A közeli jövőben járunk. Az emberek rájöttek, hogy léteznek párhuzamos univerzumok és próbálják ezeket elérni. Úgy vélik, hogy a világ álmodik és az egyes álmai a párhuzamos univerzumok. Kísérleteznek felvenni a kapcsolatot a többi világgal és az egyik ilyen próbálkozás során keletkezik az Unió Tornya. Azt kell tudni erről az épületről, hogy a végtelen magasba szökell és még Tokióból is látni, ha tiszta az ég. Fujisawa Hiroki és Shirakawa Takuya merész tervet szövögetnek, el szeretnének repülni a toronyhoz, ám ez nem egyszerű. Az UNIO támadja Japánt és Hokkaido térsége már el is választódott, így át kell kelniük a határon, ha a toronyhoz akarnak menni. Ez pedig ugye veszélyes. A későbbiekben feltűnik még egy lány is, Sawatari Sayuri szerepében, aki csatlakozik a két fiúhoz. Nagyon összebarátkoznak, ám Sayuri hírtelen nyomok nélkül eltűnik. Ez után ugrunk 3 évet az időben és kiderül, hogy Sayuri csatlakozik valamilyen módon a toronyhoz és 3 éve alszik, ám nem ébredhet fel, mert ez a világ végét jelentené. Hiroki azonban ígéretet tett a lánynak, mindenáron elviszi a toronyhoz, még ha az a világ végét is jelentené. Mi fog történni Sayurival? El fog pusztulni a világ? Nézzétek meg és megtudjátok.

Kissé elfogult vagyok, hiszen ez egy Shinkai Makoto mű, aki legnagyobb kedvencem. A történet elég elvont és talán nehezen is érthető elsőre, ám nagyon szép. Talán unalmasnak tűnhet ez 1,5 órában, de ha képes vagy a dolgok mögé nézni, biztosan élvezni fogod. Kissé kiszámítható ugyan, de jól összerakott a cselekmény. Nincsenek eget rengető fordulatok, körmöt-rágós jelenetek, de kapunk egy szép levezetésű, kicsit elvont drámai sztorit.

A rajzolásról nem is érdemes szavakat ejteni, ezt látni kell. 2005-s anime ugyan, de messze lekörözi a mai grafikákat. Nem hiába Shinkai Makoto. Olyan képi világot kapunk, annyira részletes környezetet, amelyben nagyon hamar elveszhetünk. A karakterek szinte eltörpülnek a háttér mellett, igaz ők is kidolgozottak, de a környezet egyértelműen sokkal magasabb szinten áll. Nem igazán tudnék olyan animét mondani, melynek hasonlóan gyönyörű rajzolása lenne. Már ezért is érdemes megnézni.

A zenékre szintén nem lehet panaszunk. Szinte végig hallhatunk valamilyen dallamot a háttérben, amelyek kivétel nélkül passzolnak a hangulathoz, de ha mégsem, akkor a háttérzajok által kerülhetünk még inkább abba az érzelmi állapotba, amit el szeretnének érni a készítők. A szinkronhangokra külön kitérnék, ugyanis remek munkát végeztek. A hangsúlyozás tökéletes illik a jelenetekre és nem csak a szokásos módon, hanem sokkal szebben. Gyönyörű hangzás, remek szinkronokkal, kell még más?

A karakterek jelleme szintén kidolgozott. Lényegében három főszereplőnk van. Nekik ahhoz képest, hogy ez egy 1,5 órás mozi, részletes személyiségük van. Egyikük sem az a tipikus sablon karakter, álmaik, céljaik vannak az életben, amiket el szeretnének érni. Mindegyikük hasonló egy kicsit, hiszen van egy közös céljuk, ezért is passzolnak nagyon össze. Ugyan nem kapunk olyan részletes betekintés a múltjukba, jövőjükbe, de ezt nem is várhatjuk el egy mozitól. A karakterek így voltak jók, ahogy voltak.

Összességében ez egy kiemelkedő mozi. Kicsit elvont, de kellemes történettel, elképesztően gyönyörű rajzolással, remek dallamokkal, részletes és szerethető karakterekkel. Aki egy kicsit is ismeri Shinkai Makoto műveit, tudja, mit várhat ettől a műtől. Bárki számára ajánlható, hiszen ez egy emberi történet, még ha kicsit futurisztikus és furcsa is. Egyszer mindenképp tessék megnézni, de bőven belefér a többször nézhető kategóriába.