Alternatív világba csöppenünk. Mindennapos esemény, hogy az emberek varázsolnak. Ám varázserejük változó, minden ember csak korlátozott számban használhatja erejét. Van aki 500.000-szer, de van olyan is aki csupán nyolcszor varázsolhat élete során. Az utóbbi esetek közé tartozik főhősünk Shikimori Kazuki. Amit tudni érdemes még, hogy miután elfogy a varázslatok száma az ember egyszerűen szétporlad, tehát érdemes jól megválogatni mire használjuk az erőnket. Kazuki tipikus szerencsétlen ember. Rosszak a jegyei, ügyetlen, barátai sincsenek igazán, így a lányok sem tulajdonítanak neki jelentőséget. Egy nap azonban mikor hazaér a kollégiumi szobájába fura látvány fogadja. Egy gyönyörű fiatal lánnyal találja szembe magát, aki kijelenti, „a feleséged vagyok”. Kazuki természetesen felhúzza a nyúlcipőt, ám nem jut messze, hiszen egy másik bombázó ugrik a nyakába. Honnan ez a hihetetlen rajongás? Ugyan Kazuki semmit sem ér, ősei között viszont a világ összes nagyobb varázslója megtalálható és nagyon-nagy az esély arra, hogy gyermeke a világ legnagyobb varázslója lesz. Tehát lényegében nem ő a célpont, hanem a génjei. Hogyan alakul ezután az eddig szerencsétlen Kazuki élete? Nézzétek meg és megtudjátok.

Mondhatni szokásos ecchi történet, hiszen a főhős hirtelen népszerű lesz és az összes lány a nyakába borul. Nos, ez igaz is, annyival megspékelve, hogy a varázslást különös módon építették bele a cselekménybe. Ezáltal a néha-néha előforduló leckéztetések – leskelődőket, vagy bárkit, aki rosszat szól – kissé nagyobb horderejűek, hiszen legtöbbször a fél iskola romba borul. Igazából a történet végig Kazuki génjeiért vívott harcról szól és ez egy idő után elég unalmassá válik. Próbáltak belecsempészni némi drámát, de sajnos ezzel sem értek el túl nagy sikereket. Sablonos és felejthető a történet.

A rajzolás nem nagy durranás. Sem a karakterek, sem a környezet sincs túlzottan kidolgozva. Mondhatni a szokásos alacsony költségvetésű grafikával állunk szemben. A varázslatoknál látványosak ugyan, de szintén hiányzik belőlük a részletesség. A női idomok természetesen nagyobb hangsúlyt kapnak, de ez sajnos nem kárpótolja az embert a kidolgozatlan rajzolásért.

Zeneügyileg is elég hiányos az anime. Az opening még meg állja a helyét, valamint az ending is elfogadható lett, azonban a jelenetek alatt megszólaló dallamoknak már szinte fel sem tűnnek. A legfontosabb jeleneteknél az openingből vágtak rá egy kicsit és ezt így már túlzásnak éreztem egy kicsit.

Talán a karakterek sikerültek a legjobban a sorozatban. Kazuki ugyan végig sablonos jellemmel rendelkezik, de a 3 női szereplő mindegyike más egyéniség, más-más szerepük van a történetben. Igaz egyedül Rin-nél fedezhető fel jellemfejlődés, de ettől függetlenül általában szerethetőek a karakterek. Csalódás volt viszont, amit Yuna jellemével műveltek a végére, felesleges volt ennyire átalakítani, egyszerűen ellenszenvessé vált a történet végére.

Összességében ez egy egyszer nézhető, ám felejthető alkotás. Sablonos történet megspékelve egy kis extrával, kidolgozatlan rajzolás, felejthető zene és mondhatni aranyos karakterekkel felszerelt anime. Főleg a vígjáték kedvelőinek ajánlanám, hiszen ezt az igényt kielégíti ugyan, de ezen kívül mást nem igazán nyújthat ez a történet.