A jövőben járunk, ahol a szamurájok ideje már lejárt. Helyüket átvették a gépesített harcosok, kik feladták testüket azért, hogy nagyobb erőre tegyenek szert. Az egykori hősök megfogyatkoztak, így a faluknak nem maradtak védőszentjeik. Banditák zsákmányolják és sanyargatják a népet. Egy Kanna nevű falu azonban megunta ezt, és 3 lakosa elindult a városba, hogy szamurájokat béreljen fel a banditák elpusztítására. A 3 utazó: Kirara, a falu médiuma, bárhol képes kapcsolatba lépni a vízzel ingája segítségével (érdekesség, hogy a szamurájokat is ezzel keresi), Komachi, Kirara huga, lényegében a poénzsák, valamint Rikichi, egy falubéli lakos. Egyetlen fizetési eszközük azonban a rizs, de nem sejtik, mekkora veszélybe sodorja őket az étel a kegyetlen városban. Az első szamurájt hamar megtalálják, azonban neki egyetlen feltétele van, kell neki 6 társ. Megkezdődik hát az ádáz keresés, hogy a falu megszabaduljon a zsarnok banditáktól. Vajon sikerül megtalálniuk időben a kellő mennyiségű szamurájt? Ha sikerül is nekik, képesek legyőzni a banditákat? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet eredetileg Akira Kurosawa Seven Samurai eposz-klasszikusát dolgozza fel a sajátos módján. A GONZO próbálta másképp előadni, de nem is akarta annyira megváltoztatni. Az alapvető sztorival nincs is gond. Szépen bonyolódik, bontakozik ki, ám a végét nagyon elrontották a szememben. Bejött egy teljesen új szál, ami nem kellett volna szerintem. A többi rendben van, hiszen izgalmas és harcban gazdag cselekményt kapunk. De mint ha valami mégis hiányozna belőle, valahogyan hiányérzetem maradt a végénél, valamint egyes elhalálozásokkal sem voltam kibékülve.

A rajzolás szép, ám a néhol túlzott CGI sajnos rontott az összképen. A karakterek részletesek, mindegyikük egyedi megvalósítással rendelkezik, minőségük folyamatosan jó. Ez azonban már nem mondható el a tájakra. Néhol gyönyörűen kidolgozott, ám sokszor válik hanyaggá. Viszont a lényeg úgyis a csatákon van, azok viszont rendben vannak. Dinamikusak, látványosak, pörgősek és hál’isten nem torzulnak el a gyors mozgásoknál. Az viszont biztos, hogy CGI nélkül is meglett volna ez az anime.

A hangokra különösebben panaszunk nem lehet. Az opening ráhangol minket a cselekményekre, kicsit ugyan, mint ha másról szólna, de beleerőltethetjük a mű dolgait. Viszont legalább pörgős és eszünkbe juttatja a csaták szellemét. Az ending lágyabb, lassabb, ám mégis valami felfokozó hatással bír, ez talán még jobban passzol a történethez, mint az opening. A jelenetek alatt megszólaló dallamok kissé hiányosak, hiszen elég kevésszer hallhatjuk őket. Főleg a harcok alá dobnak be egy-egy hangulatfokozó ütemet, de ezeken kívül ne igazán várjuk mást.

A karakterek elég erőteljes szereppel bírnak az animében. Sokuknál elég erőteljes jellemfejlődést figyelhetünk meg. Katsushiro kezdő szamurájból a végére megtalálja igazi útját, talán nála a legszembetűnőbb a változás. A többiek sem panaszkodhatnak azonban, hiszen mindegyikük részletes személyiséggel rendelkezik, mindegyiküknek megvan a maga célja. Azonban sajnos sokukra nem jut elég figyelem, pedig én több visszatekintést is el tudtam volna viselni egyes szereplők múltjáról. Összességében azonban rendben vannak a karakterek, hiszen elég sok főszereplő van és mindegyikük más, színes egyéniség.

Nos, ha mindent összevetünk ez egy nem átlagos szamurájtörténet. Jövő, robotok, ám mégis régimódi életmód, szokatlan kontraszt, de jó. Egy nem átlagos cselekmény, fogjuk rá szép rajzolással, elhanyagolható hangokkal, viszont színes karakterekkel rendelkező animéről beszélünk. Élvezető ugyan a dolog, de mint már említettem, valami hiányzik belőle. Akik szeretik a karddal hadonászós, robotokat kaszabolós, szamurájos történetek azoknak mindenképp ajánlott. Akiket ezek nem hatnának meg, azok kíváncsiságból nézzenek bele a jellemfejlődésekbe. Egyszer nézhető kategória.