Hitotsubashi Yurie főhősnőnk átlagos gimnazista, mindaddig, amíg istennő nem lesz. Nem kerekít nagy jelentőséget ennek a dolognak, barátnőjének, Mitsuenak, egyszerűen bejelenti. Ami még erre is rátesz, hogy szó nélkül elfogadja, de nem csak ő, hanem az egész város. Szóval van nekünk egy újdonsült istennők, aki kicsit félénk, kicsit ügyetlen, valamint picit éretlenebb a koránál. Azonban élete nem sokat változik, csupán annyiban, hogy iskolai kötelezettségei mellet, ezentúl mint istennő is meg kell állnia a helyét. Meghallgatja az emberek panaszait, Matsuri – Yurie osztálytársa, valamint miután istennő lett hirtelen legjobb barátja is – által vezetett templomban jelen meg a legtöbb rendezvényen, valamint isteni gyűlésekre jár. Persze az élet nem ilyen egyszerű, felbukkan a kissé elvont, magának való Kenji, akibe fülig szerelmes iskolás istennőnk.

A történet már a kezdésnél fura. Hogy lesz valakiből csak úgy istennő? Ne is keressétek a választ. Igazából nem is beszélhetünk cselekményről, hiszen lényegében nem történik semmi. Akad pár kérés, amiket Yurie egy-egy részben megold, valamint iskolai gondokkal foglalkozik kicsit, és Matsuri extrém ötleteit próbálja megvalósítani. Talán ebből a 3 alapeseményből épül fel a történet. De ez nem hátrány, talán épp ebben van a varázsa, ugyanis nem kell rágódni az eseményeken, csak élvezni kell kissé esetlen istennőnk mindennapjait.

A rajzolásra nem lehet különösebb panaszunk. A környezet kellően részletes, a karakterek viszont picit gyerekesre sikerültek. Nem igazán lehet rámondani, hogy ők 14-15 éves egyedek. Ez főleg Yurienál zavaró, ugyanis őt körülbelül 9-10 évesre lehetne a megjelenése alapján tippelni. A különböző istenek azonban rendkívül kreatív rajzolókról adnak tanúbizonyságot. A legelképesztőbb külsőkkel szerelték fel őket, erről nem igazán lehet írni, látni kell.

Zeneügyileg kicsit szegényes az anime. A jelenetek alatt maximum egy kis háttér dallamot hallhatunk, hogy azért mégiscsak szóljon valami, de ennek szinte nincs is jelentősége. Az opening tükröző a sorozat stílusát, adja a hangulatot a semmittevéshez. Az ending pedig erősen a kawaii részletekre hajaz a zene és a rajz együttesével.

A karakterek mindegyikének különböző stílusa van. Yurieről már meséltem, ő a történet során nem sokat változik, maximum az istennői erejét tanulja meg egy kicsit uralni. Mitsue gondoskodó, megfontolt lány. Teljesen ellentettje Matsurinak, akinek extrém ötletei legtöbbször fura hatást vált ki a városlakókból. Igazából a személyiségek nem igazán változnak, mindenki olyan, amilyen. Legtöbbjük átlagos, de ez várható egy ilyen történettől. Természetesen minden személyiségnél van egy olyan tulajdonság, amit szerethet a néző.

Összességében ez egy semmitmondó anime, aminek ez teszi a varázsát. Kell egy bizonyos hangulat, hogy élvezni lehessen, de ha az megvan, akkor remek szórakozást nyújthat. Egy biztos, aki akció és eseménydús történetre vágyik, az ne nézze meg. Aki viszont csak nézni szeretne valamit, egy nyomott hangulatú délutánon, vagy csak egy kis mosolygásra vágyik, bátran kezdjen neki.