Az emberiségnek el kellett hagynia a Földet. Az új otthon keresése közben azonban ismeretlen okokból kifolyólag minden hajó megsemmisül, egy kivételével. A túlélőek ugyan sikerül egy lakható bolygón landolniuk, azonban csak hatan vannak és szerencsétlenségükre mind férfiak. Ez azonban nem gátolja őket, sőt, saját magukat klónozva végül is sikerül benépesíteniük a bolygót, a génmanipulációnak köszönhetően pedig különböző emberek is kialakulnak. A nők helyettesítésére létrehoznak egy marionettenek keresztelt android fajtát, amelyek az egykori nők külsejét viselik. Főhősünk Mamiya Otaru egy átlagos srác, aki Japponesben tölti napjait. Szegényesen él, mindennapi munkával próbálja fenntartani magát. Egy nap azonban megváltozni látszik élete, hiszen egy titokzatos helyiségbe jut, ahol egy furcsa marionette hever. Nagy meglepetésére életre is kel, ám még megdöbbentőbb dolog, hogy ez az android mosolyog. Ő Lime, a Maiden áramkörrel ellátott, érzelmekkel rendelkező anroid. Természetesen itt nem áll meg a folyamat, a továbbiakban még feltűnik két hasonló marionette, valamint egy háború is készülődik a háttérben. Vajon mi is ez a Maiden áramkör? Milyen háború van kialakulóban? Miért semmisült meg a kolonizációs flotta többi hajója? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet elég egyedi felépítésű. Már az alapsztori is elég érdekes, hiszen hogyan élhetne az emberiség nők nélkül, még akkor is, ha klónozva hozzák létre az utódokat. Ezen kívül szépen építkezik az anime, hiszen fokozatosan adagolják az információkat magáról a marionettekről, és a tragikus lezuhanásra is körülményeiről is. Persze, vannak egyes mondhatni filler epizódok, amelyek nem viszik előbbre a cselekményt, de ezek is elférnek és nem is esnek túlzásokba. Picit bugyuta és túl könnyen oldódnak meg a problémák, de ezektől eltekintve egy korrekt, kidolgozott történettel állunk szemben.

A rajzolás mai szemmel csúnyának hathat, de vegyük figyelembe, hogy egy ’96-97 között futott animéről beszélünk. Ehhez képest egész korrekt a grafika. A környezet ugyan szinte semmilyen hangsúlyt nem kap – akkoriban ez nem számított különösebben –, de a karakterek kellően kidolgozottak. Mindegyik karakter más-más kinézetet kapott, pont olyat, amely illik a személyiségéhez. Összességében az akkori rajzolást kapjuk, kicsit szebb kiadásban.

A zenék annyira nem jelentősek. A jelenetek alatt elég gyenge kivitelezésű dallamokat hallhatunk, de ismét csak a kort kell említenem, akkoriban nem vitték túlzásba ezen elem kidolgozását. Az opening viszont egész ügyes, hiszen pergős és a hangulata is teljesen jó. Illik az animéhez. Az ending lassabb, melankolikusabb, pont egy záráshoz illik, főleg a szövege miatt, szomorkás, ám jelentősége mégsem olyan nagy szerintem.

A karakterek erőteljes szerepet játszanak a műben. Mondhatni elég sok szereplőt kapunk és szerencsére mindegyikük teljesen más. Van komoly, idióta, házias, szeleburdi, amit csak el tudunk képzelni, így mindenki találhat magának olyat, amelyet megszerethet. Szerencsére a jellemfejlődés sem marad el egyiküknél sem, főleg a marionetteknél figyelhető meg erős változás. Talán ez az anime legnagyobb erőssége, ha néha idegesítőek is kicsit a karakterek, attól függetlenül több arcuk van és szerencsére a drámai vonalakat is előhozzák belőlük.

Összességében ha nem is egy kiemelkedő alkotásról beszélünk, de mindenkinek kellemes perceket hozhat ez az anime. Korrekt történet, régies rajzolás, átlagos zenék, szerethető és sokszínű karakterek. Nem kell világmegváltó gondolatokat, nagy tragikumokat várni, de humort és egy csipetnyi drámát mindenképp. Főleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a háremes, alternatív világban játszódó, kis akcióval ellátott történeteket. Ha többször nem is, egyszer mindenképp nézhető.