
Lassan már a negyedik kötet jön ki Magyarországon, meg már én is régen olvastam el a második kötetet, de most úgy érzem mangáról kell írnom, szóval belekezdek szerintem.
Természetesen a mű ott folytatódik ahol abbahagyták az előző kötetet, egész pontosan Kensin és Szanoszuke harcánál, ami hogy végződhetne másképp, mint Kensin győzelmével, de ezek után, mintha mi sem történt volna, jó barátok lesznek, és együtt védelmezik Kaorut. Megjelenik egy új ellenfél, akinek a neve Kurogasza. Egy nagyon kegyetlen és nagyon jó harcos, mindenki retteg tőle, csak Kensin nem, mert ugye ő a főszereplő és neki kemény szerepet osztottak. És ami ebben a mangában tetszik, hogy nem olyan a főhős, hogy elverik és akkor majd utána új erőre kap, hanem szépen elsőre mindenkit bedörgöl, lealáz, mint az igazi vagány csávók.
Kurogasza, ahogy megismeri Kensint, tudja, hogy neki vele kell harcolnia. Ezért ki is hívja egy harcra, amire elmegy, plusz ráadásként még Kaorut is elrabolja, amikor ő is megjelenik a harctéren, így szegény Kensinnek meggyűlik a baja rendesen a gonosz ellenféllel. (Na ez egy kicsit nem nagyon jól van megfogalmazva, e fáradt vagyok.)
Kurogasza célja, hogy felébressze Kensinben az emerölőt, ami régen volt, ezért hergeli folyamatosan, de végül ráfázik, mert csúnyán ellátják a baját. Nem ölik meg, de neki akkora szégyen ez, hogy saját életének vet véget egy utolsó döféssel a saját kardjával.
A rajzolásra semmi panaszunk nem lehet, a szokásos hangulat, olyan kis egyszerű, de mégis tökéletesen megfelel az elvárásoknak. Sokkal inkább a karakterekre van kihegyezve a dolog, mint a környezetre, de azt hiszem egy ennyi szereplőt igénylő és mozgató mangánál ez csak természetes.
Érdekes történet, a többi kötet még nem sikerült beszerezni, de hamarosan szert teszek a harmadikra és arról is várható a véleményezés, meg persze folyamatosan, ahogy adják ki.