Főhősünk egy ismeretlen kunyhóban ébred. Egy ismeretlen, azonban csinos lány tárul a szeme elé, akinek ráadásként állatszerű füle és farka van. Ő Enryuu, a falu gyógyítójának unokája és maga is az orvoslást tanulja. Hamar rádöbbenünk, hogy főhősünk sem éppen mindennapi, hiszen arcán egy furcsa, levehetetlen maszk van. Emellett amnéziás, nem tudja megmondani, hogy került a falu melletti erdőbe, ahol megtalálták. A falusiak azonban hamar befogadják, kezdetben szimplán An-channak szólítják. Azonban a falu sem élhet nyugodtan, hiszen a hegy őrzője, egy hatalmas tigris haragja fellobban és a falura támad. Azonban főhősünk ezt nem hagyhatja, így megszervezi az állat megölését, sikeresen. Ez után kapja meg a Hakuoro nevet, melyet eredetileg Enryuu apja viselt. Itt azonban nem áll meg a történet, sőt, még csak most kezd elindulni. Hiszen a helytartó egyre súlyosabb adókat követel a falutól. Ki is valójában Hakuoro? Miért nem emlékszik a múltjára? Mi lesz a faluval? Nézzétek meg és megtudjátok

A történettel önmagában nem lenne gond, hiszen hosszú, kidolgozott és fordulatos. Azonban túl egyszerűen oldódnak meg a dolgok és ez engem nagyon zavart. Valamint a egyszerűen eltúlzott, hogy hova juthat egy fellázadt falú. Egyszerűen túlzásnak éreztem az egyes motívumokat, cselekményeket, sokszor irreális erővel rendelkeztek a jó oldalon állok. Valamint az, hogy minden ellenség idővel barát lesz, na ez az amit nagyon nem szeretek, túl idealista. Élvezhető volt a cselekmény, de sajna az ilyen dolgok miatt túlságosan kiszámíthatóvá vált. A zárás ugyan meglepő volt, de szerintem egyáltalán nem illett bele a keretbe.

A rajzolásra különösebb panaszunk nem lehet, hiszen mind a környezet, mind a karakterek kidolgozottak. Az egyes tájképek még gyönyörködtettek is. Furcsa fantasy hangulatot ad az emberek állati fülekkel és farkakkal való ábrázolása, de erre különösebben nem lett volna szükség szerintem. Mindenesetre sokszínű és kidolgozott a grafika, így ezzel nem volt gond.

Az openingben elsőre semmi különlegességet nem fedeztem fel, ám mégis sokszor meghallgattam. Valahogy remekül teremtette meg a hangulatot az anime világához. Az ending lassú, nyugtató, viszont jelentősebb hatást nem ért el nálam. A jelenetek alatt megszólaló dallamok passzoltak, fokozták a hangulatot, de annyira nem voltak kiemelkedőek.

A karakterek, mint ahogy a történetnél is említettem, túlságosan idealisták. A főhős, Kankurou egy egyszerű faluból indulva hatalmas pozíciókat ér el, reális ez? Valamint, hogy minden ellenség áttér, így alakítva legyőzhetetlenné a jók táborát, egyszerűen undorító. Néhány karakter eltávozik ugyan, hogy a drámai hatás megmaradjon, de ezek felett is nagyon gyorsan átsuhanunk. Egyedül Kankurounál van múltbeli visszatekintés, valamint egy kis jellemfejlődés, de ez sem valami domináns. Sajnos karakterügyileg elég gyenge az anime.

Összességében ez egy átlagos fantasy kalandtörténet. Semmi extra gondolat, semmi különleges motívum. Idealista történet, szép rajzolás, kellemes zenék és egyszerű karakterek. Sokan nagyon szeretik ezt a művet, hiszen laikusként hozzáállva teljesen élvezhető, azonban ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk láthatjuk, hogy sok munka nem volt vele. Egyszer nézhető kategória.