Aono Tsukune átlagos, középiskolába felvételiző diák. Sajnos nem éppen egy géniusz a tanulás terén, így egyetlen elyre sem veszik fel. Édesapja azonban erősen ittas állapotban, egy papnak nevezett – inkább egy iszonyúan gyanús – egyéntől szerez egy felvételit a Youkai-ba. Ez az iskola azonban nem átlagos, sőt. Tsukune már a buszon ülve is szembesül vele, hogy egy olyan világba tart, ami nem éppen emberi. Ez az iskola ugyanis a démonoknak van fenntartva, hogy itt tanulva később be tudjanak épülni az emberi világba. Szabály azonban, hogy ha ember erre a területre téved, könyörtelenül megölik. Tsukune az iskolába tartva elég hamar beleütközik egy lányba, pontosabban Mokába, aki egy vámpír. Egy kis gyors vérszívás általi ismerkedés után egy bontakozó szerelemet láthatunk. Azonban sok kaland vár egy emberre a szörnyek hátborzongató világában. Hogyan fog alakulni egy ember és egy vámpír kapcsolata? Sikerül majd eltitkolnia Tsukunének, hogy ember? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet alapjában véve akár elég érdekes is lehetne. Azonban ez csak egy átlagos ecchi, hárem, bugyimutogatós anime. Lényegében nem történik semmi különleges, csak pár epizódonként kapunk egy-egy új női karaktert, aki természetesen a főhősbe lesz szerelmes. Egyetlen dolog, ami nagyon megfogott, az Moka átalakulása, illetve a titkos személyisége. Fehér haj, vörös szem, nálam ez már egyből befutó. Az utolsó pár epizódban kapunk valami folyamatosságot, egy kis drámát, de ez meg sajnos nem illik bele a keretbe és még sablonosra is sikerült. Sajna ez is csak egy tucat történet, amelyből hetente jön ki egy új.

A rajzolással különösebb problémánk nem lehet. A környezet szépen kidolgozott, színes, a karakterek aranyosak és sokfélék. Mivel ez egy erősen ecchi történet, a folytonos bugyikivillanásokra fel kell készülni. Különösebb extrém hatásról azonban nem beszélhetünk, mondhatni egy átlagos 2008-as műről beszélünk, bár sokkal szebbeket is láttunk már ebben az idényben. Ami egyedül nagyon tetszett, az Moka átalakulása, ahogy vörössé válik minden, jönnek a denevérek, jól eltalálták.

A zenék rendben vannak. Az opening gyors, vidám, illik az animéhez, a zene ugyan nem változik, de a képi anyag rendszeresen megújul alatta. Az ending hasonló stílusú, mint az opening, azonban talán még egy kicsit gyorsabb is, pergősebb, viszont az alatta látható képek szinte nem is kapcsolódnak a történethez (ez főleg a második verzióra igaz), de ettől függetlenül nekem jobban tetszett, mint az OP. A jelenetek alatt megszólaló dallamok különösebb szereppel nem bírnak, főleg az akciójelenetek alatt erősebbek, viszont azok meg elég rövidek.

A karaktereket mondhatni a már sablonformával hozták létre. Lúzer főhős, akit mindenki imád. Kedves, szégyenlős, szerelmes főlány. Perverz melléklány. Egy loli. Egy fagyos, ám mégis aranyosa karakter (kedvencem). Meg persze a főgonoszok, akiket végül természetesen együttes erővel legyőznek. Egyikük sem mondható egyedinek, sem jellemfejlődés, sem múltbéli visszatekintések nincsenek (vagy csak minimálisan). Nem is érdemes tovább részletezni, sokszor, sok helyen láthattunk már ilyeneket.

Összességében ez egy tucatanime. Gyenge történettel, elfogadható rajzolással, hallgatható zenékkel és sablonos karakterekkel. Nem mondom, hogy olyan rossz volt, mert voltak benne élvezhető pillanatok, de így visszatekintve nem érdemes belevágni. Igazából csak azoknak tudnám ajánlani, akik bugyifanatikusok, valamint szeretik a nagyon gyenge történettel ellátott háremsztorikat. Egyszer talán nézhető kategória.