Egykor az emberek és sárkányok egyek voltak. Ám az emberek inkább a földet és tengert választották, így útjuk kettévált és a sárkányok uralni kezdték a szelet illetve a tüzet. Mágikus középkori világban járunk, egy nagyobb városban. Nehéz a Király dolga, hiszen járvány pusztít az állatállományban, a termés többsége is megromlott, valamint a sárkányok is átjöttek az emberek világába és harcolnak egymással. Intézkedéseit azonban főhősünk megszakítja, hiszen ledöfi, majd elmenekül a király mágikus kardjával. A merénylő neve Arren és ő a halott király fia. A fiú elmenekül, és egy sivatagba jut egy farkas horda társaságában. Amikor épp a halállal néz farkasszemet megjelenik egy fura fazon és varázsol. Ő Hajtaka. Együtt folytatják útjukat, a háttérben azonban sötét árnyak mozgolódnak. Hajtaka egy régi ismerőse az örök élet titkát próbálja megfejteni és gonosz céljában úgy látszik senki sem akadályozhatja meg. Mi lesz a sorsa Arrennek? Mi a kapcsolat Hajtaka és a gonosz között? Megtudják állítani? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet adja a szokásos varázslóvilágot. Nem esnek túlzásokba, nem állandó jelenség a mágia, azonban kellő mennyiséget kapunk belőle. A sárkányokra való utalás viszont teljes megtévesztés, ugyanis az egész mű alatt kétszer láthatjuk őket. Aki ezért vágna bele, az felejtse el. Igazából nem lehet különösebb panaszunk a cselekményre, egy-két motívuma igaz sablonos, de egy összefüggő, élvezhető sztorit kapunk.

A rajzolás a szokásos Ghibli stúdió. A karakterek ugyan nem kapnak akkora hangsúlyt, de a környezet nagy része elég szépen ki van dolgozva. A dinamikus mozgások viszont elnyerték a tetszésemet. Realisztikusak és részletesek. Ez igaz a robbanásokra és a varázslatok is. Igazából annyira nem kiemelkedő a rajzolás, főleg a mozik között, de élvezhető.

A hanghatásokkal nincs probléma. A megfelelő jelenetek alatt megfelelő dallamok csendülnek fel. Főleg az akció részekről van itt szó, nem lehet panaszunk rá. Amit pedig kiemelnék a hangok közül az Theru éneke. Egyből belopta magát a szívembe. Valamint a szinkronhangokat emelném ki, ugyanis most nem a szokásos japán hanghatást érzékeltem, hanem mint ha egy rendes filmet néznék, csak japánul. Szokatlan volt, de élveztem.

A karakterek valósághűek. A főbb szereplőknek komolyabb személyisége van, bár részletesebb bemutatást csak Arranról kapunk, ami azért nem igazán elégíti ki az igényeket. Felvetnek egy szálat, ami igazából nincs kidolgozva és összesen kb. 5 percet szántak rá. Nem is értem miért volt szükséges. Aki mélyreható jellembemutatásokat vár, az csalódni fog, kicsit felszínesek lettek a karakterek.

Összességében ha nem is egy kiemelkedő műről van szó, de egyszer megnézhető. A történet ugyan sablonos kicsit, a rajzolás sem annyira szép, a hangok viszont jók, de a karakterek picit felszínesek lettek. A fantasy kedvelők biztos szeretni fogják, de én egy picit többet vártam volna ettől a mozitól. Mellesleg 2007-ben Japánban a DVD eladási listát ez a mű nyerte meg, bár nem igazán értem miért.