Különös legenda terjeng világszerte, miszerint léteznek hal és ember társulásából létrejött lények, más néven a sellők. Ez még magában talán nem is olyan megdöbbentő, ám aki ennek a lénynek húsából eszik, halhatatlanná válhat. Természetesen ez nem ilyen egyszerű, hiszen csak a kivételes emberek szerezhetik meg az örök életet, többségük meghal, vagy elveszti lelkét és szörnyeteggé válik. Ugyanis a sellőhús a mellett, hogy a halhatatlanság forrása, mellette különösen erős méreg is. Főhősünk Yuta evett a különös lény húsából és már mintegy 500 éve él a földön. Azonban ő már beleunt ebbe az időtlen életmódba, így visszaszeretné kapni halandóságát. Erre elviekben van mód, azonban találnia kell egy sellőt hozzá. Hogy Yuta találkozik-e újra sellővel? Sikerül visszaszereznie halandóságát? Nézzétek meg és megtudjátok.

Történetről igazából nem nagyon beszélhetünk ennél a sorozatnál. Elég epizodikus az egész, egy-egy cselekményszál is maximum 2 részen keresztül zajlik. Persze, egy alap szituáció van, de ezen kívül nem igazán lehet folyamatosságot felfedezni a részek között, valamint elég sok visszatekintés is van, abba az időbe, amikor még Yuta „fiatalabb” volt. Igazából inkább egy-egy olyan történetet ismerhetünk meg ebből az animéből, amely jó példa arra, hogy nem is olyan jó dolog halhatatlannak lenni.

A rajzolás elég régies ahhoz képest, hogy 2003-as a mű. Sem a karakterek, sem a környezet nem nyújt kiemelkedő élményt és sajnos a kidolgozottságukra is lehetne rosszakat mondani. A korszakok megjelenítése viszont ügyes volt, érezhető, hogy eltelik párszáz év útközben. A grafika sokszor sötét, ezzel fokozva a horrorisztikus hangulatot, valamint a vér ábrázolása is elég erőteljes. Viszont ezzel nem lehet levenni a lábamról.

A zene nem nyújt valami nagy élményt. Az opening nem bír különösebb jelentőséggel, mint ahogy az ending semmi. Lényegében passzolnak a történethez, de semmi kiemelkedő. A jelenetek alatt hallható dallamok általában illenek a hangulathoz, viszont sajnos ezek sem olyanok, amiket magában is szívesen hallgatna az ember.

A karakterek személyisége az epizodikusság miatt elhanyagolt. A főszereplő, Yuta, érzelmeit kicsit mélyebben is megismerhetjük, de mélyebb gondolatok, vagy egyebeket tőle sem szabad várni. Mint ahogy a mellékszereplőktől sem, hiszen rájuk már még kevesebb energia jutott. Van olyan karakter, akiről semmit sem tudunk meg igazán, csak úgy van a történetben. Értem én, hogy csak 13 rész, de azért ennél többet is lehetett volna kezdeni a jellemekkel.

Összességében ez egy olyan horror, fantasy történet, amely mélyen elvegyül a tömegben. Néhol feltár egy-egy olyan gondolatot a halhatatlanságról, amibe magában nem gondolnák bele, de ezen kívül nem nyújt nagyobb élményt. Ez egy lapos, epizodikus történet, csúnyácska rajzolással, semmitmondó zenével és jellemtelen karakterekkel. Lehet erős kritika ez, de nem ajánlanám különösebben senkinek. Maximum olyanoknak, akik szeretik a vér látványát egybekötve egy kis halhatatlansággal és sellőkkel.