Kajiwara Sora, elég félénk lány. Ahogy bekerült a középiskolába, egyből belépett a művészeti klubba, hiszen szeret rajzolni, talán mindennél jobban, és még tehetsége is van hozzá. Beilleszkedése azonban nem volt egyszerű, hiszen annyira nem tud idegenekkel ismerkedni, hogy egyszerűbbnek találta, ha egy lapra leírja a nevét a kis rajzfüzetében – amelyet mellesleg mindig magánál tart – és azt mutogatja bemutatkozás helyett. Az ismerkedés viszont nem csak az egyetlen dolog ami nem megy neki. Csendes, szerény, nem igazán beszél, vagy ha csak nagyon muszáj, ezáltal nehezen tudja kifejezni önmagát. Azonban társai hamar elfogadják, így egy egész összetartozó bandát kapunk. A történet igazából semmi lényegesről nem szól, lényegében a klub életéből ismerhetünk meg egy kisebb részletet. Átélünk évszakokat, kirándulásokat, nagy felfedezéseket és még beszélő macskák is lesznek. Akinek kedve van egy ilyen világba belecsöppenni, hajrá!

A történet, mint ahogy már említettem, igen nehezen meghatározható dolog az animében. Sorának és barátainak életét követhetjük végig, élhetjük át mondhatni átlagos élményeiket. Iskolai problémák, kirándulások, események, mindez megfűszerezve egy kis rajzolással. Igazából nem is a cselekményen van a hangsúly – mint az összes ilyen animében – hanem a karaktereken, és az ő személyiségükön.

A rajzolással különösebb probléma nincsen. Kissé átlagos, amit megszokhattunk a jelenkori animéktől. A karakterek szokásosak, a környezet pedig néhol szép, néhol pedig csak úgy van, de azért kidolgozott. Elég sokszor vált át fanmódba, ami főleg a humoros jeleneteket emeli – mint ahogy már megszokhattuk ezt. Különösebben sem dicsérni, sem szidni nem lehet a grafikát, egyedül a klub által készített rajzokat emelném ki, hiszen azok mindig egy kis egyediséget tükröztek.

Az openingel nincs gond, kb. azt a sebességet tükrözi, amivel Sora működik a történet során, lassú, vagy talán inkább belassult. Az ending pedig már még lassabb, leginkább valami altatódalnak lehetne elképzelni. A jelenetek alatt megszólaló dallamoknak különösebb jelentősége nincsen. Egyikük sem olyan, amelyet akár külön is lehetne hallgatni. Néha-néha elhangzik egy komplett szám is, de ezeken kívül nem igazán van meghatározó elem az animében.

Ahogy az ilyen történeteknél megszokott, a karaktereken van a nagyobb hangsúly. Mivel ez egy vígjáték, így elvárható, hogy egyikük se legyen teljesen normális. Már a főszereplő is elég egyedi, de társul hozzá egy bábokkal beszélő, valamint egy vásárlásmániás lány is. Valamint a klubban lévő többi tagnak is van valami különös ismertetőjele, még a tanárnőnek is. Valamint elég erőteljes jellemfejlődést is megfigyelhetünk több karakternél is a történet folyamán, ez pedig természetesen nagyon jó dolog. Hiszen igazából csak erre tud építkezni ez az anime. Egyetlen dolog nem tetszett, hogy az angol, szőke lány, erőteljesen hasonlított az Ichigo Mashimaro béli Anara.

Összességében azonban azt hiszem rendben van ez az anime. Nem nyújt világmegváltó dolgokat, de kellemes kikapcsolódás lehet pár órára a maga tompa és néhol sötétségbetaszító poénjaival. Átlagos történet, szokásos rajzolás, kicsit semmitmondó zenék, de szerethető és nem sablonos karakterek. Igazából bárkinek ajánlható ez a mű, hiszen mindenki megtalálhatja magának azt a karaktert, aki megkedvel. Ha azonban akcióra és pörgő eseményekre vágysz, akkor ne is próbálkozz vele. Ez egy nyugodt, kissé unalmas, de szórakoztató anime.