Szokatlan jelentbe csöppenünk. Asaba Naoyuki egy 40 napos kutatás után a nyári szünet utolsó estéjén úgy dönt, ő most megmártózik az iskolai medencében, ha már a szünet alatt nem jutott erre idő. Nagy meglepetésére azonban ott talál egy lányt, pontosabban Iriya Kanat is, aki szintén erre készül. A hírtelen találkozás miatt viszont kedves leányzónk beleesik a vízbe, majd hamar rájön, hogy nem tud úszni. Asaba természetesen megmenti, majd felajánlja, hogy megtanítja úszni. Az idilli hangulatot azonban hamar megtöri egy fura fazon, aki Iriyáért jött. Másnap az iskolában természetesen újra felbukkan a lány, mint az új diák. Elsőre talán ez egy tipikus szerelmi történetnek tűnhet, de a későbbiekben bonyolódnak a dolgok, hiszen ez nem egy átlagos város. Egy titokzatos támaszpont működik a közelben, ahol a pletykák szerint idegen technológiákat használnak. Hogy ki is az új diák és miért van két gömbszerűség a csuklójában? Mit titkolnak a támaszpontot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történetre igazából nem lehet panaszunk, hiszen nem igazán találkozhatunk hasonló sztorival. Igaz, elég sok helyen homályos, sőt néhol már érthetetlen, de fő dolgokra végül fény derül. Persze nem mindenre, mert így elvenné a néző szabadságát, had filozofáljunk a dolgokon tetszés szerint. Az első pár rész inkább csak bevezetés, majd a történet felétől kezd el erősödni a drámaiasság, illetve kibontakozik a bonyodalom. Szerelem és dráma, ez a két fő stílus és meg kell mondani, ezt nagyon jól adja.

A rajzolás egyes helyeken talán kicsit eltér a megszokottól, de ettől függetlenül szép. A környezet kellően kidolgozott, részletes és színes. Kápráztatja szemet, valamint a fényekkel is remekül bánnak. Sajnos ez csak a szabad ég alatti tájakra vonatkozik, a zárt épületek nem kaptak nagy hangsúlyt. A karakterek ábrázolása átlagos, a lányok kellően aranyosak, a fiúk pedig csak vannak. Ami feltűnt, hogy Akiho teljesen úgy néz ki, mint a School Days-es Sekai (talán csak véletlen).

A zenék kellemesek az egyes jelenetek alatt. Sokszor hírtelen a váltás és ettől megteremtődik a misztikus UFO hangulat. Nekem tetszettek a zenék, hallottam már jobbat is, de semmiképp sem elhanyagolható. Az opening lassú, főleg a szerelmi szálra utal, nálam nem igazán ért el különösebb hatást. Az ending hasonló, szintén lassú, de azt hiszem egy ilyen történethez ez passzol. A szinkronhangok pedig a szokásos remek minőségnél is jobban lettek kiválasztva, Iriya félénk hangja nagyon jól adta a karakter stílusát.

A karakterek mondhatni egyediek. Igazából csak a két fő karakter jellemével ismerkedhetünk meg jobban. Iriya személyisége szokatlan, de ez érthető is, viszont az emlékezetkiesése részeknél nagyon drámai gondolatok, érzések kerülnek a felszínre. Asaba jelleme változik sokat a történet során, a kezdetben gyerekes fiú a végére egész komoly gondolatokat mutat fel. OVA-hoz mérten remek személyiségek találhatok meg az animében.

Összességében ez egy remek szerelmes, drámai történet. Kicsit megfűszerezve sci-fivel, UFOkkal és titokzatos új technológiákkal. Persze előfordulnak viccesebb jelenetek is, de ez teljes mértékben dráma, aki nincs felkészülve mélyreható szerelmi érzelmekre ne igazán vágjon bele. Érdekes történet, szép rajzolás, kellemes zenék és szerethető, de mégis összetett jellemmel rendelkező karakterek. Ezt kapjuk az Iriya no Sora, UFO no Natsu című animétől. A drámák, illetve a szerelmi történetek kedvelőinek ajánlanám elsősorban, azonban bárki számára élvezhető.