Misztikus történelmi világban járunk, ahol a démonok és természetfeletti lények mindennaposak. Egy ilyen világban él főhősünk, Yamaoka Momosuke, az ifjonc író, aki egy úgynevezett 100 történetet tartalmazó könyvet szeretne kiadni. Természetesen nem átlagos dolgokról szeretne írni, hanem hátborzongató rémtörténetekről. Ezért is kerekedik fel, hogy egy pletykát kinyomozzon, azonban már valakik odaértek előtte. Ők az Ongyou, egy titokzatos trió, aki az ilyen esetek megoldására specializálódott. Mindegyikük valamilyen titokzatos erővel rendelkezik, örökélet, bábmesterség és természetfeletti hatalom, ezek mindennapos képességek. Momosuke érdeklődni kezd a banda iránt, így nyomukba ered, aminek ők nem kifejezetten őrülnek. Sikerül-e főhősünk megírnia a történeteit? Milyen képességgel rendelkeznek a titokzatos trió tagjai? Vajon túléli egyáltalán Momosuke ezt a kalandot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet önmagában egész érdekes, még akkor is, ha elég epizodikus. Lényegében pár részen keresztül feldolgoznak egy-egy legendát, majd a végén végül is eljutnak a fő gonoszhoz. Viszont ezek a kis történetek érdekesek és mindegyikük más mondandóval rendelkezik. Azonban mégis unalmasnak hatnak, nincs csattanó, vagy fordulat, egyszerűen lezajlik az esemény és sajnos túlságosan is kikövetkeztethető. Lehetett volna ebből sokkal több is, elpazarolták úgy érzem.

A rajzolása egyedi, nem is kicsit. Főleg a sötét színek dominálnak, illetve a már megszokott horrorisztikus, misztikus megvalósítások (fényes szem minden mennyiségben, félárnyék, stb). A minőség teljesen változó, van olyan, amikor részletes, minden apróság ki van dolgozva, de van olyan is, amikor elnagyolt, hanyag a grafika. Talán ettől jut eszünkbe az a szó, hogy egyedi. Furcsa, hogy van egypár sablon mellékszereplő kialakítás, amely mindig visszaköszön, ez lehet költség takarékosság, de akár több dolgot is beleképzelhetünk.

Az opening elég érdekes dolog. Passzol is, meg nem is a történethez. Egyrészről a misztikus vonalra hat, de ez a lágy zene nem igazán illik hozzá. Az ending pedig már teljes mértékben másról szól, meztelenkedés, de milyen alapon. Egyszer sem fordult elő ilyen a történetben. A jelenetek alatt a már említett horrorisztikus, misztikus dallamok hallhatóak, amik nagy részben szépen passzolnak az adott jelenethez. Az én tetszésemet az a jelenet nyerte el, amikor megjelenik a titokzatos kék szem (ez szerencsére minden részben van).

A karakterekre nem igazán jutott különösen idő. Persze Momosukenél megfigyelhető valamiféle jellemfejlődés, de a többi főbb karakterről alig tudunk meg valamit, nem hogy még a múltjukat, vagy egyéb haszontalan dolgokat elénk tárjanak. Az egyes epizódok bonyodalmát biztosító lényeiről azért megtudhatunk pár dolgot, indíttatásaikat és egyebeket, de ezen kívül semmi. Láthatóan nem erre akartak koncentrálni, sajnos.

Összességében ez egy olyan történet, amelyet elpocsékoltak, főleg ilyen rajzolással, amiből azért ügyes horror animét lehetett volna készíteni. Jó ötletű, de rossz megvalósítású történet, furcsa, egyedi rajzolás, hangulathoz illő dallamok és sablonos, elhanyagolt karakterek. Ezek jellemzik ezt a történetet. Legnagyobb probléma talán az, hogy unalmasra sikeredett. Talán ha kicsit pergősebbre vették volna a jeleneteket jobban lehetett volna élvezni. Akinek van pár felesleges órája és vágyik valami horror szerűre az nekivághat, de másnak nem igazán ajánlanám.