A II. világháború után 10 évvel, egy alternatív Japánban járunk. A háború miatt éhezés, munkanélküliség uralkodik az országba, ezáltal a nép lázadni kezd a kormány ellen. Mivel a rendőrség már nem bír el velük és az általuk alapított Szekta nevezetű szervezettel, így létrehozzák a Fővárosi Rendvédelmi Erő alakulatot. Természetesen a rendőrséggel nem nézi jó szemmel az újonnan jött segítséget, hiszen ezzel azt bizonyítják, hogy ők alkalmatlanok erre a feladatra. Az FRE-nél szolgáló Fuse Kazuki (főszereplőnk) egy nap a szokásos bevetését teljesíti, ki kell pucolniuk egy csatornát a lázadóktól. Azonban amikor szembetalálja magát egy kislánnyal, aki mellesleg pirosak – olyan merénylő, aki táskába előkészített robbanószert szállít – valamiért nem tudja meghúzni a ravaszt, így veszélybe sodorva társai életét. Hadbíróság elé kerül és a kiképzés megismétlésére ítélik. Fuse azonban azon gondolkodik, hogy nem tartozik a szervezet tagjai közé, hiszen nem volt képes lőni, amikor kellett volna. Később meglátogatja a felrobbant lány sírját, ahol találkozik a nővérével, Keiel. Elmondja ki is ő és meglepetésére a nővér nem gyűlöli, sőt, inkább ad neki egy példányt a Piroska és a Farkas eredeti példányából. A történet azonban csak itt kezd beindulni, a rendőrség megpróbálja felszámolni az FRE-t Fuse incidensével, főhősünk nincs tisztában érzéseivel, valamint egy titokzatos „farkasok” alakulatról is beszélnek az FRE-n belűl, amely a rendőrség ellen készül. Mi fog történni Fusével? Kik is a „farkasok”? Nézd meg és megtudod!

A történet már önmagában is elég érdekes és pár pontot leszámítva teljes mértékben realisztikus. A válság motívuma hasonlóan zajlódhatott le a valóságban is és ezt az érzést sötét, komor ábrázolás még erőteljesebbé teszi. Remek fordulatokkal van ellátva ez a mű és a cselekmény levezetése is első osztályú. Nem válik unalmassá, nem tartalmaz klisés jeleneteket, izgalmas és élvezhető a történet. A kidolgozott világgal, melybe csöppenünk, remek párhuzamos húzhatunk a jelenkori helyezettel is akár. Hiszen kinek, ki a farkasa. Melyik szervezet, melyiket falja fel. Amit még kiemelnék, az az eredeti Piroska és a Farkas c. művel egybeeső cselekmény és ezt még erőteljesen is hangsúlyozzák, elképesztően drámaivá válik így a történet. Csillagos ötös.

A rajzolásra sokán mondják, hogy elég csúnya. Én ezzel nem értek egyet, hiszen fantasztikusan realisztikus az egész világ. Nem csak a környezet kidolgozottsága, de a fegyverek, a mozgások, az effektek is mind-mind olyan részletességet kaptak, melyet ritkán láthatunk. Az, hogy a karakterek nem a megszokott animés grafikát kapták teljesen érthető egy ilyen műnél, ha valóságos történetet akarunk közölni, alkalmazzunk ahhoz való karaktereket. Mivel a legtöbb jelenet sötét helyen, vagy éjszaka látszódik, így színek folyamatosan komorak, kopárok maradnak, de ez ne ijesszen el senkit, ez által lesz ennyire magával ragadó ez az anime.

A zenékről nem lehet elmondani semmit, egyszerűen remekek. Az egyes jelenetek alatt hallható, ugyan halk, de annál erőteljesebb hatással bíró dallamok mindig a megfelelő pillanatban, a megfelelő érzést keltik az emberben. Közben talán nem is annyira feltűnő, csak ha utólag visszanézi az ember. A záródalról pedig nem érdemes beszélni, így ilyen mű után, egy ilyen zene olyan dolgokat hoz ki az emberből, amin még maga is meglepődik. A szinkronhangok is elképesztőek, hiszen ilyen átéléssel adni a karakterek jellemét igazán nehéz feladat, megérdemlik a dicséretet. Azt kell mondanom, hogy a hangügyileg is öt csillagos ennél az animnél.

A karakterek, mint ahogy az egész mű, realisztikusak. Mindegyiküknél megvan a saját problémája, vágya, célja az életben, azonban sokuknak nem adattatik lehetőség azoknak megvalósítására. Fuse karaktere lett eszméletlen, de az elemzésbe nem mennék bele, hiszen lelőném a poént. A második fontosabb személyiség, akiről sokat megtudunk az Kei. Neki is elég kidolgozott jelleme van egy moviehoz képest. Szerencsére mindkét karakternél megtudhatunk múltbéli információkat is és elég erőteljes a szellemi bemutatás. Annyit kell mondanom, hogy moviehez képest elképesztő karaktereket sikerült készíteniük az alkotóknak.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Egy olyan realisztikus, ám mégis alternatív világgal, amely akár a miénk is lehetne. Olyan rajzolással, amely roppantmód passzol ehhez a világhoz. Olyan zenékkel, amelyek a végletekig fokozzák ezt a hangulatot. Nem utolsó sorban pedig olyan karakterekkel, akik nélkül a történet nem lenne az, ami. Kicsit elvontabb mű, mélyen mondanivalókat akar közölni és megértése nem mindenki számára lehet egyszerű. Azonban biztos vagyok benne, hogy bárkinek ajánlhatom, hiszen olyan élményt fog nyújtani, melyre kevés más anime képes. Többször nézhető kategória.

Egy történet, egy mondhatni átlagos énekesnőről. Mina sikeres popsztár, együttesével népszerűek, de mégsem tudnak nagy dolgokat produkálni. Mina producere pedig többet szán a lánynak, állítása szerint többet érdemel, így megpróbálja a filmes világba belevinni. Azt még tudni kell főszereplőnkről, hogy gyerekkora óta énekelni akart, még akkor is, ha annyira nem jövedelmező. Ám mégis belemegy producere ajánlatába. Rajongói és legjobb barátnője azonban nem örül ennek annyira. Sőt, szegény lánynak olyan dolgokba is bele kell mennie, mosolyogva, amiket eddig semmiképp sem vállalt volna be. Jönnek a kisebb fenyegetések, majd később a halálesetek is. Hogy mi fog történni Minával a filmszakma kegyetlen világában? Mire képes egy őrült jarongó? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet egyértelműen kiemelkedő. Nem igazán találkoztam még olyan animével, ami ennyire belemenne a lelkivilág rejtelmeibe, a popszakmába és az őrület, skizofrénia bemutatásába. A másfél órás terjedelem ellenére, egy összetett és kellőképpen bonyolult történetet kapunk. De amit a legfőképp lehet benne élvezni, azok a meglepő és erős csavarok. Amikor már azt hinnéd, hogy érted, miről is van szó, akkor jön egy olyan fordulat, amitől minden megváltozik. Az ilyen sztorikra mondják azt, hogy korszakalkotó és mestermű.

A rajzolás elsőre csúnyának tűnhet, de vegyük figyelembe, hogy ez egy ’98-as mű. Az első 10 perc talán még fura lesz, de utána megszokjuk és kifejezetten passzolni fog ehhez a történethez. Mind a karakterek, mind a környezet kidolgozott és megdöbbentően realisztikus. Ügyes vágások vannak az álmok és a valóság között. Horrorisztikus ábrázolás az azt megkövetelő jeleneteknél. Még ha nem is annyira gyönyörű, remek ez a rajzolási stílus.

A zenékre sem lehet panaszunk, az biztos. A koncertnek tényleg koncert hangulatúak, ez pozitívum, ritka az ilyen. A jelenetek alatt megszólaló dallamok pedig nem a tipikusan csendet helyettesítő hangok. Mindegyikük rendkívül fokozza a hangulatot, változtatja az érzelmeket, a semleges érzésből hamar átvált drasztikusan elborultba. A záródal pedig szépen lezárja bennünk az anime által nyújtott élményt.

A karakterek a legmegdöbbentőbb az animében. Mina jelleme, személyiségének fejlődése és őrültségének fel-fel bukkanása. Elképesztő, hogy mennyire más arcokat tudnak teremteni egyetlen szereplőnek. A mellékszereplők többsége is komolyabb jellemmel rendelkezik, mindegyikük a saját céljait tartja szem előtt, rendkívül jól tükrözik a mai világ beállítottságát. Ahhoz képest, hogy ez egy mozi, messze felülmúlja karakterügyileg sok sorozat felhozatalát is.

Összességében ez egy kiemelkedő és etanol mű. Ilyen thrillert, ennyire átgondolt és élvezhető történetet, realisztikus rajzolást, magával ragadó zenéket és ennyire erős jellemmel rendelkező karaktereket nehéz alkotni. Azonban egy ilyen alkotásra nem fogékony mindenki. Kell egy bizonyos beállítottság ahhoz, hogy élvezni tudjuk. Így elsősorban olyanoknak ajánlanám, akik kedvelik a thrillereket, a skizofréniával és őrültséggel foglalkozó műveket. Aki fogékony az ilyen dolgokra, annak mindenképp meghatározó élmény lesz. Erősen ajánlott, de a 18-as karikát ne felejtsétek el.

Milyen lenne a világ, ha egy nagy történelmi esemény egy picit másképp alakul? Erre kapunk egy alternatívát a Code Geass környezetében. Britannia, mint a legnagyobb hatalom jelentkezik, befolyást gyakorolva az egész világra. Sorra hódította meg a Föld országait, majd 2010. augusztus 10-én a Brit Birodalom hadat üzen Japánnak. A szigetországnak esélye sincs a legújabb technológia, a KnightMare-k ellen, így hamar elesik. Japánt hozzácsatolják a Birodalomhoz, valamint megfosztják a legjelentősebb dologtól, a nevétől. Japán ezen túl a 11-es körzet, valamint a lakói a 11-esek. Ez talán a legnagyobb büntetés egy ország számára. A megmaradt ellenállok, akik jogosan küzdenek szabadságukért, hamar terroristaként tűnnek fel, hiszen csak vér árán tudják a figyelmet felhívni magukra. Hét évvel a háború után szintén egy ilyen akcióba csöppenünk, ahol egy kamiont próbálnak elrabolni a lázadók. Az autópályán menekülés közben majdnem elgázolnak két motorost, így szükségszerűen letérnek az útról és mondhatni balesetet szenvednek. Az egyik motoros, Lelouch utánuk megy és próbál segíteni, bemászik a kamionban, ami viszont hírtelen elindul. Ezután megérkezik a hadsereg, akik megpróbálják visszafoglalni a járművet, ám az behajt egy gettóba. A publikus információk szerint egy újfajta mérges gáz található a kapszulában, amit elraboltak, ám Lelouch hamar rájön, hogy egy lány van benne. Menekülőre fogják ugyan, de elkapják őket és a lányt lelövik. Egy pillanat múlva azonban feltesz egy kérdést Lelouchnak, „Ha lenne erőd, képes lennél élni?”. A válasz egyértelmű, igen. Ezután eljött egy új korszak az emberiség számára, egy korszak, amelyben Britannia elbukik. Az erő amit Leloluch kapott nem más, mint a Geass, amellyel bármely embernek parancsolhat és az szó nélkül teljesíteni fogja. Mit fog kezdeni Lelouch ezzel az erővel? Megtudja-e változtatni a világot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet egyszerűen remek. Egy olyan cselekmény, amely tökéletes kidolgozott és részletes. A világ, amelybe csöppenünk teljesen elképzelhető és akár igaz is lehetne. Valamint kapunk egy olyan izgalmas, fordulatos és sokszínű sztorit, amelyet kevés animénél tapasztalhatunk. Láthatjuk, hogy növekszik az ellenállás, mit éreznek valójában az emberek, valamint mit tud kezdeni egy fiatal fiú egy olyan képességgel, amely megváltoztathatja a világot és az abban élő embereket. Olyan csavarokat kapunk, amelyeket csak kevésszer tapasztalhattunk. Olyan váratlan fordulatokat, amelyeknél leginkább lefordulnánk a székről, hiszen mindegyikük kiszámíthatatlan. Egyszerűen remek, kevés történet tudott ennyire magával ragadni.

A rajzolás elsőre elég fura volt. Főleg a főszereplő ábrázolása, elég vékony a testfelépítése, valamint a mozgása is érdekes. Leginkább az X-es grafikára hasonlít. Érdekes, hogy a többi karakter átlagosan van ábrázolva. De ha ezen túl tesszük magunkat egy szép és kidolgozott látványt kapunk. A környezet és a karakterek is kellően részletesek, valamint a harcok látványosak és dinamikusak. A mechák ábrázolása is ügyes, nem használtak CGI-t, de így is megállja a helyét a mai elvárásoknál. Grafikailag sem lehet panaszunk.

A zene remekül passzol a jelenetekhez. Akciókhoz inkább csak aláfestést kapunk egy kis igazolom fokozás céljából, ám a drámai, illetve fontos jelenteknél sokszor elég egyedi hangzást kapunk. Nekem tetszettek, de ez már ízlés kérdése. Az első opening igaz kicsit elüt a tényleges történettől, de azért remekül ráhangol. A második viszont már nem nyerte el a tetszésem annyira, nem igazán éreztem hozzáillőnek. Az első ending kicsit a poénosabb vénára hajaz, de levezetésnek tökéletes. A második inkább már az egyedüllétre és a magányosságra utal, ami akaratlanul is kialakul.

A karakterek egyértelműen öt csillagosak. Mindegyikük külön egyéniség, igaz a mellékszereplők között azért találni olyat, akinek a személyisége elég sablonos és tipikus. Főleg azok a karakterek tetszettek, akik kettős életet élnek. Ott van bennük a lázadó ösztön, a harcos, aki küzd a szabadságáért és próbálja kivívni a tiszteletet, ám mégis képesek egyszerű iskolásként viselkedni, ha szükséges, sőt még tipikus jelenetekbe is képesek belekeveredni. Lelouch karaktere egyértelműen tökéletes. Nekem végig olyan érzésem volt, mint ha Lightot látnám (Death Note) és valóban sok hasonlóság felfedezhető a két szereplő stílusa között. Suzaku karaktere irritáló volt néha, a békapárti nézetei, ám ő tökéletes ellenpárja Lelouchnak és hamar rá kell jönnünk, nem egyértelmű, hogy ki a jó és ki a rosszfiú. Megdöbbentő, hogy mennyit változnak a személyiségek, valamint az, amikor saját maguknak is nehezen tudják elszámolni a cselekedeteiket. Valóban helyes az, amit teszek? Képes vagyok megváltoztatni a világot? Tökéletes, ennyi.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Egy példaadó történettel, szép rajzolással, néhol sablonos, de legtöbbször kellemes hangzással és egyszerűen lenyűgöző karakterekkel, akinek több oldala is van és mindegyikük változik az idők során. Hasonló érzelmeket kevés mű vált ki belőlem, bárkinek ajánlanám, aki szereti az ilyen történeteket, de annak is, aki nem. Hiszen itt nem egy tipikus ellenállok a birodalom elleni harcról van szó. Felmerülnek olyan kérdések, hogy milyen áron lehet megváltoztatni a világot, milyen áron szállhatunk szembe valamivel, ami legyőzhetetlennek tűnik? Valóban feláldozhatóak az emberek a nagyobb jó érdekében? Remekmű. Mindenkinek látnia kellene, akár többször is. Epekedve várom a második szériát.

Sagi Tsukiko egy cégnél dolgozik, mint karakter-dizájner. Előző alkotása Maromi hihetetlen sikernek örvendett, sőt még most is, de a munka nem állhat meg, így muszáj új karaktert alkotnia, amely felülmúlja elődjét. Tsukiko furcsa egy lány. Viselkedése sokszor gyerekes, illetve a paranoia elég erősen jelentkezik nála. Egy este hazafele félelme be is bizonyul. Lát egy furcsa hajléktalant, majd futni kezd, elesik és felhorzsolja a térdét. Próbálja összeszedni magát, ám egy pillanat múlva megjelenik egy görkorcsolyás, baseballütős fiatal fiú, aki kegyetlenül lesújt. Tsukiko ugyan túléli a támadást, de korházba kerül. A nyomozás megindul, a vallomás szerint azonban a támadó egy általános iskolás gyerek lehetett, ez pedig meg kell mondani, furcsa. Egy magánnyomozó is foglalkozik az üggyel, egy este próbál Tsukikoval beszélni, ám ő megijed és elszalad. Megbotlik, és újból megjelenik a fiú. Ám most az őt követő magánnyomozóra csap le, valamint Tsukikonak csak annyit mond: „Itthon vagyok”. Ki a titokzatos támadó? Miért támadta meg és kezdte védeni Tsukikot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet remek. Jönnek rendesen a csavarok és nagylapáttal kavarják a rejtélyeket. Amikor már minden tiszta lenne, jön egy újabb esemény, amely egyszerűen eltörli az eddigi nézetet. Igazából nem a cselekményen van a fő hangsúly, hanem a mondanivalón, amiből bizony bőven kijutott. Rengeteg kritika éri a mai világot, a pletykákat, az életmódunkat, lényegében mindent. A sztorira biztosan nem lehet panaszunk, kellően elborult, remek rejtélyek, egyszóval tökéletes.

A rajzolás tökéletes passzol a sztorihoz. Nem mondhatni, hogy annyira gyönyörű és kidolgozott lenne, de az arcvonások ábrázolását sok alkotó megirigyelhetné. A reakciók, az elmebaj és minden érzelem lenyűgözően tükröződik a karakterek arcáról. Valamint a színekkel játszanak még ügyesen, remekül adják az adott jelenet hangulatát. Még így is, hogy nem a legkidolgozottabb az grafika, így adja mesterien a történetet.

Zeneügyileg is rendben van az anime. Az opening a legbrutálisabb. Hűen tükrözi a cselekmény elborultságát, valódi mondanivalóját. De nem csak a zene, hanem az opening képi hatásai is sokkolóak. A nevető ember látványa egy gombafelhő előtt kellően megadja a hangulatot az alkotáshoz. Az ending lassú és egyértelműen az elmebaj legdurvább megnyilvánulása. Elsőre talán szimplán pocséknak tűnhet, de a végére érthetővé válik. A jelenetek alatt hallható dallamok nem bírnak olyan nagy jelentőséggel, lényegében csak fokozzák a misztikusságot.

A karakterek majdnem hogy tökéletesek. Mindegyikük személyisége reális alapokon áll és mindegyiküknek külön természete van. Az biztos, hogy nem fogsz két hasonló karaktert találni a műben. Van itt paranoiás, skizofrén, játékfüggő és szimplán beképzelt, magára istenként tekintő személyiség is. Egyértelmű, hogy a mondanivalóhoz a karakterek jellemének kidolgozottsága és részletessége szükséges és ezt meg is kapjuk. Egyszerűen ötös.

Összességében ez egy olyan mű, amely egyértelműen kiemelkedik a tömegből. Olyan erős társadalmi kritikát kapunk, amelyre talán még nem is volt példa. Szembesülünk vele, hogy mennyire elborult világban élünk mi emberek, mennyire egoista mindenki. Senki sem az, aminek látszik. Remek fordulatok, csavarok, történet, rajzolás, hangok, egyszóval nagyon a helyén van ez az anime. A komoly témák kedvelőinek ajánlanám, illetve olyanoknak, akiknek van már rutinjuk a szokatlan történetek terén. Egyértelműen remekmű, ha nem tetszik, akkor benned van a hiba.

Itou Makoto átlagos, a kamaszodás nehéz útját járó középiskolás fiú. Minden reggel vonattal megy iskolába, ezáltal hamar felfigyel a vele egy vonalon utazó gyönyörű, ám szótlan Katsura Kotonohára. Makoto bevallása szerint neki elég az, ha csak a távolból figyelheti; elég, ha minden reggel láthatja, és ezzel jól indul a napja. Egy próbát talán megér, gondolta, és mobiljával lefotózza Kotonohát. Az a pletyka terjed, hogy ha valaki háttérképként használja áhított szerelme képét, és ezt titokban tartja 3 hétig, akkor szerelme beteljesedik. Szegény Makoto terve azonban már az első nap kudarcot vall, hiszen padtársa Saionji Sekai meglátja a képet. Makoto erősködik, hogy ne mondja el senkinek, azonban ő inkább segíteni szeretne neki szerelmének beteljesülésében. Sekai (ami egyébként „világot” jelent) megszervez egy közös ebédet, ahol Makoto végre szerelmet vallhat Kotonohának, aki meglepetésére viszonozza érzelmeit. Kapcsolatuk azonban nem indul fényesen, Makoto ügyetlen a lányokkal, Kotonoha pedig túl félénk. Ezért Sekai „gyarkorolni” kezd Makotóval, ami végül másfele kezd kanyarodni.. Hogy mi lesz ebből a szerelmi háromszögnek látszó kapcsolatból? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet egy átlagos iskolásokról szóló szerelmi bonyodalomnak látszik, a szokásos ecchi fűszerrel megbolondítva. Ez az elképzelés azonban téves. Ahogy haladunk előre a cselekményben egyre jobban kezdi levedleni ezeket a témákat és valami mélyebb, komolyabb téma fele sodródni. Egyre több irányba csavarják a sztorit, egyre több érzelem és bonyodalom kerül a felszínre. Majd a végén egy teljesen más légkörben találjuk magunkat, mint amit várnák, amiből indult ez a kissé szokatlan történet.

A rajzolás kellően részletes, teljes mértékben megfelel a mai elvárásoknak. A környezet nincs elhanyagolva, kidolgozott és szép látványt nyújt a néző számára. A karakterek természetesen nagyobb hangsúlyt kaptak, főleg a női egyedek, de ez érthető is az ecchi műfajból adódóan. Az arcok ábrázolására viszont különösen kitérnék, azt hiszem kevés olyan anime van, amelyben ennyire részlet gazdag lenne az érzelmek ábrázolása. Erős piros pont.

A zene egy másik erőssége a sorozatnak. A főbb jelenteknél egy-egy oda illő számot hallhatunk, nem a szokásos aláfestő dallam, hanem a szám maga is elég erősen kiveszi a részét az adott jelenet hangulatából, mondanivalójából. Az opening az elején tükrözi ugyan a történet hangulatát, a végén inkább már csak visszatekinthető hatással bír, hogy honnan is indultunk. Az endingek mindig más témáról szólnak, általában az adott részhez tartozó fő érzelmet tárgyalják. Szinte mindegyik résznél más, ez szokatlan lehet, de élvezhető.

Elég sok karaktert megismerhetünk a történet során. A 12 rész miatt nem igazán jut idő a részletesebb bemutatásukra, azonban erőteljes jellemfejlődést, változást tapasztalhatunk mindegyiküknél. A kezdetben ügyetlen, félénk szereplők hamar átváltanak az ellenkezőjükre. De az aranyos mivoltok is hamar elmebajba csapnak át. Igazából talán ez az anime legnagyobb erőssége, hogy mindegyik karakter változik, több oldalukat ismerhetjük meg, több arcukat mutatják meg számunkra.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Kevés olyan anime van, ami ilyen heves érzelmeket váltott ki belőlem. Kevés olyan anime van, amiben ennyire tudtam gyűlölni a főszereplőt, aki az elején átlagosnak indul, ám nagyon hamar átvált valami utálatosba. Senki ne ítéljen az átlagos műfajok láttán, ez a történet sokkal többről szól, mint amit az elején feltételeznék. Erős kritika található meg, a mai emberek, a mai iskolásokkal szemben. Mindenkinek csak ajánlani tudom, az biztos, hogy felejthetetlen élményt fog nyújtani. Aki azonban könnyen emészthető iskolás animére vágyik, az inkább ne kezdjen bele, ez egy vérbeli dráma, egy olyan emberi élet bemutatása, amely könnyeden megtörténhet a valóságban.

Egyéb hozzátartozó anime:
Valentine Days: 1 részes OVA

Egy elfajzott és abszolút anarchista városban járunk, ahol kisebb szervezetek irányítanak. Ez a világ nem igazán tér el a mai élettől, egyetlen dolog szúrhat szemet, a különös pótvégtagok, az úgynevezett texhnolyzeok. A legmodernebb technológia ez, ám nem egyszerű művégtag. Központilag csatlakozik az idegrendszerre és a szemre egy különös vezérlőmenüt vetít ki. Az emberi tudatra kifejtett hatása egyedenként változik, de egy biztos, különleges képességeket nyújthat egy ilyen eszköz. Azonban nem mindenki rendelkezhet ilyen végtaggal, hivatalosan csak a Szerv tagjai kaphatnak. Természetesen van ellenző szervezet is, ők az Ellenállás, akik teljes mértékben elutasítják a texhnolyzet. Ezen városon belül él Ichise, aki rossz emberrel húz ujjat, így elveszíti egyik kezét és egyik lábát. Innen indulna a történet, amely valószínűleg senkinek sem fog sablonos élményt nyújtani.

A történet önmagában nem is kiemelkedő, azonban ahogy ezt a világot, ezt a hangulatot bemutatja képileg és hangilag az anime, az magába egy lenyűgöző élmény. Összetett és nehezen emészthető sztorit kapunk, kisebb hibák lelhetők csak fel benne (karakter a semmiből feltűnik, majd ilyen gyorsan el is hagyja a terepet), de talán nem is ezen van a hangsúly, hanem inkább a mondanivaló, azaz erős kritika, amelyet közölni szeretne a történet. A rajzolásról nem lehet beszélni, ezt mindenkinek látnia kell! Gyönyörű rajzolás, részletes és kidolgozott tájképek, melyek néhol a hangulatot is teljes mértékben visszaadják. A zene szintén remek. Igaz a jelenetek alatt kissé hiányos, ám amikor kell, megszólal és érezteti a hatását. Opening ügyileg szintén rendben van az anime, igaz kissé pörgős a történethez, de ettől függetlenül remekül adja a hangulatot. Az ending kissé elüt, de nekem remek zárást adott egy-egy elgondolkodtató motívum után. A karakterek személyisége összetett. Több mondhatni főszereplőt is kapunk, több ember életét követhetjük nyomom, megismerhetjük érzéseiket, álmaikat és céljaikat. Ichise a főfőszereplő, ő kezdi és zárja is a történetet, nála egy elég erős jellemfejlődés is megfigyelhető. Összességében ez egy kiemelkedő mű, ami egy elég erős társadalomkritikával rendelkezik. Bemutatja, hova juthatunk mi emberek, ha ilyen irányban haladunk tovább. Valamint, hogy az örök élet, talán nem is olyan jó dolog. Egy dolgot jegyeznék meg így a végére: megnézed ezt az animét és lenyűgöz, elvarázsol, ám nem érted miért, de ne is próbáld megérteni, csak érezd át a hangulatát.

Főszereplőnk Konno Makoto egy mondhatni átlagos középiskolás lány. Talán kicsit butább, ügyetlenebb és szerencsétlenebb mint az átlag, de saját állítása szerint ez nincs így. Egyedüli furcsaság benne, hogy két legjobb barátja fiú, valamint az, hogy délutáni elfoglaltságuk a „baseballozas”. Barátságuk magabiztos, változatlan már hosszú ideje, jól érzik így magukat. Ez azonban egy nap megváltozni látszik, amikor Makoto a kémiateremben zajt hall, majd miután körülnézett elesik és egy diószerű tárgy megérintése után víziója támad. Nem igazán foglalkozik ezzel az eseménnyel, elindul hazafelé. Útközben viszont egy dombon lefele haladva biciklijén a fék bemondja az unalmast, emellett az emelkedő alján közeledik egy vonat. Az ember várná, hogy hirtelen történik valami, de nem, Makotot elüti a vonat. A következő pillanatban azonban már a földön fekszik és egy nő ordibál vele, hogy miért nem figyel, ugyanis biciklijével elütötte. Na de hogyan jutottunk ide? Egyszerű, Makoto ugrott az időben. Hogyan lehetséges ez? A történetből kiderül. Valamint megtudhatjuk mit okozhatna ha a valóságban is lehetséges lenne ez, milyen hatással lenne az emberek érzelmeire, kinek okozna az ember fájdalmat egy-egy ugrással. A történet talán nem a legegyedibb, de azt biztosan állíthatom, hogy remek feldolgozása a témának. A jeleneteken érződik, hogy átgondoltak, felépítettek és ezáltal realisztikusak és élvezhetőek. A cselekmény teljes mértékben kidolgozott és minden apró részlete a helyén van. A rajzolás gyönyörű. Főleg a környezet ábrázolása fantasztikus. Az anime során a városból csak egy kis részt látunk, de a rajzolásnak köszönhetően valóban érződik, hogy utazunk az időben. A zene is remek, hangulatfokozó szerepe remekül működik, valamint a záródal egyszerűen gyönyörű. A karakterek, igaz nincs sok belőlük, de mindegyik valósághű. Főleg Makoto, Chiaki és Kousuke érzései, gondolai kiforrottabbak, átérezhetőbbek. Összességében ez egy remek film. Kidolgozott történettel, gyönyörű rajzolással, kellemes zenével, remek karakterekkel, és ami főként becsülendő, hogy csak 1,5 órás ugyan, de tartalmas szórakozást jelent. Mindenkinek ajánlott.

Suzumiya Haruhi nem éppen átlagos középiskolás lány. Bemutatkozásánál határozottan közli, őt az átlagos emberek nem érdeklik, olyan lényeket keres, akik idegenek, utaznak az időben, vagy esetleg különleges erőkkel bírnak. Természetesen ezen kijelentése miatt elég furán tekintenek rá új osztálytársai. Egyedül Kyon – főszereplőnk, az ő szemszögéből ismerhetjük meg Haruhi történetét – próbál kapcsolatot teremteni vele, nem tudva előre mi fog ebből kisülni. Mivel Haruhinak egyik iskolai klub sem nyerte el a tetszését, így Kyon felajánlja neki, hogy alapítson egy sajátot. Nem is kellett több, megalakul az SOS Brigád, melynek természetesen Kyon az elsőszámú tagja lesz (akarata ellenére). A történet a továbbiakban a Brigád tevékenységeiről, eseményiről, valamint Haruhi különlegességeiről szól. Maga a cselekményt nehéz jellemezni, hiszen rendkívül sok stílust kevernek a készítők, de ez nem hátrány, hiszen remekül teszik ezt. Látványvilágilag nem lehet panaszunk a sorozatra. A környezet, a karakterek és az események rajzolása is szép, kidolgozott. Nekem főleg a szereplők kidolgozása tetszett, realisztikusak és imádnivaló mindegyikük. Valamint az ending során a táncoló karakterek. A mozgásuk egyszerűen fantasztikus. A zenére sem lehet panaszunk. Az opening és az ending is passzol a történethez, kellemes hangzásúak. A jelenetek alatt megszólaló dallamok közül egyet emelnék ki, amikor Haruhi koncertezik, nos ott a hanghatások egyszerűen 5 csillagosak. Remek a jelenet és a zene is alá, az anime talán egyik legmeghatározóbb eseménye. A sorozat karaktereiről csak jókat lehet mondani. Haruhi néhol kissé idegesítő jelleme ellenére imádnivaló, aranyos, mindenki szívébe belopja magát valószínűleg. Kyon cinikussága lenyűgöző, mindig megadja a helyzet poénosságát. Nagato hallgatagsága ellenére szintén szerethető karakter, tipikus könyvmoly ugyan, de mégis van benne valami eredetiség. Összességében ez egy kiemelkedő sorozat, remek karakterekkel, jó zenékkel, néhol zavaros, összekutyult, de szép és kidolgozott történettel. Mindenkinek ajánlott aki egy kicsit el szeretne szakadni a valóságtól és á szeretné élni Suzumiya Haruhi melankóliáit.
(Megtekintés újra: 2007. december)

Egy alternatív világban, ahol habár nem gond az űrutazás, mégis régimódian élnek az emberek. Albert és legjobb barátja Franz, két ifjú arisztokrata. Éppen egy karneválon vesznek részt, ahol az operában meglátnak egy különös személyt. Albertet annyira magával ragadja az ismeretlen megjelenése, hogy mindenképp meg akar vele ismerkedni. Későbbi véletlenek folytán ez sikerül is, kiderül, hogy ő Monte Cristo Grófja. Albert teljes bizalmába fogadja a Grófot és meghívja Párizsba. Eleinte mindenkit lenyűgöz a gróf személyisége, gazdagsága, ám mégis látnak benne valami félelmetest és rejtélyest. Később egyre komolyabb botrányok törnek ki Párizsban, elég sok karakterről kiderül, hogy ő nem is az, akinek mondja magát. A történet csodás! Összetett, fordulatos, kidolgozott, egyszerűen szuper. Kevés az ennyire részletes történettel rendelkező sorozat. A rajzolásról ódákat tudnék zengeni. Elsőre furcsának, mondhatni csúnyának hat, ám amint megszokja az ember, magával ragadja és nem engedi el. Fantasztikusan kidolgozott karakterek, tájak, minden. Rengeteg CG effekt van ugyan, de ezek teljesen beleillenek a Sci-fi stílusba. Amint megszokta az ember a rajzolást, imádni fogja. A hanghatások ismét csak csodásak. Az opening úgy a 17. résztől válik gyönyörűvé az ember számára, melankolikus, elgondolkodtató és teljesen adja az anime cselekményét és hangulatát. Az ending pedig pörgős, gonosz, a Gróf másik személyiségéhez illeszteném. A karakterekre sem lehet panaszunk, mindegyikük kidolgozott múlttal, jelennel és jövővel rendelkezik. Egymásra épülő jellemzők, remek munkát végeztek a készítők. Összességében ez egy iszonyatosan jó anime. Nem olyan hatást vált ki, mint egyes akció, krimi, vagy hasonló történetek, de magában gyönyörű és magával ragadó. Mindenkinek csak ajánlani tudom, többszöri nézésre is.

Főszereplőnk egy másodikos gimnazista lány, Juna. Barátjával épp a tengerhez indulnak, amikor balesetet szenvednek, igaz korházba szállítják, de már nem tudnak rajta segíteni, meghal. Ám mielőtt átkerülne a túloldalra látja a földet elpusztulni, látja amint fura lények elpusztítják az emberiséget és az egész bolygót. Majd egy fura fiú felajánlja neki, ha ő lesz az idő avatárja, akkor visszakapja életét, de ennek ára van, meg kell mentenie a pusztulófélben lévő Földet. Juna anyja és barátja elkeserítő sírására végülis beleegyezik az alkuba és feltámad. Innen indulna a történet, ami persze még tovább bonyolódik csatákkal, elgondolkodtató beszélgetésekkel és lenyűgöző jelenetekkel. Már a történet önmagában kiemelkedő, rengeteg olyan dolgot kérdőjelez meg amit önmaguktól sosem mernék megtenni. Olyan alapvető igazságokat feszeget, amelyek minden ember életét megváltoztathatnák a mai, rohanó világunkban. A zene a másik lenyűgöző tulajdonsága az animének, opening és ending nem nagyon van, de a jelenetek alatt szóló dallamok egyszerűen gyönyörűek és remekül passzolnak a hangulathoz. Egyszerűen jó a zene. A rajzolás megint csak elképesztő. Az átlag eseményeknél semmi kiemelkedő, de az egyes jeleneknél olyan látványvilág tárul a néző elé amit máshol még nem tapasztalhatott, komolyan gyönyörű! A karakterek jelleme mint bármelyik átlagos emberé, szeretik a jelenbeli életüket, de képesek elgondolkodni azon, hogy ez hova vezet és hogyan lehetne ezen változtatni, valamint kell-e egyáltalán változtatni rajta. Egészségesen a természettel együtt élni. Összességében ez egy kiemelkedő anime több téren is. A történet, a zene, a rajzolás mind olyan tulajdonsága a sorozatnak ami kiemeli az átlagosak közül. Mindenkinek csak ajánlani tudom, egyszer mindenképp, de erősen ajánlott többszöri nézésre is. Már maga a történet miatt, de akár a különleges látványvilágáért is. Ne hagyjátok ki!

Karin egy fiatal vámpírlány. Családjával együtt egy rémisztő kastélyban él az egyik domb tetején. Gondtalanul éli az életét, épp az iskolában van, amikor egy új diák érkezik az osztályába, Usui-kun személyében. Karint hirtelen rosszullét kapja el, elájul, majd a gyengélkedőn tér magához. Nem érti mi történt vele, miután rendben jött, visszatér az osztályterembe, ám amikor újra meglátja Usui-kunt a rosszullét visszatér, de most már hazafele veszi az irányt. Karin elhatározza magát, hogy kideríti tényleg Usuitól származik-e a rosszulléte. Másnap már reggel sikerült ütköznie vele, szó szerint, ugyanis sikeresen felborítja. Mivel megint rátör a rosszullét elhatározza, hogy kerülni fogja az iskolában. Ez sikerül is neki, ám a nap végén összefutnak és Karin rohanni kezd. Usui viszont nem hagyja annyiban, utána ered, ám ez már túl sok Karinnak és vérezni kezd az orra. Kiderül a titka, miszerint ő egy vértermelő-vámpír, aki nem kiszívja az emberek vérét, hanem befecskendezi a sajátját. Természetesen a történet tovább bonyolódik, de nem szeretném elmesélni, tessék megnézni. A történet kiemelkedő, szokatlan és minőségi. Egyedi, minden a helyén van, egyszerűen tetszik az anime cselekménye. Az opening nagyon jó, az ending élvezhető és a sorozat közben hallgató dallamok is kellemesek. A rajzolás tetszetős, szépek a színek, élénk és fiatalos a stílus. A karakterek csodálatosak. Mindegyikükben van mit szeretni, van aki aranyos, van aki félelmetes, van aki menő és így tovább. De egy-egy karakterre több stílus is rámondható, mindenkinek több arca van. Összességében ez egy nagyon jó kis anime. Rég néztem már ennyire kiemelkedő vígjátékot, amely amellett, hogy nevettet még egy szép történetet is elmesél. Új megközelítése a vámpírtörténeteknek, mindenkinek ajánlott. Feltétlenül nézzétek meg, megéri!

Maehara Keiichi nemrég költözött az eldugott Hinamizawa faluba. Az iskolában kevés a diák, így könnyen összebarátkozik az oda járókkal. Meglepetésre szinte csak lány barátai lesznek. Azt gondolná az ember, hogy ez egy könnyed iskolás anime, ám téved. Hamarosan kiderülnek dolgok a régi gátépítésnél történt furcsa balesetről. Keiichi-t nagyon érdekli ez a téma, de hiába kérdezi barátait, mindig falakba ütközik. A szeméttelepen viszont talál egy újságcikket amely ír a balesetről, ami valójában egy darabolós gyilkosság, ahol az egyik elkövetőt még mindig nem kapták el. Vajon mit rejtegetnek a lányok és mi is Oyashiro-sama átka, amelyről oly sokan beszélnek a faluban. Erről szólna a történet első része, ugyanis több 'chapterre' van osztva a történet. Bemutatásra kerülnek az egyes lehetséges befejezések, elsőre úgy tűnhet, hogy mindegyik fejezet másról szól, ám mindegyikben megtudhatunk valamilyen információt, egyes karakterek hátterét, részletesebb bemutatását tapasztalhatjuk meg a fejezetek során. Ez egy elég kivételes anime, remek a története és kellően bonyolultak a szálak, fincsi krimi hangulatot teremt a sztori. A karakterek ábrázolása szokatlan és lenyűgöző. Az egyik pillanatban még aranyos és kedves karakter egy pillanat alatt alakul át őrült gyilkossá, rémisztő (és tényleg) szereplővé. Egyes jelenetek horrorisztikusak és ettől is olyan jó ez az anime. A rajzolás szép, legtöbbször színes, kidolgozott az elborult jelenteknél pedig tompa és fakó, ezzel kellőképpen fokozva a hangulatot. A zene tökéletes, pontosan passzol a jelentekhez, az opening csodálatos és az ending is szép. Összességében ez egy kiemelkedő alkotás, de semmiképp nem ajánlanám kezdő animéseknek, ugyanis a 18-as karikát lazán megérdemli az egyes jelentei miatt. Ezen kívül mindenki kattanjon rá, megéri, akár többszöri megtekintésre is.

Egyéb hozzátartozó anime:
Nekogoroshi-hen: 1 részes TV Special

hamarosan..

hamarosan..

Egyéb hozzátartozó anime:
Director's Cut Final Conclusion: 1 részes TV Special

hamarosan..

Egyéb hozzátartozó anime:
Special 1: Akaki Yotsuba no Clover wo Sagase: 1 részes TV Special
Special 2: Takigakure no Shitou Ore ga Eiyuu Dattebayo!: 1 részes TV Special
Special 3: 1 részes OVA
Gekijouban Naruto: Dai Katsugeki! Yuki Hime Ninpouchou Datte ba yo!: 1 részes mozi
Gekijouban Naruto: Dai Gekitotsu! Maboroshi no Chitei Iseki Datte ba yo!: 1 részes mozi
Gekijouban Naruto: Dai Koufun! Mikazuki-jima no Animal Panic Datte ba yo!: 1 részes mozi

Egy szokványos maffia történet, megfűszerezve egy barátsággal és némi horrorral. A második rész kicsit meghökkentő lehet az első után, de nem szabad elítélni. Az első rész utalás a jövőre, később minden teljes értelmet nyer. Főszereplőink két csavargó, akik kisebb illegális bizniszekből próbálják fenntartani magukat, Harry McDowell és Brandon Heat. Egy nap viszont rossz embertől lop egyik társuk, Kenny. Üldözik őket, ám megmenekülnek egy Milleion nevű szervezet tagjai által. A Millenion a város maffiája, mindenhova elér a kezük, övek a legnagyobb hatalom. Harry és Brandon úgy dönt, hogy belépnek ebbe a szervezetbe és elhatározzák, hogy feljutnak a csúcsra és a szervezet vezetőivé vállnak. A szervezet viszont szigorú, egy Vas-törvény nevű elven alapszik, miszerint az árulót kérdés nélkül meg kell ölni. A sorozat története remek. Rég nem néztem már ilyen szinten kidolgozott történettel rendelkező animet. Időben körülbelül 20 évet dolgoz fel, tehát majdnem a főszereplők gyerekkorából indulunk és a mondhatni időskorúkig jutunk el. A karakterek kidolgozása is kitűnő. Garantált, hogy bármelyik főbb szereplő nevét megtudjuk mondani akár álmunkból felkeltve is. A rajzolás teljes mértékben illik a történethez, nem használnak számítógépes rásegítést, de nem is hiányzik belőle. Összességében ez egy fenomenális sorozat. Egyszer mindenképp kötelező megnézni.

Valamikor a 21. században járunk, egy japán kisvárosban, Hokkaidóban. Az egész világon háború dúl, azt, hogy ki-ki ellene harcol, homály fedi. Egy friss szerelmes pár, Shuuji és Chise a történet főszereplői. Nem sokkal miután Chise megkéri Shuujit, hogy járjanak együtt, a várost bombázás éri. Shuuji egyik legjobb barátja is életét veszti, ám egy hirtelen pillanatban egy vörös fény az összes bombázó repülőt elintézi. Shuuji látja leszállni a fényt, feléje rohan. Meglepődésére Chise-t találja ott, egyik keze fegyverré változva és hátából fémszárnyak állnak ki. Shuuji láttára visszaváltozik és sírva fakad, ám Shuuji átöleli és itt indul el az igazi szerelmük. Chise elmesélése szerint nem tudott róla hogy ezzé tették, egyszer csak így ébredt egy bázison, tudta ellenére. Most ő japán titkos fegyvere, a halálisten, ahogy a katonák nevezik. Ezen szerelmes pár szenvedését, harcát követhetjük végig az animén. Valamint a világot elpusztító végső háború körülményeit. A történet egy háborúról szól, még sincs benne egy csata jelenet is. Ha látunk is belőle valami, azt is csak távolról. A kerettörténetből egy akció sorozatra következtethetnénk, de ne tegyük. Az élet folytonos kérdéseivel foglalkozik a történet, miért élünk, mi a bizonyítéka az életünknek és mit tudnánk tenni, hogy a szeretteinket megvédjük. Kiemelkedő alkotás. A katonák érzelmeit is megismerhetjük a front mögött, megtudhatjuk mit éreznek valójában és megismerhetünk egy gyönyörű szerelmes történetet, amelyre kezdettől fogva szomorú sors várt. Úgy hiszem, mindenkinek látnia kellene ezt az animét, ez az első olyan alkotás, amely ilyen hatást fejtett ki rám. Kihagyhatatlan. (Angol cím: She: The ultimate weapon)

A történet ott folytatódik ahol abba maradt. Remek folytatása az előző évadnak, sőt, talán még túl is szárnyalja azt. A karakterek jelleme sokat változik, több a csatajelenet és váratlan fordulatokban sincs hiány. Akinek az előző évad tetszett, ezt is biztosan szeretni fogja. Annyit elárulok, hogy Hibiki és Dita kapcsolata beteljesedik. ;)

Egy pletyka terjed egy rejtélyes weblapról, a jigoku tsuushinről, amely minden nap csak éjfélkor érhető el. Az oldal a Pokol forródrótja, fellehet írni egy ellenséges személy nevét, aki valami rosszat tett ellenünk. Ekkor megjelenik Hell Girl (a pokol lánya) átnyújt egy szalmabábut amelyen egy vörös szalag található. Ha ezt a szalagot kioldod hivatalosan elfogadod a szerződést, miszerint a személy akit elátkoznak azonnal a pokolra kerül, cserébe viszont halálod után te is a pokolra jutsz. Az első pár rész elég egyhangú, a kérésekről szól, viszont ahogy haladunk az eseményekben egyre több dolgot tudhatunk meg Hell Girl-ről. Fantasztikusan jó a történet és a kivitelezés is, jó az aláfestő zene és a karakterek jellemével sem spóroltak. Ez nem egy tipikus 'tömeg' anime, kevesen ismerik, inkább egy eltöprengős, hátborzongató sorozat. De véleményem szerint egy kihagyhatatlan darab.

hamarosan..

Egyéb hozzátartozó anime:
Memories in the Rain: 1 részes TV Special
The Sealed Sword Frenzy: 1 részes TV Special
Memories of Nobody: 1 részes mozi