Furcsa jövőbe csöppenünk hirtelen, azon belül is Metropolis városába. Robotok végzik a munkákat, együtt élnek az emberekkel, ám mozgásterük erőteljesen korlátozott. Épp egy fellázadó robot próbál rongálni a felszínen, ám hírtelen feltűnnek fegyveres emberek és véget vetnek ennek a próbálkozásnak. Ezután nem sokkal feltűnik Shunsaku Ban a Japánból érkező magánnyomozó, és unokaöccse Kenichi, azzal a céllal, hogy elkapják az őrült tudóst Dr. Laughtont -t. Igaz hamar megtalálják, de a professzor laboratóriuma éppen leégni készül, így letartóztatni már nem igazán tudják, viszont a kaland csak innen kezdődik. Felbukkan egy Tima nevezetű lány, akit Kenichi menekít ki a laboratóriumból, nem sejtve ki is ő. Nem sokkal ezután feltűnik a már említett robotirtó egyike és rátámad Kenichiékre, akiknek menekülniük kell.

Picit sablonosnak tűnhet a történet és szerintem ebben nem tévedünk. Az elején elég pörgősen zajlanak az események, ám ezután már csak csepegtetik a fordulatokat, így eléggé unalmassá válik a cselekmény. Az viszont pozitívum, hogy remek kontraszt születik a modern technológia és a 20. századi közlekedési formák együtteséből, ettől valahogy misztikus hangulat teremtődik.

A rajzolás szintén elég érdekes. Két csoportra bonthatóak a nézők, vannak, akik imádják és vannak, akik szörnyülködnek az ilyen rajzolástól. Engem lenyűgözött a város, az épületek és az egész környezet futurisztikus és egyben mégis régies hatást mutató ábrázolása. Viszont a karakterek megformálására már több kifogás is felmerült bennem. Egyrészről elhanyagoltak és gyerekesnek hatnak. A mozgásuk valóban kidolgozott, de ez is a fiatalkori meséket idézte számomra.

Zeneügyileg kissé furcsa hatást adhat elsőre a mű. Futurisztikus világ, azonban régi jazz-es hangzású zenék. Ez egy remek összehatást ad, annak, aki összetudja párosítani ezt a kettőt. Nekem viszont valahogyan nem passzoltak az egyes jelenetek alá a dallamok. Ízlések és pofonok.

Karakterek, egyenesek, aranyosak, minimális jellemfejlődéssel. Egyszóval retró hangulatot idéző személyiségek. Nem kell rejtett gondolatokon, érzéseken, esetleg múltbéli eseményeken morfondírozni, ha nem is szájbarágós, de egyértelműen leegyszerűsítettek a személyiségek. Ez igazából ilyen formában még passzol is a stílushoz.

Összességében ez egy aranyos és szórakoztató másfélórás film, akinek bejön ez a stílus. Kereshetnék benne rejtett tartalmakat, de számomra nem elvarázsoló ez a világ. Aki könnyedebb időtöltésre és bonyodalmaktól mentes történetre vágyna, ne habozzon, nézze meg.