Wataru Minakami, átlagos fiú, aki épp felvételezik középiskolába. Barátaival ellentétben sajnos őt nem veszik fel, így világa összeomlani látszik. Azonban hírtelen feltűnik két fura alak, akik magukkal viszik elkeseredett főhősünket egy titokzatos szigetre. Ezen a rejtélyes szigeten – melyet az Ígéret Szigetének neveznek – nyert felvételt, egy még rejtélyesebb középiskolába. Ez még mind semmi, az egész hely valahogy furcsa, hiszen minden boltban az ő eddigi komornyikja tűnik fel, persze álruhában. Az első döbbenet megvan, azonban hamar egy hatalmas házban találja magát, ezentúl ez lesz otthona. Persze ekkora házban kár lenne egyedül lakni, így sitty-sutty kap 12 hugicát, plusz egy ráadást. Ami tudni kell, hogy ez a 12 lány korilag és személyiségileg is teljesen eltérőek, van óvodástól középiskolásig, csendestől hiperaktívig. Minakami élete teljes mértékben megváltozni látszik, de hogy ennek mennyire örül, az majd kiderül. Honnan jött ez a sok hugica? Mi a célja is az Ígéret Szigetének? Nézzétek meg és megtudjátok.
A történet, hogy is mondjam, rossz. Már az alapvető ötlet, hogy egy gigaháremet hoznak létre a bugyuta főhősnek, aki eddig csak a tanulásnak élt, meredek. Ezen kívül, lényegében semmi nem történik az egész anime alatt. Van 26 rész, és ebből kb. az utolsó kettőben történik valami olyasmi, amihez különösebb kreativitás kellett, de nem. Még ez is teljes mértékben gyenge. Láthatóan arra törekedtek, hogy a báty komplexusos nézőket megfogják a sok aranyos hugicával. Humoros próbál lenni, de inkább csak erőlködés az egész.
A rajzolás elég egyszerű, még 2001-hez viszonyítva is. A környezet semmitmondó, egyszerű és egyáltalán nem bír semmi jelentőséggel. A karakterek ugyan sokszínűek, mégsem megragadó egyikük sem. Egyszerűen elhanyagoltak lettek. Arról pedig nem is beszélnék, hogy hány bakit fedeztem fel a történet során. Egyik jelenetben barna ruha, utána fehér és sajnos ez nagyon sokszor előfordult. Igénytelen lett a rajzolás, alacsony költségvetés, teljesen.
A zenék ugyan olyan szinten vannak, mint a rajzolás. Az opening zenéje jó ugyan, vidám, szerelmes, de nem igazán kapcsolható a történethez. Az ending lassú, de ismét csak nem illik az animéhez. A jelenetek alatt megszólaló dallamok sem bírnak semmi jelentőséggel, emellett pedig nagyon hamar sablonossá válik. Egy idő után már a csend is jobbnak hatna, idegesítővé válik a nyekergés.
A karakterek ugyan sokan vannak, mégis legtöbbjük sablon. A főhős végig sajnáltatja magát és ebből nem is képes felépülni, maximum pár pillanatra. A háremtagok mindegyike más, de egyiküknek sincs kidolgozott személyisége. Fejlődést pedig ne is várjunk. Mindegyikük kap ugyan egy epizódot, de így sem ismerhetjük meg őket rendesen. Az pedig már messze idegesítő, hogy egy pillanat alatt beleszeretnek a hős bátyjukba. Sokat ki lehetett volna hozni ennyi karakterből, de egyszerűen túlzásba estek, 15 személyiséget nem lehet bemutatni 26 epizód alatt.
Összességében ez egy nagyon gyenge anime. Ramaty sztorival, ronda rajzolással, semmitmondó zenékkel és sablonos, idegesítő karakterekkel. Persze, van egy-két megmosolyogtató jelenet, de ezért nem érdemes 8 órát rászánni erre a történetre. Vígjátéknak gyenge, másnak pedig nem igazán lehet besorolni. Sokan említik lightsztoriként, amely nem akar sokat közölni, csak kellemes perceket közölni. Persze, ennek is megvan a saját stílusa, de ez még azt sem éri el. Senkinek sem ajánlott, egyszerűen összecsapott és unalmas.
