint, hogy az örök élet, talán nem is olyan jó dolog. Egy dolgot jegyeznék meg így a végére: megnézed ezt az animét és lenyűgöz, elvarázsol, ám nem érted miért, de ne is próbáld megérteni, csak érezd át a hangulatát.

hamarosan..

hamarosan..

Főszereplőnk Konno Makoto egy mondhatni átlagos középiskolás lány. Talán kicsit butább, ügyetlenebb és szerencsétlenebb mint az átlag, de saját állítása szerint ez nincs így. Egyedüli furcsaság benne, hogy két legjobb barátja fiú, valamint az, hogy délutáni elfoglaltságuk a „baseballozas”. Barátságuk magabiztos, változatlan már hosszú ideje, jól érzik így magukat. Ez azonban egy nap megváltozni látszik, amikor Makoto a kémiateremben zajt hall, majd miután körülnézett elesik és egy diószerű tárgy megérintése után víziója támad. Nem igazán foglalkozik ezzel az eseménnyel, elindul hazafelé. Útközben viszont egy dombon lefele haladva biciklijén a fék bemondja az unalmast, emellett az emelkedő alján közeledik egy vonat. Az ember várná, hogy hirtelen történik valami, de nem, Makotot elüti a vonat. A következő pillanatban azonban már a földön fekszik és egy nő ordibál vele, hogy miért nem figyel, ugyanis biciklijével elütötte. Na de hogyan jutottunk ide? Egyszerű, Makoto ugrott az időben. Hogyan lehetséges ez? A történetből kiderül. Valamint megtudhatjuk mit okozhatna ha a valóságban is lehetséges lenne ez, milyen hatással lenne az emberek érzelmeire, kinek okozna az ember fájdalmat egy-egy ugrással. A történet talán nem a legegyedibb, de azt biztosan állíthatom, hogy remek feldolgozása a témának. A jeleneteken érződik, hogy átgondoltak, felépítettek és ezáltal realisztikusak és élvezhetőek. A cselekmény teljes mértékben kidolgozott és minden apró részlete a helyén van. A rajzolás gyönyörű. Főleg a környezet ábrázolása fantasztikus. Az anime során a városból csak egy kis részt látunk, de a rajzolásnak köszönhetően valóban érződik, hogy utazunk az időben. A zene is remek, hangulatfokozó szerepe remekül működik, valamint a záródal egyszerűen gyönyörű. A karakterek, igaz nincs sok belőlük, de mindegyik valósághű. Főleg Makoto, Chiaki és Kousuke érzései, gondolai kiforrottabbak, átérezhetőbbek. Összességében ez egy remek film. Kidolgozott történettel, gyönyörű rajzolással, kellemes zenével, remek karakterekkel, és ami főként becsülendő, hogy csak 1,5 órás ugyan, de tartalmas szórakozást jelent. Mindenkinek ajánlott.