A világnak van egy olyan része, amelyről az átlagember sosem szerez tudomást. Léteznek olyan nagy családok, akik már évszázadok óta erős benyomást gyakorolnak az egész világra és különleges képességeikkel kiemelkednek a tömegből. Az ilyen családok tagjait nevezhetjük mágusoknak, ugyanis mindegyikük egy-egy elem feletti erőt birtokol. Történetünkben a Kannagi családra helyeződik a hangsúlyt, ők uralják a tűz elemét. Ezek a családok azonban nem idilli hangulatban élnek, a gyengének pusztulnia kell a család érdekében. Így kerül kitaszításra Kannagi Kazuma, aki nem birtokolja a tűz erejét. Hosszú évekig nem hallanak róla, ez idő közben a szél erejét ébreszti fel magában és új nevet választ magának, ő mostantól Yagami Kazuma, a szél mágusa. Egy nap azonban visszatér Japánba és ezzel egy időben különös gyilkosságok történnek. A Kannagi család tagjai értetlenül állnak az esetek előtt, csak az biztos, hogy szél által haltak meg társaik és sokan már arról suttognak Kazuma bosszút áll a kitaszításáért. Nyomozás indul Kazuma ellen, amibe természetesen Kannagi Ayanonak, a trón örökösének is be kell szállnia. Az ő ismeretségük viszont nem most kezdődik, a múltban már volt közöttük valami, ám ezt homály fedi. Vajon Kazuma ölte meg a család tagjait? Miért tért vissza Japánba? Mi fog történni Kazuma és Ayano között? Nézzétek meg és megtudjátok.
A történet nem a legegyedibb, de azért elfogadható. Elég sok klisét, időhúzást tartalmaz, amelyre igazából nem vágyik annyira a néző. Akcióban viszont nincs hiány, szinte minden részben láthatunk egy hosszabb, rövidebb harcot. Igazából két motívuma nagyon tetszett a cselekménynek. Egyik az, hogy a főhős, Kazuma nem a szokásos erővel rendelkezik. Nem páholják el négyszer mire eszébe jut, hogy ő milyen erős is, hanem egyből odacsap bárkinek és már a kezdésnél is hihetetlenül erős. A másik Kazuma gonosz énje, de erről nem mesélek, ismerjétek meg magatok. A cselekmény továbbá remekül ötvözi a humor, a dráma és akció műfaj elemeit. A humor néhol eltúlzott ugyan, de a drámai eseményeket nem viszik túlzásba, pont annyit kapunk belőle amennyit az adott jelenet megkíván.
A rajzolásra nem lehet különösebb panaszunk. A karakterek kellően kidolgozottak, főleg az arcvonások, itt is leginkább Ayano gesztikulálása sikerült részletesre, sokszínűre. A környezet már nem kapott olyan nagy hangsúlyt, inkább csak olyan legyen valamilyen típusú rajzolást éreztetett bennem. Az egyes mágiák megvalósítása szintén szép lett, főleg a tűz és annak különféle alkalmazásai tetszettek. Viszont szegény Ayano haja annyira nem illett bele a környezetbe, olyan műnek hatott, hogy az borzasztó.
A zene nem a legkiemelkedőbb. Az opening semmi mély nyomot nem hagy az ember, van, meghallgatja és már el is felejti. Az endingből kettőt is kapunk, egy szomorkást és egy vidámat. Ez az adott rész tartalmának függvényében változik, igazából ezek talán nagyobb hangsúllyal bírnak, mint az opening. Főleg a drámaiabb vég tetszett nekem. A jelenetek alatt megszólaló dallamok igazából nem bírnak nagy jelentőséggel, helyettesíti a csendet és a háttérben talán kicsit fokozza a hangulatot.
A karakterek jelleme egész ügyesre sikeredett. A három főszereplője – Kazuma, Ayano, Ren – van főleg kidolgozva. Kezdetben úgy tűnhet, hogy a múltak megismeréséről letehetünk, de a történet vége fele minden világossá válik majd. Mindegyik fő karakternek meg van a helye a cselekményben és a különböző egyéniségük miatt adnak egy egészet. Ami viszont különösen tetszett, az a szereplők közötti folyamatos oltogatás. Alig van pár rész ahol ez kimaradna.
Összességében nem egy világmegváltó anime ez, de kellemes színfolt a mágiával foglalkozóak között. Kicsit sablonos, de kellemes történettel, szép rajzolással és kellően érdekes karakterekkel. Főleg azoknak ajánlanám akik szeretik a mágiát, de aki csak egy kis kikapcsolódásra vágyik egy harccal teli világban, az is nyugodtan belevághat.
