A történetről igen nehéz beszélni, ugyanis ez egy tipikusan olyan anime, amiben nem történik semmi extra és nem igazán van fő cselekmény. Na de lássuk csak. Itoh Nobue, 20 éves (elvileg csak a cenzúra miatt, vehetjük 16-nak is), egy egyetemista lány, aki pesztrálja húgát (Itoh Chika, 12 éves) és a hozzá tartozó 3 másik enyhén furcsa lányt. Lássuk egyből a szomszéd rosszcsontot, a hiperaktív Matsuoka Miu-t, 12 éves, a poénközpont, testi energiáival ellentétben agyi tevékenységei néha megdöbbentőek (rossz értelemben). Sakuragi Matsuri, 11 éves, a tipikus szemüveges, állandóan sírós lány, enyhén belassulva, ahogyan azt megszokhattuk. Végül, de nem utolsó sorban, az angol származású, de angolul nem tudó Coppola Ana, szintén 11 éves. Kinek a legnagyobb problémája az, hogy ő angol és úgy is akar viselkedni, de nem képes rá. Nos, ők lennének a főszereplőink, akik élik mindennapi életüket, természetesen nem unalmasan. Poénhegyek, de azon a tipikus agyzsibbasztó módon. Fő cselekmény nincs, de mindenképp érdemes az ilyen mindennapokba bepillantatunk. Hajrá!
Ahogy már említettem, nem igazán beszélhetünk történetről. Lényegében megfigyelhetjük 5 nem éppen normális lány életét, akik élik mindennapi életüket. Ez így lehet, hogy elég unalmasnak tűnik, de nem az. Amilyen ökörségeket össze tudnak hozni ezek öten, az megdöbbentő. A legdurvább mégis csak Micchan (Matsuoka Miu), ő önmagában is egy vicc, de a többiek sem maradnak le, talán Chika a legnormálisabb.
A rajzolással különösebb gond nincsen. Nem az a kifejezetten ámulatba ejtő. A környezet kellő képen kidolgozott, de semmi érdekes. A karakterek viszont elképesztően aranyosak, főleg a négy lány. Valamint az arcok, mimikák ábrázolása tetszett. A pöttyként ábrázolt szemek, a tipikus érzelmek ábrázolása itt most valahogyan még jobban érződött. De hát ez kell is egy vígjátéknál, főleg egy ilyen stílusúnál.
Az opening kész. Frappánsan adja az anime hangulatát, az elborult poénokat. Már kezdésnél kapnak egy löketet az aranyossági szenzorjaink. Enyhén rá lehet csöpögni, de nagyon jó. Az ending nyugodt, letisztult, kb. a megnyugvást jelenti: még egy részen túl vagyunk. Vagy talán csak annyi, hogy visszatérjük a valóságba. A jelenetek alatt ritkán szólal meg zene, ha mégis, elhanyagolható jelentőséggel bírnák, de nem is hiányoznak igazán. A szinkronhangokra külön ki kell térnem, ugyanis remek munkát végeztek. Rengeteg hangszínt hallhatunk tőlük és mindegyikük hiteles, remek munka.
A karakterek, mivel cselekmény nincs, ezért erre kellett építeni és ez sikerült is. Azt gondolhatnánk, hogy Nobue komolyabb, mint a négy pöttöm, de nem. Ő egy tipikus „kawaii” mániás felnőtt, de ez a szerep nagyon jól áll neki és állandó poénforrásként működik. A többi lányt nincs is értelme tovább bemutatni, látni kell, mit tudnak művelni a 11-12 éves nem éppen átlagos emberpalánták. Egy vígjátékhoz egyértelműen sikerült öt csillagos szereplőket alkotniuk a készítőknek. Imádnivalók.
Összességében ez egy remek agybutító vígjáték. Történet nélkül, aranyos rajzolással, aranyos zenékkel és nagyon durván aranyos karakterekkel. Tehát ez egy aranyos anime, pihent poénokkal. Tipikusan olyan, amit bárkinek lehet ajánlani. Ha rossz kedved van, ha butulni akarsz kicsit, vagy csak egyszerűen mosolyogni szeretné az imádnivaló kislányokon. Egyszer? Egyértelműen többször nézhető kategória.
