hamarosan..

Főszereplőnk Konno Makoto egy mondhatni átlagos középiskolás lány. Talán kicsit butább, ügyetlenebb és szerencsétlenebb mint az átlag, de saját állítása szerint ez nincs így. Egyedüli furcsaság benne, hogy két legjobb barátja fiú, valamint az, hogy délutáni elfoglaltságuk a „baseballozas”. Barátságuk magabiztos, változatlan már hosszú ideje, jól érzik így magukat. Ez azonban egy nap megváltozni látszik, amikor Makoto a kémiateremben zajt hall, majd miután körülnézett elesik és egy diószerű tárgy megérintése után víziója támad. Nem igazán foglalkozik ezzel az eseménnyel, elindul hazafelé. Útközben viszont egy dombon lefele haladva biciklijén a fék bemondja az unalmast, emellett az emelkedő alján közeledik egy vonat. Az ember várná, hogy hirtelen történik valami, de nem, Makotot elüti a vonat. A következő pillanatban azonban már a földön fekszik és egy nő ordibál vele, hogy miért nem figyel, ugyanis biciklijével elütötte. Na de hogyan jutottunk ide? Egyszerű, Makoto ugrott az időben. Hogyan lehetséges ez? A történetből kiderül. Valamint megtudhatjuk mit okozhatna ha a valóságban is lehetséges lenne ez, milyen hatással lenne az emberek érzelmeire, kinek okozna az ember fájdalmat egy-egy ugrással. A történet talán nem a legegyedibb, de azt biztosan állíthatom, hogy remek feldolgozása a témának. A jeleneteken érződik, hogy átgondoltak, felépítettek és ezáltal realisztikusak és élvezhetőek. A cselekmény teljes mértékben kidolgozott és minden apró részlete a helyén van. A rajzolás gyönyörű. Főleg a környezet ábrázolása fantasztikus. Az anime során a városból csak egy kis részt látunk, de a rajzolásnak köszönhetően valóban érződik, hogy utazunk az időben. A zene is remek, hangulatfokozó szerepe remekül működik, valamint a záródal egyszerűen gyönyörű. A karakterek, igaz nincs sok belőlük, de mindegyik valósághű. Főleg Makoto, Chiaki és Kousuke érzései, gondolai kiforrottabbak, átérezhetőbbek. Összességében ez egy remek film. Kidolgozott történettel, gyönyörű rajzolással, kellemes zenével, remek karakterekkel, és ami főként becsülendő, hogy csak 1,5 órás ugyan, de tartalmas szórakozást jelent. Mindenkinek ajánlott.

Suzumiya Haruhi nem éppen átlagos középiskolás lány. Bemutatkozásánál határozottan közli, őt az átlagos emberek nem érdeklik, olyan lényeket keres, akik idegenek, utaznak az időben, vagy esetleg különleges erőkkel bírnak. Természetesen ezen kijelentése miatt elég furán tekintenek rá új osztálytársai. Egyedül Kyon – főszereplőnk, az ő szemszögéből ismerhetjük meg Haruhi történetét – próbál kapcsolatot teremteni vele, nem tudva előre mi fog ebből kisülni. Mivel Haruhinak egyik iskolai klub sem nyerte el a tetszését, így Kyon felajánlja neki, hogy alapítson egy sajátot. Nem is kellett több, megalakul az SOS Brigád, melynek természetesen Kyon az elsőszámú tagja lesz (akarata ellenére). A történet a továbbiakban a Brigád tevékenységeiről, eseményiről, valamint Haruhi különlegességeiről szól. Maga a cselekményt nehéz jellemezni, hiszen rendkívül sok stílust kevernek a készítők, de ez nem hátrány, hiszen remekül teszik ezt. Látványvilágilag nem lehet panaszunk a sorozatra. A környezet, a karakterek és az események rajzolása is szép, kidolgozott. Nekem főleg a szereplők kidolgozása tetszett, realisztikusak és imádnivaló mindegyikük. Valamint az ending során a táncoló karakterek. A mozgásuk egyszerűen fantasztikus. A zenére sem lehet panaszunk. Az opening és az ending is passzol a történethez, kellemes hangzásúak. A jelenetek alatt megszólaló dallamok közül egyet emelnék ki, amikor Haruhi koncertezik, nos ott a hanghatások egyszerűen 5 csillagosak. Remek a jelenet és a zene is alá, az anime talán egyik legmeghatározóbb eseménye. A sorozat karaktereiről csak jókat lehet mondani. Haruhi néhol kissé idegesítő jelleme ellenére imádnivaló, aranyos, mindenki szívébe belopja magát valószínűleg. Kyon cinikussága lenyűgöző, mindig megadja a helyzet poénosságát. Nagato hallgatagsága ellenére szintén szerethető karakter, tipikus könyvmoly ugyan, de mégis van benne valami eredetiség. Összességében ez egy kiemelkedő sorozat, remek karakterekkel, jó zenékkel, néhol zavaros, összekutyult, de szép és kidolgozott történettel. Mindenkinek ajánlott aki egy kicsit el szeretne szakadni a valóságtól és á szeretné élni Suzumiya Haruhi melankóliáit.
(Megtekintés újra: 2007. december)

hamarosan..

hamarosan..

hamarosan..

hamarosan..

hamarosan..

Egy békés szigeten találjuk magunkat, amit nevezhetnék akár a Paradicsomnak is. Az itt élő fiatalok mit sem tudnak a kinti világról, amely már rég nem létezik úgy, ahogy ők elképzelik. Az emberiség nagy részét kiirtotta egy idegen faj, amelyről nem sok mindent tud még az emberiség. Egy nap viszont megtörik a Paradicsom idilli hangulata, amikor is egy idegen felfedezi a szigetet és az egyetlen felkészített pilóta, aki szembeszállhatna velük, még a csata előtt meghal. Nincs mese, harcba küldik azt a fiatalt – ugyanis csak fiatalok tudják vezetni a különleges harci egységeket –, amelyiknek a legjobb a harci képessége. Kazuki nem igazán érti mi történik vele, de az biztos, hogy az eddigi élete és elképzelései csak téveszmék. Megváltozik a fiatalok véleménye a szigetről, szüleikről az egész emberi világról, amikor harcba kerülnek és érezhetik a Fafnerek mellékhatásait. A történet elsőre picit hasonlíthat a Neon Genesis Evangelionéra de ez ne tévesszen meg senkit, ez az effektus csak az elején érezhető kicsit. Ahogy halad előbbre a történet, jobban kibontakozik a cselekmény és egy hasonló stílusút ugyan, de egyedi történetet kapunk. A rajzolás rendkívül részletes, az egyes helyszínek kidolgozása lenyűgöző. A karakterek megformálása nekem picit furcsa volt, de ettől függetlenül szintén szép és elkápráztató érzést kelt az emberben. Zeneügyileg is rendben van az anime. Az opening kellően pörgős, meghozza az alaphangulatot, az ending viszont gondolkodásra ösztönző. A jelenetek alatt megszólaló dallamok pedig remekül fokozzák az adott hangulatot, szép munka. A karakterek jelleme kidolgozott és egyedi. A legtöbb szereplő érzéseit, jellemét részletesen megismerhetjük és beleképzelhetjük magunkat a helyébe. Összességében ez egy jó sorozat, elgondolkodtató, de mégis izgalmas és akció dús történettel, ami bárki számára élvezhető. Mindenkinek ajánlanám, de a mecha és az űrlények elleni harcokat kedvelőknek kifejezetten.

Egyéb hozzátartozó anime:
Right of Left: 1 részes TV Special

Mahoro egy androida. Egy szervezet alkalmazásában már rengetegszer megmentette a földet, ám üzemideje már csak 37 nap – amennyiben tovább harcol –, így felajánlják neki, hogy éljen nyugodt életet, ugyanis így még több mint egy éve van hátra. Végül a nyugodt életet választja, azzal a döntéssel, hogy boldoggá teszi az embereket. Egyből felfigyel egy álláshirdetésre, pontosabban Suguru, az ifjú árva keres szobalányt, nem tudván, mit hoz számára a sors. Mahoro elvállalja a munkát, ebből már sejthető, hogy jönnek a hétköznapi események, melyeket még sosem élt át Mahoro. Suguru számára pedig egyértelmű mit fog jelenteni az ifjú – mellesleg gyönyörű – szobalány. A történet picit sablonos, klisék vannak benne, de ezektől függetlenül élvezhető kis szösszenet. A rajzolás szép, a karakterek kidolgozottak, de semmi extra. A zene elviselhető, az opening és az ending is megállja a helyét, a jelenetek alatt viszont nem igazán van aláfestés. A karakterek úgy-ahogy egyediek, bár sok más animében láthatunk hasonló, esetleg megegyező jellemvonásokat, de mit is várnánk egy ilyen stílusú sorozattól. Összességében ez egy egyszer élvezhető picit erősebb ecchi, főleg az e műfaj kedvelőinek ajánlanám.

Főszereplőnk Morimiya Yorito 15 éves, hobbija a fényképezés – ez főleg az égboltra vonatkozik – valamint a furábbnál furább plüssbábuk ajándékozása. Sablonosan telnek mindenapjai, míg egy hajnalban, amikor a felkelő nap fényképezésére készül meg nem hall egy fémes hangot. Hátrafordulva látja, hogy egy lány erőteljesen rugdossa az ital automatát, amely elnyelte a pénzét. Yorito segít neki, ám amikor megfordul a lány már eltűnt. A következő hajnali fotózásnál viszont újra találkoznak és beszélgetni kezdenek. Yorito rengeteget mesél hobbijáról, az tiszta ég iránti szeretetéről, míg az ismeretlen lányt, Matsurit láthatóan elszomorítja ez. Később egy elhagyatott templomban futnak össze, ahol egy ismeretlen kardos férfi Matsuri életére tör. Nagy nehezen sikerül elmenekülnie, majd Yorito rátalál és hazaviszi. Ekkor derül ki, hogy Matsuri egy természetfeletti lény, egy Yoka. A történet szép, drámai és kidolgozott. Elsőre kicsit sablonosnak tűnt, de ahogy halad előre a cselekményben ez az érzés teljesen eltűnt. Kerek történetet kapunk és mondhatni egyedi sztorival rendelkezik az anime. A rajzolás szép, főleg a környezet ábrázolása kidolgozott, de a karakterdizájnokra sem lehet különösebb panaszunk, mindegyik szereplőn érződik milyen jellem a külseje alapján. Zeneügyileg is rendben van a sorozat, az opening és az ending is passzol az animéhez, valamint a jelenetek alatt megszólaló dallamok is megállják a helyüket. A karakterekre már lehetnek kifogásaink. Picit sablonos a felosztás, még ha sarkítva is egy kicsit. Van 1 kedves főszereplő; egy kedves, de sokat szenvedő lány; egy hűvös, de végül is rendes lány; egy jó barát és egy durván aranyos kislány. Viszont a gondolatok és az érzelmeket remekül átélhetjük az egyes karaktereknél, ez pozitívum. Összességében ez egy drámai és természetfeletti sorozat, kicsit sablonos karakterekkel, de elfogadható történettel és szép rajzolással. Főleg az ilyen stílus kedvelőinek ajánlanám.

Lain egy 9-es mondhatni átlagos lány. Vannak barátai, szülei, rendesen jár iskolába, bár kicsit visszahúzódó és szótlan. Élete akkor változik meg, amikor emailt kap egy barátnőjétől, aki 2 nappal az email érkezése előtt lett öngyilkos. Lain fel szeretné venni vele a kapcsolatot, ezért megkéri számítógépfüggő apját, hogy vegyen neki egy új navit (csúcstechnológiás számítógép). Hamar belerázódik a gép kezelésébe, egyre inkább érdeklődik a hálózat iránt, ami egy külön világként jelenik meg. Egy este barátnői ráveszik, hogy menjen el velünk egy Cyberia nevezetű helyre, ahol váratlanul öngyilkos lesz egy ember amikor meglátja Laint. Kiderül, hogy Lainnek két énje van, ám nem skizofrén, hanem létezik egy énje a való világban és a hálózaton. Ám alternatív személyisége teljesen eltér tőle és tettei miatt sokat szenved Lain, hiszen hozzá társítják a cselekményeket. Igazából nem is a történetet van a hangsúly, hanem a filozófiai mondanivalón. Olyan témákat feszeget, mint az isten és ember kapcsolata, mitől isten egy isten, ki irányítja a világot. A rajzolás elsőre csúnyának tűnhet, ám ez így adja a hangulatot, a későbbiekben már nehéz is elképzelni más ábrázolással. A zene elég különleges, az opening nagyon jó lett, az ending sem rossz és a jelenetek alatt megszólaló dallamok adnak egy különleges hangulatot a történetnek. A karakterek, akikből nincs valami sok, kidolgozott személyiséggel rendelkeznek és folyamatosan változnak a cselekmény során. Összességében ez egy kiemelkedő filozofikus anime, hanyagolható cselekménnyel, ám annál több mondanivalóval. Első nézésre érthetetlen tűnhet, érdemes többször átrágni magunkat a dolgokon. Főleg azoknak ajánlanám, akik kedvelik ezt a stílust, vagy csak merengeni szeretnének egy kicsit.

Takuto Kameshiro, főszereplőnk egy fiatal kutató, nem rég fejezte be az egyetemet. Váratlanul meglátogatja egyetemi szerelme, Maki Agata és professzora, céljuk, hogy az ifjú tehetséges bevonják különleges projektjükbe. A földet bejárva, elkészítettek egy különleges lényt, amely más idegenek részeiből áll és jelen állapotában csak egy nagy fémbádog. Életre keltéséhez Takuto tudása szükséges, ám az ébredés tragédiába torkollik, hiszen amint életre kel a lény a kutatóállomás megsemmisül, Maki és a professzor meghal. Takuto korházi ágyában megfogadja, hogy megbosszulja szerelme halálát, még ha ezzel az ördögnek is adja a lelkét. Nem sokkal később, már mint Ryu Soma ébred fel, aki katona és SARG-ot fog vezetni, így remélve, hogy elpusztíthatja az ismeretlen lényt. A történet persze tovább folytatódik, de nem szeretnék jobban belefolyni. Eleinte eléggé hasonlít a Neon Genesis Evangelionra, de ez a későbbiekben ez az érzés elhalványul. A cselekmény maga egész jó, van benne akció, dráma, vívódás, ám kissé elhúzottnak tűnhet, felesleges volt ez 25 részen keresztül nyújtani. A rajzolás mondhatni kidolgozott, bár néhol hanyagnak tűnt számomra. Az opening és az ending nem különösebb hagy mély nyomot és a jelenetek alatt megszólaló dallamok sem jelentősek. A karakterek nagyjából egyediek, Ryu Soma személyiségére mondhatni el ez leginkább, róla teljes jellemrajzot kapunk. A többi szereplő már néhol sablonos, nem kaptak ilyen téren nagy szerepet. Összességében ez egy nézhető anime, de nem kiemelkedő a stílusában. A mechás, idegen technológiákat felsorakoztató animék kedvelőinek ajánlanám.

Momo egy shinigami, jelen esetben a főszereplőnk, valamint hűséges társa Daniel, aki egy szárnyakkal rendelkező macska. Az egyes részek nem igazán függenek össze egymással, így cselekményről nem igazán lehet beszélni. 6 különböző történet, szereplők és események. A halál közelsége szinte tapintható, ám mégis a túlélés a fő téma. Zeneügyileg rendben van az anime, az opening és az ending is passzol. A rajzolás néhol kissé furcsa, de általában kidolgozott és szép. Főleg a karaktereknél lehet kisebb érdekességeket észrevenni. Mivel elég kevés szereplő van, így mindegyikük jelleme kidolgozott, mély érzelmeket és gondolatokat tapasztalhatunk. Főleg Momo érzelmei voltak nyilvánvalóak számomra, pedig próbálták rejtegetni. Összességében ez egy nézhető, ám nem kiemelkedő anime. Sokan állítják, hogy a szívszorító jelenetek meghatározóak, de engem nem igazán fogtak meg. Lényegében bárkinek ajánlható, aki gondolkodni szeretne hasonló témákon.

A világokat elválasztó fal már nem létezik, így istenek és démonok szabadon átjárhatnak az emberek világába, azzal a kikötéssel, hogy erejüket csak életveszélyben használhatják. Főhősünk, Rin, egy középiskolai tanuló, egy gyermekkori barátjával Kaede-vel él együtt. Egy nap két új diák érkezik az osztályukba, a démon Nerine és az isten Rin, mindketten lányok és valamilyen oknál fogva Rin menyasszonyai akarnak lenni. Később még feltűnik Rem, egy démon lány, aki szintén erős kötödést tanúsít Rin iránt, valamint megjelenik pár hétköznapi szereplő is, Asa, Itsuki és Mayumi, ezzel kész is a szerelmi hétszög. A történet ezen nyolc személy kapcsolatáról, gondjairól és versengéséről szól, nagyjából. Nekem kicsit sablonnak tűnt a sztori, elég sok olyan elemet fedeztem fel, ami valahogy nem illik bele a történetbe, felesleges eltúlzás (pl.: istenek és démonok bevonása). Kicsit túl is húzták talán a cselekményt, néha már fillter érzéseim voltak a 26 rész alatt. Zeneügyileg nincs gond az animével, az opening és az ending is passzol, valamint a jelenetek alatt hallható dallok is rendben vannak. A rajzolás szép, főleg a női karakterek kidolgozása kapott nagyobb hangsúlyt, megfeleli a mai kor követelményeinek. A karakterek, nos, 1-2 ember jelleme szintén sablonosnak tűnt, de legtöbbjük egész jó karakterkidolgozottsággal rendelkezik. Összességében ez egy nézhető sorozat, az elején kicsit sablonos, de a végére javul a színvonal (bár ezzel át is megy egy másik stílusba). Ajánlanám azoknak, akik szeretik a romantika, a piruló arcokat, valamint az egy fiú, sok lány felállást.

Történetünk főszereplője, Yusuke Urameshi, 14 éves, szokásos balhés gyerek, már az első részben meghal. Először fel sem fogja mi történt, majd egy fura lány, Botan, közli vele, hogy ő bizony most meghalt. Ám a túlvilág nem számított Yusuke érkezésére, így jelenleg nincs hely sem a pokolban, sem a mennyben számára. Felajánlják neki, hogy ha kiáll egy próbát, akkor visszakapja az életét. Először nem akar belemenni, hiszen az életben látszólag senki sem szerette, ám amikor a virrasztáson meglátja mennyi ember siratja meg halála után végül belemegy. Nagy nehézségek árán kiállja a próbát, de történetünk csak itt kezdődik. Yusuke a szellemvilág detektívje lesz. A történet kellemes, fordulatos és mondhatni sehol sem laposodik el. Több részre osztható, pontosan négyre, mint ahogy az megszokható a hosszabb lélegzetvételű animéknél. Senkit ne ijesszen meg a 112 rész, végig élvezhető a történet, a folytonos megújulás miatt. A zene, nos, mondhatjuk átlagos. Nem igazán van sok hatása a történet során, az opening és az ending is inkább csak helykitöltő. A rajzolás, mivel egy 92-95 között készült sorozatról beszélünk, kicsit kidolgozatlan, Dragon Ball érzése lehet az embernek, de ez nem igazán hátrány. A cselekmény során elég sok karaktert megismerhetünk és mindegyük elég szépen kidolgozott jellemmel rendelkezik, megvannak a saját érzelmeik, gondolataik. Összességében ez egy nem rossz anime, rengeteg harc, humor, néha egy kis érzelem, amit elvárhatunk az akkori idők animéitől. Főleg az ilyen stílus kedvelőinek ajánlanám, nekik biztosan kellemes élményt okoz.

Két főszereplőnk Takari és Akari egy iskolába járnak, megismerkedésünk után nem sokkal már mindennél jobban szeretik egymást, egymás lelki társai. De Akari elköltözése megtöri ezt az idilli hangulatot, természetesen nem önszántából teszi ezt. A három rész három különböző szempontból dolgozza fel a történetüket, az első az elvállás utáni érzelmeket, levelezésüket, kimondatlan érzelmeiket. A második, Takaki az elvállás utáni életét mutatja meg egy harmadik szereplő szemszögéből. Az utolsó pedig egymás iránti érzelmeiket mutatja be elég mélyrehatóan. A történet gyönyörű és szívszorító. A három részhez képest egy teljes és kidolgozott cselekménnyel rendelkezik az anime, amely egy érzelmektől túlcsordult mindennapi kapcsolatot mutat be. A zene szép, fokozza az adott pillanat érzelmeit, egyszerűen jó. Rajzolás terén sem hagy kívánni valót maga után az anime, hiszen részletes, kidolgozott és gyönyörű grafikával állunk szemben, még ha sokszor CGI-s rásegítéssel is. A karakterek jelleme teljes mértékig kidolgozott, minden kis apró érzelmüket, gondolatukat átérezhetjük és beleképzelhetjük magunkat szerepükbe, még ha az fájdalmas is. Összességében ez egy kiemelkedő anime, rengeteg érzelemmel, gyönyörű történettel, és valós, életszerű karakterekkel. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Madlax, kb. azt jelenti, hogy őrülten laza, ami jelen esetben igaz is a név viselőjére, egyik főszereplőnkre. Madlax 12 évvel ezelőtt elveszíti édesapját a Gazth-Sonika-i háborúban, valamint akkori emlékeit is, egyedül a madlax szó marad meg neki, így ezt választja nevének. Apja elvesztése óta titkos ügynökként dolgozik, aki különféle bérgyilkosságokat és egyéb feladatokat vállal, legjobb a szakmájában. Eközben megismerünk még egy lányt, Margaret Burtont. Valamilyen rejtély kapcsán ő is 12 évvel ezelőtt vesztette el az emlékezetét és szintén csak a madlax szóra emlékezett. Vajon milyen kapcsolat van a két lány között és mi történet abban a háborúban? Megtudjátok, ha megnézitek az animét. A története első benyomásra kicsit hasonló a Noir c. sorozatéhoz, de a későbbiekben ez az érzés elhalványul. Egy kerek, egész és fordulatos történetet mutat be a sorozat, amely akár a való világban is játszódhatna, kisebb módosításokkal. A zenéről ódákat lehetne zengeni. Nagyon kevés az olyan jelenet, amely alatt nem hallhatnánk valamilyen dallamot. De ne gondoljátok, hogy a mennyiség a minőség rovására megy, ugyanis minden dallam passzol, megfelelő a hangulathoz, sőt, a végletekig fokozza azt. Egyszerűen csodálatos az anime zenéje. Az openingre és az endingre ugyan ezek érvényesek, tökéletes mindkettő. A rajzolás szép, bár néhol kicsit hanyagnak tűnhet, de különösebb panaszunk nem igazán lehet rá. A női karakterek kaptak talán nagyobb hangsúlyt, de ez érthető is. A karakterek személyisége kidolgozott, mindenkinek megvannak a saját céljai, álmai és kívánságai. Elég sok szereplő van, de mondhatni egyik sem sablonos karakter. Összességében ez egy kiemelkedő anime, üde színfolt a lövöldözős műfajban. Jó történettel, csodálatos zenével és remek akciójelentekkel megspékelve. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nem fogtok benne csalódni.

A történet folytatódik, 6 hónap eltelt az előző történet óta, eljött a nap amire Nanoha már nagyon várt, újra találkozta Fate-al. De az idilli hangulat hamar megtörik, ugyanis előbukkan egy másik Lost Logia, amit „Book of Darkness” néven ismernek. A könyv miután egy lányhoz kerül és az elfogadja mesterének, 4 lovagot állít a szolgálatába, akik felesküdnek, hogy megvédik gazdájukat és feltöltik a könyvet varázserővel, hogy az életre kellhessen. A történetről nagyjából ennyit, ami elvárhatő az animétől, pörgős és akció dús történet, még az első évadnál is túltesz. A zene ugyan úgy jó, passzolnak a jelenetekhez és az opening és az ending is megállja a helyét. A rajzolás szokásosan a csatajelenteknél kiemelkedő, de a karakterek kinézetére sem panaszkodhatunk. A karakterek ismét csak aranyosra sikerültek, az eddigi szereplők nem változtak, de az újakat ismét csak lehet szeretni. Összességében egy remek folytatást láthatunk, akinek az első évad tetszett, ez is biztosan tetszeni fog. Mindenkinek ajánlott.

Takamachi Nanoha átlagos harmadikos diáklány. Átlagos életet él, míg egy nap barátnőivel hazafele sétálva a parkban egy segélykérő hangot hall. A hang irányába rohan, majd talál egy sebesült vadászmenyétet. Elviszik állatorvoshoz, aki megállapítja, hogy felépül, csak kis pihenésre van szüksége. Ám Nanoha éjjel újra hallja a hangot. A menyéthez rohan, aki elég nagy bajban van, egy óriási szörny tört az életére. Nanoha persze megküzd vele, de nem puszta erejével, ugyanis a menyéttől kap egy követ, ami segít kontrolálni varázserejét, amiből bőven kijut Nanohának. A menyét valójában egy sérült varázsló, aki a „Lost logiákat” gyűjti, melyek gonosz kézbe kerülve veszélyes fegyverré válhatnak. Később feltűnik még egy lány, aki szintén a logiákat gyűjti, ám gonosz célra akarja használni őket. Nos így indulna a történet, elsőre sablonosnak tűnhet, pedig nem az. A cselekmény nagyon pörgős, rengeteg csatajelenet és fordulat. A zene átlagos, opening és ending rendben, hallgatható. Viszont a varázsfegyverek szinkronhangjait kiemelném, azok nagyon bejöttek. Angolul beszélnek, teljesen mecha hatás, szerintem sokaknak elnyeri majd a tetszését. A rajzolásra nem lehet panaszunk, kellően kidolgozott és szép. A csatajeleneteket különösen kiemelném, ugyanis ennyire kidolgozott varázscsatákat még nem láttam animében. A karakterek mindegyike szerethető, még a gonoszak is. Mondhatni mindegyikük saját személyiséggel rendelkezik és változik a történet során. Összességében ez egy jó kis anime, szuper csatákkal, aranyos szereplőkkel és mély érzelmekkel. Mindenkinek ajánlott.