Az emberiség kénytelen volt elhagyni a Földet, sőt az egész tejútrendszert. Főhőseink Thor, és ikertestvére Rai egy Juno nevű kolónián él. Amit tudni érdemes az emberek jelenlegi életéről az, hogy mindenféle életkort hosszabbító eljárással is maximum 50 évet élnek. Ezáltal az emberek korábban érnek, a gyerekkor szinte teljesen megszűnik. Thor egyértelműen erősebb, mint Rai. Mindig, mindentől megvédte, neki jutott a báty szerep mindaddig, amíg egy nap szüleiket holtan nem találják otthonukban. Jóformán idejük sincs felfogni mi történt, hiszen hírtelen felfegyverzett alakok jelennek meg és altatógázt juttatnak a szobába. A következő kép egy ismeretlen környezet. Mindenhol zöld növényzet, kék ég, az ikrek még sosem láttak ilyet, hiszen ilyen csak a Földön létezik. De ez nem a Föld, ez a Chimera, a börtönbolygó, ahol csak a legerősebb maradhat életben. Hiszen mind a növények, mind az ott lakók vadásznak egymásra, mindennapos harcot vívnak a túlélésért és a reményért, hogy szabadulhatnak erről a borzalmas bolygóról. Azonban ennek csak egy lehetséges módja van, ha Jyu Oh-vá, a bolygó urává válsz. Miért kerültek oda az ikrek? Mi fog történni velük? Meg tudják tartani az emberségüket ilyen körülmények között? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából önmagában nem egy kiemelkedő eleme a sorozatnak. Sok hasonló elképzelést megismerhettünk már, ismerős jövőkép az emberiség számára, börtönbolygók, kihalás, stb. Ehhez még társul, hogy elég sok klisét tartalmaz a cselekmény. Azonban ezektől függetlenül kellemes és akció, kaland dús sztorit kapunk. Lehet a rövidsége miatt, de szinte folyamatosan valamilyen harc közepébe csöppenünk, ami pozitív. Valamint piros pont, hogy remekül vegyíti a dráma és a kaland műfaj jegyeit.

A grafikára nem lehet panaszunk. Kidolgozott, részletes, színekben gazdag és valahogyan magával ragadja az embert. Elég sok CGI rásegítés van, de ezek is passzolnak az adott jelenethez és nem is esnek túlzásba vele. Egyetlen dolog szúrta a szemem végig, az pedig az orrok rajzolása. Elég fura megoldást alkalmaztak, nem nyerte el a tetszésemet. Összességében azonban gyönyörű a rajzolás, egyedül a nagy tájbemutató képek hiányoztak.

A zene az egyik erőssége az animének. Az opening egyszerűen fantasztikus. Mind a zene, mind a képi elemek olyan összhangot adnak, amilyet kevés történetnél tapasztalhatunk. Az ending szintén remekre sikeredett, dallamos és kicsit az érzelmes részre világít rá. A jelenetek alatt meg-megszólaló dallamok fokozzák a hangulatot és néhol elég szépen eltaláltak.

Karakterek, nos, ez az amire nem igazán jutott idő a 11 részből kifolyólag. Lényegében három fő szereplő körül zajlik a cselekmény, róluk azért megtudhatunk egy s mást, de nem vitték túlzásba. Felbukkan elég sok karakter, de legtöbbjük elég hamar el is tűnik. Úgy igazából egyikük szerepkörébe sem képzelhetjük bele magunkat, hiszen alig tudunk meg róluk pár információt. Mit éreznek, miért cselekszenek így, mi történt velük a múltban, stb.

Összességében ez egy egyszer nézhető, de akkor élvezhető sorozat. Felejthetetlen alkotás is lehetett volna belőle, ha nem sűrűsítik be ennyire és nem csapják el a végét. Jó az alaptörténet, jó a zene, gyönyörű a rajzolás, tűrhetőek a karakterek, de túlságosan rövid. Ezektől függetlenül bárkinek ajánlható, aki egy szusszantási kikapcsolódásra vágyik egy növények által uralt bolygón.