Chronos egy szervezet, amely a háttérből szinte az egész világra befolyást gyakorol. Az igazságot védik, a maguk sajátos módján, érthetőbben, aki gonosz azt gondolkodás nélkül megölik. Tagjai között vannak átlagos emberek, de természetfeletti erővel rendelkezők is, ők a Számok. Nevükből következtethető, hogy mindegyiküknek van egy egyedi száma, amely a testére van tetoválva. Főhősünk is egy ilyen Szám, név szerint Train Heartnet a XIII. számú, a számok között is a legkegyetlenebb, ő az, aki a halált hozza magával. Train egy komoly feladatot kap, meg kell semmisítenie egy újonnan kifejlesztett biológiai-fegyvert. Azonban hamar szembesül vele, hogy ez a bizonyos fegyver, egy fiatal lány. Valamint feltűnik egy Sven nevezetű söprögető – végül is fejvadásznak is nevezhetnénk – és a lány oldalára áll, miszerint lehet ő akár biológiai-fegyver is, akkor is csak egy kislány, aki szeretetre vágyik. Train nem képes megölni a lányt, így számolnia kell tettével a szervezet felé. Mi fog történni ezután Trainel? Mi lesz az ismeretlen lánnyal és az őt védelmező söprögetővel? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet remekül indul. Kapunk egy kegyetlen gyilkoló-gépet, akinek nincsenek barátai, szerettei, senkije. Jön egy fordulat, amelytől megváltozik az élete és megpróbál szabadulni múltjától. Ez eddig mind szép és jó, de miért kellett ilyen erős váltást véghezvinni a karakter személyiségénél? Ez engem nagyon zavart. A cselekmény önmagában jó, hiszen kapunk egy fő szálat és mellette kisebb kalandok is becsúsznak, emiatt nem laposodik el a sztori. Végig van akció, humor és egy kis dráma is, a megfelelő mértékben. A végén viszont ismét egy megmagyarázhatatlan húzás, várod, hogy itt a szép lezárás, erre puff egy teljesen váratlan csavar, aminek semmi köze az eredeti történethez.

A rajzolásra különösebb panaszunk nem lehet, hiszen egy 2005-s GONZO műről beszélünk. A karakterek kellőképpen kidolgozottak és a környezet is részletes. A Számok fegyvereit érdemes kiemelni, ezek elég szép hangsúlyt kaptak, ezáltal gyönyörűek lettek. Valamint Train megjelenése is tökéletes, a már említett személyiségváltásig. Az akciójelenetek kellőképpen pörgősek és a dinamikus rajzolás ezt pompássá teszi, élvezhetőek nagyon.

A zenék egész kellemesre sikeredtek. Az opening passzol a cselekményhez és kellőképpen felpörget az eseményekhez, inkább az akciójelenetekre utal. Az ending viszont vicces, pontosan a humoros részre utal, de olyan szinten, hogy az már fájdalmas. Viszont ez így jó. A jelenetek, főleg az akciójelenetek (és sajnos abból is csak a legfontosabbak) alatt pedig remek dallamokat hallhatunk, mindegyikük remekül fokozza a hangulatot, jó húzás volt ez az operás stílus. Ezeken kívül azonban kevés zene szólal meg a mű alatt.

A karakterekről már beszéltem egy kicsit és sajnos csak ismételni tudom magam. Train kezdeti stílusa annyira magával ragadó volt, viszont egy csapásra megváltozott és ez idegesítő volt picit. Viszont e nélkül egyértelműen meghalt volna a humor részleg. Eve személyisége tipikus csendes lány, aki egyre több érzelmet mutat az idők során. Kedvelhető, de egy kicsit sablonos. Sven a mókamester, komoly és felelősségtudatos, de ezektől függetlenül állandó poénforrás. Különösebb panaszunk nem lehet, mindenkiről kiderülnek háttér-információk és a mélyebb érzelmeket is megismerhetjük.

Összességében, ha nem is egy világmegváltó történet ez, de egyszer mindenképp nézhető. Jó történettel (kisebb hibákkal), szép rajzolással, kellemes zenékkel és kedvelhető karakterekkel felszerelve ez egy akció-humor lövöldözős, szupererős anime. Szerintem bárki számára nézhető, azt viszont már kétlem, hogy többszöri megtekintésre is alkalmas.

Adott a világ, ahol bizony rég elfelejtették a démonokat, pedig ők hűen vigyáztak az emberiségre. Néhány szörnyeget azonban nem nézi ezt jó szemmel, így átalakulnak Mikurává, amelyek az emberek vérével táplálkoznak. Ezt azonban nem lehet annyiban hagyni, ezért minden városnak van egy őrzője, a Karas. A Karast egy bizonyos Yurine nevezetű lány választja ki, aki a városban élők akaratából születik. Ez így elég bonyolultnak tűnhet, de higgyétek el, nem az. Egy régebbi őrző viszont az oldal másik felére áll és elhatározza, nem a démonokat kell megölni, hanem az elfajzott emberiséget kell kiirtani. Vele fog szembeszállni újdonsült Karasunk, Otoha, aki első benyomásra nem tűnik annak a tipikus őrző karakternek. Sikerül-e megállítania az emberek elpusztítását? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából nem éppen az anime erőssége. Az alap környezet érdekes lenne, de egyáltalán nincs kidolgozva. Lényegében egy tipikus jó és rossz közötti harc, ahol a rossz sem igazán rossz, csak a másik nézőpont mellett áll ki. Sok kisebb harc, majd egy fő csata és ennyi is volna a történetünk. Egyértelműen gyenge.

A rajzolás, röviden és tömören: vizuális orgia. Mondhatni bárki bármit, a CGI akkor is jó, főleg úgy, ha ilyen tökéletesen alkalmazzák. Életemben nem láttam még hasonló megvalósítást és itt most nem csak a rajzolásról, hanem magáról az effektekről is beszélek. A környezet, a karakterek, a harcok, mind-mind olyan mértékben ki vannak dolgozva, hogy az lenyűgöző. Ezek mellé még párosul a leginkább a mátrixhoz hasonlítható effektsorozat. Időmegállás, kameramozgás, időlassítás, ami csak szemnek ingere. Fantasztikus. Ezt látni kell, mert leírni nem lehet.

A hangok szintén jól sikerültek az animében. Általánosságban nincs zene, de a harcok alá olyan komponálásokat kapunk, amik rendesen magával ragadják az embert. Mint ha csak egy-egy klipet néznénk, tökéletes mozgás a zenére, vagy talán a zene mozog a képi hatásokra. Az opening ugyan lehetett volna egy cseppet pergősebb, de így is remekül passzol az alkotáshoz. Az ending, mint egy lenyugtató működik a remek akciójelenetek után, nehogy szívinfarktust kapjuk.

A karakterek a másik gyenge pontja a történetnek. Ez egy OVA, 6 rész, mindegyik 30 perc. A rengeteg akciójelenet miatt, ami persze nem baj, nem igazán jutott idő arra, hogy esetleg megismerjük nem hogy a főbb szereplőket, még a főszereplőt sem. Érzelmek, gondolatok, ezek rejtélyek maradnak. Valamint jellemfejlődést sem ajánlatos várni, ez egy akció anime kéremszépen.

Összességben attól eltekintve, hogy a sztorira és a karakterekre nem adtak a készítők, ez egy olyan akció anime ami amellett, hogy a látványával kényezteti a néző szemeit, a csatákkal és a hangokkal magával ragad és felpörget. Ennek az alkotásnak a célja az, hogy remek harci jeleneteket tárjon elénk és meg kell mondani, ezt 100%-osan teljesíti. Bárkinek ajánlott, aki egy kicsit is fogékony a látványos csatákra. Ha nem is remekmű, de egyértelműen többször nézhető kategória.

Milyen lenne a világ, ha egy nagy történelmi esemény egy picit másképp alakul? Erre kapunk egy alternatívát a Code Geass környezetében. Britannia, mint a legnagyobb hatalom jelentkezik, befolyást gyakorolva az egész világra. Sorra hódította meg a Föld országait, majd 2010. augusztus 10-én a Brit Birodalom hadat üzen Japánnak. A szigetországnak esélye sincs a legújabb technológia, a KnightMare-k ellen, így hamar elesik. Japánt hozzácsatolják a Birodalomhoz, valamint megfosztják a legjelentősebb dologtól, a nevétől. Japán ezen túl a 11-es körzet, valamint a lakói a 11-esek. Ez talán a legnagyobb büntetés egy ország számára. A megmaradt ellenállok, akik jogosan küzdenek szabadságukért, hamar terroristaként tűnnek fel, hiszen csak vér árán tudják a figyelmet felhívni magukra. Hét évvel a háború után szintén egy ilyen akcióba csöppenünk, ahol egy kamiont próbálnak elrabolni a lázadók. Az autópályán menekülés közben majdnem elgázolnak két motorost, így szükségszerűen letérnek az útról és mondhatni balesetet szenvednek. Az egyik motoros, Lelouch utánuk megy és próbál segíteni, bemászik a kamionban, ami viszont hírtelen elindul. Ezután megérkezik a hadsereg, akik megpróbálják visszafoglalni a járművet, ám az behajt egy gettóba. A publikus információk szerint egy újfajta mérges gáz található a kapszulában, amit elraboltak, ám Lelouch hamar rájön, hogy egy lány van benne. Menekülőre fogják ugyan, de elkapják őket és a lányt lelövik. Egy pillanat múlva azonban feltesz egy kérdést Lelouchnak, „Ha lenne erőd, képes lennél élni?”. A válasz egyértelmű, igen. Ezután eljött egy új korszak az emberiség számára, egy korszak, amelyben Britannia elbukik. Az erő amit Leloluch kapott nem más, mint a Geass, amellyel bármely embernek parancsolhat és az szó nélkül teljesíteni fogja. Mit fog kezdeni Lelouch ezzel az erővel? Megtudja-e változtatni a világot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet egyszerűen remek. Egy olyan cselekmény, amely tökéletes kidolgozott és részletes. A világ, amelybe csöppenünk teljesen elképzelhető és akár igaz is lehetne. Valamint kapunk egy olyan izgalmas, fordulatos és sokszínű sztorit, amelyet kevés animénél tapasztalhatunk. Láthatjuk, hogy növekszik az ellenállás, mit éreznek valójában az emberek, valamint mit tud kezdeni egy fiatal fiú egy olyan képességgel, amely megváltoztathatja a világot és az abban élő embereket. Olyan csavarokat kapunk, amelyeket csak kevésszer tapasztalhattunk. Olyan váratlan fordulatokat, amelyeknél leginkább lefordulnánk a székről, hiszen mindegyikük kiszámíthatatlan. Egyszerűen remek, kevés történet tudott ennyire magával ragadni.

A rajzolás elsőre elég fura volt. Főleg a főszereplő ábrázolása, elég vékony a testfelépítése, valamint a mozgása is érdekes. Leginkább az X-es grafikára hasonlít. Érdekes, hogy a többi karakter átlagosan van ábrázolva. De ha ezen túl tesszük magunkat egy szép és kidolgozott látványt kapunk. A környezet és a karakterek is kellően részletesek, valamint a harcok látványosak és dinamikusak. A mechák ábrázolása is ügyes, nem használtak CGI-t, de így is megállja a helyét a mai elvárásoknál. Grafikailag sem lehet panaszunk.

A zene remekül passzol a jelenetekhez. Akciókhoz inkább csak aláfestést kapunk egy kis igazolom fokozás céljából, ám a drámai, illetve fontos jelenteknél sokszor elég egyedi hangzást kapunk. Nekem tetszettek, de ez már ízlés kérdése. Az első opening igaz kicsit elüt a tényleges történettől, de azért remekül ráhangol. A második viszont már nem nyerte el a tetszésem annyira, nem igazán éreztem hozzáillőnek. Az első ending kicsit a poénosabb vénára hajaz, de levezetésnek tökéletes. A második inkább már az egyedüllétre és a magányosságra utal, ami akaratlanul is kialakul.

A karakterek egyértelműen öt csillagosak. Mindegyikük külön egyéniség, igaz a mellékszereplők között azért találni olyat, akinek a személyisége elég sablonos és tipikus. Főleg azok a karakterek tetszettek, akik kettős életet élnek. Ott van bennük a lázadó ösztön, a harcos, aki küzd a szabadságáért és próbálja kivívni a tiszteletet, ám mégis képesek egyszerű iskolásként viselkedni, ha szükséges, sőt még tipikus jelenetekbe is képesek belekeveredni. Lelouch karaktere egyértelműen tökéletes. Nekem végig olyan érzésem volt, mint ha Lightot látnám (Death Note) és valóban sok hasonlóság felfedezhető a két szereplő stílusa között. Suzaku karaktere irritáló volt néha, a békapárti nézetei, ám ő tökéletes ellenpárja Lelouchnak és hamar rá kell jönnünk, nem egyértelmű, hogy ki a jó és ki a rosszfiú. Megdöbbentő, hogy mennyit változnak a személyiségek, valamint az, amikor saját maguknak is nehezen tudják elszámolni a cselekedeteiket. Valóban helyes az, amit teszek? Képes vagyok megváltoztatni a világot? Tökéletes, ennyi.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Egy példaadó történettel, szép rajzolással, néhol sablonos, de legtöbbször kellemes hangzással és egyszerűen lenyűgöző karakterekkel, akinek több oldala is van és mindegyikük változik az idők során. Hasonló érzelmeket kevés mű vált ki belőlem, bárkinek ajánlanám, aki szereti az ilyen történeteket, de annak is, aki nem. Hiszen itt nem egy tipikus ellenállok a birodalom elleni harcról van szó. Felmerülnek olyan kérdések, hogy milyen áron lehet megváltoztatni a világot, milyen áron szállhatunk szembe valamivel, ami legyőzhetetlennek tűnik? Valóban feláldozhatóak az emberek a nagyobb jó érdekében? Remekmű. Mindenkinek látnia kellene, akár többször is. Epekedve várom a második szériát.

Sagi Tsukiko egy cégnél dolgozik, mint karakter-dizájner. Előző alkotása Maromi hihetetlen sikernek örvendett, sőt még most is, de a munka nem állhat meg, így muszáj új karaktert alkotnia, amely felülmúlja elődjét. Tsukiko furcsa egy lány. Viselkedése sokszor gyerekes, illetve a paranoia elég erősen jelentkezik nála. Egy este hazafele félelme be is bizonyul. Lát egy furcsa hajléktalant, majd futni kezd, elesik és felhorzsolja a térdét. Próbálja összeszedni magát, ám egy pillanat múlva megjelenik egy görkorcsolyás, baseballütős fiatal fiú, aki kegyetlenül lesújt. Tsukiko ugyan túléli a támadást, de korházba kerül. A nyomozás megindul, a vallomás szerint azonban a támadó egy általános iskolás gyerek lehetett, ez pedig meg kell mondani, furcsa. Egy magánnyomozó is foglalkozik az üggyel, egy este próbál Tsukikoval beszélni, ám ő megijed és elszalad. Megbotlik, és újból megjelenik a fiú. Ám most az őt követő magánnyomozóra csap le, valamint Tsukikonak csak annyit mond: „Itthon vagyok”. Ki a titokzatos támadó? Miért támadta meg és kezdte védeni Tsukikot? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet remek. Jönnek rendesen a csavarok és nagylapáttal kavarják a rejtélyeket. Amikor már minden tiszta lenne, jön egy újabb esemény, amely egyszerűen eltörli az eddigi nézetet. Igazából nem a cselekményen van a fő hangsúly, hanem a mondanivalón, amiből bizony bőven kijutott. Rengeteg kritika éri a mai világot, a pletykákat, az életmódunkat, lényegében mindent. A sztorira biztosan nem lehet panaszunk, kellően elborult, remek rejtélyek, egyszóval tökéletes.

A rajzolás tökéletes passzol a sztorihoz. Nem mondhatni, hogy annyira gyönyörű és kidolgozott lenne, de az arcvonások ábrázolását sok alkotó megirigyelhetné. A reakciók, az elmebaj és minden érzelem lenyűgözően tükröződik a karakterek arcáról. Valamint a színekkel játszanak még ügyesen, remekül adják az adott jelenet hangulatát. Még így is, hogy nem a legkidolgozottabb az grafika, így adja mesterien a történetet.

Zeneügyileg is rendben van az anime. Az opening a legbrutálisabb. Hűen tükrözi a cselekmény elborultságát, valódi mondanivalóját. De nem csak a zene, hanem az opening képi hatásai is sokkolóak. A nevető ember látványa egy gombafelhő előtt kellően megadja a hangulatot az alkotáshoz. Az ending lassú és egyértelműen az elmebaj legdurvább megnyilvánulása. Elsőre talán szimplán pocséknak tűnhet, de a végére érthetővé válik. A jelenetek alatt hallható dallamok nem bírnak olyan nagy jelentőséggel, lényegében csak fokozzák a misztikusságot.

A karakterek majdnem hogy tökéletesek. Mindegyikük személyisége reális alapokon áll és mindegyiküknek külön természete van. Az biztos, hogy nem fogsz két hasonló karaktert találni a műben. Van itt paranoiás, skizofrén, játékfüggő és szimplán beképzelt, magára istenként tekintő személyiség is. Egyértelmű, hogy a mondanivalóhoz a karakterek jellemének kidolgozottsága és részletessége szükséges és ezt meg is kapjuk. Egyszerűen ötös.

Összességében ez egy olyan mű, amely egyértelműen kiemelkedik a tömegből. Olyan erős társadalmi kritikát kapunk, amelyre talán még nem is volt példa. Szembesülünk vele, hogy mennyire elborult világban élünk mi emberek, mennyire egoista mindenki. Senki sem az, aminek látszik. Remek fordulatok, csavarok, történet, rajzolás, hangok, egyszóval nagyon a helyén van ez az anime. A komoly témák kedvelőinek ajánlanám, illetve olyanoknak, akiknek van már rutinjuk a szokatlan történetek terén. Egyértelműen remekmű, ha nem tetszik, akkor benned van a hiba.

Iwaki Tomonori átlagos 15 éves iskolás. Már régóta tetszik neki tanárnője, mondhatni az idősebb nők a gyengéi, még sem tett még semmi lépést az ügyben. Elérkezett viszont Tomonori életének legszörnyűbb napja, kedves tanárnőjét eljegyezték. Ez hihetetlen sokként éri, hiszen minden álma porba hullott hírtelen. Természetesen a nap még nem ért véget, ahogy hazaér fura eseményre lesz figyelmes, egy fiatal lány fogadja őt és csak egyszerűen „férjemnek” szólítja, valamint kijelenti, ő a felesége. Ez első sokk, illetve kisebb csetepaté után kiderül, hogy a titokzatos lány Rizel, 12 éves és a legnagyobb tudósok génjeiből lett klónozva, valamint már kiderült, Tomonorit választotta férjéül. Rizelhez még tartozik három apa, A, B, C, illetve speciális képességként a könnyei, mint bombák funkcionálnak. Értsd, ha sír, kő kövön nem marad. Nincs hát más választása főhősünknek, Rizel ott fog lakni nála. Egyetlen probléma már csak: Tomonori stílusa, fiatalabb lánnyal együtt lenni? Szó sincs róla. Hogy mi fog történni velük ezután? Sikerül-e Rizelnek meghódítania Tomonorit? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából nem tartogat túl sok meglepetést, mégis kellemes. Láthatjuk Rizelt, ahogy próbálja megvalósítani lehetetlennek tűnő célját és ez néha a vígjáték ellenére elég szívszorító. Az események szépen épülnek egymásra, mondhatni lineáris, egykét klisét leszámítva. Persze senki ne várjon világmegváltó fordulatokat, a szokásosnál jobb, de mégis csak egy iskolás-szerelmes történet ez.

A rajzolásra különösebb panaszunk nem lehet. Nem mondható sem szépnek, sem csúnyának, olyan általános. A karakterek kidolgozottak, a környezet valahogy van, nincs különösebb jelentősége. Talán Rizel megjelenésében van a legtöbb munka, elég sok van neki.

A zene szintén nem bír nagy jelentőséggel. Az opening kellően a „kawaii” stílusra hajaz, végül is illik a történethez. Ilyen szempontból az endingel sincs gond, főleg Rizel próbálkozásait idézi fel. A jelenetek alatt megszólaló kisebb dallamok már tényleg nem váltanak ki különösebb érzelmet. Helyettesíti a csendet, felejthető, nagyon gyorsan.

A karakterek mondathatni tipikus ecchi jelleműek. Van a lány, Rizel, aki imádja a fiút, mindent megtenne érte és van a fiú, akit egyáltalán nem érdekel a lány. Viszont elég jelentős jellemfejlődést figyelhetünk meg útközben. Mind a két főszereplő sokat változik, főleg előnyükre. Érettebbek és őszintébbek lesznek magukhoz az események folyása közben. Erős pozitívuma ez az animének, ugyanis kevés ilyen műfajúban láthatunk hasonlót.

Összességében ez egy az átlagosnál picit többet nyújtó iskolás-szerelmes történet. Kellő mennyiségű poénnal, amelyek kellően elborultak. Meghintve egy kis drámával és fokozva szerethető karakterekkel, akik változnak is. Extraként kapunk egy értelmes befejezést, ami ritkaszámba megy manapság. Főleg olyanoknak ajánlanám ezt az animét, akik szeretik az iskolások szerelmi életét feldolgozó történetet, vagy csak nevetni szeretnének egy kicsit. Egyszer mindenki szánhat rá időt, hiszen egy-egy rész csak 15 perces.

Mielőtt bármiről is szó esne tisztázzuk, a TV sorozat megtekintése csak az OVA után ajánlott, ugyanis a második felétől rengeteg szál vezet majd vissza. Az OVA-ról nem mesélnék, inkább térjünk rá a sorozat történetére. Sumiregawa Nenene egy írónő. Ugyan előző regénye nagy sikernek örvendett, 4 éve nem adott ki újabb kötetet. Régi regényéből azonban filmet készítenek, így Hong Kongba kell utazni sajtótájékoztatóra és egy kis dedikálásra. Ugyan nem kérte, de kap két testőrt is maga mellé – Michellet és Magiet. Szerencséjére késik a repülője, ugyanis épp hogy a hotelhez érnek, a kijelölt lakosztálya már robban is. Így habár nem örül neki, de két testőrénél kell meghúznia magát. Házukba belépve egyből feltűnhet, ők bizony könyvmániások. Hegyekben állnak a könyvek és ezen rengeteg közül hirtelen előbukkan egy lány, Anita. Ő a két testőr húga, és szemmel láthatóan utálja a könyveket. Természetesen ez még nem lenne elég izgalmas történet így a következő incidensnél kiderül, hogy nem a szokványos testőröket kapta az írónő, ugyanis ők mindannyian papírmesterek. Mik is a papírmesterek? Olyan különleges képességű emberek, akik puszta akaratukkal irányítani tudnak bármilyen papírt. Az első 13 rész a karakterek múltjáról, személyiségéről szól, majd ezek után bontakozik ki a fő sztori, Mr. Gentleman újjászületésének terve. Hogy ki volt Mr. Gentleman és miért akarják elveszett tudását visszahozni? Mi a kapcsolat az OVA és a sorozat között? Mi fog történni a három nővérrel és Nenenével? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából a már említett két részre osztható. Az első felében megismerhetjük a karakterek jellemét, múltját, kapcsolatait, majd a cselekmény második felében jön az igazi akció. Igazából a sztorira nem lehet különösebb panaszunk, hiszen szépen levezetett és összefüggő történettel állunk szemben. A bemutató részt talán egy kicsit sokáig húzták, de ha ez kimarad, nem kaptunk volna egybefüggő cselekményt. A fő műfaj akció ugyan, de kapunk elég szépen vígjátékot és drámát is. Kidolgozott és eseménydús ugyan a történet, de mint ha valami hiányozna belőle.

A rajzolásra nem lehet különösebb panaszunk. Nem is olyan csodálatos, de nem is ronda. A környezet kellően kidolgozott és a karakterek is megfelelő külsőt kaptak a személyiségüknek. Ami viszont tetszett, ahogy a papírtechnikákat megvalósították. Kreatív és sokszínű lettek ezek a jelenetek és ezzel kicsit a könyvek felé tereljék a nézőt. Ami azonban nagyon nem tetszett, hogy mindegyik könyv ugyan olyan, maximum a színeik eltérőek. Egyértelmű. hogy nem lehet mindegyiket millire kidolgozni, de azért nagyobb hangsúlyt is kaphattak volna már, hiszen az egész történet a könyvek körül forog.

A zene egyből a James Bond filmeket juttatta eszembe. Az opening teljes arra hajaz, igaz csak instrumentál és véleményem szerint nem is illik annyira történethez, azért megállja a helyét. Endingből kettőt is kapunk, sejthető, hogy a két történeti részhez külön ending jár, az első még tükrözi is a részek hangulatát, de a másodiknál szintén az az érzésem van, hogy nem illik igazából az animéhez. A jelenetek alatt megszólaló dallamok passzolnak és fokozzák a hangulatot, de különösebb jelentőséget nem adnék nekik, hiszen sajnos elég rövid időre csendülnek fel.

A karaktereket ügyesen valósították meg. Mindegyikük más egyéniség, más célok vezérlik. Legfőképp a 4 fő karakter van kidolgozva és náluk egy kis jellemfejlődést is észrevehetünk. Igazából Anita változik a legtöbbet, de ez érthető is, hiszen talán ő szerepel leggyakrabban. Mindegyikük szerethető és összetett személyiség, szóval a karakterekre nem lehet panaszunk. A mellékszereplők is egész szép jellemmel rendelkeznek, van múltjuk és érteni is lehet, mit miért tesznek.

Összességében ugyan nem egy világmegváltó anime ez, de feltétlenül kellemes kikapcsolódást nyújthat a néző számára. Élvezhető és kellően összetett történet, elfogadható rajzolás, James Bondos zene, szerethető és nem sablonos karakterek. Igazából bárkinek ajánlható, hiszen amellett, hogy szórakoztat, talán kicsit a könyvek irányába is terel. Ha nem is többszöri, de egyszeri megtekintésre ajánlott.

Egyéb hozzátartozó anime:
Read or Die OVA: 3 részes OVA

Alternatív világba csöppenünk. Mindennapos esemény, hogy az emberek varázsolnak. Ám varázserejük változó, minden ember csak korlátozott számban használhatja erejét. Van aki 500.000-szer, de van olyan is aki csupán nyolcszor varázsolhat élete során. Az utóbbi esetek közé tartozik főhősünk Shikimori Kazuki. Amit tudni érdemes még, hogy miután elfogy a varázslatok száma az ember egyszerűen szétporlad, tehát érdemes jól megválogatni mire használjuk az erőnket. Kazuki tipikus szerencsétlen ember. Rosszak a jegyei, ügyetlen, barátai sincsenek igazán, így a lányok sem tulajdonítanak neki jelentőséget. Egy nap azonban mikor hazaér a kollégiumi szobájába fura látvány fogadja. Egy gyönyörű fiatal lánnyal találja szembe magát, aki kijelenti, „a feleséged vagyok”. Kazuki természetesen felhúzza a nyúlcipőt, ám nem jut messze, hiszen egy másik bombázó ugrik a nyakába. Honnan ez a hihetetlen rajongás? Ugyan Kazuki semmit sem ér, ősei között viszont a világ összes nagyobb varázslója megtalálható és nagyon-nagy az esély arra, hogy gyermeke a világ legnagyobb varázslója lesz. Tehát lényegében nem ő a célpont, hanem a génjei. Hogyan alakul ezután az eddig szerencsétlen Kazuki élete? Nézzétek meg és megtudjátok.

Mondhatni szokásos ecchi történet, hiszen a főhős hirtelen népszerű lesz és az összes lány a nyakába borul. Nos, ez igaz is, annyival megspékelve, hogy a varázslást különös módon építették bele a cselekménybe. Ezáltal a néha-néha előforduló leckéztetések – leskelődőket, vagy bárkit, aki rosszat szól – kissé nagyobb horderejűek, hiszen legtöbbször a fél iskola romba borul. Igazából a történet végig Kazuki génjeiért vívott harcról szól és ez egy idő után elég unalmassá válik. Próbáltak belecsempészni némi drámát, de sajnos ezzel sem értek el túl nagy sikereket. Sablonos és felejthető a történet.

A rajzolás nem nagy durranás. Sem a karakterek, sem a környezet sincs túlzottan kidolgozva. Mondhatni a szokásos alacsony költségvetésű grafikával állunk szemben. A varázslatoknál látványosak ugyan, de szintén hiányzik belőlük a részletesség. A női idomok természetesen nagyobb hangsúlyt kapnak, de ez sajnos nem kárpótolja az embert a kidolgozatlan rajzolásért.

Zeneügyileg is elég hiányos az anime. Az opening még meg állja a helyét, valamint az ending is elfogadható lett, azonban a jelenetek alatt megszólaló dallamoknak már szinte fel sem tűnnek. A legfontosabb jeleneteknél az openingből vágtak rá egy kicsit és ezt így már túlzásnak éreztem egy kicsit.

Talán a karakterek sikerültek a legjobban a sorozatban. Kazuki ugyan végig sablonos jellemmel rendelkezik, de a 3 női szereplő mindegyike más egyéniség, más-más szerepük van a történetben. Igaz egyedül Rin-nél fedezhető fel jellemfejlődés, de ettől függetlenül általában szerethetőek a karakterek. Csalódás volt viszont, amit Yuna jellemével műveltek a végére, felesleges volt ennyire átalakítani, egyszerűen ellenszenvessé vált a történet végére.

Összességében ez egy egyszer nézhető, ám felejthető alkotás. Sablonos történet megspékelve egy kis extrával, kidolgozatlan rajzolás, felejthető zene és mondhatni aranyos karakterekkel felszerelt anime. Főleg a vígjáték kedvelőinek ajánlanám, hiszen ezt az igényt kielégíti ugyan, de ezen kívül mást nem igazán nyújthat ez a történet.

A világnak van egy olyan része, amelyről az átlagember sosem szerez tudomást. Léteznek olyan nagy családok, akik már évszázadok óta erős benyomást gyakorolnak az egész világra és különleges képességeikkel kiemelkednek a tömegből. Az ilyen családok tagjait nevezhetjük mágusoknak, ugyanis mindegyikük egy-egy elem feletti erőt birtokol. Történetünkben a Kannagi családra helyeződik a hangsúlyt, ők uralják a tűz elemét. Ezek a családok azonban nem idilli hangulatban élnek, a gyengének pusztulnia kell a család érdekében. Így kerül kitaszításra Kannagi Kazuma, aki nem birtokolja a tűz erejét. Hosszú évekig nem hallanak róla, ez idő közben a szél erejét ébreszti fel magában és új nevet választ magának, ő mostantól Yagami Kazuma, a szél mágusa. Egy nap azonban visszatér Japánba és ezzel egy időben különös gyilkosságok történnek. A Kannagi család tagjai értetlenül állnak az esetek előtt, csak az biztos, hogy szél által haltak meg társaik és sokan már arról suttognak Kazuma bosszút áll a kitaszításáért. Nyomozás indul Kazuma ellen, amibe természetesen Kannagi Ayanonak, a trón örökösének is be kell szállnia. Az ő ismeretségük viszont nem most kezdődik, a múltban már volt közöttük valami, ám ezt homály fedi. Vajon Kazuma ölte meg a család tagjait? Miért tért vissza Japánba? Mi fog történni Kazuma és Ayano között? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet nem a legegyedibb, de azért elfogadható. Elég sok klisét, időhúzást tartalmaz, amelyre igazából nem vágyik annyira a néző. Akcióban viszont nincs hiány, szinte minden részben láthatunk egy hosszabb, rövidebb harcot. Igazából két motívuma nagyon tetszett a cselekménynek. Egyik az, hogy a főhős, Kazuma nem a szokásos erővel rendelkezik. Nem páholják el négyszer mire eszébe jut, hogy ő milyen erős is, hanem egyből odacsap bárkinek és már a kezdésnél is hihetetlenül erős. A másik Kazuma gonosz énje, de erről nem mesélek, ismerjétek meg magatok. A cselekmény továbbá remekül ötvözi a humor, a dráma és akció műfaj elemeit. A humor néhol eltúlzott ugyan, de a drámai eseményeket nem viszik túlzásba, pont annyit kapunk belőle amennyit az adott jelenet megkíván.

A rajzolásra nem lehet különösebb panaszunk. A karakterek kellően kidolgozottak, főleg az arcvonások, itt is leginkább Ayano gesztikulálása sikerült részletesre, sokszínűre. A környezet már nem kapott olyan nagy hangsúlyt, inkább csak olyan legyen valamilyen típusú rajzolást éreztetett bennem. Az egyes mágiák megvalósítása szintén szép lett, főleg a tűz és annak különféle alkalmazásai tetszettek. Viszont szegény Ayano haja annyira nem illett bele a környezetbe, olyan műnek hatott, hogy az borzasztó.

A zene nem a legkiemelkedőbb. Az opening semmi mély nyomot nem hagy az ember, van, meghallgatja és már el is felejti. Az endingből kettőt is kapunk, egy szomorkást és egy vidámat. Ez az adott rész tartalmának függvényében változik, igazából ezek talán nagyobb hangsúllyal bírnak, mint az opening. Főleg a drámaiabb vég tetszett nekem. A jelenetek alatt megszólaló dallamok igazából nem bírnak nagy jelentőséggel, helyettesíti a csendet és a háttérben talán kicsit fokozza a hangulatot.

A karakterek jelleme egész ügyesre sikeredett. A három főszereplője – Kazuma, Ayano, Ren – van főleg kidolgozva. Kezdetben úgy tűnhet, hogy a múltak megismeréséről letehetünk, de a történet vége fele minden világossá válik majd. Mindegyik fő karakternek meg van a helye a cselekményben és a különböző egyéniségük miatt adnak egy egészet. Ami viszont különösen tetszett, az a szereplők közötti folyamatos oltogatás. Alig van pár rész ahol ez kimaradna.

Összességében nem egy világmegváltó anime ez, de kellemes színfolt a mágiával foglalkozóak között. Kicsit sablonos, de kellemes történettel, szép rajzolással és kellően érdekes karakterekkel. Főleg azoknak ajánlanám akik szeretik a mágiát, de aki csak egy kis kikapcsolódásra vágyik egy harccal teli világban, az is nyugodtan belevághat.

Az emberiség kénytelen volt elhagyni a Földet, sőt az egész tejútrendszert. Főhőseink Thor, és ikertestvére Rai egy Juno nevű kolónián él. Amit tudni érdemes az emberek jelenlegi életéről az, hogy mindenféle életkort hosszabbító eljárással is maximum 50 évet élnek. Ezáltal az emberek korábban érnek, a gyerekkor szinte teljesen megszűnik. Thor egyértelműen erősebb, mint Rai. Mindig, mindentől megvédte, neki jutott a báty szerep mindaddig, amíg egy nap szüleiket holtan nem találják otthonukban. Jóformán idejük sincs felfogni mi történt, hiszen hírtelen felfegyverzett alakok jelennek meg és altatógázt juttatnak a szobába. A következő kép egy ismeretlen környezet. Mindenhol zöld növényzet, kék ég, az ikrek még sosem láttak ilyet, hiszen ilyen csak a Földön létezik. De ez nem a Föld, ez a Chimera, a börtönbolygó, ahol csak a legerősebb maradhat életben. Hiszen mind a növények, mind az ott lakók vadásznak egymásra, mindennapos harcot vívnak a túlélésért és a reményért, hogy szabadulhatnak erről a borzalmas bolygóról. Azonban ennek csak egy lehetséges módja van, ha Jyu Oh-vá, a bolygó urává válsz. Miért kerültek oda az ikrek? Mi fog történni velük? Meg tudják tartani az emberségüket ilyen körülmények között? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet igazából önmagában nem egy kiemelkedő eleme a sorozatnak. Sok hasonló elképzelést megismerhettünk már, ismerős jövőkép az emberiség számára, börtönbolygók, kihalás, stb. Ehhez még társul, hogy elég sok klisét tartalmaz a cselekmény. Azonban ezektől függetlenül kellemes és akció, kaland dús sztorit kapunk. Lehet a rövidsége miatt, de szinte folyamatosan valamilyen harc közepébe csöppenünk, ami pozitív. Valamint piros pont, hogy remekül vegyíti a dráma és a kaland műfaj jegyeit.

A grafikára nem lehet panaszunk. Kidolgozott, részletes, színekben gazdag és valahogyan magával ragadja az embert. Elég sok CGI rásegítés van, de ezek is passzolnak az adott jelenethez és nem is esnek túlzásba vele. Egyetlen dolog szúrta a szemem végig, az pedig az orrok rajzolása. Elég fura megoldást alkalmaztak, nem nyerte el a tetszésemet. Összességében azonban gyönyörű a rajzolás, egyedül a nagy tájbemutató képek hiányoztak.

A zene az egyik erőssége az animének. Az opening egyszerűen fantasztikus. Mind a zene, mind a képi elemek olyan összhangot adnak, amilyet kevés történetnél tapasztalhatunk. Az ending szintén remekre sikeredett, dallamos és kicsit az érzelmes részre világít rá. A jelenetek alatt meg-megszólaló dallamok fokozzák a hangulatot és néhol elég szépen eltaláltak.

Karakterek, nos, ez az amire nem igazán jutott idő a 11 részből kifolyólag. Lényegében három fő szereplő körül zajlik a cselekmény, róluk azért megtudhatunk egy s mást, de nem vitték túlzásba. Felbukkan elég sok karakter, de legtöbbjük elég hamar el is tűnik. Úgy igazából egyikük szerepkörébe sem képzelhetjük bele magunkat, hiszen alig tudunk meg róluk pár információt. Mit éreznek, miért cselekszenek így, mi történt velük a múltban, stb.

Összességében ez egy egyszer nézhető, de akkor élvezhető sorozat. Felejthetetlen alkotás is lehetett volna belőle, ha nem sűrűsítik be ennyire és nem csapják el a végét. Jó az alaptörténet, jó a zene, gyönyörű a rajzolás, tűrhetőek a karakterek, de túlságosan rövid. Ezektől függetlenül bárkinek ajánlható, aki egy szusszantási kikapcsolódásra vágyik egy növények által uralt bolygón.

Itou Makoto átlagos, a kamaszodás nehéz útját járó középiskolás fiú. Minden reggel vonattal megy iskolába, ezáltal hamar felfigyel a vele egy vonalon utazó gyönyörű, ám szótlan Katsura Kotonohára. Makoto bevallása szerint neki elég az, ha csak a távolból figyelheti; elég, ha minden reggel láthatja, és ezzel jól indul a napja. Egy próbát talán megér, gondolta, és mobiljával lefotózza Kotonohát. Az a pletyka terjed, hogy ha valaki háttérképként használja áhított szerelme képét, és ezt titokban tartja 3 hétig, akkor szerelme beteljesedik. Szegény Makoto terve azonban már az első nap kudarcot vall, hiszen padtársa Saionji Sekai meglátja a képet. Makoto erősködik, hogy ne mondja el senkinek, azonban ő inkább segíteni szeretne neki szerelmének beteljesülésében. Sekai (ami egyébként „világot” jelent) megszervez egy közös ebédet, ahol Makoto végre szerelmet vallhat Kotonohának, aki meglepetésére viszonozza érzelmeit. Kapcsolatuk azonban nem indul fényesen, Makoto ügyetlen a lányokkal, Kotonoha pedig túl félénk. Ezért Sekai „gyarkorolni” kezd Makotóval, ami végül másfele kezd kanyarodni.. Hogy mi lesz ebből a szerelmi háromszögnek látszó kapcsolatból? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet egy átlagos iskolásokról szóló szerelmi bonyodalomnak látszik, a szokásos ecchi fűszerrel megbolondítva. Ez az elképzelés azonban téves. Ahogy haladunk előre a cselekményben egyre jobban kezdi levedleni ezeket a témákat és valami mélyebb, komolyabb téma fele sodródni. Egyre több irányba csavarják a sztorit, egyre több érzelem és bonyodalom kerül a felszínre. Majd a végén egy teljesen más légkörben találjuk magunkat, mint amit várnák, amiből indult ez a kissé szokatlan történet.

A rajzolás kellően részletes, teljes mértékben megfelel a mai elvárásoknak. A környezet nincs elhanyagolva, kidolgozott és szép látványt nyújt a néző számára. A karakterek természetesen nagyobb hangsúlyt kaptak, főleg a női egyedek, de ez érthető is az ecchi műfajból adódóan. Az arcok ábrázolására viszont különösen kitérnék, azt hiszem kevés olyan anime van, amelyben ennyire részlet gazdag lenne az érzelmek ábrázolása. Erős piros pont.

A zene egy másik erőssége a sorozatnak. A főbb jelenteknél egy-egy oda illő számot hallhatunk, nem a szokásos aláfestő dallam, hanem a szám maga is elég erősen kiveszi a részét az adott jelenet hangulatából, mondanivalójából. Az opening az elején tükrözi ugyan a történet hangulatát, a végén inkább már csak visszatekinthető hatással bír, hogy honnan is indultunk. Az endingek mindig más témáról szólnak, általában az adott részhez tartozó fő érzelmet tárgyalják. Szinte mindegyik résznél más, ez szokatlan lehet, de élvezhető.

Elég sok karaktert megismerhetünk a történet során. A 12 rész miatt nem igazán jut idő a részletesebb bemutatásukra, azonban erőteljes jellemfejlődést, változást tapasztalhatunk mindegyiküknél. A kezdetben ügyetlen, félénk szereplők hamar átváltanak az ellenkezőjükre. De az aranyos mivoltok is hamar elmebajba csapnak át. Igazából talán ez az anime legnagyobb erőssége, hogy mindegyik karakter változik, több oldalukat ismerhetjük meg, több arcukat mutatják meg számunkra.

Összességében ez egy kiemelkedő alkotás. Kevés olyan anime van, ami ilyen heves érzelmeket váltott ki belőlem. Kevés olyan anime van, amiben ennyire tudtam gyűlölni a főszereplőt, aki az elején átlagosnak indul, ám nagyon hamar átvált valami utálatosba. Senki ne ítéljen az átlagos műfajok láttán, ez a történet sokkal többről szól, mint amit az elején feltételeznék. Erős kritika található meg, a mai emberek, a mai iskolásokkal szemben. Mindenkinek csak ajánlani tudom, az biztos, hogy felejthetetlen élményt fog nyújtani. Aki azonban könnyen emészthető iskolás animére vágyik, az inkább ne kezdjen bele, ez egy vérbeli dráma, egy olyan emberi élet bemutatása, amely könnyeden megtörténhet a valóságban.

Egyéb hozzátartozó anime:
Valentine Days: 1 részes OVA

Eltelt ugyan egy év, de kis szentélyünk mindennapjai egy cseppet sem változtak. Szegény Ikkou továbbra is folyamatos erotikus eseményeknek, illetve ebből adódóan verésnek van kitéve. Ám felbukkan egy gyönyörű fiatal szerzetes lány, Kazusano Kazuki. Ő egy másik szentélyből érkezett és nem titkolt célja, hogy megszerezze Ikkou titokzatos erejét. Gondolom sejthető milyen módon próbálja ezt elérni. Ahol csak lehetősége van, vetkőzik és ezzel perverz gondolatokat ébreszt főhősünkbe, akinek igen nehéz lesz ellenállnia. Természetesen a 6 apácanövendék próbálja ezt megakadályozni és a jó út fele terelgetni Ikkout. Vajon milyen irányba halad főhősünk ereje? Megtalálja a helyes utat? Nézzétek meg és megtudjátok.

A történet megkomolyodott az első szériához képest. Igaz, talán még több is az erotikus jelenet, de most már jutott idő a karakterek gondolataira, érzéseire is. Igazából nem beszélhetünk konkrét cselekményről, picit epizodikusra sikerült az anime. Egy-egy rész egy-egy eseményt dolgoz fel a szentély lakóinak életéből, persze megfűszerezve Kazuki magánakcióval. De ezektől függetlenül lényegében megfelelő sztorit kapunk.

A rajzolás semmit sem változott. Ugyan olyan kidolgozott és kellemes, mint az első évadban. Főleg a női idomok hangsúlyosak, de a környezet rajzolását sem hanyagolták el. Nem lehet különösebb panaszunk. Igaz, a már említett női idomok sokszor kisebbek, illetve nagyobbak lesznek, az egyes jelenetek alatt. De azt hiszem ez megbocsájtható.

A zene szintén nem sokat változott. Az opening hangulata teljesen ugyan az, ám egy kicsit jobban hajaz a szerelmi szálra. Az ending viszont egyértelműen jobb lett, hiszen adott egy melankolikus hangulatot, szintén a szerelmi részre ad plusz egy lapáttal. A jelenetek alatt nincs különösebb dallam, vagy ha van, az sem mérvadó.

Karakterügyileg sokat fejlődött a sorozat. Az egyszerű ecchi animéből témáról kicsit átment a karakterek gondolatainak, érzéseinek bemutatására. Ikkou jelleme változott sokat, hiszen most megmutatja valójában milyen érzelmek kavarodnak benne, valamint mennyire érett idióta viselkedésére ellenére is. A többi szereplőn is érezhető kisebb jellemfejlődés, ami szintén pozitívum az első évadhoz képest.

Összességében sokat javult a sorozat, több érzés, több gondolat van benne. De azért ne várjunk világmegváltó témákat, ez még mindig egy egyszerű, élvezhető vígjáték. Akinek tetszett az első évad, ezt is szeretni fogjak. Igazából bárkinek ajánlható, aki egy kis nevetésre, vagy tipikus háremtörténetre vágyik.

Hitotsubashi Yurie főhősnőnk átlagos gimnazista, mindaddig, amíg istennő nem lesz. Nem kerekít nagy jelentőséget ennek a dolognak, barátnőjének, Mitsuenak, egyszerűen bejelenti. Ami még erre is rátesz, hogy szó nélkül elfogadja, de nem csak ő, hanem az egész város. Szóval van nekünk egy újdonsült istennők, aki kicsit félénk, kicsit ügyetlen, valamint picit éretlenebb a koránál. Azonban élete nem sokat változik, csupán annyiban, hogy iskolai kötelezettségei mellet, ezentúl mint istennő is meg kell állnia a helyét. Meghallgatja az emberek panaszait, Matsuri – Yurie osztálytársa, valamint miután istennő lett hirtelen legjobb barátja is – által vezetett templomban jelen meg a legtöbb rendezvényen, valamint isteni gyűlésekre jár. Persze az élet nem ilyen egyszerű, felbukkan a kissé elvont, magának való Kenji, akibe fülig szerelmes iskolás istennőnk.

A történet már a kezdésnél fura. Hogy lesz valakiből csak úgy istennő? Ne is keressétek a választ. Igazából nem is beszélhetünk cselekményről, hiszen lényegében nem történik semmi. Akad pár kérés, amiket Yurie egy-egy részben megold, valamint iskolai gondokkal foglalkozik kicsit, és Matsuri extrém ötleteit próbálja megvalósítani. Talán ebből a 3 alapeseményből épül fel a történet. De ez nem hátrány, talán épp ebben van a varázsa, ugyanis nem kell rágódni az eseményeken, csak élvezni kell kissé esetlen istennőnk mindennapjait.

A rajzolásra nem lehet különösebb panaszunk. A környezet kellően részletes, a karakterek viszont picit gyerekesre sikerültek. Nem igazán lehet rámondani, hogy ők 14-15 éves egyedek. Ez főleg Yurienál zavaró, ugyanis őt körülbelül 9-10 évesre lehetne a megjelenése alapján tippelni. A különböző istenek azonban rendkívül kreatív rajzolókról adnak tanúbizonyságot. A legelképesztőbb külsőkkel szerelték fel őket, erről nem igazán lehet írni, látni kell.

Zeneügyileg kicsit szegényes az anime. A jelenetek alatt maximum egy kis háttér dallamot hallhatunk, hogy azért mégiscsak szóljon valami, de ennek szinte nincs is jelentősége. Az opening tükröző a sorozat stílusát, adja a hangulatot a semmittevéshez. Az ending pedig erősen a kawaii részletekre hajaz a zene és a rajz együttesével.

A karakterek mindegyikének különböző stílusa van. Yurieről már meséltem, ő a történet során nem sokat változik, maximum az istennői erejét tanulja meg egy kicsit uralni. Mitsue gondoskodó, megfontolt lány. Teljesen ellentettje Matsurinak, akinek extrém ötletei legtöbbször fura hatást vált ki a városlakókból. Igazából a személyiségek nem igazán változnak, mindenki olyan, amilyen. Legtöbbjük átlagos, de ez várható egy ilyen történettől. Természetesen minden személyiségnél van egy olyan tulajdonság, amit szerethet a néző.

Összességében ez egy semmitmondó anime, aminek ez teszi a varázsát. Kell egy bizonyos hangulat, hogy élvezni lehessen, de ha az megvan, akkor remek szórakozást nyújthat. Egy biztos, aki akció és eseménydús történetre vágyik, az ne nézze meg. Aki viszont csak nézni szeretne valamit, egy nyomott hangulatú délutánon, vagy csak egy kis mosolygásra vágyik, bátran kezdjen neki.

Ki ne ismerné a Hegylakó történeteket? Nos ez az anime egy ilyen történetet dolgoz fel. Az ókori Rómában járunk, épp a birodalom kiépítésének idején. Kegyetlenül támadják a szomszédos népeket, fosztogatnak, és válogatás nélkül mészárolják a szembeszállókat. Az egyik ilyen ellenálló csoport vezetője Colin MacLeod. Támadásra készülnek a birodalom ellen, ám felesége mérget tesz italába, hogy később felkínálva magát Marcus-nak, a kegyetlen diktátornak, megmentse népét a pusztulástól. Terve azonban meghiúsul, megöli ugyan Marcust, de ő feltámad, hiszen egy a halhatatlanok közül. Mire Colin felébred serege halott és kedvesét keresztre feszítve találja, majd megfogadja, megbosszulja mindegyikük halálát. Ez a harc azonban nem lesz egyszerű, 2000 éves hadakozás után most talán eldőlni látszik a harc..

A történet mondhatni egy átlagos Hegylakó sztori, „Csak egy maradhat”. Viszont a 1,5 órás terjedelemhez képest kidolgozott, ugyan nem tartalmaz rejtett mondanivalókat, megfejtendő gondolatokat, de szórakoztató és kellemes történetet tár a néző elé. Természetesen a hegylakó rajongóknak nagyobb élményt fog okozni.

Grafikára garancia: MADHOUSE. Részletes, kidolgozott, szép rajzolás. A szimpla jelenteknél igaz átlagos, de az akciójelenetek pörgősek, látványosak és kellőképpen fel vannak turbózva effektekkel. Szerencsére több az akció, mint a szimpla jelenet. A táj ugyan semmitmondónak tűnhet, de remekül ábrázolja a korszakok hangulatát, életvitelét. Igaz picit elfogult vagyok a rajzstúdió miatt, de egy biztos, megállja a helyét a mai elvárások között.

Zene, nos, a megszokott pörgős, harci jelenetek alá való, vagy éppen a drámai pillanatot emelő melankolikus dallamok. Passzolnak a jelenetek alá és fokozzák a hangulatot, jól komponált zene, de annyira nem mérvadó. Amit még megemlítnék, hogy alapvetően angol szinkronnal készült a mű, ami elsőre idegennek tűnhet, azonban illenek a szinkronhangok az egyes szereplőkhöz.

Se több, se kevesebb. Talán ezzel lehetne jellemezni a szereplőket. Összesen 3 olyan szereplő van, akiről többet tudhatunk meg, mint hogy, hol él és mi a neve. Nem sok energiát fektettek a jellemek kialakításában, de azt hiszem, ez teljes mértékben passzol ehhez a stílushoz. Azonban aki hozzászokott, hogy minden egyes szereplőről meg tud mindent, az csalódott lehet kissé.

Összességében ez egy hegylakós anime. Azoknak, akik szeretik ezt a történetsorozatot feltétlen kellemes élményt fog okozni. Akik pedig animés vonásokat várnának, ők sem fognak szörnyülködni. Kellemes adaptáció ez, ha nem is többször, de egyszer biztosan nézhető. Élvezető akciójelenetek, kis dráma és mondhatni egy szép, de nyitott befejezés (valószínűleg nem várható folytatás).

Furcsa jövőbe csöppenünk hirtelen, azon belül is Metropolis városába. Robotok végzik a munkákat, együtt élnek az emberekkel, ám mozgásterük erőteljesen korlátozott. Épp egy fellázadó robot próbál rongálni a felszínen, ám hírtelen feltűnnek fegyveres emberek és véget vetnek ennek a próbálkozásnak. Ezután nem sokkal feltűnik Shunsaku Ban a Japánból érkező magánnyomozó, és unokaöccse Kenichi, azzal a céllal, hogy elkapják az őrült tudóst Dr. Laughtont -t. Igaz hamar megtalálják, de a professzor laboratóriuma éppen leégni készül, így letartóztatni már nem igazán tudják, viszont a kaland csak innen kezdődik. Felbukkan egy Tima nevezetű lány, akit Kenichi menekít ki a laboratóriumból, nem sejtve ki is ő. Nem sokkal ezután feltűnik a már említett robotirtó egyike és rátámad Kenichiékre, akiknek menekülniük kell.

Picit sablonosnak tűnhet a történet és szerintem ebben nem tévedünk. Az elején elég pörgősen zajlanak az események, ám ezután már csak csepegtetik a fordulatokat, így eléggé unalmassá válik a cselekmény. Az viszont pozitívum, hogy remek kontraszt születik a modern technológia és a 20. századi közlekedési formák együtteséből, ettől valahogy misztikus hangulat teremtődik.

A rajzolás szintén elég érdekes. Két csoportra bonthatóak a nézők, vannak, akik imádják és vannak, akik szörnyülködnek az ilyen rajzolástól. Engem lenyűgözött a város, az épületek és az egész környezet futurisztikus és egyben mégis régies hatást mutató ábrázolása. Viszont a karakterek megformálására már több kifogás is felmerült bennem. Egyrészről elhanyagoltak és gyerekesnek hatnak. A mozgásuk valóban kidolgozott, de ez is a fiatalkori meséket idézte számomra.

Zeneügyileg kissé furcsa hatást adhat elsőre a mű. Futurisztikus világ, azonban régi jazz-es hangzású zenék. Ez egy remek összehatást ad, annak, aki összetudja párosítani ezt a kettőt. Nekem viszont valahogyan nem passzoltak az egyes jelenetek alá a dallamok. Ízlések és pofonok.

Karakterek, egyenesek, aranyosak, minimális jellemfejlődéssel. Egyszóval retró hangulatot idéző személyiségek. Nem kell rejtett gondolatokon, érzéseken, esetleg múltbéli eseményeken morfondírozni, ha nem is szájbarágós, de egyértelműen leegyszerűsítettek a személyiségek. Ez igazából ilyen formában még passzol is a stílushoz.

Összességében ez egy aranyos és szórakoztató másfélórás film, akinek bejön ez a stílus. Kereshetnék benne rejtett tartalmakat, de számomra nem elvarázsoló ez a világ. Aki könnyedebb időtöltésre és bonyodalmaktól mentes történetre vágyna, ne habozzon, nézze meg.

Egy elfajzott és abszolút anarchista városban járunk, ahol kisebb szervezetek irányítanak. Ez a világ nem igazán tér el a mai élettől, egyetlen dolog szúrhat szemet, a különös pótvégtagok, az úgynevezett texhnolyzeok. A legmodernebb technológia ez, ám nem egyszerű művégtag. Központilag csatlakozik az idegrendszerre és a szemre egy különös vezérlőmenüt vetít ki. Az emberi tudatra kifejtett hatása egyedenként változik, de egy biztos, különleges képességeket nyújthat egy ilyen eszköz. Azonban nem mindenki rendelkezhet ilyen végtaggal, hivatalosan csak a Szerv tagjai kaphatnak. Természetesen van ellenző szervezet is, ők az Ellenállás, akik teljes mértékben elutasítják a texhnolyzet. Ezen városon belül él Ichise, aki rossz emberrel húz ujjat, így elveszíti egyik kezét és egyik lábát. Innen indulna a történet, amely valószínűleg senkinek sem fog sablonos élményt nyújtani.

A történet önmagában nem is kiemelkedő, azonban ahogy ezt a világot, ezt a hangulatot bemutatja képileg és hangilag az anime, az magába egy lenyűgöző élmény. Összetett és nehezen emészthető sztorit kapunk, kisebb hibák lelhetők csak fel benne (karakter a semmiből feltűnik, majd ilyen gyorsan el is hagyja a terepet), de talán nem is ezen van a hangsúly, hanem inkább a mondanivaló, azaz erős kritika, amelyet közölni szeretne a történet. A rajzolásról nem lehet beszélni, ezt mindenkinek látnia kell! Gyönyörű rajzolás, részletes és kidolgozott tájképek, melyek néhol a hangulatot is teljes mértékben visszaadják. A zene szintén remek. Igaz a jelenetek alatt kissé hiányos, ám amikor kell, megszólal és érezteti a hatását. Opening ügyileg szintén rendben van az anime, igaz kissé pörgős a történethez, de ettől függetlenül remekül adja a hangulatot. Az ending kissé elüt, de nekem remek zárást adott egy-egy elgondolkodtató motívum után. A karakterek személyisége összetett. Több mondhatni főszereplőt is kapunk, több ember életét követhetjük nyomom, megismerhetjük érzéseiket, álmaikat és céljaikat. Ichise a főfőszereplő, ő kezdi és zárja is a történetet, nála egy elég erős jellemfejlődés is megfigyelhető. Összességében ez egy kiemelkedő mű, ami egy elég erős társadalomkritikával rendelkezik. Bemutatja, hova juthatunk mi emberek, ha ilyen irányban haladunk tovább. Valamint, hogy az örök élet, talán nem is olyan jó dolog. Egy dolgot jegyeznék meg így a végére: megnézed ezt az animét és lenyűgöz, elvarázsol, ám nem érted miért, de ne is próbáld megérteni, csak érezd át a hangulatát.

Egy évvel járunk a ZHiME zárása után. Egy aszteroida fenyegeti az emberiséget, így az országok összefognak, hogy megmentsék világukat. Kisebb küzdelem után sikerül az Otoméknak győzedelmeskedniük, ám az aszteroida nem várt dolgot hoz a földre. Egy új ismeretlen szolga tűnik fel, amely a világ elpusztítására törekszik. A történet egész jó, bár nem vitték túlzásba a bonyodalmasítását. A rajzolás megmaradt olyan kidolgozottnak és szépnek, amit már megszokhattunk a sorozatban. A zene sem romlott, sőt, talán még javult is a sorozathoz képest. A karakterek nem változtak semmit, így erre nem is térnék ki. Összességében ez egy kellemes folytatása a ZHiME sorozatnak, egy kis plusz akció és izgalom, egyetlen negatívuma, hogy kicsit összecsapott lett a vége. Aki szerette a sorozatot ezt az OVA-t is szereti fogja.

hamarosan..

hamarosan..

hamarosan..

hamarosan..